Azok a fiatalok lázadtak fel, akikről azt állítottuk, semmi sem érdekli őket, csak a mobiljuk – Miért láthatatlan a magyar közösség a tüntetéseken?
2025. február 1. 17:38
Csaknem két hónapja blokád alatt van az egyetemek többsége Szerbiában. Az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása után, amikor 15 ember meghalt, kettő pedig súlyosan megsérült, úgy tűnt, ez sem elég ahhoz, hogy gyökeres társadalmi változások induljanak meg Szerbiában.
A fiatalokban azonban felébredt valami, ami a közép- és idősebb generációban már régen elszunnyadt: az öntudat, valamint az igazságért, az igazságosságért és a demokráciáért való küzdelem akarata. Az egyetemisták tiltakozása tömeges tüntetésekké duzzadt. A fiatalok mellé odaálltak a szüleik, a tanáraik, az ügyvédek, a jogászok, az orvosok egy része, a bányászok, a földművesek, és hosszasan sorolhatnánk, de a vajdasági magyar közösség szinte láthatatlan ebben a folyamatban. A blokád alatt lévő egyetemeken elvétve van magyar hallgató, vagy egyáltalán nincs – Szabadkán ez a helyzet. A magyar érintettségű karok közül csak az Újvidéken élők álltak ki a blokádok mellett, a többi városban csak most kezd ébredezni a tanárság és a fiatalság. A magyar fiatalok zömében passzívak, úgy érzik, ez nem az ő ügyük. Annak próbáltunk utánajárni, mi lehet ennek az oka.
A kettős állampolgárság és a közeg
Dér Bakos Rebeka, az ELTE szociológus doktorandusz hallgatója azt mondja, az általános közállapotokhoz hozzájárult a kettős állampolgárság és az, hogy a most középiskolás és egyetemista generáció tulajdonképpen beleszületett abba, hogy történelmi csúcsponton van a szerb–magyar barátság, ahogy fogalmazni szoktak a politikusok.
„Sarkalatos pont a kettős állampolgárság, hiszen azoknak, akik most fiatalok, már megváltozott lehetőségeik vannak annak köszönhetően, hogy könnyebben el tudnak innen menni. Úgy veszem észre, hogy sok magyar fiatal egy szót sem tud szerbül, az ittlét átmeneti állapotnak tűnhet a túlnyomórészük számára, mivel sokan már egészen korán magyarországi vagy külföldi továbbtanulást és munkavállalást terveznek. Az újvidéki egyetemistákat illetően is változott a helyzet, az Európa Kollégium például amellett, hogy összehozza a magyar fiatalokat, és közösséget teremt, nemzetiségi, nyelvi, kulturális szempontból egy homogén, szeparált kört hoz létre, így a magyar fiatalok még inkább eltávolodnak a szerb társaiktól, a szerb nyelvtől. A most 20–23 éves fiatalok azt a részét az életüknek, amikor foglalkoztathatta volna őket a politika, már akkor élték, amikor Vučić és Orbán voltak hatalmon. Nincs vagy kevés a viszonyítási alapjuk, nem élték meg, hogy lehet választani, véleményt nyilvánítani, alternatívákról gondolkodni, kormányt dönteni. A korábbi generációknak, gondolok itt a 90-es évek fiataljaira, más a tapasztalatuk, és kérdéses, hogy ők ma szülőként és állampolgárként mennyire mutatnak példát e téren, mennyire osztják meg azt, amit akkoriban átéltek. Ha megnézzük, hogyan élünk ma Szerbiában, sokaktól nem is várható el, hogy belegondoljanak mindebbe, mert annyira leköti az embereket a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem és a létbizonytalanság, hogy nyilván nem opció számukra a politikai környezet folyamatos nyomon követése” – foglalta össze a szociológus.
Történelmi csúcsponton lévő szerb–magyar viszony
Fotó: Mina Delić
Dér Bakos hozzátette: Szerbia és Magyarország is egyre gyengülő demokráciák. A rendszerváltás után ugyan fellángolt az állampolgári öntudat, de azt csírájában elfojtották. Szerinte a középiskola szerepe sem elhanyagolható abból a szempontból, hogy mennyire adják át a demokratikus értékeket, és kritikus gondolkodásra nevelnek-e. Szerinte ma már ez a törekvés csak egyes tanárokra redukálódik.
„Azt halljuk, hogy történelmi csúcsponton vannak a szerb–magyar viszonyok. Aki ebben a diskurzusban nőtt fel, felmerülhet benne, hogy kisebbségiként hogy jön ő ahhoz, hogy ezt bármilyen módon megkérdőjelezze. Aki nem olyan családban nőtt fel, ahol számított a véleménye, vagy ahol szokás a politikai nézeteket megtárgyalni, nehezen fog eljutni addig a pillanatig, hogy akár átgondolja magában ezeket a dolgokat, nemhogy még nyilvánosan is felvállalja a véleményét” – mondja.
Gát a megfélemlíthetőség is
Dér Bakos szerint az is tetten érhető, hogy a magyar fiatalok félnek, hogy elveszik az ösztöndíjukat, ha elkezdenek tüntetni.
„Az ilyen kijelentések arra utalnak, hogy nagyon könnyen megfélemlíthetők, ami abból is adódik, hogy sokan nem ismerik a jogaikat és lehetőségeiket – akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordulhatnának, de az elmúlt évtizedek politikája és különösen az előző évek azon tapasztalata, hogy az intézmények előtt nem mindig mindenki egyenlő, és hogy a törvények akár szelektíven is alkalmazhatók, elhitette sokakkal, hogy a politikai hatalom mindenható. Pedig ez nem így van” – emeli ki Dér Bakos.
Konformista hozzáállás
A szociológus szerint a hatalom fenntartásának a könnyen megfélemlíthető, megosztott lakosság kedvez, melynek problémáira csakis az aktuális hatalom kínálhat megfelelő megoldást.
„A mostani rendszer úgy szocializálja a polgárokat, hogy érdektelenek legyenek a politikai kérdéseket illetően, azok hallatán egyesekben megjelenik a félelem, sokan kerülik is az ilyen témát, mondván, volt már rosszabb is. A 90-es években kétségkívül így volt, de ez a konformista hozzáállás és az aktuális politikai légkör meggátolja azt is, hogy öntudatos, demokratikus, szabad emberként gondoljunk magunkra, akiknek lehet és számít is a véleménye. Elvárjuk az állami gondoskodást, közben már számtalanszor beigazolódott, hogy annak nincs eredménye – az kell, hogy összefogjunk. Az egyetemisták felismerték, hogy nem lehet arra várni, hogy felülről jöjjön valaki, és rendbe tegye a dolgokat” – állapítja meg.
Fotó: Mina Delić
„Az intézményeknek, amelyek sorozatosan cserbenhagyják a polgárokat, nagyon erős a politikai befolyásoltsága, elég megnézni, hogy csak elvétve van olyan iskola, amelyben nem párttag az igazgató – innentől az a mondás sem helytálló, amit mostanság a hatalomtól hallunk, hogy az oktatást ne keverjük a politikával. Tehát mindenhova beszivárog a hatalom, mindent kontroll alatt tart. Emellett azt sugallja, hogy idomuljunk a fősodorhoz, ne kérdőjelezzük meg azt, ami van, és akkor minden rendben lesz. Ne is gondolkodjunk róla sokat, majd ők mindent megoldanak. Arra, hogy milyen a közügyekhez való hozzáállásunk, az aktivitásunk, a Covid és a társadalmat érő sorozatos válságok is kedvezőtlenül hatottak. Az emberek zárkózottabbak lettek, csökkent a személyes kontaktusok száma, előtérbe kerültek az egyre halmozódó individuális problémák és egyre kisebb jelentőséget tulajdonítunk a közösséget érintő, lokális történéseknek. A figyelmünk jelentős része a pandémia hatására áttevődött a virtuális, online térbe, sokan előbb tisztában vannak azzal, hogy mi történik többezer kilométerre innen, mint a saját környezetükben” – elemzi Dér Bakos Rebeka, majd hozzáteszi, hogy nagyon kevés a politikamentes közösségi kezdeményezés, és sokszor tapasztalható, hogy ami azok közül működik, arra valamelyik párt megpróbálja rátenni a kezét. Nagyon távolinak érzik sokan azt, hogy tegyenek valamit csak magukért vagy a közösségükért, de a mostani történések jól példázzák, hogy fel lehet ébreszteni az embereket a régóta tartó passzivitásból, és hogy közösen összefogva felül lehet kerekedni a félelmen.
Miért lázadt fel a Z generáció?
Arról, hogy miben más a Z generáció, és hogy miért jelentős az, hogy a diákok egy emberként állnak ki tüntetni, ifjúsági szakembereket kérdeztünk.
„Azt gondolom, hogy ez egy furcsa megmozdulás. 8 éve foglalkozom ifjúságsegítéssel, és eddig nem volt jellemző, hogy a fiatalok közösen tüntetnek, utcára vonulnak, főleg nem Szerbiában, Vajdaságban. A Z generáció jellemzője, hogy kiállnak ügyekért, akár a környezetvédelemért, akár a meleg társadalom jogaiért, azonban a politika iránt nem érdeklődnek, nem is bíznak politikai szervekben, és nem is csatlakoznak pártokhoz. A harc főleg különböző ügyekért és online platformokon folyik, ahol arról beszélgetnek, hogy mit szeretnének elérni. Azt gondolom, most a legnehezebb fiatalnak lenni. Ez a generáció a jogaikat szeretné érvényesíteni, azt akarja, hogy hallják meg őket a politikusok, a vezetőség, a felnőttek. Ők másként kommunikálnak, mert már egy olyan világba születtek, ahol a digitalizáció adott, és ez annyira kinyitotta a világot, annyi lehetőségük van, és annyi minden érdekli őket, ám ők ezekkel csendben foglalkoznak. A mostani helyzetben annyira feldühíthette őket, hogy nem kaptak válaszokat arra, hogy mi történt az újvidéki vasútállomáson, és ez akkora ügy, hogy úgy érezhetik, ezért már nyíltan kell harcolni. Minden fiatal generáció jellemzője a lázadás, a harc, a küzdelem, és szakemberként örülök annak, hogy ebben a generációban is megvan a lázadás és az összetartozás” – mondta Hulló Zsófia ifjúságügyi szakember, a Kerülj be! Ifjúsági Közösségi Tér vezetője.
A magyarság alig kap a tüntetés energiájából
Bóka Ida ifjúságsegítő szakember, a Vajdasági Önkéntes Központ vezetője elmondta, hogy más energiák érik az újvidéki, belgrádi diákokat, és más a szabadkai magyar diákokat.
Tüntetés Szabadkán (Fotó: Tómó Margaréta)
„Először látunk olyan nemzedéket, amelyen nem érezhetőek a 90-es évek lenyomatai, nem aktuálisak az akkori konfliktusok, kivéve persze azokat, amelyeket újragenerálnak. Ebben a generációban van egy lendület más nemzedékekhez képest. Nagyon különböznek, a liberális társadalom identitáspolitikája magával hozta azt is, hogy ez a generáció tudatosabb, sokszínűbb. Nagyobb szabadságot élveznek, nem biztos azonban, hogy politikailag különböznek, bár erről friss kutatások nem születtek. Pozitív hozadéka ennek az, hogy ez a generáció kiáll a jogaiért, ők tudják, hogy mit jelent, ha bántalmazzák őket, ismerik a jogaikat, és tudják, hogy ki miben illetékes. Ez a generáció azt mondja az elnöknek, hogy ő ebben az ügyben nem illetékes, ami nagy dolog – ez már nem az a szófogadó generáció, mint amilyenek mi voltunk. Szerbia erre régóta vár, és éppen ezért támogatni kell őket, ugyanis ez a szintű tudatosság az egyetlen lehetőség arra, hogy kihúzzanak bennünket az apátiából” – mondta Ida.
„Érdekes azt is megfigyelni, ahogy az, amit csinálnak, magas politikai képzettségről is tanúskodik, és távol tartják még az ellenzéki politikusokat is. Ők a nép érdekét szeretnék érvényesíteni. Szintén érdekes, ahogy kialakult a szolidaritás a diákok felé, és már nemcsak a középiskolák és a pedagógusok, de a gazdák és a jogászok is támogatják őket. A mostani eltipró rendszerrel csakis együtt, karöltve tudjuk felvenni a harcot” – tette hozzá, kiemelve, hogy nem kell azt gondolni, hogy ezt a rendszert nem lehet megváltoztatni.
Idát arról is kérdeztük, hogy szerinte hol vannak a tüntetésekről a magyar diákok.
„A 90-es évek óta zajlik az a fajta szétválasztás, amelyben egy vajdasági magyar csak akkor tudja, hogy vajdasági, ha Újvidéken tanul, és ott szembesül a másik kultúrával. Szabadkán vagy Magyarországon ezzel nem kell szembesülnie. A vajdasági magyar fiatal valósága eltér a belgrádi vagy éppen egy újvidéki fiatal valóságától. Egy vajdasági magyar diáknak, aki Szabadkán tanul, nehéz megéreznie azt az erőt, támogatottságot, amit Újvidéken kapnak a diákok. Szabadkán is csatlakoztak karok a tüntetéshez, és ez fontos is, támogatni kell őket, de az energia nem ugyanaz. Jómagam is újvidéki vagyok – amikor ott él az ember, és első kézből látja, hogy mi történik a várossal, hogy teszik azt tönkre, és napi szinten látja a verőlegényeket az utcán, majd tragédia történik azon a vasútállomáson, ahol naponta megfordul, és 15 ember meghal, akkor iszonyú bánat és düh keletkezik benne. Nem várható el egy szabadkai magyar fiataltól, hogy azt a dühöt ő is érezze, amit én, amikor tudom, hogy már 10–12 éve próbáljuk mi, lakosok felhívni a figyelmet arra, hogy mi zajlik a városban, és mégis 15 embernek meg kellett halnia ahhoz, hogy megtörténjen, ami most zajlik. A tüntetéseken a légkör olyan, hogy ott már senki semmitől nem fél, de ehhez kellett a düh, a bánat, a tehetetlenség és az, hogy ez energiává változzon. Sajnos ebből az energiából nem tud annyit kapni az itteni magyarság, de az ügyet támogatni kell” – zárta Ida.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése