(Akire büszkék vagyunk)
Lekörözte az ismert és igen jó hírű nagyvárosi iskolaközpontok, sőt még a
belgrádi elit gimnáziumok tanulóit is egy 19 éves csantavéri magyar fiú. Német
nyelvből rendezett országos középiskolai versenyen tűnt ki sokoldalú
képzettségével és utasított maga mögé mindenki mást.
Kobetits Dénesre, a szabadkai Svetozar
Marković Gimnázium negyedikes/végzős tanulójára Molnár Szilvia, az iskola egyik német tanárnője figyelt fel először
és ő segítette pártfogoltját a legmagasabb szintű megmérettetésre való
felkészülésben. A körzeti tudáspróba március 15-én zajlott az iskolában, Dénes
azon sikeresen szerepelt és továbbjutott az országos versenyre.
– Milyen volt a mezőny és miből
állt ez a tudásfelmérés?
– Április 19-én az egyik belgrádi gimnáziumban zajlott a verseny mintegy 60
negyedikes diák részvételével. A mi iskolánk 3 tanulóval képviseltette magát. A
középiskolák nyelvtehetségei ott gyűltek össze: angol, francia, orosz és olasz
nyelvből is folyt a megmérettetés. A feladatok döntően szövegértésre
alapozódtak – hallás és olvasás utáni szövegértésre –, a harmadik részben pedig
nyelvtantesztet kellett kitöltenünk. Nem irodalmi szövegek, nem német nyelvű
szerzők művei szolgáltatták ehhez az alapot, hanem érdekes és olvasmányos,
többnyire ismeretterjesztő írások – amilyenekkel általában a magazinokban
találkozhatunk. Számomra a nyelvtani rész volt az igazán emberpróbáló, de az
alapos felkészülésnek köszönhetően azt is sikeresen megoldottam.
– Miként sikerült ilyen
nyelvtudásra szert tenned? Gondolom nem az iskolai órákon sajátítottad el a
német nyelvet!
– Ezt eltaláltad! Elsősorban a szüleimnek köszönhetem, akik már kiskoromban
a tévé elé ültettek, így én a német csatornák műholdas adásai által úgy
nézhettem a rajz- és mesefilmeket, mint mások tették azt a magyar műsorok
révén. Ötéves koromra már folyékonyan beszéltem németül, de írni sokáig nem
tudtam. Az iskola első osztályában angolt kezdtem tanulni, és csak ötödikben
társítottam hozzá a németet.
–
Némileg sarkítva azt mondhatjuk, hogy szinte még a bilin ülve tanultál meg
németül. De miért és kinek volt ez akkoriban fontos?
– Apám rendszeresen követte a német
nyelvű tévéműsorokat, vásárolta a német katalógusokat, sőt most is kizárólag
csak német szövegeket böngész az interneten. Ha valamit nem értettem, akkor segített,
megmagyarázta. Neki is talán az ősök iránti tisztelet, a családi kötődés miatt
volt ez fontos – merthogy német származásúak vagyunk. Apám nagyanyja igazi sváb
asszony, Erna Ertl volt, Hódságon lakott (az Ertl család már az 1700-as években
ott élt), a Kobetits família pedig a szerémségi Bácsról származik. Ma is áll
még a szülői házuk a város központjában. Apám elbeszéléséből tudom, hogy a
nagyszülei időnként németül beszéltek egymással, főleg olyankor, amikor azt
akarták, hogy az unoka ne értse, hogy miről folyik a társalgás. Nagyapám, aki
1937-ben született, még német nyelvű óvodába járt, de aztán Csantavérre
költöztek és az iskolát már ebben a faluban kezdte. Ő nevelte apámat úgy, hogy
valamely idegen nyelv, világnyelv ismerete nagyon fontos, sőt azt is mondogatta
időnként, hogy ha a fia nem is, de talán majd az unokája egyszer még német
földre kerül…
– Térjünk vissza a belgrádi
versenyre! Milyen jutalommal érkeztél haza?
– A körzeti és az országos versenyen is elismerő oklevelet kaptam, a
fővárosban egy ajándékkönyv is járt mellé, és részvételt nyertem egy egyhónapos
németországi nyelvtanfolyamra. Berlinbe megyek majd augusztus folyamán. Ez egy
igen drága és értékes nyelvtanulási lehetőség, úgy tudom, hogy 2500 euró a
részvételi díj. Nekem ez most ingyen lesz! Nagyon örülök neki és hálás vagyok a
tanárnőmnek azért, hogy felhívta a figyelmemet erre a megmérettetésre és
segített a felkészülésben. Köszönet neki mindezért!
– Gondolkodtál-e már a
továbbtanuláson?
– Az újvidéki Bölcsészettudományi Karra megyek, germanisztika tanszakra.
Úgy értesültem, hogy az országos első helyezés birtokában felvételi vizsgát nem
is kell tennem. És ha minden a tervem szerint alakul, akkor a tanulmányaim
végeztével fordító/tolmács válik majd belőlem.
– Hallottam, hogy a Középiskolások
Művészeti Vetélkedőjén is jól szerepeltél.
– Első alkalommal vettem részt a versenyen, műfordítói kategóriában értem
el második helyezést. Első díjat nem ítéltek oda, a második díjat osztottuk egy
szabadkai fiúval. Egy német együttes dalszövegét ültettem át magyarra. Vasárnap
délelőtt a KMV óbecsei gálaműsorában veszem majd át az érte járó elismerést és
jutalmat.
Szabó Angéla
A képen: A német nyelvi verseny első díjasa, Kobetits Dénes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése