Közlemény
Január közepén a
belgrádi bíróság végrehajtotta a járeki tábor[1]
volt lakója kárpótlási ügyében hozott – ismereteim szerint első – bírósági rehabilitációs
kárpótlási ítéletet. Ez azt jelenti, hogy – a szerb Igazságügy-minisztérium
terhére – kifizetésre került az ebben a táborban 1945-ben töltött kilenc hónap
alatt elszenvedett lelki fájdalmak utáni, nem anyagi kárpótlási összegként megítélt
egymillió dinár, valamint a felmerült eljárási költségek összege is.
A konkrét esetben a rehabilitálási
eljárás még a régi (2006. évi) rehabilitálási törvény alapján – 2006. október
3-án – lett elindítva. Annak ellenére, hogy az akkori törvény egyszerűbb
eljárást látott elő, mint a jelenleg hatályos, a rehabilitálás mégis csaknem
négy és fél évig tartott. A bíróság a végzést ugyanis csak 2011. február 22-én
hozta meg.
A kárpótlási perben, amely a 2014.
május 22-i végzéssel fejeződött be, a bíróság az elszenvedett lelki fájdalmak
utáni kárpótlásként az említett összeget ítélte meg. Ez után következett a
végrehajtási eljárás.
A teljes eljárás kilenc év és több mint három
hónapig tartott. Annak ellenére, hogy a rehabilitált személy 1945. január 23-án
– a csúrogi magyarok kollektív bűnösségéről szóló határozat alapján – amikor a
járeki táborba hurcolták mindössze három éves volt. Vagyis semmiképpen sem
lehetet háborús bűnös.
TÖRVÉNY A REHABILITÁCIÓRÓL
A rehabilitációs
kárpótlásra való jog
26. szakasz A rehabilitált személynek joga van a szabadságának és jogainak megsértése nyomán keletkezett anyagi károk miatti kárpótlásra, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel. A rehabilitált személynek joga van a megfizettetett pénzbüntetések és az eljárások költségei revalorizált értékének a visszaszármaztatására. Az értéket oly módon állapítják meg, hogy meghatározzák a megfizettetett összegnek a megfizettetés időpontjában jegyzett átlagkeresethez viszonyított arányát, és azt arányba állítják a visszaszármaztatás évében jegyzett szerb köztársasági átlagkeresettel. A rehabilitált személy és ennek a törvénynek a 7. szakasza 5)-ös pontjában leírt személy jogosult a szabadságvesztés miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár utáni kárpótlásra, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel. A törvény 21. szakasza 2. bekezdésében leírt személyeknek joguk van a rehabilitált személy halála miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kárt figyelembe vevő kárpótlásra azzal a feltétellel, hogy közöttük és a rehabilitált elhunyt személy között tartós életközösség állt fenn, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel.
A törvény a
Službeni glasnik (Hivatalos Közlöny) 2011. december 7-i 92. számában jelent
meg és 2011. december 5-étől alkalmazzák
Magyar nyelvű
szöveg: http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1si%20t%C3%B6rv%C3%A9ny
|
Az eljárás elhúzására
az is kihatott, hogy az Igazságügy-minisztérium keretében működő Rehabilitációs
Kárpótlási Bizottság – a rehabilitálás megtörténte után – figyelmen kívül
hagyta a rehabilitációs kártalanítás iránti kérelmet. Továbbá, hogy az Igazságügy-minisztérium
a kárpótlásról szóló bírósági ítélettel megszabott 15 napos határidőben nem
fizette ki a megítélt összegeket. Magyarán, nem tartotta tiszteletben az
ítéletet. Ez miatt 2015. május 21-én végrehajtási eljárást kellett indítani,
ami csaknem további nyolc hónapig tartott. A végrehajtáskor természetesen a
törvényes kamat is (f)elszámolásra került. Mindez természetesen elkerülhető lehetett
volna, ha a Minisztérium időben fizet.
Erről a törvényről írta (tíz nappal
az elfogadása előtt) a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági parlamenti
frakcióvezetője: „Kizárólag abban az esetben szavazzuk meg a törvényt, ha az
utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október
19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium (akkori – B. A.) államtitkárával
leegyeztettünk.”[2] A VMSZ képviselői a törvényt
– a hiányosságaira történt utalások és figyelmeztetések ellenére – utóbb változatlan
formában megszavazták.[3]
A nehézségektől és
akadályoktól függetlenül, minden érintettet arra buzdítok, amennyiben még nem
kérték a rehabilitálást, tegyék meg azt mielőbb. A jogsértések miatti
rehabilitációt kezdeményező kérelem beadására vonatkozó jog ugyanis, a törvény
életbelépésétől számított öt év után megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a kérelmek
átadásának végső határideje 2016. december 15. Már létező jogerős rehabilitálási
végzés esetén viszont mihamarabb kárpótlási pert kell indítani.
Rehabilitálásban, kárpótlásban és
vagyon-visszaszármaztatásban csak az részesülhet, aki végigviszi az eljárásokat
és kitartóan követeli a vonatkozó jogszabályok alkalmazást.
Újvidék, 2016. január
16.
BOZÓKI
Antal ügyvéd
[1] Csúrog falu teljes
maradék magyarságát az 1944. október dereka és 1945. január 23-a között
végrehajtott emberirtás után háborús bűnössé nyilvánították és Járek
(Tiszaistvánfalva) német faluban kialakított haláltáborba deportálták.
[2] Pásztor Bálint: Lassú víz partot most. http://www.vajma.info/cikk/tukor/4547/Lassu-viz-partot-mos.html,
2011. november
25. [16:03]
[3] A rehabilitációs törvény és az alkalmazási
jogszabályok hibáiról és fogyatékosságairól korábban már írtam. Pld. a
Rehabilitálás – négy hónappal később c. írásban. Vajdasági Magyar Demokrata
Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 24. szám, 2011. február 2.; http://vmszfail.blogspot.com/2012/02/rehabilitaslas-negy-honappal-kesobb.html#more,
2012. február 2.; Kollektív rehabilitáció. http://bozokiantal.blogspot.rs/2012/02/kollektiv-rehabilitacio.html,
2012. február 8. [14:17]; Rehabilitálási jogok. DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/44216-2015-08-10-10-53-12,
2015. augusztus 10. [14:15]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése