Megdöbbenve értesültünk arról, hogy Temerinben, az egyetlen magyar irányítású Önkormányzat által irányított, bácskai településen, 2011. Karácsonya alatt sem szünetelt az erőszak.
December 24-én hajnalban, két fél-téglát dobtak egy magyar házaspár temerini házába, amely, átszakítva a redőnyt és a kétrétegű üvegablakot, csak a szerencsén múlott, hogy nem okozott súlyos sérülést a házban tartózkodó Pásztor családnak.
Még ugyanaznap éjjel egy, az éjféli miséről hazafelé igyekvő, nyugdíjas, magyar asszonyt támadtak meg, szerbül beszélő, nagykorú személyek, akiket – állítólag – előállított a helyi rendőrség.
Nos, a súlyos, temerini magyar lakosok ellen elkövetett támadások több kérdést vetnek fel:
1. Lesz-e végre foganatja a rendőrségi intézkedésnek, vagy a kisebbségbe szorult, magyar lakosság érdeksérelmére elkövetett támadások, ezúttal is, mint oly sokszor, az ’eredménytelen nyomozás’ homályába vesznek?
2. Mit tesz a szerb Kormányhoz közel álló legnagyobb, szerbiai magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, a hasonló jellegű, ismétlődő támadások megakadályozása érdekében? Lesz-e végre határozott, bátor kiállás a megtámadottak érdekében?
3. Mi a célja az utóbbi időben ismétlődő, temerini magyarok ellen elkövetett támadásoknak?
Nos, könnyű válasz lenne azt mondani, hogy a magyar kisebbség elleni, szervezett akciókról van szó. Mégis azt hiszem, hogy ennél mélyebben kell keresni az okokat:
Temerinben az őshonos, magyar lakosság, még ma is, markáns részarányt képvisel. Az évente megrendezett, Illés-napi megemlékezések, városi ünnepségek erről mindennél ékesebben beszélnek. Ugyanakkor Temerin a Bácskában fokozatosan kiszorított, csökkenő létszámú, megfélemlített magyarság utolsó olyan végvára, ahol a kereskedelmi és politikai életben, a magyar lakosság jelenléte, részvétele, még markánsnak tekinthető. Vajon miért éppen Temerinben provokálnak rendszeresen a szerb szélsőséges erők, ismétlődő támadásokat intézve az önmagukat megvédeni képtelen, magyar etnikumú polgárok ellen?
Feltehetően a kisebbség sérelmére elkövetett támadások megtorlásának hiányában kell keresni az okokat. Addig, amíg az Európai Unióban kiemelt figyelmet szentelnek bármely kisebbség védelmének – akár egy sértő megjegyzés okán is – az oda igyekvő Szerbiában élő, magyar kisebbséghez tartozó állampolgárok mindebből szinte semmit sem éreznek.
Feltehetően nem járunk messze az igazságtól, amikor feltételezzük, hogy az ismétlődő támadásokban éppen a szerbiai igazságszolgáltatás diszkriminatív működése, pontosabban az egyenlő bánásmód hiánya sejthető a háttérben. Valamiféle, kreált összeesküvés-elmélet nélkül is, joggal feltételezhető, hogy a magyar etnikumú kisebbség rendszeres és tudatos megfélemlítéséről van szó. Ki kell végre mondani: nem tekinthető véletlennek, hogy Szerbiában, számos, beváltatlan ígéret ellenére, mindmáig feltáratlan, a többségi nemzet politikusai és a kisebbségek által gyökeresen eltérően megítélt 1944-45-ös, többségében a védtelen magyar és német lakosság terhére végrehajtott, tömeges népirtás ténye, annak rendezetlensége, ürügyet szolgáltat az ismétlődő - helyi, emberjogi források szerint is – döntő többségében máig feltáratlan, büntetlenül maradó fizikai támadásokra.
Több, mint mulasztás, hogy a szerb kormánykörökhöz közel álló, magyar érdekképviseletek – egy-egy ilyen, súlyos incidens után – nem követelik kellő eréllyel a nyomozás eredményes befejezését, nem viszik végig a bírósági ítéletek nyilvánosságra hozatalát (ha ilyenek voltak), a bűnösök elmarasztalását. Nincs Európának még egy országa, ahol a bármely kisebbség, bármely tagja terhére sorozatosan elkövetett, fizikai támadások, következmények nélkül maradhatnának.
A Szerb Hatóságok azon állítása pedig, hogy az ismétlődő támadások nem etnikai jellegűek, csak a tények elfedésére szolgál.
Most azonban, a Szerb Köztársaság uniós tagjelölti státusának küszöbön álló megszavazása előtt, a szerb parlament által idén ősszel megszavazott, álláspontunk szerint, jogi ellentmondásokkal terhelt kárpótlási és rehabilitációs törvények befogadása után, alapvetően megváltozott a helyzet.
Egyértelmű ugyanis, hogy a kisebbségek ellen intézett, fizikai támadások, a kellő súlyú, elriasztó hatású büntetések nélkül, az államhatalom kisebbségek irányában megnyilvánuló ’gyengesége’ jelének tekinthető. Az Európai Unió bármely tagállamának, vagy tagjelölti státust élvező államának ugyanis, következetesen el kell járnia az etnikai jogsértések pártatlan, gyors és hatékony kivizsgálása érdekében. Magyarország határain kívül, a Nemzeti Együttműködés Rendszere keretében, az anyaországnak is van kötelezettsége a magyar etnikumú polgárok védelmével kapcsolatban. Ez immár nemcsak erkölcsi, hanem az Európai Unió kisebbségvédelmi normáinak betartása és betartatása érdekében is, az érintettek elemi kötelezettsége.
Az egyesületünk Alapszabályában vállalt kötelezettségeink jegyében, elvárjuk, mind Szerbia, mind Magyarország Kormányaitól, hogy megállítsák a temerini és más települések magyar lakossága terhére elkövetett támadásokat. Érvényesüljenek ez esetekben is az igazságszolgáltatás nemzetközileg elismert normái és végre – kozmetikázás nélkül – hozzák nyilvánosságra a pártatlanul eljáró igazságszolgáltatás ítéletét, s nem csak akkor, ha a kétségtelenül hibázó, de indokolatlanul súlyos büntetéssel sújtott ’temerini fiúk’ ügyéről van szól!
Éhn József,
’Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért’
civil szervezet elnöke
Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése