(Más) napló 57.

Szoborlopások

Kisebbségjogi témák

Egy héttel a magyarittabéi Kossuth-szobor eltűnése után sem tudni, hogy kik voltak az elkövetők, sem pedig azt, hogy mi lett a szobor sorsa – írja Kecskés István, a Magyar Szó nagybecskereki tudósítója.[1]

Az 1904-ben emelt egyetlen bánáti Kossuth-szobor nagycsütörtök éjjelén történt „eltűnése” általános elkeseredést váltott ki nem csak a helybeli magyarok, de a vajdasági magyarság körében is.  A történtek nyílván beárnyékolták az itt élő magyarok húsvéti ünnepét.

Kecskés István felvétele

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, Hajnal Jenő közleményben ítélte el a történteket: „A történelmi múlt sok viszontagságát és hányattatását átélt Kossuth-szobor ellopása miatt felháborodásunkat fejezzük ki, és elvárjuk, hogy az illetékesek minél előbb kerítsék kézre az elkövetőket”.[2]

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) sajtóközleményben fejezte ki „megdöbbenését” a szoborlopás miatt, hangoztatva, hogy „az ellopott mellszobor szellemi értékét semmi nem pótolhatja”.[3]

Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke közleményében kifejti, hogy „a bűncselekmény okozta általános felháborodás jogos, de az első reagálásokat olvasva azonnal feltűnik, hogy a múltat nem csak a szoborlopók akarják megmásítani”.

– Sajnos ezt teszi legnagyobb pártunk közleménye is, miközben politikai hagyományaihoz híven, igyekszik minden értéket kisajátítani és önmagának vindikálni akkor is, ha annak semmilyen alapja nincs. Teljesen valótlan, hogy a VMSZ-től származna az ittabéi központi megemlékezés ötlete, hiszen amikor ez a gondolat délvidéki magyar koponyákban először megfogalmazódott, az autonómia ellenzőinek budapesti vegykonyháiban Kasza és Pásztor későbbi pártjának nemhogy az ötlete, de még a neve sem fogalmazódott meg – írja Csorba Béla.[4]

A szerb pártok közül – ismereteim szerint – egyedül a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (VSZL) nevében Aleksandar Marton, a párt tartományi képviselője ítélte el Kossuth Lajos magyarittabéi mellszobrának ellopását. Szerinte ez a cselekmény túllépi a vandalizmus és a szemtelenség fogalmát.[5]

A magyarittabéi Kossuth-szobor ellopása sajnos nem az első eset, amikor az itteni magyar közösség számára fontos jelképet, műalkotást, műemléket rongálnak meg, lopnak el, kegyhelyet gyaláznak meg, vagy éppen nem teszik lehetővé az áldozatok hozzátartozóinak a halottaikról való méltó megemlékezést:

             –  2010. február 7-én hajnalban ismeretlen tettesek megkísérelték kidönteni a temerini Lukijan Mušicki Művelődési Tájékoztatási központ képtára előtt, a 2009-ben közmegelégedésre felállított szobrot. Baranyi Károly „Fésülködő lány” elnevezésű szobra komolyan megrongálódott;[6]

– 2012. január 26-áról 27-ére virradó éjjel ismeretlenek elvitték a temerini Kókai Imre Általános Iskola épülete előtti parkból Kókai Imre bronz mellszobrát;[7]

– 2012. február 13-ára virradóra ismeretlen tettesek leszerelték a temerini Kókai Imre Általános Iskola előtti kertből Szirmai Károly novellista, Temerin megbecsült szülöttjének bronzba öntött robusztus mellszobrát (85x60x35);[8]

– 2013. október 19-én ellopták, a talapzatát pedig megrongálták a megtorlás áldozatainak a szabadkai Zentai úti temetőben emléket állító Kalmár Ferenc alkotását, a „Vergődő madár” című emlékművet. (A szobrot újraöntötték és 2014. november 2-án avatták fel „a szerb-magyar megbékélés jegyében”.)[9]

– A hatóságok nem engedélyezték például az újvidéki Futaki úti temető katonatemetői részében a második világháború végén legyilkolt, ártatlan magyarok emlékére Makovecz Imre (1935-2011) budapesti építőművész által még a kilencvenes években ingyen tervezett emléktorony felépítését.^[10]

A lista bizonyára közel sem teljes.

***

A Kossuth-szobor ellopása nyomán (is) felvetődik a kérdés, elegendő-e a „felháborodás” és a „megdöbbenés” kifejezése, azon vitatkozni, hogy melyik párt koszorúzta meg elsőként a szobrot? Nem kellene ennél közösen többet tenni műemlékeink és kegyhelyeink megőrzése érdekében? Rendre elmarad például az elkövetők felderítése, büntető eljárások indítása ellenük és az okozott anyagi kár megtérítése.

Lehet-e, szabad-e az elkövetők és az indítékok ismerete hiányában a Kossuth (és a többi) szobor ellopása vagy rongálása esetében azt „feltételezni”, miszerint „a lopást nem nemzeti indíttatásból követték el”,[11] csupán „színesfém-tolvajok vandál cselekedetéről van szó”?[12] Nem-e arról van szó, hogy „megriasszanak bennünket”?[13]

A nemzeti jellegű műalkotások ellopásának, rongálásának és kegyhelyek megbecstelenítésének – a tagadások ellenére –, nemzeti vonatkozása is van. Mindannyiinkat érinti és rontja a nemzeti viszonyokat. Ezért változtatni kellene e probléma iránti eddigi viszonyulásokon. A nemzeti kisebbségi szervezetek vezetői, de a hatalom részéről is.  Kifogja megőrizni múltunk emlékeit, ha nem mi magunk?

Újvidék, 2015. április 12.

                                                                                                BOZÓKI Antal

---

[1] Egy hét után sincs meg a Kossuth-szobor. Magyar Szó, 2015, április 11., 5. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2671/kozelet_politika/125387/Egy-h%C3%A9t-ut%C3%A1n-sincs-meg-a-Kossuth-szobor.htm, 2015. április 3. [12:10]

[2] MNT: Felháborodásunk és elkeseredésünk erősítse bennünk az összetartozás érzését

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18445/MNT-Felhaborodasunk-es-elkeseredesunk-erositse-bennunk-az-osszetartozas-erzeset.html, 2015. április 3. [15:28]

[3] VMSZ: Az ellopott mellszobor szellemi értékét semmi nem pótolhatja.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18444/VMSZ-Az-ellopott-mellszobor-szellemi-erteket-semmi-nem-potolhatja.html

[4] Elfújta a szél. http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2588/VMDP-Elfujta-a-szel.html, 2015. április 5. [17:02]

[5] K. I.: Elkeseredés Magyarittabén. Magyar Szó, 2015. április 4. 1. és 6. o., és/vagy http://www.magyarszo.com/hu/2664/kozelet_kekfeny/125091/Ellopt%C3%A1k-az-egyetlen-b%C3%A1n%C3%A1ti-Kossuth-szobrot.htm, 2015. április 3. [20:48] >> 2015. április 4. [08:49]

[6] Temerini Rádió/ Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 29. szám, 2010. február 7.

[7] Ellopták a Szirmai-mellszobrot is. http://www.magyarszo.com/hu/2012_02_15/vajdasag_ujvidek/12131/, 2012. február 15. [03:30] >> 2012. február 15. [04:30]

[8] Uo.

[9] Szabadka. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadka; Ellopták a Vergődő madarat. Magyar Szó, 2013. október 21. 1. 4. http://www.magyarszo.com/hu/2131/kozelet_kekfeny/102866/Ellopt%C3%A1k-a-Verg%C5%91d%C5%91-madarat.htm, 2013. október 19.[18:01], október 20. [19:16]

^[10] P. F.: Megemlékezés a csonka turulszobornál. Magyar Szó, 2008. november 4., 6. p.; szb: „A Kárpát-medence egy és oszthatatlan”. Magyar Szó, 2010. május 8., 5. p.

[11] Lásd az 5-ös alatti írást.

[12] K.I: A Kossuth-szobrot tovább keresik. Magyar Szó, 2015. április 7. 5. o., és/vagy 2015. április 7. http://www.magyarszo.com/hu/2668/vajdasag/125171/A-Kossuth-szobrot-tov%C3%A1bb-keresik.htm [08:27] >> 2015. április 7. [13:05]

[13] Mák Ferenc: Kossuth Lajos átlőtt szíve. Magyar Szó, 2015. április 10., 6. o., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2671/velemeny_jegyzet_gyurodesek/125323/Kossuth-Lajos-%C3%A1tl%C5%91tt-sz%C3%ADve.htm, 2015. április 10. [18:19]