Érdeke-e valakinek a vajdasági magyarok tárgyilagos tájékoztatása?
Július 8-án – anyagi támogatás hiányában – lekerült a világhálóról az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület honlapja (http://www.argus.org.rs). Az először 2003. január közepén jelentkező, majd 2008. szeptember 1-jén műszakilag megújult honlapra az utóbbi csaknem három évben a látogatók 94 780 alkalommal „kattintottak”. Ez arról tanúskodik, hogy igencsak népszerű és látogatott volt.
Az Árgus több támogatója, a honlapot látogatók és ismerősök is jelezték: szomorúan olvasták a hírt, sajnálják a weboldal megszűnését és további támogatásukról biztosítottak. Leállásának bizonyára egyedül azok az állítólagos albán hackerek örülnek, akik több alkalommal is feltörték a honlapot.
A honlap „nagyon fontos szerepet töltött be. Hiányában Vajdaságban az objektív tájékoztatás, a közélet kisebbségjogi szempontú kritikai elemzése lett szegényebb. A világ bármely részéről elérhetők voltak az Árgus fontos dokumentumai, elemzései, kommentárjai, tájékoztatásai, felhívásai” – írta levelében az egyik vajdasági értelmiségi.
Végel László író a honlap megszűnését így kommentálta:
– Most pedig azt olvasom, hogy megszűnt az Árgus nevű kisebbségi jogvédő civil szervezet honlapja, mert a Magyar Nemzeti Tanács „forráshiány miatt” nem hajlandó támogatni. Az Árgus honlapja megbízható és pontos adatokat közölt a vajdasági magyarság jogainak megcsorbításáról. Külföldi újságíróknak, aktivistáknak szívesen ajánlottam, és nem vallottam vele szégyent, mert a visszajelzések szerint áttekinthető volt, megbízható, és nem volt teli politikai maszlaggal. Ugyanez jellemzi az Árgus kiadványait is. Aki hozzájutott, őrizze meg, mert egyszer ezekből tudják meg, hogy mi történt velünk, hol tévesztettünk utat. Az persze ezúttal is kiderült, hogy miért bukkant fel a misztikus „forráshiány”… Azért, mert az Árgus kritikusan szólt az egyik vagy másik vajdasági „örökös funkcionáriusról”. Ez pedig szigorúan tilos. Amelyik lapban ilyesmi napvilágot lát, az lemondhat a támogatásról – írja Végel (Udvari lantosok és függetlenek, Családi Kör, 2011. július 21., 8. o. ).
Végel írása egyúttal utalás is a vajdasági magyar újságírásban uralkodó áldatlan állapotokra, amely se nem független, se nem tárgyilagos. „Egypártivá vedlettek a közmédia igazgatóbizottságai, egypárti lett a sajtónk, és a sajtószabadság az internetre költözött fel” – írta Végel egy korábbi jegyzetében (Régi tömlő, új bor, Családi Kör, 2009. december 31., 8. és 9. o.)
A legfontosabb lenne tehát legalább egy független hetilap indítása a választások előtt a vajdasági magyarok és a külföld elfogulatlan tájékoztatása érdekében. Ez azonban, sajnos, nem látszik valószínűnek. Pedig nagyon fontos lenne. Érdeke-e egyáltalán valakinek a vajdasági magyarok tárgyilagos tájékoztatása?
Voltak, akik felajánlották segítségüket, illetve, hogy tárhelyet biztosítanak a honlapjukon. Mások azt javasolták, hogy „a honlap eddigi tartalmát kellene tartósan elérhetővé tenni a világhálón (egy honlapon), illetve DVD-re elektronikusan kimásolni és terjeszteni”. Mindezek persze megfontolandó és hosszabb távon megvalósítható javaslatok.
Nagy Margit a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnök asszonya javasolta: „Ha akarod, megtanítalak blogot írni, nem nagy kunszt. És ugyanúgy olvashatják, mint a honlapot, ráadásul ingyen van.” Akartam, vagyis elfogadtam a segítségét, amit ez úton is köszönök neki. Az eredmény most itt van.
A továbbiakban itt olvashatják az érdeklődők az írásaimat és az Árgus tevékenységéről szóló híreket. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy most már elsajátítottam a blogírás minden csínját-bínját. Már látom: Lesz még mit tanulni. Jó pap is holtig tanul – tartja a mondás. A bőrömön tapasztalom ennek a valóságtartalmát. (Nem mintha jó pap szeretnék lenni.)
2011. július 28.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése