Március 21.

Benedek napja.

A latin Benedictus névből származik. Jelentése: áldott.

Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a keresztény egyházak legrégibb, a zsidó pészahra visszavezethető ünnepe.
1471 – Megszületett Albrecht Dürer, német festő, grafikus.
1556 – Mária angol királynő Oxfordban eretnekség vádjával máglyára küldte Thomas Cranmer reformátort, Canterbury érsekét.
1685 – Megszületett Johann Sebastian Bach, német zeneszerző (Máté-passió).
1768 – Megszületett Jean-Baptiste-Joseph Fourier francia fizikus, matematikus.
1804 – Napóleon életbe léptette a Polgári törvénykönyvet.

1874 – A kormányon lévő Deák-párt Bittó Istvánt nevezte ki Magyarország miniszterelnökévé, amely tisztséget 1875. 03. 01-ig töltötte be.
1887 – Megszületett Kassák Lajos költő, író, képzőművész, a magyar avantgarde legjelesebb képviselője. 

1960 – A faji megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelem napja. 

1960 – Megszületett Ayrton Senna, a fiatalon elhunyt brazil Forma 1-es pilóta, 1988. bajnoka.

210 éve, 1804. március 21-én hozták nyilvánosságra Franciaországban az új polgári törvénykönyvet, a Code Civilt, amely nagy hatást gyakorolt Európa és Latin-Amerika legtöbb országának 19. századi törvényalkotására.

A törvénykönyv alapjául a forradalom által felállított elvek - főleg a törvény előtti egyenlőség elve - szolgáltak. Abból indultak ki, hogy a múlt előítéleteitől mentes, racionális jogot kell létrehozni, s ezzel megteremtették a polgári jogrend alapjait. Korábban délen a római jog, északon a frank szokásjog, a családjog területén a katolikus kánonjog, az ügyek jelentős részénél a királyi rendeletek, valamint a bíróságok döntésein alapuló esetjog (precedensjog) volt érvényben. A feudális kötöttségektől mentes polgári tulajdonviszonyok, a törvény előtti egyenlőség, a szerződéses (rendelkezési) szabadság, a vétkességen alapuló kárfelelősség elvein nyugvó törvényalkotás már a forradalom idején megkezdődött, az 1793. évi Cambacérés-javaslattal, amely hétszáz cikkelyt tartalmazott.
Bonaparte Napóleon első konzulként 1800-ban állított fel egy négyfős, jogászokból álló bizottságot, melynek feladata a Code Civil kidolgozása volt. A bizottság tagjai Jean-Etienne-Marie Portalis, Jaques de Maleville, Félix-Julien-Jean Bigot de Préameneu és François-Denis Tronchet voltak. A négyévi munka eredményeként elkészült Code Civil des Francais 1804. március 21-én lépett érvénybe. A kodifikációban a császár is részt vett.
A bizottság által készített kódex egyes fejezeteit önálló törvényként adták ki 1803-ban és 1804-ben, majd a teljes anyagot egységesen Code Civil des Francais címen hirdették ki. 1807-14 közt Code Napoléonnak nevezték. E kódexet 1806-ban követte a polgári eljárásjog, a kereskedelmi jog 1807-ben, a büntető eljárásjog 1808-ban, a büntetőjog pedig 1810-ben. A törvénykönyv bevezetésből és három könyvből áll, amelyek a személyekkel, a tulajdon tárgyaival és fajtáival, valamint a tulajdonszerzéssel foglalkoznak. A 2281 szakasz világos és egyszerű normákba foglalta az árutulajdon jogi viszonyait, és csak "közszükség" okán ismerte el a rendelkezési szabadság korlátozását. Szabályozta a házasságot, de a nőket alárendelt helyzetben hagyta. Törvénybe foglalta a lelkiismereti szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, a munka szabadságát (a céhek eltörlését), az állam és egyház szétválasztását, a kötelező polgári esküvőt, és lehetővé tette a válást. A nők azonban nem lettek egyenrangúak a férfiakkal, a törvénytelen gyerekek és anyjuk jogait a törvény nem vette figyelembe.
A törvénykönyvet, melynek jogforrása a római jog és a szokásjog volt, több ország átvette, többször módosították, nagy része ma is hatályban van Franciaországban, ahol a nők megítélése természetesen számottevően megváltozott. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum