2014. november 20., csütörtök

November 20.



Jolán napja.
Írói névalkotás Dugonics Andrásnak Jolánka leánya című regényében (1803) Forrása a középkori magyar Jóleány (jó leány) név.
1272 – Meghalt III. Henrik angol király, akit fia, I. Eduárd herceg követett a trónon.
1889 – Megszületett Edwin Hubble amerikai csillagász.
1912 – Reichenauban, Ausztriában megszületett Habsburg Ottó (eredeti nevén: Otto von Habsburg-Lothringen) politikus I. (IV.) Károly császár és Zita hercegnő gyermekeként.
1923 – Garrett Augustus Morgan afroamerikai feltaláló szabadalmaztatta a közlekedési lámpát.
1945 – Elkezdődött Nünbergben a háborús bűnösök pere a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt.
1953 – Megszületett Fábry Sándor újságíró, az Esti Showder c. tévéműsor vezetője.
1954 – 74 éves korában meghalt Clyde Vernon Cessna amerikai repülőgépgyáros, a könnyűrepülőgépek („Skylark”, „Skymaster”, „Crusader”) gyártója.
1955 – Long Beach-en (California, USA) megszületett Bo Derek (eredeti nevén: Mary Cathleen Collins) amerikai színésznő (Tarzan).
1959 – Megalakult Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc, Ausztria, Dánia és Svédország közreműködésével az EFTA (European Free Trade Association) – Európai Szabadkereskedelmi Társulás.
1975 – Madridban 82 éves korában meghalt Francisco Franco y Bahamonde spanyol tábornok és fasiszta diktátor. Utódjául Juan Carlos herceget, a Bourbon-ház tagját jelölte ki spanyol államfőnek.


165 éve nyitották meg és 65 éve adták át a második világháború után újjáépített Lánchidat.
Pest gazdasági, kulturális fejlődése halaszhatatlanná tette az állandó összeköttetés megteremtését a Duna két partja között. A hídépítését, ahogy Széchenyi István gróf a Hídegyletben fogalmazott: "a Dunától kettészakított haza s annak szívének összeforrasztását", főként a gróf szorgalmazta, részben személyes okokból: 1820 telén az erős jégzajlás miatt nem tudott átkelni a folyón és így nem vehetett részt apja temetésén.
Az országgyűlés az 1836. évi XXVI. törvénycikkben intézkedett az első állandó magyarországi Duna-híd építéséről. A hídügy intézésére alakult testület elnöke Széchenyi lett, aki csak a görög származású Sina György bécsi bankár (róla mintázta Jókai Mór Az arany ember főhősét, Tímár Mihályt) anyagi és erkölcsi támogatását tudta megszerezni. Sina hívta Pestre William Tierney Clark angol mérnököt, aki három hídtervet mutatott be, ezek közül végül a Nákó-ház vonalában álló, 380 méter hosszú, háromnyílású változatot fogadták el. (A helykiválasztás nem igazán volt szerencsés, hiszen a híd Budán a Várhegynek szaladt, ezért kellett 1857-ben megépíteni az alagutat.)
Az építkezés vezetésére a tervező névrokonát, Adam Clarkot kérték fel. Az alapkövet 1842. augusztus 24-én az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor tette le. A pillérek, hídfalak 1847 júliusára készültek el, a vasszerkezet szerelését a szabadságharc eseményei hátráltatták. 1848. július 18-án az utolsó beemelendő elemet tartó csigasor vonólánca leszakadt, magával ragadva a munkahidat és a rajta álló Széchenyi Istvánt, aki szerencsésen ki tudott úszni a partra. A még átadás előtt lévő hídon 1849. január 1-jén haladt át az első kocsi: Bónis Sámuel országos biztos a koronát menekítette Debrecenbe. Néhány nappal később 70 ezer osztrák katona és 270 ágyú kelt át a hídon, amelyet 1849 májusában, Buda ostromakor Hentzi tábornok utasítására felakartak robbantani.
A hidat 1849. november 20-án avatták fel. Széchenyi ekkor már a döblingi ideggyógyintézetben élt, a sors iróniájaként a hivatalosan felavatott hídon elsőként Julius Haynau, a teljhatalmú osztrák katonai és polgári főparancsnok haladt át. Másnaptól mindenki használhatta a hidat, aki megfizette a hídvámot. A felhajtókat 1850 óta őrzi a Marschalkó János által faragott négy kőoroszlán (amelyeknek a városi legendával ellentétben igenis van nyelvük). A Lánchíd 1870-ben az állam tulajdonába került, 1899-ben nevezték el Széchenyiről.
Az 1913-15-ben megújított hidat a második világháború végén, 1945. január 18-án a visszavonuló németek felrobbantották. Az újjáépítés során a pillérek kapuzatait kibővítették, a hídfőket kiszélesítették, a vámszedő házakat elbontották, a budai hídfőbe gyalogos-aluljárót, a pesti hídfőbe villamos-aluljárót építettek. Az újjáépített hidat 1949. november 20-án, száz évvel az első hídavatás után adták át ünnepélyesen. A hidat 1973-ban, majd 1986 és 1988 között felújították, 150. születésnapjára új díszvilágítást kapott.
2004-ben a Külügyminisztérium Lánchíd-díjat, hivatalos nevén Magyarország Nemzetközi Kapcsolataiért elismerést alapított, amelyet évente augusztus 24-éhez, a Lánchíd 1842. évi alapkőletételének évfordulójához kötődve, három olyan személyiségnek adnak át, aki a magyar külkapcsolatok ápolásában, fejlesztésében, valamint az euroatlanti integráció elmélyítésében kiemelkedő tevékenységet végez. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

25 éve, 1989. november 20-án a magyar kormány lemondott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeleti jogáról.
Az 1989 júniusában megkezdett politikai egyeztető tárgyalásokon, a Nemzeti Kerekasztal I/5-ös bizottsága kapta azt a feladatot, hogy a sajtóról, a televíziós és rádiós nyilvánosságról, valamint, az informatikai és tájékoztatási törvény előkészítéséről folytassa le a szükséges egyeztető vitákat. Időszerű kérdésként a bizottságban többször is visszatértek a szamizdat sajtó, az elkobzott kiadványok ügyére, de gyakran került szóba a rádiós és televíziós frekvenciák elosztásának ügye, a megyei sajtó sorsa és a választási kampány során igénybe vehető televíziós adásidő a problémája.
A munkabizottság szükségesnek tartotta azt, hogy a nemzeti értékeket képviselő frekvenciák felosztására a tájékoztatási törvény megalkotásáig a kormány moratóriumot rendeljen el. A munkabizottság egyértelműen tudomásul vette, hogy a kabinet hasonló tartalmú állásfoglalást hozott, és támogatta, hogy ezt a döntést mielőbb hozzák nyilvánosságra. A bizottság egy későbbi ülésén egyetértés született arról, hogy a frekvenciák elosztásának módját a készülő postatörvény szabályozza.
Hosszú vita folyt a pártatlan tájékoztatást felügyelő bizottság felállításáról és annak tagjairól. Az 1989 augusztusában folyt tárgyalások azonban nem hoztak olyan eredményt, melyet a Nemzeti Kerekasztal megállapodásában rögzíteni lehetett volna, ezért csak ajánlás formájában foglalkoztak a pártatlan tájékoztatás alapelveivel és a felügyelő bizottsággal.
"A Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió - mint nemzeti közszolgálati intézmények - biztosítják, hogy:
Pártatlanul ismertetik a magyar politikai élet eseményeit, a társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat;
Egyenrangúként kezelik a különböző politikai erőknek, ezek képviselőinek fellépéseit és állásfoglalásait;
Azonos feltételek között érvényesítik a pártok és szervezetek válaszadási lehetőségét, egyszersmind érvényre juttatják azt a tájékoztatási és szerkesztési alapelvet, hogy az egyes megnyilatkozások és álláspontok ismertetése tartalmazza eredetüket, hátterüket és egymásra vonatkozásukat;
Az intézmények munkatársai munkájukban nem érvényesítik pártpolitikai elkötelezettségüket;
A tájékoztatáspolitikáért és a szerkesztésért felelős vezetők fokozott felelősséggel tartoznak az általuk vezetett területen a fenti alapelvek érvényesüléséért."
A Németh Miklós vezette kormány a megállapodás aláírása után, 1989. november 20-án, úgy döntött, hogy meg kell változtatni a Magyar Televízió és a Magyar Rádió vezetési szerkezetét, a két nemzeti intézményt a pártok, társadalmi szervezetek, egyházak, a tudomány és a szellemi élet képviselőiből kinevezett 15 tagú Felügyelő Bizottságra bízták. A Minisztertanács 116/1989(XI.22.) rendeletében a Magyar Televízió és a Magyar Rádió felügyeletéről oly módon gondoskodott, hogy saját hatáskörét átruházta a Felügyelő Bizottságra, amelynek tagjait - Bálint Attila, Bihari Mihály, Bogár László, Domonkos István, Fábián János, Karcsay Sándor, Kőhalmi Ferenc (koordinátor) Kósa Ferenc, Molnár Tamás, Szeredi Pál, Timkó Iván, és Zelnik József – a miniszterelnök nevezhette ki, és a bizottság munkájának koordinálásáért a kormány képviselője felelt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése