2019. február 25., hétfő

Műbalhé Óbecsén

Kampányfogás sz óbecsei Petőfi Sándor Á.I. „megmentésére”

Belebegtették az óbecsei iskola megszüntetését, majd érkezett a "megmentő" sereg. Kampányfogás a javából!

A politikában válságos helyzetben nem számít ritka jelenségnek a műbalhék, műgondok kreálása. Hatalmi helyzetben lévők szoktak élni vele, hogy később, a saját maguk által létrehozott gondok, bajok megoldásával – kedvelőik, szimpatizánsaik számát növelve! – a megmentők szerepében tetszeleghessenek. Minden jel arra utal, hogy Óbecsén a Petőfi Sándor Á.I. esetében is ez a helyzet. Hiszen azok kongatják a vészharangokat akik  hatalmon vannak Óbecsén, a tartományban (a Vajdaságban), a Magyar Nemzeti Tanácsban (aki "elfelejtette" kiemelt jelentőségű iskolának nyilvánítani azt az iskolát ahol 80%-ban magyar nyelvű oktatás van), az ő soraikból ered a tartományi oktatási titkár és az oktatási államtitkár is. Mennyire hiteles azok aggodalma akik egyszer már megszavazták a magyar óvodák, óvodai csoportok bezárását Bácsföldváron, Óbecsén, Péterrévén?  
2019. február 13.
Hosszan lehetne arról szólnunk – és nem a névtelenségük mögött lapító bértollnokokkal szórakozva! – hogy a megszállásunkat huncutul ünnepelő és magyar érdekvédelemmel foglalkozó embertársaink miért is mennek időnként annyira önmagukkal szembe damaszkuszi útjukon; hogy a magyar oktatás kérdéseiben időnként miért is kell csak részben és átmenetileg megvilágosodniuk?
Inkább nézzük a tényeket, melyek makacsul tartják magukat! Még Óbecsén is, a Petőfi Sándor Általános Iskola környékén, portáján...
A szóbeszédről
Közvéleményünk  2019. január 24-én értesült a  VMSZ óbecsei helyi szervezetének sajtótájékoztatóján[1] arról, hogy az iskolahálózat ésszerűsítési folyamatában az alsóvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását fogják javasolni és ez a javaslat a VMSZ helyi szervezete számára elfogadhatatlan.
Messziről úgy látszik, hogy minden rendben van a kialakított tiltakozás környékén, ám amikor közelebbről szemügyre vesszük a történteket, azt kell látnunk, hogy Molnár Viktor, a VMSZ helyi szervezetének elnöke, és Kinka Erzsébet, az óbecsei képviselő-testület alelnöke (mindketten a VMSZ Tanácsának – mely a párt legfelsőbb döntéshozó szerve – lelkes tagjai) arra hivatkoznak, hogy kifejtett véleményüket az Óbecsén terjengő „szóbeszédre” (pletykára) alapozzák!
Nos, ha valaki még nem tudná, jelenleg Óbecsén a VMSZ a hatalmat gyakorlók szövetségéhez tartozik, a Szerb Haladó Párttal és a Szerb Megújhodási Mozgalommal együtt. Óbecse Községi Tanácsában a VMSZ-nek három tagja is van: Kis Igor, aki elméletileg a VMDP tagja, Szmieskó Karolina, aki elméletileg a Magyar Egység Párt tagja (a párt elnökének közeli hozzátartozója) és Stefaniga Csaba. Természetesen, mindhárman a VMSZ választási listájáról kerültek, a Haladókkal létrehozott koalíciójuknak köszönhetően, a Községi Tanácsba: Kis Igor elméletileg a szociális védelemmel és az európai alapok(?) ügyeinek a kezelésével van megbízva, Szmieskó Karolinának a vallási közösségek és a nemzeti közösségek jogvédelmének (?) területén, Stefaniga Csabának pedig a művelődés, civil szervezetek (?) és regionális együttműködés területén kellene tevékenyen munkálkodnia. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Kinka Erzsébet (még két másik VMSZ-es képviselővel együtt) tagja annak a hírhedt „bizottságnak”, munkacsoportnak, amely a későbbiekben az iskola bezárását javasolta.
Mindent egybevetve és a felsorolt tényekre támaszkodva megállapíthatjuk, hogy  Molnár Viktor és Kinka Erzsébet az óbecsei polgárokat álságos mellébeszéléssel ámítva, tudatosan félrevezette a délvidéki magyar közvéleményt. A napnál is világosabb, hogy nem „szóbeszéd” alapján fogalmazták meg gondolataikat, hanem hatalmi helyzetüknél fogva, szövetségeseikkel folytatott háttértárgyalásaik következtében, eredménytelen együttműködésüket leplezve,  az események hátterében sunyin lapítva, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Haladó koalíciós partnerük a Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását tervezi. 
Ennyit a szóbeszédről.
 A kásáról
2019. február 4-én, az iskola szülői tanácsának kezdeményezésére, aláírásgyűjtési akció indul az iskola megmaradását követelve. Tisztelet illeti a szülők, az alsóvárosi, az óbecsei magyarság határozott kiállását! Minden elismerésünk a jó szándékkal tiltakozó aláíróké!
Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a tényt sem, hogy az aláírásgyűjtési megmozdulás fő kezdeményezői, népszerűsítői, hordozói  éppen a hatalmon lévő VMSZ-es politikusok és hozzátartozóik, hogy a tiltakozás szervezői jobbára a VMSZ holdudvarába tartozó, úgynevezett civil szervezetek tagjaiból és önkormányzati tisztségviselőkből verbuválódnak.
Aláírásgyűjtéssel, a közpénz költésére vonatkozó, politikai kérdésekben, általában az ellenzék szokott tiltakozni. Bizonyára ezért tűnik úgy, első ránézésre, hogy a tiltakozók egy része önmaga ellen tiltakozik. Igen, amikor a hatalmon lévők úgy viselkednek, mintha nem lennének hatalmon.
2019. február 7-én az óbecsei önkormányzat munkacsoportja összeül és a helyi iskolahálózat ésszerűsítésének folyamatában, a Szerb Oktatási Minisztérium által meghatározott követelményrendszerre támaszkodva, meghozza a döntését: az Óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását javasolja.
A délvidéki magyarság ellenében született, káros döntésről a Pannon TV[2] nagyjából másfél percben számol be, ezzel szemben az óbecsei televízió  szerb nyelvű adása[3] négy és fél percen át részletezi a történteket.
A Pannon TV beszámolójából és a többi magyar nyelvű híradásból teljesen kimarad az a részlet, melyben az iskola bezárását javasoló munkacsoport egyik tagja elmondja, hogy az iskolaépület sorsával kapcsolatban már korábban tárgyalások folytak (HOPPÁ!) és valószínűleg a Tartomány közreműködésével középiskolai diákotthon  létrehozását tervezik. Közbevetőleg kell megjegyeznünk, hogy Nyilas Mihály, a VMSZ (egyik zsarolható, vezető) politikusa, a Tartomány oktatási minisztere, nélküle, az ő megkerülésével, elképzelhetetlenek a szóban forgó tárgyalások.
Ezek szerint az iskola bezárásáról már hosszú ideje folynak a tárgyalások, egyeztetések, amelyekben a VMSZ aktívan részt vesz, csak erről az érdekvédő hölgyek és urak mélyen hallgatnak, hogy aztán nagy beleéléssel holmiféle szóbeszédre hivatkozzanak. Szerintük így fest a felelős politizálás.
Most emlékeztessük az érdekelteket arra, hogy a VMSZ-nek államtitkára van (Vicsek Annamária) a Szerb Oktatási Minisztériumban? Hogyan alakulhatott ki a szóban forgó szerb minisztériumban az a követelményrendszer, amely lehetővé teszi azt, hogy a kisebbségi oktatás intézményei az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola helyzetéhez hasonló helyzetbe kerüljenek? Az a sokat emlegetett kritériumrendszer még a múlt év folyamán véglegesült, az államtitkár asszony tudott a tartalmáról, ahogyan az önkormányzatok hatalmon lévő politikai pártjainak tisztségviselői is tisztában vannak kötöttségeivel.
Az óbecsei önkormányzat munkacsoportja kedvezőtlen döntése kapcsán azonnal megszólalt a VMSZ  elnöke is: Ehhez a feladathoz már a mai nap folyamán, közvetlenül azt követően, hogy az információnak a birtokába jutottam, hozzáfogtam.
Nos, elhiszi-e neki bárki is azt, hogy eddig nem tudott mindarról, ami Óbecsén történt/történik? Mintha Molnár Viktor és Kinka Erzsébet nem lennének a VMSZ Tanácsának tagjai! Vajon a (szintén zsarolható) pártelnök figyelmét véletlenül kerülhette el még a Pannon TV beszámolója is, mely pártja óbecsei helyi szervezetének 2019. január 24-én megtartott és nagy vihart kavart sajtótájékoztatójáról szólt.
Az első VMSZ-es sajtótájékoztató és a pártelnök megszólalása közt 14 nap telt el. Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként, tartományi parlamenti elnökként, a Haladók egyik leghűségesebb partnereként, legfelsőbb (csókosi) szinten elintézze azt, hogy Óbecsén szövetséges haladó barátaikat a Nagyfőnök megzabolázza, melynek következtében másként alakul a magyar többségű iskola bezárásának története. Nem, nem volt erre elegendő idő. Inkább az Elnök Úr mesét kotyvaszt a kásáról, megfontoltan részletezve azt: „hogy ez az eset például, amikor elmondható, hogy nem eszik a kását olyan forrón, mint amilyen forrón megfőzik”.
Igen, jól tudjuk, kivel főzte/főzi közösen a kását!
A politikai játszmákról
A délvidéki magyarság politikai életében már volt egy emlékezetes önmerénylet, amikor egy magyar párt elnökének a házára bombát dobtak saját társai. Jó néhány évre rá kiderült a turpisság, beismerték a szervezett politikai mesterkedést, amellyel a párt – nagy visszhangot kiváltó veszélyeztetettségével! – vissza szerette volna szerezni saját közössége megingott bizalmát...
A politikában válságos helyzetben nem számít ritka jelenségnek a műbalhék, műgondok kreálása. Hatalmi helyzetben lévők szoktak élni vele, hogy később, a saját maguk által létrehozott gondok, bajok megoldásával – kedvelőik, szimpatizánsaik számát növelve! – a megmentők szerepében tetszeleghessenek.   
Nos, a közelmúlt eseményei, a megszállásunk napját ünnepnappá nyilvánító párt árulása következtében – a magyar választópolgárok egyre nagyobb számban fordulnak el a vegyessé váló párt által képviselt politikától. Egyre többen fedezik fel azt a hamisságot, azt a hazug érdekvédelmet, mely közösségünkön belül a diktatórikus viszonyok melegágya.  A Nemzeti Tanácsi választások bebizonyították, hogy a legnagyobb vegyessé váló magyar párt mozgósító ereje, rózsaszín haladó ködökbe burkoltan, a válság lejtőjére került. Az óbecsei történet műgondjaival, kedvelőkre vadászó megmentőivel együtt.
Látva azt, hogy Szerbia félszáznál is több városában, az emberek már hetek óta – és egyre hevesebben! – az utcákon tiltakoznak, továbbá, hogy egy szelíd keresztkérdéssel se maradjunk adósak: az óbecsei haladóknak mostanság miért is állna érdekükben a feszültség helyi gerjesztése?
 Vajon az óbecsei aláírásgyűjtési megmozdulás átalakulhat-e a polgári elégedetlenség/engedetlenség másként kiteljesedő formájává?
Amíg a magyar érdekvédelem álságos politikai játszmáinak üstjében rotyogva kavarog/háborog a kásás szóbeszéd...
A VMDK Elnöksége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése