Nesze semmi, fogd meg jól!
A Vajdasági Magyar Szövetség számára
augusztus 14-én „fejeződött be a választási folyamat, hiszen akkor írták alá a
Szerb Haladó Párttal a koalíciós megállapodást”– fejtette ki sajtótájékoztatóján
Pásztor István, a VMSZ elnöke. A koalíciós megállapodás 11
pontból áll, ezekben a párt választási ígéretei jelennek meg – fűzte hozzá
Pásztor.
Európai integráció;
Vajdaság Autonóm Tartomány helyzete; regionális fejlesztés, az infrastruktúra
fejlesztése és nagyberuházások; mezőgazdaság; a nemzeti kisebbségek részvétele
a közszférában; kisebbségi jogok és ezen belül az oktatás; egészségügy;
szociális védelem; bűnüldözés és igazságszolgáltatás; rehabilitáció,
vagyon-visszaszármaztatás és az egyházakkal való együttműködés; helyi
önkormányzatok; – ebben a tizenegy témában fogalmaz meg vállalásokat a VMSZ és
az SZHP közötti koalíciós megállapodás. Az SZHP elfogadta a VMSZ választási
programjában lefektetett célkitűzéseket, így azok részévé váltak a kormányprogramnak
– húzta alá Pásztor. [1]
A fentieket még talán el is hinnék, ha a VMSZ nem teszi közzé honlapján
(magyar[2]
és szerb nyelven[3]) a két párt
képviseletében, Aleksandar Vučić és
Pásztor István által aláírt „koalíciós szerződést”. (Ez egyébként kötelessége is
a pártoknak, feltéve, ha nem kívánnak titkos egyezségeket kötni.) Így
betekintésünk van abba, hogy mit is tartalmaz az a híres, nevezetes szerződés,
amiről – Pásztor sajtótájékoztatója alapján – a párt szócsöve, a Magyar Szó
csaknem egy egész oldalas méltatást közöl.[4]
A koalíciós partnerek
Mi is az igazság abból, amit Pásztor a „koalíciós
szerződésről” mondott?
A nyúlfarknyira
sikerült „koalíciós megállapodás”, csupán 4 (négy) szakaszból (nem pedig „11
pontból áll”, ahogy Pásztor mondta), illetve összesen mindössze 13 sort tesz ki.
Szövege szinte szóról szóra megegyezik a két párt
2014. április 27-i koalíciós szerződésével.[5]
Csupán egy picit javítottak a nyelvezetén: a „került megkötésre” helyett most a
„kötöttek meg”, az „expozé” szó helyett pedig a „programbeszéd” szó került a
szövegbe. Na, és persze az aláírási dátum különbözik. Mi ebben az új? Nagy
munka lehetett!
Az 1. szakaszban a szerződő felek
kölcsönös támogatásukról biztosították egymást, illetve, hogy „részt vesznek a
Kormány munkájában”.
Ezt a megfogalmazást
úgy is lehet érteni, hogy az SZHP – vagyis a párt, amelynek a nevében az
aláírás történt – támogatja Aleksandar
Vučićot, vagyis A. V. önmagát), a VMSZ pedig „részt vesz a Kormány munkájában,
amelynek megalakításával Aleksandar Vučićot bízták meg”. Ez a részvétel a VMSZ
oldaláról – mint utóbb kiderült – négy államtitkár részvételével valósul meg,
vagyis a VMSZ-nek „az egészségügyi, az oktatási, infrastrukturális és a
mezőgazdasági minisztériumban lesz államtitkára”.[6]
(Erről azonban majd egy következő alkalommal.) Érthető, nemde?
A szerződés
legfontosabb része a 2. szakasz, miszerint
„a szerződő felek egyetértenek abban, hogy a Kormány a miniszterelnök-jelölti
programbeszédben bemutatott programbeli célok mellett a Vajdasági Magyar
Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog”. (A
szakasz szerb szövegében nem található az „is” szócska, de ez semmit nem
váltóztat a lényegen.) Ezek a „prioritások” 11 pontból állnak és külön dokumentumban,
mintegy a szerződés mellékleteként lettek megfogalmazva.[7]
A 3. szakasz szerint „a koalíciós szerződés szerves részét képezik a
miniszterelnök-jelölti programbeszéd és a Vajdasági Magyar Szövetség
programbeli prioritásai”. A VMSZ prioritásai azonban csak „az Aleksandar Vučić
és Pásztor István által parafált[8]
formában kerültek meghatározásra”. [9]
A parafálás azonban „nem
jelent kötelezettségvállalást, s csak a tárgyaló feleket köti (ez esetben a
SZHP-t és VMSZ-t – B. A), kifejezve, hogy azok a létrejött szerződési szöveget
végelegesnek tekintik, és már nem óhajtanak rajta váltóztatni.” A „prioritásokban”
valójában – ahogy Pásztor is mondta – csak „a párt (vagyis a VMSZ – B. A) választási ígéretei
jelennek meg”.[10] Vučičot ezek – még ha parafálta is a dokumentumot – nem
kötelezik.
Ebből, tehát, az derül
ki, hogy az SZHP, illetve az új/régi kormányfő semmilyen számon kérhető konkrét
kötelezettség teljesítését nem vállalta a vajdasági magyar közösség helyzetének
rendezése érdekében. Az, hogy a Kormány „a Vajdasági Magyar Szövetség
programbeli prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog” éppen semmilyen
feladatot nem hárít Vučićra. Vagy „dolgozik” ezeken, ha ugyan kedve tartja, vagy
nem.
A
koalíciós szerződésben az egyedüli újdonságot a 2. szakasz 2. bekezdése képezi, miszerint „a szerződő felek minden
12 hónap elteltével értékelik az elért eredményeket a Vajdasági Magyar
Szövetség programbeli prioritásainak megvalósítása kapcsán”. Hacsak addig el
nem felejtik ezt a kötelezettséget, vagy nem állapítják meg – szokás szerint –,
hogy minden „teljes egészében megvalósult, vagy folyamatosan megvalósul”, ahogy
az a nemzeti kisebbségi cselekvési tervvel kapcsolatban is történt.[11]
Az „ígéretekből” pedig vagy lesz valami, vagy nem.
Vučićnak, tehát, valójában semmibe sem került a VMSZ „prioritásainak”
parafálása. Azt is mondani lehet(ne), hogy
a VMSZ-nek (és sajnos nekünk is) a „koalíciós szerződés” annyit ér, mint a „nesze
semmi, fogd meg jól”. Aláírásának az egyedüli konkrét eredménye a négy
államtitkári (munka)hely, ami a Pásztor köreibe tartozó személyek számára
biztosított (és Pásztor tartományi képviselőházi elnöki tisztsége, amit Vučić
előzőleg megígért neki).
A VMSZ
„prioritásai” sok mindebben nem egyeznek a vajdasági magyarok „prioritásaival”.[12]
Egyik dokumentumban (a szerződésben és a „prioritások” címűben) nem szerepel
például még az „m” betű sem a magyar autonómiából.
Így lett
„kötelezettség a választási ígéretekből”[13]…
Teljesítettek ezzel valamit? Aligha. Csak a pásztorok meséiben…
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2016. augusztus 20.
[1] P. E.: Kötelezettség lett a választási
ígéretekből. Magyar Szó, 2016. augusztus 16. 1. és 8.
[5] http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes,
2014. április 29 [16:01] Varga László, a VMSZ volt alelnöke szerint ez az
egyezség „szigorúan jogi értelemben véve nem tekinthető koalíciós szerződésnek
az a dokumentum, mivel nem írta alá mindkét szerződő fél”. (Stephen Bozhen: A
Magyar Mozgalom nem fog a haladókhoz dörgölődni (2. rész). Családi Kör, 2016.
március 24. http://www.csaladikor.com/hu/201612/ric/2157/bozso.htm).
[6] Lásd az 1-es alatti írásban.
[7] Ezeknek a pontoknak az elemzése külön
figyelmet érdemelne – ha akadna erre vállalkozó – és az is, hogy mi valósult
meg a két párt előző, 2014. április 27-i koalíciós szerződéséből, amelynek
ugyan az az elnevezése, a tartalma és szerkezete is, a „prioritásoknak” pedig a
szerkezete, mint mostaniaknak. A Magyar Szó persze, nem tájékozatott a dokumentumok
tartalmáról, mivel a VMSZ-nek nem lehet az érdeke, hogy az olvasók tudomást
szerezzenek arról.
[8] Jogi lexikon. CompLex. Budapest, 2009. 543.
[9] A szerződés 4. szakasza arra vonatkozik, hogy
hány példányban írták alá és kit hány példány illet meg.
[10] Lásd az 1-es alatti írásban.
[11] Lásd a Szerbia a 23. és a 24. tárgyalási
fejezetek feltételeinek a 82 százalékát teljesítette!? c. írásom: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/56357-bozoki-antal-masnaplo-kisebbsegjogi-temak,
2016. július 22. [21:31] és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8161,
2016. július 25.
[12] Lásd pld. A vajdasági magyar közösség
azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c., 2012. szeptember
27-i felhívást a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai
Unió magyar képviselőihez. http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
[13] P. E. írása, az 1-es alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése