2011. december 11., vasárnap

„Elégedettség és fenntartások”


A rehabilitálási törvény politikai vitatéma lett

A szerb parlament december 5-én 121 igenlő, öt nemleges és egy tartózkodó szavazattal fogadta el a rehabilitációs törvényt. (A képviselőháznak – az alkotmány szerint – 250 tagja van.)
A törvény szerb nyelvű szövege megtalálható a http://www.parlament.rs/akti/doneti-zakoni/doneti-zakoni.1033.html honlapon. Nyomtatott szövege – a képviselőházi honlap szerint – a Službeni glasnik (Hivatalos Közlöny) 2011. évi 92. számában jelent meg. Magyar nyelvű szövege a http://bozokiantal.blogspot.com/ weboldalon van.

Megoszló vélemények

Az új rehabilitálási törvényről a vajdasági magyar közösségben élesen megoszlanak a vélemények.
A törvény elfogadását a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) „sikernek”, a magyar külügyminisztérium államtitkára pedig egyenesen „a magyar diplomácia egyik legjelentősebb sikerének” (sic!) tartja.
Pásztor Bálint, a párt parlamenti képviselője december 9-i blogjában (Egyszer minden a helyére kerül) azt írja, hogy a törvény elfogadásával „a kárpát-medencei magyarság háborút nyert, mert a Vajdasági Magyar Szövetséget mindvégig támogatásáról biztosította és aktívan segítette a Magyar Köztársaság Kormánya, az anyaországi parlamenti pártok mindegyike, és a többi határon túli magyar szervezet jelentős része is”. De támogatta-e a VMSZ-t ebben a „háborúban” a vajdasági magyar közösség?
Négy vajdasági magyar párt (a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Magyar Remény Mozgalom és a Magyar Polgári Szövetség) és hét civil szervezet november 15-én politikai fenntartásokat és számos konkrét szakmai kifogást is megfogalmazott a(z akkor még) törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezeket utóbb magyarországi civil szervezetek is támogatták.
A VMSZ és parlamenti képviselői figyelemre se méltatták a többi párt és a civil szervezetek észrevételeit, valamint javaslatait (mivel október 19-én elvtelen megállapodást kötöttek, a törvény szövegében megegyeztek az igazságügyi minisztériummal). Ezúttal is tanulságot téve arról, hogy nem a választóikat, hanem pártjukat képviselik a szerb parlamentben.
Varga László a törvény tartalmában kételkedőket – november 29-én a Vajdaság Ma internetes hírportálnak nyilatkozva (A vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve) – még „nyilvánvaló politikai haszonleséssel” is megvádolta. Pásztor Bálint szerint pedig – a már említett jegyzetében – azt írja, hogy azokat a véleményeket, amelyek szerint a „megoldás nem jó”, „a szakmai tudásnak vagy a szakmai tisztességnek a hiánya mondatja azok megfogalmazóival”.

„Súlyos fenntartások”

Pásztor István, a VMSZ elnöke – az MTI belgrádi tudósítójának adott december 10-i nyilatkozatában (A minap meghozott rehabilitálási törvényről két megközelítésben: elégedettség és fenntartások) – úgy értékelte, hogy „a szerb parlament által minap elfogadott rehabilitálási törvény egyrészt válasz a kollektív bűnösség kérdésének kezelésére, másrészt átfogóan kezeli a rehabilitálás ügyét”. Ebből a túlságosan általános, vagyis semmitmondó megfogalmazásból azonban nem tűnik ki, hogy a törvény miféle „válasz” a kollektív bűnösség kérdésre, és az sem, hogy az hogyan „kezeli a rehabilitálás ügyét”.
Matuska Mártonnak, aki évtizedek óta a délvidéki magyarellenes vérengzések szorgos kutatója és avatott ismerője – az MTI tudósítójának ugyanazon írása szerint – az id. Pásztor állításaival ellentétben, „súlyos fenntartásai vannak a szerb parlamentben elfogadott új rehabilitálási törvénnyel kapcsolatosan”.
Matuska szerint azokat a (csurogi, zsablyai és mozsori) magyarokat, „akiket kollektív módon nyilvánítottak háborús bűnössé, kollektívan kellett volna a háborús bűnösség vádja alól is felmenteni, és nem olyan helyzetet teremteni, hogy az érintetteknek egyénenként, méghozzá záros, kétéves határidőn belül kell kérvényezniük rehabilitálásukat, azaz ártatlanságuk bizonyítását”.
– A szerb parlament által a minap elfogadott törvény sem mondja ki, hogy ez a rendelet hatályon kívül helyeztetik. A szerb államnak helyre kell hoznia az általa elkövetett valamennyi hibát 1944-től napjainkig, a most elfogadott rehabilitálási törvénnyel együtt, amely – mint említettem – nem nyilvánítja semmissé a kollektív bűnösség elvét” – mondta az MTI belgrádi tudósítójának Matuska Márton.
Egy december 10-i magyarországi közvélemény kutatás szerint (https://www.surveymonkey.com/s/BCL3TW7), amelyben arra a kérdésre keresték a választ, miszerint, a rehabilitációs törvény(tervezet) orvosolja-e a kárpótlási törvény hibáját, a következő eredmények születtek:
Feleletek százalékban
Igen 7,2%
Nem 63,9%
Részben 28, 9%
Ebből az következik, hogy a kérdésre válaszolók csaknem kétharmada szerint a most elfogadott rehabilitálási törvény „nem” orvosolja a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény hibáját.
Hogy a rehabilitálási törvénnyel baj van, az is igazolja, hogy a VMSZ Elnöksége 2011. december 6-án határozatot hozott arról, hogy „a két törvény alkalmazásának kezdetéig jogsegélyszolgálatot hoz létre. A szolgálat felállításának célja, hogy segítséget nyújtson ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség minél eredményesebben tudjon élni a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció lehetőségével”. Minek a jogsegély szolgálat, ha minden rendben van törvénnyel?

Nem módosult?

– Az eredeti törvényjavaslat, amelyet a szerb kormány parlamenti eljárásba küldött, érdemben még minimális mértékben sem módosult” – mondta Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője az MTI belgrádi tudósítójának a törvény megszavazása után (A magyar kormány üdvözli a szerb rehabilitációs törvény elfogadását).
A rehabilitálási törvényjavaslat három helyen mégis módosult, éspedig megváltozott a 4. szakaszának 1. bekezdése, a 11. szakasz 2. bekezdésében (az egyes számból többes szám lett), a 29. szakasz pedig egy új (2.) bekezdéssel bővült.
A rehabilitálási törvényjavaslat 4. szakaszának (A rehabilitáció formái) 1. bekezdése eredetiben így szólt:
(4/1) A jelen törvény 1. szakasza 1. bekezdésében leírt személyeket a törvény erejénél fogva (törvényes rehabilitáció) vagy bírósági döntéssel (bírósági rehabilitáció) rehabilitálják.
A december 5-én elfogadott szöveg a következőképpen van megfogalmazva:
(4/1) A jelen törvénnyel összhangban való rehabilitálás lehetséges a törvény erejénél fogva (törvényes rehabilitáció), vagy bírósági döntéssel (bírósági rehabilitáció).
Ezt bizony lényegi változásnak is lehetne nevezni. Már csak azért is, mert az eredeti szöveg kijelentő módban, a törvény szövege pedig feltételes módban fogalmaz. Vagyis a törvény 1. szakasza 1. bekezdésében leírt személyek esetében nem kötelezővé, hanem csak lehetségesé teszi a rehabilitálást.
A törvény 5. szakasza 4. bekezdése alapján „a törvény erejénél fogva rehabilitálják azokat a személyeket is, akiket a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek, illetve háborús bűncselekmények résztvevőinek nyilvánítottak”. Ha most összevetjük a két rendelkezést, akkor nyilvánvaló az ellentét. Feltevődik ugyanis a kérdés, hogy ezek a személyek „a törvény erejénél fogva” részesülnek a rehabilitálásban, vagy a rehabilitálásuk csak „lehetséges”. Ez bizony lényeges különbség és a vajdasági magyarokat is érinti.
Említésre méltó változás a törvényjavaslat 29. szakaszában történt még, amely egy új (2.) bekezdéssel bővült, miszerint az igazságügyben illetékes minisztérium „köteles a rehabilitációra vonatkozó kérelmeket a honlapján közzétenni és idejében újítani”.

Politikai haszonlesők

Nyilvánvaló, hogy a rehabilitálási törvény szövevényes jogszabály lett, amelyben a táméban járatosak is nehezen találják fel magukat. Több olyan rendelkezése is van, amelyik egy másik rendelkezésre utal, illetve hivatkozik, miközben ezek a rendelkezések nem ritkán egymással ellentétesek. Ez miatt az alkalmazásával is gond lesz.
Még Pásztor István, az MTI-nek adott (említet) nyilatkozatában sem vitatta, hogy „az elkövetkező időszakban, az érintett személyek rehabilitálási folyamatával kapcsolatosan rengeteg megválaszolásra váró kérdés is felmerül majd, és az sem vitatott, hogy a rehabilitálási kérelmek benyújtására megszabott két éves határidő is viszonylag rövid”.
A VMSZ a törvény hiányosságait és a vajdasági magyarokra hátrányos megoldásait most „jogsegélyszolgálat” létrehozásával próbálja orvosolni. Ez nem éppen nem a pártfeladatokhoz tartozik, mint ahogy „az okiratok jutányos fordítása és hitelesítése sem”, amit a párt újvidéki városi szervezete a Magyar Szóban még hirdetett is. Vagy a VMSZ most már fordítói és jogsegély-szolgálati Kft-vé alakul?
Akkor most ki is a „politikai haszonleső” és kinek „hiányos a szakmai tudása vagy a szakmai tisztessége”?
Az igazság az, ha elvállalja a VMSZ, ha nem, hogy lehetett volna a vajdasági magyarok számára előnyösebb rehabilitálási törvényt is elfogadtatni.

Újvidék, 2011. december 11.

Bozóki Antal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése