A kultúra területén meghirdetett pályázatok és pénzosztások alapján arra lehetne következtetni, hogy a tartományban figyelmet fordítanak a multikulturalizmus megőrzésére és toleranciára nevelésre. A jelentésekből azonban nem lehet megállapítani, hogy valaki is foglalkozott volna a pályázatok tényleges hozadékainak az elemzésével. A jelentések is főleg a nemzeti közösségi művelődési események leírására szorítkoznak, nem pedig a témával kapcsolatos tényleges problémákkal foglalkoznak.
A nemzeti kisebbségi tájékoztatás vonatkozásában az ombudsman-jelentések többnyire a sokszor leírtakat ismétlik, miszerint ennek a tartományban „több évtizedes hagyománya van”, és hogy „teljes mértékben tiszteletben tartják” a nemzetközi kötelezettségeket, valamint „az általános elveket és szabványokat a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelven való tájékoztatása területén”.
A kultúráról szóló részhez hasonlóan – szükségtelenül (elterelve a figyelmet a nemzeti kisebbségi tájékoztatást terhelő problémákról) – az ombudsman felsorolja a nemzeti kisebbségi nyelveken is tájékoztató összes médiát (TV-t, rádiót, sajtót), és arra hivatkozik, hogy a tartományi közigazgatás évente milyen összegű szubvenciót biztosít a kiadóknak, amelyek nemzeti kisebbségi nyelvű sajtót jelentetnek meg.
Arról azonban, például, említés nem történik (a magyar nyelvű sajtót illetően), hogy – a hátrányos megkülönböztetés elvének alkalmazása alapján –, tartományi támogatásban illetve társfinanszírozásban csak a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által „alapított” médiák részesülhettek.
A jelentések azt sem említik, hogy ezek a médiák nem tartják tiszteletben a közszolgálatú tájékoztatás szabályait, mellőzik a plurális tájékoztatást, a Vajdasági Magyar Szövetség és az MNT szócsöveiként működnek
[27].
A módszertanilag is kifogásolható, az adatok tekintetében pedig több esetben hiányos és részben – már a megvitatásuk idején – idejétmúlt jelentésekből a legtöbb esetben kimaradtak a Tartományi Képviselőház iránti, a nemzeti kisebbségi jogok védelmére és fejlesztésére, mely jogszabályokat módosítani, illetve újakat hozni, stb., valamint a további tevékenység irányaira vonatkozó konkrét (határidős) javaslatok és tervek is. Még azokban az esetekben is, amikor az ombudsmannak nem sikerült érvényt szerezni az egyébként a soft law-hoz, vagyis az ún. puha joghoz tartozó ajánlásainak.
A Tisztelt Ház részéről is elmaradt, hogy – az észlelt hiányosságok elhárítása és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítse érdekében – az üléseken a jelentésekkel kapcsolatos felszólalások alapján bármiféle álláspontokat vagy határozatokat fogalmazzanak meg a közigazgatási szervek és intézmények felé.
Nem kell ezért csodálkozni, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete és jogaik érvényesítése az utóbbi húsz év alatt nem javult, hanem inkább rosszabbodott és az ombudsman intézménye sem szerzett kellő tekintélyt, erősödött meg. Volt (Muškinja Heinrich Anikó idején) néhány, nagyrészt a temerini „vegyes oktatással” kapcsolatos, a magyar közösségben kedvezőtlen fogadtatásra talált ombudsman megnyilvánulás
[28] is.
A jelentésekből meg lehet állapítani azt is, hogy az ombudsman nem gyakorolja az intézményről szóló rendeletből eredő összes feladatát, és hogy a jelentések nem mindig annak a rendelkezésével összhangban készültek el, nem minden tekintetben tesznek eleget ebből a jogszabályból eredő kötelezettségeknek és elvárásoknak.
Hiányolni lehet a jogvédő erélyesebb fellépését is az állami szervek irányába, amelyek még csak adatokat sem voltak hajlandók küldeni neki (pld. a 2010. évi jelentés nemzeti kisebbségvédelmi része). Ez arról tanúskodik, hogy az ombudsmannak nem sikerült kellő tekintélyt biztosítani az intézménye számára.
Az ombudsman feladatkörébe tartozik a jogsérelmek követése és eljárások indítása is a polgárok jogainak védelmében. A jelentésekből azonban nem lehet bizonysággal megállapítani, hogy az ombudsman indított-e ilyen eljárásokat a bíróságoknál és milyen eredménnyel.
A 2023. évi jelentés alapján meg lehet viszont állapítani, hogy az év folyamán a nemzeti kisebbségi jogvédelem területén a saját kezdeményezésre hivatalból egyetlen alkalommal sem lépett fel a nemzeti kisebbségi jogsérelmek esetén, például a helységnévtáblák sorozatos rongálása, a nemzeti közösségi nyelv- és írás hivatalos használat területén, vagy egyéb jogsérelmek ügyében
[29].
Szent Száva, a többségi nemzet szentje ünneplésének kötelezővé tétele (január 27-én), „a szerb egység, szabadság és a nemzeti zászló” új állami ünnep (szeptember 15-ei) bevezetése, valamint az iskolaév szeptember 1-jei kezdésekor „
a magyar többségű iskoláknak is a rákényszerítése, hogy a tanévet a szerb himnusz eléneklésével vagy lejátszásával kezdjék”
[30], ellentétben áll nem csak a polgárok és nemzeti közösségek egyenrangúságával, de a soknemzetiségű, valamint multikulturális társadalom elképzelésével is, stb. Más szóval, az ombudsman tisztségét ellátók ezzel nem foglalkoztak, többnyire nem avatkoztak a saját dolgukba!
Az ombudsman nem élt a felhatalmazással sem, hogy „az Alkotmánybíróság előtt eljárást kezdeményezzen a törvények, egyéb jogszabályok és általános aktusok alkotmányosságának megállapítására”
[31].
A jelentésekből nem lehet biztonsággal megállapítani azt sem, hogy az ombudsman folyamatosan ellenőrzi-e és figyelemmel kíséri-e „az emberi jogok területén a nemzetközi szerződések, szabványok és jogszabályok alkalmazását”
[32], ami a rendelet szerint a kötelessége lenne.
Azt is felül kellene vizsgálni (ha lenne kinek), hogy a jelentések többségében a benyújtott panaszokból való válogatás és azok részleges átmesélése megfelel-e az ombudsmanról szóló tartományi rendelet követelményeinek? Az ombudsmannak intézkedéseket kellene javasolni a Képviselőháznak a panaszok illetve jogsérelmek okainak elhárítására.
A jelentésekben arra sem találni példát, hogy az ombudsman „javasolta volna a polgárok jogainak megsértéséért felelős tisztségviselő felmentését”, illetve, hogy kezdeményezte volna „a közigazgatási szerv azon dolgozója felelősségének megállapítására vonatkozó eljárást, aki közvetlenül felelős az elkövetett jogsértésért” (a rendelet 20/1 szakasza).
Ezzel szemben, a jelentéseket feleslegesen és szükségtelenül terhelik azok a fejezetek, amelyekben az ombudsman beszámol, milyen konferenciákon, összejöveteleken és megemlékezéseken vett részt, hogy mely ombudsmanokkal működik együtt és részesít támogatásban az országban és külföldön, valamint hogy milyen a kapcsolata a nyilvánossággal, illetve hogy a sajtó hogyan „dolgozza fel” a tevékenységét.
A jelentések legnagyobb hiányossága mégis talán az, hogy a TO – az intézményről szóló rendelet 17. cikke 1. bekezdésének rendelkezésével összhangban – „a begyűjtött információk alapján”
[33] egyetlen alkalommal sem tett javaslatot Képviselőháznak intézkedések tételére „az emberi jogok védelme és fejlesztése állapotának javítására”
[34]. Ez miatt felmerül a kérdés is, hogy az ombudsman ellenőrzi, vagy támogatja a hatalmat?
Ha ehhez hozzátesszük a Tartományi Képviselőháznak a jelentések iránti többnyire érdektelenségét, akkor teljesebb képet kapunk a tartománynak az emberi és a nemzeti közösségi jogok megvalósítása iránti viszonyulásáról.
A Tartományi Ombudsmanról szóló rendelet 7. szakaszának 3. bekezdése szerint „az ombudsman megbízatási ideje hat évig tart, és ugyanaz a személy e tisztségre egymásután legfeljebb kétszer választható meg”
[35].
Ezt a szakaszt felül kellene vizsgálni és az ombudsman mandátumát legtöbb kétszer hároméves időszakra korlátozni. Társadalmilag ugyanis nem indokolt, hogy bárki folyamatosan 12 évig ugyanazt a tisztséget töltse be, még akkor sem, ha a munkáját nem érte különösebb kifogás.
A Tartományi Ombudsmannak és a Képviselőháznak együttesen sikerül(t) fokozatosan leépíteni, leértékelni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének egyik fontos intézményét (is)
[36]. Úgy tűnik, hogy ez a tendencia folytatódni is fog.
Ezt az állítást támasztja alá az is, hogy az ombudsman-jelentések látogatottsága a 2004-i 5301-ről 2013-ra elérte a 15622-öt, majd 2021-ben 718-ra (!!) csökkent, hogy aztán 2022-ben 2238-ra kapaszkodjon
[37], ami a látogatások számának még a fele sem, mint az első évben
[38].
A gyakorlat szerint a Tartományi Képviselőház – a polgári jogvédőről szóló rendelete alapján – köteles ugyan napirendre tűzni az éves jelentést, de sajnos nem mutatott kellő érdeklődést az ombudsman tevékenysége és a jelentésekből kiszűrhető problémák iránt.
A számos hiányosság ellenére, valamint a képviselők (ide értve a magyarok képviselőket is), csaknem teljes érdektelensége miatt – a jelentések általában érdemi/lényegi vita nélkül és szinte észrevétlenül/csak úgy mellékesen kerültek elfogadásra a tartományi parlamentben.
Amikor az üléseken alakult is vita a jelentésről, annak részletei nem kerültek a jegyzőkönyvekbe, ahol általában – szóról szóra és évről-évre – ez a megfogalmazás olvasható: „Az elnöklő berekesztette a vitát és megállapította, hogy a Képviselőház megvitatva a TO …. évi jelentését megismerkedett a TO …. évi munkájával”
[39]. A jelentéssel kapcsolatos képviselőházi vitáról alkalmanként csak a sajtóban lehetett olvasni.
A Tartományi Képviselőház alelnöke, illetve elnöke – az intézmény létrehozásától kezdve – az egész idő alatt magyar volt. Egeresi Sándor 2000–2008 között előbb a tartományi parlament alelnöke volt majd 2008-ban az elnökévé választották
[40]. Pásztor István 2012. június 21-től a 2023. október 30-án bekövetkezett haláláig volt az a T. Ház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke
[41]. Nagymértékben tőlük függött a képviselőházi viszonyulás az ombudsmani jelentésekhez. Ez azonban őket nem érdekelhette különösebben, legalábbis erre utalnak az ülésekről készült jegyzőkönyvek
[42].
A Tartományi Képviselőház illetékeseinek eszébe nem jutott, hogy az ombudsman jelentése alapján a T. Ház záradékot, utasítást vagy intézkedést fogadjon el az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok fejlesztésére, érvényesítésére. Kérdés azonban, hogy ez az elvárás – tekintettel a Képviselőház (jelenlegi) összetételére is – mennyire reális.
Nem különbözik tőlük Juhász Bálint, a képviselőház új elnöke se, aki – a saját szavai szerint, a „mentorának” tartja a néhai Pásztor Istvánt –, a 2024. június 27-i ülésen szintén az idézett megállapítással zárta a 2023. évi ombudsmani jelentésről szóló vitát.
A Tartományi Ombudsman intézményének működésére szükséges pénzeszközök sem mellékesek. A pénzügyi jelentés szerint az intézmény tevékenysége a 2023-as évben a vajdasági adófizetőknek 47.365.756,89 dinárba került
[43].
Mindegyik jelentésben végén megtalálható az intézmény éves költségvetésnek kimutatása, ami lapján ki lehet számolni, hogy a 20 év alatt mekkora összegbe került az adófizetőknek az intézmény eltartása. Megérte?
Az ombudsman intézménye iránti kezdeti (indokolt) nagy elvárásokból a 20 év alatt, sajnos, nagyon kevés, de azt is lehetne mondani, hogy szinte alig valósult meg valami. Ez bizonyára annak is a következménye, hogy Szerbiában 2012 óta a Szerb Haladó Párt (SNS) van hatalmon, amelyik nem éppen a demokráciáról, a joguralomról és a nemzeti kisebbségbarát politikájáról ismert.
A SNS–Szerbiai Szocialista Párt (SPS)–VMSZ hatalmi koalíciónak nem érdeke olyan független intézmény működtetése, amelyik megkövetelné, számon kérné a jogszabályok hatékony alkalmazását és az emberi, valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítését és fejlesztését.
Van olyan vélemény is, miszerint „a TO teljesen irreleváns intézmény, hogy a hatalmat védi a polgároktól, azzal is, hogy nem avatkozik a saját munkájába”. A Google is „állami kormányhivatal”-nak nevezi
[44].
Mindez arra utal, hogy a TO intézménye válságban van. Husz év után ideje lenne az ombudsman – mint minden egyéb köztisztviselő – munkáját is alaposan elemezni. Ilyen vizsgálat és az eddigi munkáról szóló vita nélkül nem lehet előbbre jutni. A jelenlegi szerbiai közállapotok azonban nem biztos, hogy alkalmasak erre.
A TO intézménye két évtized alatt sem tudott magának nagyobb társadalmi (el)ismertséget és tekintélyt szerezni. Amennyiben az intézmény megszűnne, bizonyára csak kevesen vennék azt észre! Ez nem jelenti azt, hogy meg kell szüntetni, hanem, éppen ellenkezőleg: meg kell erősíteni és követelni, hogy teljes mértékben lássa el az eredeti küldetését, amely miatt létre lett hozva.