2016. január 16., szombat

Járeki kárpótlás



Közlemény

Január közepén a belgrádi bíróság végrehajtotta a járeki tábor[1] volt lakója kárpótlási ügyében hozott – ismereteim szerint első – bírósági rehabilitációs kárpótlási ítéletet. Ez azt jelenti, hogy – a szerb Igazságügy-minisztérium terhére – kifizetésre került az ebben a táborban 1945-ben töltött kilenc hónap alatt elszenvedett lelki fájdalmak utáni, nem anyagi kárpótlási összegként megítélt egymillió dinár, valamint a felmerült eljárási költségek összege is.
            A konkrét esetben a rehabilitálási eljárás még a régi (2006. évi) rehabilitálási törvény alapján – 2006. október 3-án – lett elindítva. Annak ellenére, hogy az akkori törvény egyszerűbb eljárást látott elő, mint a jelenleg hatályos, a rehabilitálás mégis csaknem négy és fél évig tartott. A bíróság a végzést ugyanis csak 2011. február 22-én hozta meg.
            A kárpótlási perben, amely a 2014. május 22-i végzéssel fejeződött be, a bíróság az elszenvedett lelki fájdalmak utáni kárpótlásként az említett összeget ítélte meg. Ez után következett a végrehajtási eljárás.
             A teljes eljárás kilenc év és több mint három hónapig tartott. Annak ellenére, hogy a rehabilitált személy 1945. január 23-án – a csúrogi magyarok kollektív bűnösségéről szóló határozat alapján – amikor a járeki táborba hurcolták mindössze három éves volt. Vagyis semmiképpen sem lehetet háborús bűnös.

TÖRVÉNY A REHABILITÁCIÓRÓL

A rehabilitációs kárpótlásra való jog
26. szakasz

A rehabilitált személynek joga van a szabadságának és jogainak megsértése nyomán keletkezett anyagi károk miatti kárpótlásra, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel.
A rehabilitált személynek joga van a megfizettetett pénzbüntetések és az eljárások költségei revalorizált értékének a visszaszármaztatására. Az értéket oly módon állapítják meg, hogy meghatározzák a megfizettetett összegnek a megfizettetés időpontjában jegyzett átlagkeresethez viszonyított arányát, és azt arányba állítják a visszaszármaztatás évében jegyzett szerb köztársasági átlagkeresettel.
A rehabilitált személy és ennek a törvénynek a 7. szakasza 5)-ös pontjában leírt személy jogosult a szabadságvesztés miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kár utáni kárpótlásra, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel.
A törvény 21. szakasza 2. bekezdésében leírt személyeknek joguk van a rehabilitált személy halála miatt elszenvedett lelki sérelmekért nem anyagi kárt figyelembe vevő kárpótlásra azzal a feltétellel, hogy közöttük és a rehabilitált elhunyt személy között tartós életközösség állt fenn, összhangban a kötelmi viszonyokat rendező törvénnyel.
A törvény a Službeni glasnik (Hivatalos Közlöny) 2011. december 7-i 92. számában jelent meg és 2011. december 5-étől alkalmazzák

Az eljárás elhúzására az is kihatott, hogy az Igazságügy-minisztérium keretében működő Rehabilitációs Kárpótlási Bizottság – a rehabilitálás megtörténte után – figyelmen kívül hagyta a rehabilitációs kártalanítás iránti kérelmet. Továbbá, hogy az Igazságügy-minisztérium a kárpótlásról szóló bírósági ítélettel megszabott 15 napos határidőben nem fizette ki a megítélt összegeket. Magyarán, nem tartotta tiszteletben az ítéletet. Ez miatt 2015. május 21-én végrehajtási eljárást kellett indítani, ami csaknem további nyolc hónapig tartott. A végrehajtáskor természetesen a törvényes kamat is (f)elszámolásra került. Mindez természetesen elkerülhető lehetett volna, ha a Minisztérium időben fizet.
            Erről a törvényről írta (tíz nappal az elfogadása előtt) a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági parlamenti frakcióvezetője: „Kizárólag abban az esetben szavazzuk meg a törvényt, ha az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium (akkori – B. A.) államtitkárával leegyeztettünk.”[2] A VMSZ képviselői a törvényt – a hiányosságaira történt utalások és figyelmeztetések ellenére – utóbb változatlan formában megszavazták.[3] 

A nehézségektől és akadályoktól függetlenül, minden érintettet arra buzdítok, amennyiben még nem kérték a rehabilitálást, tegyék meg azt mielőbb. A jogsértések miatti rehabilitációt kezdeményező kérelem beadására vonatkozó jog ugyanis, a törvény életbelépésétől számított öt év után megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a kérelmek átadásának végső határideje 2016. december 15. Már létező jogerős rehabilitálási végzés esetén viszont mihamarabb kárpótlási pert kell indítani.
            Rehabilitálásban, kárpótlásban és vagyon-visszaszármaztatásban csak az részesülhet, aki végigviszi az eljárásokat és kitartóan követeli a vonatkozó jogszabályok alkalmazást.  
           
Újvidék, 2016. január 16.
                                                                                                BOZÓKI Antal ügyvéd


[1] Csúrog falu teljes maradék magyarságát az 1944. október dereka és 1945. január 23-a között végrehajtott emberirtás után háborús bűnössé nyilvánították és Járek (Tiszaistvánfalva) német faluban kialakított haláltáborba deportálták.
[2] Pásztor Bálint: Lassú víz partot most. http://www.vajma.info/cikk/tukor/4547/Lassu-viz-partot-mos.html, 2011. november 25. [16:03]
[3] A rehabilitációs törvény és az alkalmazási jogszabályok hibáiról és fogyatékosságairól korábban már írtam. Pld. a Rehabilitálás – négy hónappal később c. írásban. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 24. szám, 2011. február 2.; http://vmszfail.blogspot.com/2012/02/rehabilitaslas-negy-honappal-kesobb.html#more, 2012. február 2.; Kollektív rehabilitáció. http://bozokiantal.blogspot.rs/2012/02/kollektiv-rehabilitacio.html, 2012. február 8. [14:17]; Rehabilitálási jogok. DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/44216-2015-08-10-10-53-12, 2015. augusztus 10. [14:15]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése