A múltból felbukkanó megmentők apropójára
2025. február 11. 16:13
Ideje mérleget készíteni és megállapítani, milyen mértékben gázolt át a vajdasági magyar közösség szabad gondolkodásának mezején a több évtizede tartó kizárólagos VMSZ-es politizálás. A jelek mára, 2025-re jól észlelhetők, hiszen olyan benyomás jelentkezik, hogy a politikai kizárólagosság megfosztotta ezt a közösséget mindenkitől, akik a közösség jövője szempontjából jelenthetnének valamit. Akik közéleti munkája nélkül azt se tudhatjuk, mihez foghatunk az annyira időszerű és fontos változások után.
A mindent és mindenkit ellehetetlenítő, ma még domináns vajdasági magyar politikai tényező téves közösségvezetési és politizálási hatása miatt, sem politikai, sem gazdasági téren nem látok embereket, akiknek tudása, tapasztalata, ítélőképessége, energiája, bátran mondhatom tehetsége, a közösség szempontjából valamit is jelenthetne. Természetesen, vannak ilyen emberei közösségünknek, de vagy külföldön, vagy itthon, a megfélemlítés eredményeként hangtalan passzivitásba kényszerítve.
Mi az, amit itt az utolsó, évtizedek alatt az emberek tanulhattak, még a rendesebbek, tehetségesebbek is? Az élet több területén, beülni a pozíciókba, amelyeket mások tudása, tehetsége, teremtett, és végezni azt a harmadrendű tevékenységet, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség irányítási stílusa nekik kijelölt és engedélyezett. Milyen iskola lehetett ez, még azok számára is, akikben volt valaha becsvágy és tehetség?
Politikai téren még elszomorítóbbak a viszonyok. Már a kilencvenes évek balkáni háborúk utáni időszak utáni években is komoly hiány volt észlelhető, a vajdasági magyar közélet irányítására hivatott emberekben. Ha van valami értelme a kontraszelekció magyarázatának, akkor az az elmúlt évtizedek VMSZ korszakára jogosan állítható. Akiben valami kétely jelentkezet, aki a VMSZ vezetésének döntéseit hozzáértéssel és felelősségérzettel bírálni merte, az ellen a párt egész hatalmát felvonultatta (például nyolcvan VMSZ-tag látványos kizárása a pártból, „rögtönítélő” bíróság szellemében). A VMSZ elnöke arra nagyon ügyelt, hogy a közvetlen közelében dolgozók ne komoly és valós meghatalmazással, önálló döntésjoggal bíró vezetők legyenek, hanem inkább parancsot végrehajtó hivatalnokok. A vezetői kontraszelekció minden fogyatékossága ellenére, a közösség töretlen fejlődését, gyarapodását kisugárzó állapotot sikerült fenntartani a magyarországi adófizetők forintmillióinak segítségével, és a párt ezt valós és tartós sikerként mutatta be.
Amiről szintén beszélni kell, az nem más, mint a tény, hogy a VMSZ folyamatosan, az éppen hatalmon lévő szerb párt propagandahivatalának kihelyezett tagozata lett. Közben, a közösség részéről időnként jelentkező egyéni vagy szervezeti kritikák, ellenvélemények szavát, a párt „tisztogató emberei, cselevései belefojtották az éppen időszerű uszító frázisaikba. A másként gondolkodók megjelenségének problémáját, és annak gyökeres kiirtását, a párt mindig kiemelt fontossággal kezelte, és az volt az igazán elhivatott VMSZ vezető, aki ebben a kérdésben a legszélsőségesebb összeesküvés elméleteket tudta előállítani. A jobb sorsa érdemes Magyar Mozgalom megjelenése után a VMSZ irányvonal megmutatta igazi arcát, mert a véleményüket bátran kimondók ellen inkvizíciós módszereket alkalmazva, vajdasági magyarok ezreit fosztották meg alapvető emberi jogaiktól. Erre, nyugodtan állthatjuk, hogy a VMSZ politikusoknak vetése kalászba szökkent.
Sajnos a kíméletlen és senkit nem kímélő tisztogatás eredményeként elcsendesedett a vajdasági magyar közösség, Vajdaságban maradt többsége. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogyan kerülhet ki a politikai bosszúval mérgezett légkörből most, vagy a jövőben valaki, akire a közösség valami komoly, felelősségteljes feladatot mer bírni? S ami a fiatalokat illeti, akik a VMSZ részéről megválasztott vezetők által irányított iskolákban, egyetemen tanulnak, mit várhatunk tőlük? Személyesen, a mostani robbanásig hevült helyzetben, azt várnám, és szeretném, hogy az általános és középiskolákban, valamint a főiskolán, egyetemen, nagy tudású és jó szándékú, véleményükben szabad tanárok segítségével a tudás és a becsület, a szabad emberi lét ismereteit sajátíthassák el a fiatalok. Ez minden, burkolt, vagy nyilvános párthoz kötődő kiállásnál többet jelentene, ennek a sok nehézséggel szembesülő közösségnek.
Ezzel ellentétben, a közösség jövője, a fiatalok irányában megfogalmazódott a hatalmukat féltő részéről, hogy „az ifjúság ne politizáljon.” Ez a meggondolatlan parancs sohasem jelentheti azt, hogy az ifjúság ne gondolkodjon a politika dolgairól. Ezzel szemben, a mindenkori, és minden szinten fiatalokkal foglalkozó pedagógusoknak azt kell kezdeményezni, hogy a fiatalok gondolkodjanak a politika dolgairól, vizsgálják meg, mi az, ami igazán használhat az egyénnek és a vajdasági magyar közösségnek, fedezzék fel az utat, amelyen járva magabiztos állampolgárok lesznek, nem pedig szolgák.
Kétségtelen, hogy a vajdasági magyar fiatalok között sokan vannak, akik nagyobb felelősséget éreznek a közösséggel szemben, s nem a politikai vezérek szemüvegén nézik a közösség helyzetét. Megfelelő ismeretek hiányában azonban, a fiatalok zavarban vannak, mert nincsennek meggyőződve, hogy a közösséget vezető politikusok irányítása mentén, jó úton járnak-e, de nem tudják, hogy merre keressék az igazi utat. Egy részük bizonyára nem is akar pártvezér részéről távirányított emberként, a közösség nyakában ülő, minden tekintetben, üres akarnok lenni.
Kiemelt feladata a mostani oktatási rendszernek, hogy a fiatalok tanulják meg felismerni és megvetni a megkopott, lyukas frázisokat, tanuljanak meg szerények lenni, ahogy egy kis közösség polgárához illik, tanuljanak meg dolgozni, ahogy egy leszegényített közösség tagjához illik, tanuljanak meg emberségesek lenni, és így felkészülve az életre, a majdani politikai helytállásra, a közösség hasznos vezetőiként tudják a vajdasági magyar közösséget szolgálni, megköszönve a kölcsönbe adott bizalmat.
Josip Lepeš
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése