Nyolc évvel ezelőtt a Nagybecskerek környéki, kisebbségek által (is) lakott falvak bejáratainál kétnyelvű táblákat helyeztek ki. Szentmihály, Lukácsfalva és Erzsébetlak nevét magyarul is kiírták, Écska, Jankahíd és Klek nevét a szerb mellett román nyelven is feltüntették, Aradác és Erzsébetlak bejáratainál pedig helyet kapott az illető település szlovák neve is. Ugyanekkor Nagybecskerek bejáratainál négynyelvű (szerb, magyar, román és szlovák) táblákat helyeztek el.
Nagybecskereken az elsők között helyeztek ki
kétnyelvű helységnévtáblákat. Annak ellenére is, hogy a kisebbségi feliratokat
időnként lefestették, a Béga menti város példaképül szolgált más
többnemzetiségű környezeteknek. De a városban a szerb mellett hivatalos
használatban van a magyar, a szlovák és a román nyelv is, ezért Traian
Pancarichan polgári jogvédő-helyettes szerint már akkor ki kellett volna írni
mind a négy nyelven a környező települések neveit is, függetlenül attól, hogy az
illető településen élnek-e kisebbségiek nagyobb számban vagy sem. Ugyanakkor
szemet szúr, hogy a kisebbségi nyelven kiírt táblák egy része eltűnt (mint
például Klek–Bégafő esetében).
Traian Pancarichan reméli, hogy Nagybecskerek
város önkormányzata biztosítja az eltűnt többnyelvű táblák pótlását, az
illetékes szervek pedig felfedik azok kilétét, akik a táblákat levették.
Magyar Szó, 2013. július 18., 5. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése