2014. január 26., vasárnap

Január 26.



Vanda napja.
Lengyel, német eredetű név, egy mondabeli királylány neve. Jelentése „wend nő”
1983 – Nemzetközi vámnap
1887 – Elkezdődött az Eiffel-torony építése Párizsban.
1905 – Dél-Afrikában megtalálták a Cullinan-t, a világ legnagyobb gyémántját.
1932 – Meghalt ifjabb William Wrigley, a rágógumikirály.
1944 – Megszületett Angela Davis amerikai fekete polgárjogi aktivista, aki 1970-ben szerepelt az FBI 10 legkeresettebb személyt tartalmazó listáján.
1908 – Megszületett Kronberger Lili négyszeres műkorcsolyázó világbajnok.
1910 – Megszületett Major Tamás színész, rendező.
1926 – Londonban John L. Baird bemutatta az első televízió készüléket.
1926 – Shaker Heights-ben (Ohio, USA) megszületett Paul Newman Oscar-díjas színész (Macska a forró bádogtetőn, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé, Pokoli torony, A pénz színe, A kárhozat útja).
1926 – Megszületett Mensáros László színész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész.

315 éve, 1699. január 26-án Karlócán békeszerződést írtak alá a Szent Liga és a török Porta képviselői.
A háború, amelyet a 17. század egyik legjelentősebb békeszerződése zárt le, 16 évvel korábban
kezdődött. 1683-ban Kara Musztafa nagyvezír, az Oszmán Birodalom lehetőségeit jócskán túlbecsülve, megostromolta Bécset. Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly császári hadvezér egyesített serege azonban szétverte a császárvárost fenyegető oszmán hadat, és megkezdődött a Magyarország török alóli felszabadulását hozó hosszú háború. 1686-ban a keresztények visszafoglalták Buda várát, és Lipót császár tábornokai hamarosan már a Balkánon harcoltak. 1688-ban azonban XIV. Lajos francia király, aki félt a Habsburg Birodalom túlzott megerősödésétől, a Rajnánál hátba támadta addigi szövetségesét, a császárt, aki így kénytelen volt megosztani erőit, ezért a háború további egy évtizedig elhúzódott. 1697-ben a fiatal szultán, II. Musztafa indított új hadjáratot, és hatalmas sereggel kísérelte meg visszafoglalni az elvesztett magyarországi vilajeteket. A császári sereg tehetséges hadvezére, Savoyai Jenő herceg azonban rajtaütött a törökökön, amikor azok Zentánál éppen átkeltek a Tiszán. Az ütközetben az oszmán katonák nagy része elesett vagy vízbe fulladt, a csatatéren maradt a nagyvezír is. Musztafa szultán a folyó túlpartjáról nézte serege megsemmisülését, és be kellett látnia, hogy Magyarország a Porta számára elveszett. A zentai csata után mind a császár, mind a szultán kész volt a békekötésre.
1699. január 26-án Karlócán (ma: Sremski Karlovci - Szerbia) a török és a császári követ ünnepélyesen kicserélte a 25 évre szóló békeszerződés - valójában fegyverszüneti megállapodás - két példányát. A húsz pontból álló megállapodás alapján a Temesköz kivételével egész Magyarország – beleértve Erdély teljes területét – felszabadult a török uralom alól. Temesközben a török kézen maradt erődöket (Temesvár kivételével) le kellett rombolni, és újjáépíteni sem lehetett. A határt árkokkal, kövekkel, karókkal kellett kijelölni. A latin és török nyelven írt szerződés aláírása után kitárták a tanácskozás színhelyéül szolgáló faház négy égtáj felé néző ablakait és ajtóit, hogy a szél a világ minden része felé hírét vigye az egyezségnek.
A karlócai béke világtörténeti fordulópont volt. Addig a Fényes Porta sohasem kötött úgy békét, hogy területekről mondott volna le, már csak azért sem, mert ezt a muszlim vallás törvényei tiltották. E békeszerződés a török birodalom hanyatlásának jelentős mérföldköve. Az oszmánok kiszorultak az európai nagyhatalmak sorából.
Lipót császár kihagyta ugyan a magyarokat a karlócai tárgyalásokból, de a békével Magyarország nyerte a legtöbbet: egy kicsiny – ekkor alig lakott – darabja kivételével egész területe felszabadult a török iga alól, véget ért a fejlődését oly sokban hátráltató, annyi pusztítást hozó másfél évszázados "török kor". Karlóca, amelynek régi magyar neve Karom, a vajdasági Szerémségben, Újvidéktől 11 kilométerre fekszik a Duna jobb partján. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum 

A képen :A karlóciai béketárgyalások. Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699.
 
Január 26. – A lepra elleni küzdelem világnapja
A lepra világnapját január utolsó vasárnapján tartják Raoul Follereau francia újságíró, "a gyógyító szeretet misszionáriusa" kezdeményezésére.
A hatékony és ingyenes kezelésnek köszönhetően a lepra - amelynek idén a 61. világnapját tartják - már nem olyan félelmetes betegség a szegény országokban, mint amilyen korábban volt, de még így is több mint 200 ezer új megbetegedést észlelnek a világon évente, a felét Indiában. Tíz éve még csaknem félmillió új beteget regisztráltak világszerte.
A lepra az egyik legősibb ismert fertőző betegség. Elnevezése a görög lepros (kiütés) szóból ered (Magyarországon a bélpoklosság elnevezést is használták), kórokozóját 1873-ban fedezte fel Armauer Hansen. A Mycobacterium leprae a tuberkulóziséval rokon, és a környéki idegeket támadja meg (az agyat és a gerincvelőt nem érinti). A fertőzöttek 95 százaléka nem betegszik meg, mert természetes immunitással rendelkezik a betegséggel szemben, csak azok veszélyeztetettek, akik huzamosabb ideig egy háztartásban élnek egy beteg személlyel. Többek között orron és szájon át, cseppfertőzéssel terjed (az átvitel pontos módja nem teljesen tisztázott), lappangási ideje több év is lehet.
A lepra kezelés nélkül gyógyíthatatlan károsodásokat okozhat: a baktériumok kikapcsolják az idegeket és ezzel a fájdalomérzetet, ezért a betegek többsége későn keresi fel az orvost. Pedig ma már könnyen gyógyítható, ún. "szegénybetegség", ha viszont évekig kezeletlenül marad, bekövetkezhet az idegek elhalása, az ujjak elvesztéséig, a vakságig, bénulásig. Legyőzését nehezíti, hogy még nincs megfelelően hatékony specifikus védőoltás.
A lepra elleni küzdelem fő elemei a korai esetfelismerés és a kombinált antibiotikumok együttes alkalmazása. Ily módon az 1980-as évek óta több mint 16 millió beteget kezeltek és gyógyítottak meg. A kezelés segítségével elpusztítható a bacilus, és a beteg fél-egy év alatt meggyógyítható.
A világon mintegy négymillió leprás él az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint. Jelenleg Indiában, Közép- és Dél-Afrikában, Közép-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, valamint Brazíliában él a legtöbb fertőzött. A betegek segítésében önkéntesekkel vesz részt a magyarországi Lepramisszió, amely 1974-ben kezdte meg szolgálatát, és 2002-ben lett tagja a nemzetközi lepramissziónak. A leprás betegek számára adományokat gyűjtenek, sebkötöző fáslikat, takarókat készítenek. A Nemzetközi Lepramisszió kétévente adományozza az alapítójáról elnevezett Wellesley Bailey-díjat. Ezt olyan férfi és nő kapja meg a nagyvilágból, aki sokat tett a leprabetegséggel szembeni előítéletek lerombolásában, és élete példájával bátorítja a többieket.
A lepra még napjainkban is stigmatizáló megbetegedés, amelynek előrehaladott tünetei - a testi torzulások, csonkulások - akkor is visszatetszést, kiközösítést okoznak, ha a beteg már gyógyult, illetve nem fertőz. A leprás betegek képviselői által megfogalmazott Global Appeal 2007 kiáltvány a betegségben szenvedőket és családtagjaikat manapság is változatlanul sújtó megbélyegzés és diszkrimináció elleni fellépésre kívánja felszólítani a világ közvéleményét. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése