2014. február 28., péntek

Február 28.

Elemér nap.

Bizonytalan eredetű régi magyar személynév. Jelentése: Valaminek az eleje, vezetője. 
1000 – Finnországban a Kalevala ünnepe. 
1066 – Megnyitották a Westminster Apátságot. 
1824 – Megszületett Kertbeny Károly műfordító, bibliográfus. Petőfi verseit az ő fordítása tette ismertté külföldön. Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit és magyar népdalokat fordított németre. 
1832 – Megalakult a Budapesti Hídegylet gróf Széchenyi István kezdeményezésére, feladata a Lánchíd felépítésének támogatása volt. 
1869 – Párizsban 78 éves korában eladósodva és magányosan meghalt Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine francia romantikus költő és liberális politikus, aki 1848-ban a külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Fő művei: „Költői és vallásos harmóniák”, „Szókratész halála”, „Egy angyal bukása”. 
1899 – Eberhardban (Pozsony vármegye) 90 éves korában meghalt gróf Apponyi György országbíró, a későbbi neves politikus, gróf Apponyi Albert apja. 
1912 – Megszületett Alfonzó eredeti nevén Markos József színész, artista (Keménykalap és krumpliorr). 
1946 – A budapesti Markó utcai fegyház udvarán háborús főbűnösként kivégezték az 54 éves Imrédy Béla volt miniszterelnököt. 
1972 – Pasadenában meghalt Zechmeister László vegyész, akit elsősorban a kromatográfia területén végzett munkássága tett híressé. 
1986 – Meggyilkolták Sven Olof Joachim Palme-t Svédország miniszterelnökét.



Február 28. – A Kalevala napja, a finn nép ünnepe.

Elias Lönnrot néprajztudós 1835. február 28-án tette közzé az első Kalevala-kötethez írott előszavát. A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. A Kalevala finn nemzeti eposz, amelyet Lönnrot a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze. Az eposz, a hosszú éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz illesztett dalaiból áll.
Első változata az Ős-Kalevala 1833-ból, amely 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz. A svéd nyelvű finn értelmiség körében kezdetben nem örvendett különösebb népszerűségnek. Elsősorban az írók és tudósok figyeltek fel rá, előbb szülőhazájában, majd a negyvenes években már külföldön is.

Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló, úgynevezett Régi-Kalevalát (1835-36), amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Ezt követően Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala (1849). A Kalevalát 60 nyelvre fordították le, a legtöbbet fordított finn mű.
A Kalevala a finn-magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is. Az első teljes, a világon a harmadik fordítást (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben. A legismertebb változat Vikár Béla nevéhez fűződik (1909), utóbb Nagy Kálmán (1971), Rácz István (1976) és Szente Imre (2001) ültette át magyarra az eposzt.


Elias Lönnrot 1802. április 9-én született a finnországi Sammattiban. Orvosnak tanult a Turkui Tudományos Akadémián, majd az észak-finnországi Kaajani tisztiorvosa, később, 1853 és 1862 között a helsinki egyetemen a finn nyelv és irodalom professzora volt.
Nyelvészként főként a finn, a lapp és az észt szókészlettel foglalkozott. A finn nyelvű orvostudományi és növénytani szókincs megalapozója. Jelentős finn-svéd szótára, ő szerkesztette az első finn nyelvű folyóiratot, és zsoltárokat is írt. 1884. március 19-én halt meg szülővárosában. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése