2026. szeptember 15., kedd

Fotó: Facebook

9 531 ALÁÍRÁS EGY NAP ALATT. GRATULÁLUNK!

Lehet, hogy egy kép erről: , szöveg, amely így szól: „AZ ALÁÍRÁS NEM SZAVAZAT. GRATULÁLUNK ÁLUNK A 9 531 ALÁÍRÓNAK. VMSZ OKTÓBER 25-ÉN MINDENKI SZABADON DÖNT. A DÖNTÉS A VÁLASZTÓKÉ.”

2026. szeptember 14. 21:55

A VMSZ elnökének közlése szerint egyetlen nap alatt 9 531 támogató aláírást gyűjtöttek össze választási listájukhoz.
Ez komoly mozgósítási és szervezési teljesítmény. Mondjuk volt is miből...
De egy dolgot érdemes nagyon világosan elmondani:
AZ ALÁÍRÁS NEM SZAVAZAT.
Október 25-én ezért mindenki újra, szabadon dönt.
Aki tegnap aláírt egy listát, annak a szavazófülkében senkinek nem tartozik semmivel. Sem pártnak, sem aktivistának, sem politikusnak. A Köztársasági Választási Bizottság tájékoztatója is egyértelmű: minden választó szabadon dönt arról, hogy szavaz-e és kire szavaz.
Október 25-én nem aláírásokat számolnak. Szavazatokat.
És akkor már minden választó maga dönt arról, melyik lista képviseli legjobban azt a Szerbiát és azt a vajdasági magyar közösséget, amelyben élni szeretne.
A rendkívüli parlamenti választást hivatalosan 2026. október 25-re írták ki. 41 nap van hátra. A döntés a választóké.

https://www.facebook.com/vmplenum/

Aláírás egy tál lencse ígéretéért

2026. szeptember 14.

Őszinte leszek! Szégyellem magamat, mert Zentán születtem, na meg mert immár több mint 50 éve Oromhegyesen élek! Úgy tűnik, az eddigi tetteim szinte semmit sem értek, az általam vallott értékeket – legyen az erőszak- vagy háborúellenesség, a nemzeti értékek védelme stb. – a szülő-, na meg a lakóhelyemen élő nemzet- meg polgártársaim „egy tál lencséért”, vagy ami a legrosszabb, annak csak az ígéretéért nemcsak áruba bocsátották, hanem „aprópénzért” el is kótyavetélték!

Nem tudom, ezek az aláírásokkal büszkélkedők hallottak-e arról, hogy eleik (még az is lehet, nagyszüleik, netán szülőapjuk vagy még anyjuk is) kik ellen emelték fel a szavukat valamikor az 1990-es évek elején? Engedjék meg, hogy a legismertebbeket felsoroljam: Milošević és kisinasa Dačić, Šešelj vajda és palei tanítványa Vučić, na meg a többiek.

Olvastak vagy hallottak-e arról, ki árulta el Csubela Ferencet, dr. Hódi Sándor és még néhány kezdeményező által megálmodott érdekvédelmi szervezetet, miután meg szerették volna bocsátani az illetőnek a kumroveci kitérő után, a diktátor és felesége által számára juttatott „zsíros” munkahelyet, na meg az azt követően megesett emberáldozattal járó közlekedési szerencsétlenség okozását is?

Csakhogy igazzá váltak mind a magyar, mind pedig a szerb népi bölcsességek: Kutyából nem lesz szalonna!, valamint Vuk dlaku menja, a čud nikada! Igen, ez volt az illető, aki „júdáspénzért” elárulta jótevőjét, majd együttműködésre lépett a fenn felsorolt háborús bűnökért elítélt (egyedül Milošević szerb elnök nem élhette meg ezt a „dicsőséget”, belehalt a hágai „ott-tartózkodásba”), valamint gyanúsítható „díszpintyekkel”!

Így állt össze a kép, igaz, nem sokáig élvezhette annak gyümölcsét, mert valóra vált az isteni bölcsesség is: Isten nem ver bottal!

Csakhogy nálunk életbe lépett a balkáni szokás, nemcsak a pénzt és paripát, hanem még a tisztséget is örökölni lehet, az utód pedig semmit sem bízott a véletlenre, „megörököltette” magának még a „pártvezérséget” is, majd azt követően koalíciós szerződésben rögzítette az addigi együttműködést, azaz létrehozott egy „róka fogta csuka, fogta róka” pillanatnyi állapotot!

Mérlegelték-e, miért kell a jelenleg (vagy mondjam, a közelmúltig) leginkább támogatott vajdasági magyar politikai szervezetnek önállóan részt venni a közelgő parlamenti választásokon? Az állítás, hogy legyen erős politikai képviselete a vajdasági magyaroknak, csak másodlagos, sőt „parasztvakítás”! A valóság: csak azért, hogy még a magyar nemzeti közösség tagjai között is egyre népszerűbb egyetemisták listája minél kevesebb szavazatot kapjon, mert ha a bejön „A magyar szavazatok a magyar listára” elképzelés (ugyan ki találta ki ezt, ha nem a jelenleg hatalmon levők), annak egyedüli haszonélvezői a haladókat, szocialistákat és radikálisokat összefogó csoport, azaz a választások után nem lehet semmilyen változás!

Lehet, hogy még meg is tudok bocsátani azoknak, akik lehetővé teszik, hogy a választásokon legyen egy magyar lista is. De tudniuk kell, ez csak úgy válhat valósággá, ha szavazáskor az egyetemisták listája előtti sorszámot keretezik be! El kell hinni végre, Szerbiában is bekövetkezhet a változás! De ehhez nem szabad elfelejteni sem a háborús múltat, sem pedig azt, hogy miért kellett a magyar nemzeti közösségünk tömegének külföldre vándorolni a jobb élet reményében!

Balla Lajos-Laci
https://vmplenum.rs/2026/09/14/balla-lajos-laci-alairas-egy-tal-lencse-igereteert/

„A TARTOMÁNYI TANKÖNYVKIADÓ INTÉZET TELJESEN LE LETT ÉPÍTVE”

2026. szeptember 14. 20:45

– Ezt nem mi mondjuk. Rajsli Emese fordító, szerkesztő mondta ki, aki maga is éveken keresztül részt vett a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett tankönyvfordítási munkában, és most a Vajdasági RTV Napjaink című műsorának tankönyvügyről szóló összeállításában is megszólalt.

A mondata pedig sokkal súlyosabb kérdést vet fel, mint az, hogy hogyan maradhatott le egy „y” betű egy nyolcadikos magyar nyelvtankönyv borítójáról.

Ha valóban teljesen leépült a vajdasági tankönyvkiadás korábbi szakmai háttere, akkor ez kinek a felelőssége?

Rajsli Emese így fogalmazott:

„A Tartományi Tankönyvkiadó Intézet az teljesen le lett építve. Tehát ott most egy magyar szerkesztő dolgozik, korábban egész munkacsoportok voltak, akik különböző nyelveken megírták a szükséges tankönyveket.”

Ez az a mondat, amely mellett nem lehet egyszerűen továbblépni.

Mert az elmúlt években rengeteget hallottunk arról, milyen eredményeket ért el a vajdasági magyar oktatás, milyen új tankönyvek jelentek meg, milyen kiadványokat sikerült biztosítani, milyen fontos munkát végzett ezen a területen a Magyar Nemzeti Tanács.

De arról mikor hallottunk, hogy közben gyakorlatilag leépült az a szakmai műhely, amelynek a magyar tankönyvek minőségét kellene biztosítania?

Mikor mondták el a közösségnek, hogy a korábbi munkacsoportok helyett már csak egy magyar szerkesztő maradt?

Ki tiltakozott emiatt?

Ki követelte a szakembergárda visszaépítését?

Ki tárgyalt ezért az illetékes állami szervekkel?

És ki vállalja azért a politikai felelősséget, hogy idáig jutott a rendszer?

Mindez különösen érdekes annak fényében, ahogyan Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a „MAGAR NYELV” ügyet kommunikálta.

Szeptember elején ezt írta:

„Rendeztük a hibás borítójú magyar nyelvtankönyvek ügyét!”

Csakhogy mit jelent az, hogy „rendeztük”?

A könyveket kicserélték.

Rendben.

De közben maga Fremond ismertette, hogy a hibás példányokat még 2022-ben nyomtatták, nem semmisítették meg őket, ezért négy évvel később ismét bekerülhettek az iskolai tankönyvek közé. Az érintett példányokat csak akkor cserélték ki, amikor az ügy nyilvánosságra került.

Most pedig ennél is többet tudunk.

A műsorban elhangzott, hogy a fordító és a lektor már korábban jelezte a hibát a kiadónak, mégsem történt megfelelő intézkedés.

Ez nem egyszerűen egy elütés. Ez egy ellenőrzési és intézményi probléma.

Rajsli Emese arról is beszélt, hogy korábban előfordult: magyar tankönyvben cirill betűs részek maradtak, a tördelő nem értette a magyar szöveget, miközben a kiadási folyamatból hiányoztak a megfelelő magyarul tudó szakemberek. Az RTV összefoglalója szerint a problémák már a tankönyvek kiválasztásánál és adaptálásánál elkezdődnek, és Rajsli a korábbi vajdasági szakmai műhely újjáépítését tartaná megoldásnak.

Ehhez képest az MNT képviselője ugyanebben a műsorban azt mondta:

„Ami összességében a tankönyvkínálatot illeti, én azt gondolom, hogy az kielégítő.”

Lehet, hogy a kínálat kielégítő.

De mi a helyzet a minőséggel?

Mi a helyzet a szerkesztőkkel?

A lektorokkal?

A korrektorokkal?

A magyarul tudó tördelőkkel?

A szakmai ellenőrzéssel?

Mert nem sokat ér az, hogy egy tankönyv szerepel a jegyzéken, ha közben lassan nincs megfelelő szakembergárda mögötte.

És ezért Fremond Árpád másik mondata is kevés:

„Lehetőség lenne-e a következő időszakban még akár szakembergárdával erősíteni ott a csapatot…”

Nem az a kérdés, hogy „lehetőség lenne-e”.

Hanem az:

MIÉRT ÉPÜLHETETT LE?

Mióta tud róla az MNT?

Mit tett azért, hogy ezt megakadályozza?

Kihez fordultak?

Milyen követeléseket fogalmaztak meg az állam felé?

És ha évek óta tudják, hogy nincs megfelelő szakembergárda, akkor hogyan lehetett közben sikertörténetként kommunikálni a vajdasági magyar tankönyvügyet?

A „MAGAR NYELV” felirat lassan már csak tünet.

A valódi ügy az, hogy mi maradt a vajdasági magyar tankönyvkiadás szakmai rendszeréből.

Erről várunk most világos választ.

Nem újabb „rendeztük” bejegyzést.

Hanem azt, hogy:

ki építette le, ki hagyta leépülni, ki tudott róla – és ki fogja végre újjáépíteni?

Forrás: Vajdasági RTV – Napjaink; RTV, „A nyomdahibánál súlyosabb gondokkal küzd a vajdasági magyar tankönyvkiadás”; a Magyar Nemzeti Tanács elnökének nyilvános közlése.

Vajdasági Magyar Plénum

https://www.facebook.com/vmplenum/

Közzétették az egyetemisták listáját – két magyar is befutó helyen

2026. szeptember 14. 19:47

Hétfőn délután az egyetemisták átadták a Köztársasági Választási Bizottságnak az október 25-ei előrehozott köztársasági parlamenti választásokron való induláshoz szükséges támogatói aláírásokat, s közzétették a 250 nevet tartalmazó listát is, amelynek első helyén Dr. Ilija Srdanović professzor, újvidéki kardiológus és az Orvostudományi Kar oktatója áll.

Az Egyetemista lista – Az egyetemisták győznek név alatt futó listán két vajdasági magyar név is található, mindketten befutó helyen vannak, vagyis, ha nem történik meglepetés, akkor bekerülnek a 250 tagú szkupstinába.

A 49. helyen Beszédes Nagy Andrea matematikatanár található, akit a bajmoki általános iskolából menesztettek korábban, a 72. helyen pedig Lázár Tibor található, aki a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban tanít a képzőművészeti szakon.

A listán a legismertebb név minden bizonnyal Dejan Bodiroga, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok kosárlabdázó, aki egy olimpiai ezüstéremmel is büszkélkedhet.

Az egyetemisták győznek listán található személyek:

Ilija Srdanović
Katarina Stanković
Željko Hubač
Aleksandar Cvetković
Katarina Šćepanović
Adem Mavrić
Miloš Jevtić
Tihomir Stanić
Tatjana Paunović
Milina Marić
Vesna Srećković
Aleksandar N. Nešković
Marija Bjelobrk
Lidija Dimitrijević
Slobodan Vukosavić
Marija Vulović
Zlatko Kokanović
Sara Valentik
Dragana Đorđević
Predrag Mrđa
Oliver Tošković
Mitar Krstić
Milana Pisarić
Dejan Bodiroga
Maja Krstić
Saša Tomas
Dejan Šoškić
Gordana Stefanović
Milena Petrović
Aleksandra Perkov
Živojin Milovanović
Dejan Ivanišević
Danijela Stošić Panić
Aleksandra Štimac
Dragan Stojković
Dušan Đurđević
Slavica Filipović
Mirza Ramusović
Aleksandar Milojković
Sanja Fric
Vladan Jovanović
Tomislav Veljković
Đoka Ćurčić
Aleksandra Ilić
Marina Petrović Jilih
Nikola Mikić
Stanislav Milošević
Feđa Dimović
Beszédes Nagy Andrea
Vera Radović
Aleksandar Čupić
Sreten Stojanović
Uroš Mikić
Milena Đorđijević
Marija Maruna
Ivan Mijailović
Stanko Fuštar
Zoran Đajić
Ljubica Oparnica
Sanela Ramadanović
Imre Krizmanić
Nemanja Krstić
Jovan Vujičić
Tatjana Petrović Ropret
Ivana Petrović
Miroslav Andrić
Vladan Mančić
Aleksandar Vasov
Ana Trifunović
Jovana Devetaković
Jugoslav Ristić
Lázár Tibor
Rastko Jović
Sanja Belić
Tanja Đorđević Hamidović
Jovo Bakić
Mikica Sibinović
Marko Nikolić
Jovana Jemović
Aleksandra Popin
Dražen Drašković
Miloš Todorović
Aleksandar Arsić
Biljana Radovanović Brkanović
Sanja Savčić
Zoran Stevanović
Aleksandar Baucal
Dragan Cvetković
Jelena Petrović
Mirjana Nikolić
Radomir Saičić
Dejan Đurđev
Stefan Mladenović
Vesna Seničić
Daliborka Purić
Jugoslav Gašić
Uroš Radovančev
Ivan Ćirić
Marijana Cvetković
Ana Savić
Dejan Jakšić
Slavoljub Uzunović
Slobodan Bubnjević
Marija Mitrović
Marija Lesjak
Milan Bogunović
Goran Perišić
Mario Reljanović
Irena Ljubomirović
Sarah El Sarag
Suzana Rogan
Dragan Stojić
Milica Jovanović
Marija Milovanović
Slobodan Savić
Maja Crnogorac Đurić
Zorica Stojanović
Vladimir Savić
Marija Džunić
Dragan Milićev
Zoran Stojiljković
Dragan Jovanović
Vesna Spasojević Brkić
Milan Zdravković
Milica Vasiljević Blagojević
Ivan Milosavljević
Dragan Bogojević
Igor Cegledi
Tatjana Pejčić
Tatjana Grujić
Milan Matić
Anđelka Bulatović
Petar Mitov
Mladen Krstić
Tatjana Žunić
Jelka Aksentijević
Janko Međedović
Bojan Dimitrijević
Svetlana Stanarević
Igor Mikitišin
Suzana Perović
Ana Dimitrijević
Ivana Budić
Nikola Cvetanović
Vladimir Vukovanović Rastegorac
Snežana Gordić
Danijela Đurić Mijović
Slavica Plavšić
Miljan Salata
Ilija Batas Bjelić
Miroslav Panajotović
Bojan Blagojević
Branislav Andrić
Tanja Arsić
Emilija Marković
Saša Trailović
Miodrag Krmar
Nenad Božović
Ana Mirković
Jelena Cvetković
Nikola Pejović
Ivan Novković
Marko Ljubomirović
Nada Vinokić
Aleksandra Nikolajević
Nebojša Todorović
Dejan Radivojević
Stefan Stevanović
Estela Radonjić Živkov
Marina Adamović
Emil Lilić
Dušan Veljković
Zoran Jončić
Iva Marković
Jasmina Đorđević
Ljubomir Milanović
Predrag Večerinac
Mihail Dudaš
Svetlana Popović
Tatjana Stefanović Stanojević
Dejan Perić
Dejan Đokić
Marko Stamenić
Galjina Ognjanov
Tamara Adamov Petijević
Dimitrije Kljajić
Goran Todorović
Nemanja Đurić
Gordana Kozoderović
Anamarija Petrović
Vladimir Ristić
Mirko Poledica
Miloica Vasić
Milena Božović Manić
Danijela Gavrilović
Miloš Jovanović
Zoran Bašić
Dušan Blagojević
Svetlana Batarilo
Mirjana Beara Benjak
Dragan Prpa
Vuk Joković
Stefan Rudaković
Jelena Lepojević
Danijela Milovanović Rodić
Ivan Nikolić
Branislav Tomić
Nikola Vujčić
Vera Gligorijević
Dragana Čavlović
Zoran Stanić
Paljo Sampor
Nemanja Karović
Dejana Mutavdžin
Aleksandra Stanković
Branislav Bajkin
Branislav Todić
Nikola Božović
Aleksandra Mihajlović
Tijana Dimitrijević
Srbislav Genić
Dušan Stamenković
Saša Obradović
Ksenija Đorđević
Jelena Živković
Aleksandar Delić
Nikola Maravić
Miloš Janošević
Neda Kokora
Jelena Svorcan
Stevan Cvetićanin
Marko Stojanović
Danica Igrutinović
Sanja Kekić
Ana Sarvanović
Vladan Kuzmanović
Ana Graovac
Marija Marković
Marko Stojanović BG
Maja Baucal
Rosa Milić
Ivana Marković
Vladimir Gurbaj
Ana Jovičić
Jovan Kovačević
Maja Milanović
Vjera Pejanović
Vladimir Milutinović
Tatjana Došenović
Nenad Fric
https://szmsz.press/2026/09/14/kozzetettek-az-egyetemistak-listajat-ket-magyar-is-befuto-helyen/

Ратко

A gyáván bujkáló, mégis hősként ünnepelt háborús bűnös gyászjelentésének margójára

Ratko Mladić, a boszniai mészáros

2026. szeptember 14. 18:56

„B@sszák meg a törököket Žepában, Srebrenicában és Goraždeben” – a Nemzetközi Büntetőbíróság jegyzőkönyve szerint szó szerint ezt mondta a boszniai szerbek katonai parancsnoka egy professzornak.

Az otromba megfogalmazásból is látszik, hogy Ратко Младић nem volt sem az együttérzés, sem a szavak embere. Helyette vezényszavakat pattogtatott. Parancsára fegyveresei lerohanták a három, a külvilágtól elzárt enklávé közül a legnépesebbet. Srebrenicában a férfiakat elkülönítették, lemészárolták, tetemeiket pedig rögtönzött, jelöletlen tömegsírokba tolták földgyalukkal.

Ez volt a második világháború utáni legvéresebb népirtás Európában.

Az áldozatok számát csak megbecsülni lehet. Több mint nyolcezer embert öltek meg a srebrenicai emlékközpont adatai szerint. Több mint huszonötezer nőt űztek el otthonából azok után, hogy sokat közülük megerőszakoltak.

A csaknem száz kilométerre fekvő Tuzla délkeleti peremén vártunk az erdőből előbukkanó, üveges tekintetű, megviselt szerencsétlenekre, akik gyakorlatilag étlen-szomjan vánszorogtak a túlélés reményében.

„Itt vagyunk a szerb Srebrenicában. A várost a szerb népnek adományozzuk!” – jelentette ki diadalittasan ezzel nagyjából egyidejűleg Младић tábornok, akinek a csapatai röviddel korábban, 1995. július 11-én délután negyed ötkor véglegesen elfoglalták az ENSZ védelme, egészen pontosan a holland békefenntartók illetékességébe tartozó települést.

Srebrenica háború előtti, 36 ezer lakosának negyede szerb volt, a túlnyomó többség pedig a bosnyák – akiket Младић töröknek nevezett. Ugyanazt a nyelvet beszélték, csak máskor ülték ünnepeiket.

A kegyesen etnikai tisztogatásnak nevezett vérontásnak gyorsan híre ment a világban.

A szerb katonai parancsnok ellen alig két héttel később már vádat emeltek kezdetben csak a genocídiumért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a szarajevói orvlövészek akcióinak elrendeléséért, majd a vádat 1995 novemberében kiterjesztették a srebrenicai mészárlásra is.

Akkorra Младић már kegyvesztetté vált. Радован Караџић leváltotta tábornokát, és személyesen vette át a szerb sereg irányítását azok után, hogy Ратко Младић vereséget szenvedett Nyugat-Boszniában, aminek nyomán a horvátok kezére került két kulcsfontosságú szerb városka.

Az általános iskola után a tizenéves Ратко bádogosként kezdett dolgozni az elsősorban a jugoszláv hadsereg igényeit kiszolgáló, vogošćai Pretisben. A pályafutása azután ívelt meredeken felfelé, hogy befejezte a katonai akadémiát.

Macedóniában, majd Koszovóban szolgált, végül a boszniai háború kezdetén szülőföldjén kötött ki.

Nomen est omen, esetében a név kötelez. Keresztnevének szótöve a rat, a háború. Hadakozónak is szólíthatnánk.

Ратко Младић tündöklő karrierje a katonai vereségek után gyorsan leáldozott. Караџић utóda az elnöki tisztségben, a háborús bűnökért szintén elítélt Биљана Плавшић 1996 novemberében nyugdíjaztatta a tábornokot, aki az elkövetkező tíz évben rendszeresen megkapta havi járandóságát.

Ratko Mladić és Radovan Karadžić( Forrás: NRC)

A boszniai háború is gyorsan lezárult azok után, hogy a NATO a Megfontolt Erő hadműveletben végzetes légi csapásokat mért a helyi szerbek seregére, és ezzel a Daytoni Egyezmény aláírására kényszerítette a szemben álló feleket.

A hágai vádak kezdetben nemigen foglalkoztatták Младићot. Testőrök kíséretében kevélyen mutatkozott nyilvánosan – 2000-ben például egy VIP-páholyból szurkolta végig Belgrádban a (kis) Jugoszlávia-Kína focimeccset annak ellenére, hogy a szerb és amerikai kormány ötmillió dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki a fejére, amit 2010-ben tízmillióra dupláztak.

A hívei azonban idővel elfordultak mellőle, és az egykor rettegett tiszt mindinkább magára maradt.

Régről nyomasztotta lánya öngyilkossága is. Az orvostanhallgató Aнa 23 éves korában, 1994-ben apja pisztolyával főbe lőtte magát. Egyes feltételezések szerint nem tudott megbékélni apja bűneivel, valószínűbb azonban a szerelmi bánat: a boszniai fronton ugyanis elesett kedvese. Egy szlovén történész szerint öngyilkosságával bosszulta meg, hogy apja a harctérre küldte a fiút, a haláláról pedig nem tájékoztatta lányát.

A Младић család egyre szűkösebb körülmények között tengette életét. A felesége, Босиљка 2010 júniusában hivatalosan kérelmezte Ратко Младић holttá nyilvánítását legyengült egészségi állapotára, és arra hivatkozva, hogy már hét éve semmit sem hallottak felőle. Ha jóváhagyták volna kérelmét, „özvegyként” állami nyugdíjra lett volna jogosult.

Ратко Младић azonban nem halt meg. Gyáva bujkálásának utolsó öt évét unokaöccse házában töltötte, a vajdasági Lazarevo nevű, valamivel több mint kétezer lelket számláló telepesfaluban.

A tömeggyilkost ott fogták el, 2011 májusában.

Csaknem tizenhat év rejtőzködés után.

Az őrizetbe vétele utáni egyik első kép önmagáért beszél: „még hogy én”? Mintha ártatlanságát próbálná bizonyítani.

A következő évben kezdődött, és öt évig tartott büntetőpere. Ратко Младићot 2017 novemberében kegyetlen bűncselekményeiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

A scheveningeni börtönben halt meg 84 éves korában – áldozatairól eltérően ágyban, párnák között.

A fia, Дарко a nem megfelelő orvosi kezelést okolta a „boszniai mészárosként” elhíresült apja haláláért. Fölmerül a kérdés: az idős férfi egy szerbiai vagy egy boszniai szerb kórházban jobb kezelésben részesült volna-e, és egyáltalán megélt volna-e ilyen szép kort?

Ратко Младић a halála után egy csapásra nemzeti hős lett, és mártírrá avatták. Az örök rivális belgrádi Zvezda és Partizan szélsőséges szurkolói rangadójuk előtt együtt éltették a tömeggyilkost.

A tábornokot – katonai tiszteletadás mellett – Belgrádban ezrek kísérték el utolsó útjára. Александар Вучић elnök nem merészkedett el a temetésre, de így is kivívta Brüsszel éles kritikáit, sőt az is fölmerült: Szerbia a tömeggyilkos magasztalása után alkalmas-e az uniós tagságra?

Ott volt viszont a búcsúztatón Orbán meghitt barátja, Милорад Додик, a boszniai szerbek vezetője, aki tavalyelőtt megkérdőjelezte a srebrenicai mészárlás tényét azzal érvelve, hogy nem látott egyetlen áldozatot sem.

Ратко Младићot – végakaratának megfelelően – lánya sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Urbánus legenda, hogy a koporsóban nyugvó, öngyilkos Aнát ő sminkelte utolsóként, ragaszkodásának jele viszont, hogy halála után mellé kívánt kerülni.

A Младић családnak mellesleg már évek óta nincsenek anyagi gondjai. A fiú, Дарко egy rejtélyes rendeltetésű informatikai cég, a Banja Luka-i Digitális Ózon tulajdonosa – csupán egyetlen alkalmazottal. Ennek ellenére a vállalat bevétele az eltelt hat évben meghaladta a 4,5 millió konvertibilis márkát, a bosnyák valutát, napi árfolyamon csaknem 850 millió forintot.

Németh Árpád

https://szmsz.press/2026/09/14/%d1%80%d0%b0%d1%82%d0%ba%d0%be/