Etelka napja.
Dugonics András névalkotása az Etelka című
regényben (1788) az Etele férfinévből, amely a germán eredetű Attila névnek
vagy a későbbi német Etzel származékénak régi magyar formája. A hun fejeledelem
germán, közelebbről gót eredetű neve. A gót atta szó kicsinyítő képzős
származéka. Jelentése: atyácska.
1991 – Magyar Kórusok Napja.
1645 – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. Ferdinánd német-római császár között létrejött a linzi béke.
1653 – Oliver Cromwell lett Anglia, Skócia és Írország lordprotectora.
1770 – Megszületett Ludwig Van Beethoven német zeneszerző.
1773 – Bostonban 3 hajónyi tearakományt öntöttek a tengerbe, az angolok magas teavámja elleni tiltakozásképpen. Ekkor kezdődött el az amerikai függetlenségi háború.
1833 – Megszületett Lotz Károly festőművész (Fürdő nő).
1882 – Kecskeméten megszületett Kodály Zoltán, a világhírű magyar zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő.
1883 – Megszületett Kós Károly építész, író, grafikus. A szecesszió népi elemeket felhasználó irányzatnak jellegzetes képviselője.
1938 – Megszületett Liv Ullmann norvég színésznő, rendező, aki férje, Ingmar Bergman filmjeiben játszott, 1980 óta peig az UNICEF jószolgálati nagykövete.
1943 – Megszületett Koltai Róbert színész. (Miniszter félrelép).
1645 – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. Ferdinánd német-római császár között létrejött a linzi béke.
1653 – Oliver Cromwell lett Anglia, Skócia és Írország lordprotectora.
1770 – Megszületett Ludwig Van Beethoven német zeneszerző.
1773 – Bostonban 3 hajónyi tearakományt öntöttek a tengerbe, az angolok magas teavámja elleni tiltakozásképpen. Ekkor kezdődött el az amerikai függetlenségi háború.
1833 – Megszületett Lotz Károly festőművész (Fürdő nő).
1882 – Kecskeméten megszületett Kodály Zoltán, a világhírű magyar zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő.
1883 – Megszületett Kós Károly építész, író, grafikus. A szecesszió népi elemeket felhasználó irányzatnak jellegzetes képviselője.
1938 – Megszületett Liv Ullmann norvég színésznő, rendező, aki férje, Ingmar Bergman filmjeiben játszott, 1980 óta peig az UNICEF jószolgálati nagykövete.
1943 – Megszületett Koltai Róbert színész. (Miniszter félrelép).
25 éve, 1989. december 16-án kezdődött el a
romániai forradalom.
Nicolae Ceausescu 1965-ben került a Román
Kommunista Párt, majd két évvel később a román állam élére. Önállóságra törekvő, nacionalista
politikája révén kezdetben nagy népszerűségnek örvendett: 1968-ban megtagadta
például a részvételt a "prágai tavasz" leverésében, 1984-ben pedig
elküldte versenyzőit a keleti tömb többi országa által bojkottált Los Angeles-i
olimpiára. A diktatórikus berendezkedés megerősödése, az emberek egyre
nagyobb mérvű megfélemlítése és megsarcolása azonban nemzetközileg
mindinkább elszigetelte Romániát, és egyre fokozódott a belső elégedetlenség. A
Ceausescu-érában – vagy ahogy akkor nevezték, az "új aranykorban" - a
diktatúra szilárdságát a kiterjedt informátorhálózat és a mindenhol jelen lévő
titkosrendőrség, a Securitate biztosította. A Conducatort a sztálinihoz hasonló
személyi kultusz övezte, képek, versek, filmek magasztalták úton-útfélen, a nép
azonban gyűlölte, s Draculescuként emlegette a "Kárpátok géniuszát".
Ceausescu minden kulcspozícióba a saját embereit helyezte: felesége, Elena lett
a "kettes számú vezető", Nicu fia bekerült a legszűkebb
pártvezetésbe, a fivérei irányították a hadsereget és a titkosrendőrséget. Legális
ellenzék az országban nem működhetett, a tömegek elégedetlensége is
csak ritkán tudott a felszínre törni, mint például az 1987. november 15-i
brutálisan levert brassói munkástüntetéskor. A teljes gazdasági önállóság
elérése érdekében Ceausescu törleszteni akarta Románia összes
államadósságát, aminek az volt az ára, hogy a boltokból
eltűntek az áruk, az emberek éheztek, a lakásokban hideg volt.
Megalomán építkezéseivel átformálta Bukarest arculatát, majd 1988-ban
megindította ún. település-szisztematizálási, közkeletű nevén falurombolási
programját, amelyet hatalmas nemzetközi felháborodás kísért.
A forradalom szikrája 1989. december 16-án Temesváron pattant ki, amikor több száz ember élőláncot formálva próbálta megakadályozni annak a bírósági ítéletnek a végrehajtását, amely a romániai magyarság sérelmeiés a falurombolás miatt szavát felemelő Tőkés László református lelkészt gyülekezete, temploma és városa elhagyására kötelezte. Amikor a rendőrök mégis elhurcolták Tőkést, az élőlánc tüntető tömeggé változott. Az emberek másnap a Temes Megyei Tanács épületénél gyűltek össze, behatoltak oda, kidobálták és tűzre vetették a diktátor képeit és könyveit. A kivezényelt rendőrök, katonák, karhatalmisták a tüntetők közé lőttek, a sortűz halálos áldozatokat követelt. A következő napokban a megmozdulások számos más városra átterjedtek, miközben Ceausescu december 18-án hivatalos látogatásra Teheránba utazott, Románia pedig lezárta határait és átmenetileg szüneteltette a beutazásokat. Hazatérve a pártfőtitkár-államfő 20-án a televízióban úgy értékelte az eseményeket, hogy reakciós körök és idegen titkosszolgálatok szervezésében huligán elemek provokáltak összeütközéseket, majd 21-én 100 ezres politikai nagygyűlésen akarta meggyőzni a tömegeket a román sokoldalúan fejlett szocialista társadalom eredményeiről, s fizetésemelést ígért. A tömeget ez már nem elégítette ki: ellepte a bukaresti utcákat, antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kiabált, Temesvárt és a szabadságot éltette, s halálos áldozatokkal járó összeütközésbe keveredett a rendfenntartókkal. 21-én ugyancsak véres összecsapásokkal kísért tüntetések robbantak ki Aradon, Kolozsváron, Brassóban, Iasiban és Nagyszebenben is.
A forradalom fordulópontja december 22-én következett be: Vasile Milea honvédelmi miniszter öngyilkosságot követett el, utóda, Victor Stanculescu pedig Ceausescu tudta nélkül olyan utasításokat adott a katonaságnak amelyek a népi megmozdulást támogatták. A hadsereg átállt a felkelők oldalára, velük harcolt a Securitate-egységek ellen, a diktátor és felesége pedig elmenekült. 22-én 12 óra 18 perckor a televízióban Mircea Dinescu költő és Ion Caramitru színész bejelentették a diktátor szökését, és a népi felkelés győzelmét. A hatalmat a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa vette át, amelynek nevében Ion Iliescu bejelentette: megszűntek Romániában a párt és a kormány régi struktúrái, s új, demokratikus Romániát építenek fel.
Miközben a harcok lanyhuló intenzitással még folytak, december 25-én este a bukaresti televízió bejelentette, hogy rendkívüli katonai törvényszék ítélkezett a 22-én este, Targoviste közelében elfogott Nicolae és Elena Ceausescu fölött. A bíróság bűnösnek találta őket népirtásban, az államhatalom aláásásában, közjavak, városok, falvak tönkretételében, a nemzetgazdaság lezüllesztésében és szökési kísérletben, s mindezekért halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte őket. 26-án a per filmfelvételével együtt a kivégzés képeit is bemutatta a televízió.
A forradalom szikrája 1989. december 16-án Temesváron pattant ki, amikor több száz ember élőláncot formálva próbálta megakadályozni annak a bírósági ítéletnek a végrehajtását, amely a romániai magyarság sérelmeiés a falurombolás miatt szavát felemelő Tőkés László református lelkészt gyülekezete, temploma és városa elhagyására kötelezte. Amikor a rendőrök mégis elhurcolták Tőkést, az élőlánc tüntető tömeggé változott. Az emberek másnap a Temes Megyei Tanács épületénél gyűltek össze, behatoltak oda, kidobálták és tűzre vetették a diktátor képeit és könyveit. A kivezényelt rendőrök, katonák, karhatalmisták a tüntetők közé lőttek, a sortűz halálos áldozatokat követelt. A következő napokban a megmozdulások számos más városra átterjedtek, miközben Ceausescu december 18-án hivatalos látogatásra Teheránba utazott, Románia pedig lezárta határait és átmenetileg szüneteltette a beutazásokat. Hazatérve a pártfőtitkár-államfő 20-án a televízióban úgy értékelte az eseményeket, hogy reakciós körök és idegen titkosszolgálatok szervezésében huligán elemek provokáltak összeütközéseket, majd 21-én 100 ezres politikai nagygyűlésen akarta meggyőzni a tömegeket a román sokoldalúan fejlett szocialista társadalom eredményeiről, s fizetésemelést ígért. A tömeget ez már nem elégítette ki: ellepte a bukaresti utcákat, antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kiabált, Temesvárt és a szabadságot éltette, s halálos áldozatokkal járó összeütközésbe keveredett a rendfenntartókkal. 21-én ugyancsak véres összecsapásokkal kísért tüntetések robbantak ki Aradon, Kolozsváron, Brassóban, Iasiban és Nagyszebenben is.
A forradalom fordulópontja december 22-én következett be: Vasile Milea honvédelmi miniszter öngyilkosságot követett el, utóda, Victor Stanculescu pedig Ceausescu tudta nélkül olyan utasításokat adott a katonaságnak amelyek a népi megmozdulást támogatták. A hadsereg átállt a felkelők oldalára, velük harcolt a Securitate-egységek ellen, a diktátor és felesége pedig elmenekült. 22-én 12 óra 18 perckor a televízióban Mircea Dinescu költő és Ion Caramitru színész bejelentették a diktátor szökését, és a népi felkelés győzelmét. A hatalmat a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa vette át, amelynek nevében Ion Iliescu bejelentette: megszűntek Romániában a párt és a kormány régi struktúrái, s új, demokratikus Romániát építenek fel.
Miközben a harcok lanyhuló intenzitással még folytak, december 25-én este a bukaresti televízió bejelentette, hogy rendkívüli katonai törvényszék ítélkezett a 22-én este, Targoviste közelében elfogott Nicolae és Elena Ceausescu fölött. A bíróság bűnösnek találta őket népirtásban, az államhatalom aláásásában, közjavak, városok, falvak tönkretételében, a nemzetgazdaság lezüllesztésében és szökési kísérletben, s mindezekért halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte őket. 26-án a per filmfelvételével együtt a kivégzés képeit is bemutatta a televízió.
A felvételen: Tankok és tömeg a temesvári Opera téren a romániai
rendszerváltó forradalom idején. Temesvár, 1989. december 25. MTI Fotó: Horváth Ernő
MTVA –
Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése