A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Emberi jogok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Emberi jogok. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. október 19., hétfő
2026. október 18., vasárnap
BOTRÁNY ÚJVIDÉKEN!
VUČIĆ A MAGYARELLENES NÉZETEKRŐL ISMERT FICÓVAL KAMPÁNYOL, A VMSZ PEDIG HALLGAT!
Óbecse, 2026. október 16.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) olyan kérdést tesz fel, amelyre a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) választ kell adnia: hol húzódik a politikai kompromisszum határa, ha a magyar nemzeti kisebbség jogairól van szó?
A VMSZ a választási kampányban azzal indokolja az Aleksandar Vučić vezette Szerb Haladó Párttal (SNS) való együttműködést, hogy ez a garancia arra, hogy a vajdasági magyarok nem jutnak a szlovákiai magyarok sorsára.
Vučić azonban október 16-án Újvidéken Robert Fico szlovák miniszterelnökkel kampányolt, akinek a Beneš-dekrétumokhoz és a szlovákiai magyar kisebbség jogaihoz való viszonyát komoly bírálatok érik. Fico nyilvánosan támogatásáról biztosította Vučićot. Felmerül tehát a kérdés: milyen üzenetet küld Vučić a szerbiai magyar közösségnek, amikor kampányában olyan politikus vesz részt, aki magyarellenes nézeteiről ismert?
Éppen ez a VMSZ kettős mércéjének lényege: amikor az SNS-szel való együttműködést kell igazolnia, a párt a szlovákiai magyarok sorsával riogat, de hallgat, amikor politikai partnere olyan politikussal kampányol, akinek a magyar kisebbséghez való viszonya komoly aggodalomra ad okot.
Ha a magyarok jogai valóban olyan alapelvet jelentenek, amelyből nem engedünk, miért nem reagál a VMSZ? Csak addig fontosak számára a magyar közösség jogai, amíg azok a politikai pozícióinak megőrzését szolgálják?
Ráadásul az SNS köré tömörülő választási listán a Šešelj-féle Szerb Radikális Párt képviselői is szerepelnek. Ez szintén olyan kérdés, amelyre a nyilvánosság választ érdemel.
A VMDK álláspontja szerint a nemzeti jogok védelme nem lehet pusztán választási kampányszlogen. Következetességet, politikai felelősséget és azt a bátorságot jelenti, hogy az egyértelmű alapelveket akkor is megvédjük, amikor ez nem áll összhangban a pártszövetségesek érdekeivel.
A vajdasági magyarok érdekeinek önálló és következetes képviseletre van szükségük, nem kettős mércére és politikai függőségre!
Ezért a választásokon válasszuk a változást és a felelős politizálást! Támogassuk az Egyetemista Listát, és karikázzuk be a 3-as számot!
Fico, Orbán és Milanović Vučić ölelésében
A szuverenista abszurd színháza az újvidéki főtéren
2026. október 18. 9:59
Amit az újvidéki Szabadság téren, az SNS választási nagygyűlésén láthattunk, nem egyszerű választás előtti bizarr epizód, hanem a mai európai politikai színtér mélyreható diagnózisa. Amikor Robert Fico szlovák miniszterelnök, aki Brüsszelben, az Európai Tanácsban foglal helyet, félreteszi európai kötelezettségeit, hogy Szerbiába repüljön, és folyékony szerb nyelven „felbecsülhetetlen értékű kincsnek” nevezze Aleksandar Vučićot, végre lehullanak az álarcok. Ez már nem a hagyományos diplomácia: nyílt felsorakozás az úgynevezett „szuverenisták” klubja mellett, akiknek szuverenizmusa rendszerint ott ér véget, ahol a nagy keleti hatalmak érdekei kezdődnek.
Fico, aki maga is súlyos politikai és személyes válságokat élt át, a szuverén politika példaképét látja Vučićban. Miközben azonban az újvidéki közönség előtt dicshimnuszokat zeng annak az embernek a tiszteletére, aki évek óta ügyesen egyensúlyoz Brüsszel, Moszkva és Peking között, fel kell tennünk a kérdést: milyen következményekkel jár mindez a térségre, különösen pedig Horvátországra nézve?
Itt jutunk el a hazai politikai színtér egyik kulcsfigurájához, aki szinte megrendelésre illik ebbe a történetbe. A Pantovčakról irányító elnökünk, Zoran Milanović már jó ideje különös vonzalmat mutat éppen az ilyen típusú politikusok iránt. Elég csak felidézni, milyen rendszeresen dicsérte Milanović Robert Ficót, és hogyan vette nyilvánosan védelmébe, felismerve benne a politikai rokonlelket. Még frissebbek az emlékeink Milanović és a bukott magyar miniszterelnök, Orbán Viktor találkozóiról. A brači kötetlen együttlétektől a hivatalos vacsorákig Milanović hidakat épített ahhoz a vezetőhöz, aki mellékesen a Balkánon Vučić hűséges szövetségese is volt, és maradt.
Miközben Milanović előszeretettel játssza el a meg nem értett látnok szerepét, aki állítólag egyedüliként érti Horvátországban a „realpolitikát”, a valóság a lehető legkellemetlenebb módon cáfol rá. Ficóval és Orbánnal való kacérkodása valójában ugyanazzal a politikai tengellyel való kacérkodást jelenti, amely ma Újvidéken Vučićnak tapsol, miközben a szerb elnök olyan politikai platformról folytatja kampányát, amely rendszeresen destabilizálja a szomszédságot.
Megdöbbentő az a könnyedség, amellyel az európai vezetők – köztük a mi államfőnk is – felsorakoznak olyan politikai körök mellé, amelyek Brüsszelben ezt mondják, a gyakorlatban viszont egészen mást tesznek. Fico szerb nyelvű beszéde talán Vučić szavazóinak lelkesítését szolgálta, de a horvátországi komoly megfigyelők számára egyértelmű jelzés: ez a politikai tengely sem az eszközök megválasztásában, sem a szövetségesek kiválasztásában nem válogat. Zágrábnak pedig ahelyett, hogy mentségeket keresne Orbán és Fico politikai mutatványaira, nagyon is ki kellene nyitnia a szemét.
Fico, aki maga is súlyos politikai és személyes válságokat élt át, a szuverén politika példaképét látja Vučićban. Miközben azonban az újvidéki közönség előtt dicshimnuszokat zeng annak az embernek a tiszteletére, aki évek óta ügyesen egyensúlyoz Brüsszel, Moszkva és Peking között, fel kell tennünk a kérdést: milyen következményekkel jár mindez a térségre, különösen pedig Horvátországra nézve?
Itt jutunk el a hazai politikai színtér egyik kulcsfigurájához, aki szinte megrendelésre illik ebbe a történetbe. A Pantovčakról irányító elnökünk, Zoran Milanović már jó ideje különös vonzalmat mutat éppen az ilyen típusú politikusok iránt. Elég csak felidézni, milyen rendszeresen dicsérte Milanović Robert Ficót, és hogyan vette nyilvánosan védelmébe, felismerve benne a politikai rokonlelket. Még frissebbek az emlékeink Milanović és a bukott magyar miniszterelnök, Orbán Viktor találkozóiról. A brači kötetlen együttlétektől a hivatalos vacsorákig Milanović hidakat épített ahhoz a vezetőhöz, aki mellékesen a Balkánon Vučić hűséges szövetségese is volt, és maradt.
Miközben Milanović előszeretettel játssza el a meg nem értett látnok szerepét, aki állítólag egyedüliként érti Horvátországban a „realpolitikát”, a valóság a lehető legkellemetlenebb módon cáfol rá. Ficóval és Orbánnal való kacérkodása valójában ugyanazzal a politikai tengellyel való kacérkodást jelenti, amely ma Újvidéken Vučićnak tapsol, miközben a szerb elnök olyan politikai platformról folytatja kampányát, amely rendszeresen destabilizálja a szomszédságot.
Megdöbbentő az a könnyedség, amellyel az európai vezetők – köztük a mi államfőnk is – felsorakoznak olyan politikai körök mellé, amelyek Brüsszelben ezt mondják, a gyakorlatban viszont egészen mást tesznek. Fico szerb nyelvű beszéde talán Vučić szavazóinak lelkesítését szolgálta, de a horvátországi komoly megfigyelők számára egyértelmű jelzés: ez a politikai tengely sem az eszközök megválasztásában, sem a szövetségesek kiválasztásában nem válogat. Zágrábnak pedig ahelyett, hogy mentségeket keresne Orbán és Fico politikai mutatványaira, nagyon is ki kellene nyitnia a szemét.
Zvonimir Despot
https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681
2026. szeptember 25., péntek
2026. szeptember 8., kedd
Személyes álláspont az újvidéki VKT ülésen történtek kapcsán
Kiss Gyula
2025. szeptember 8. 10:01
Mi, Kiss Gyula önkormányzati képviselő és Madarász Áron, polgármester segéd az elvi és emberi álláspontunkat szeretnénk egyértelművé tenni a tegnapi újvidéki képviselő-testületi ülésen (VKT) történt egyperces néma felállással és az azzal kapcsolatos közbeszéddel összefüggésben.
Keresztény hívő emberként mélyen hiszünk abban, hogy minden elhunyt embernek megjár a végtisztesség és a tisztelet. Nem a földi halandók hivatása és feladata annak megítélése, hogy az elhunytak lelke hova jut; ezt a döntést kizárólag a Teremtő, Isten határozza meg.
A tegnapi megmozdulásunk nem a VMSZ hivatalos pártálláspontját tükrözte, hanem kizárólag a mi személyes döntésünk volt, amely tisztán emberi és morális megfontolásból fakadt.
Kiss Gyula, önkormányzati képviselő
Madarász Áron, polgármester segéd
Madarász Áron, polgármester segéd
Kiss Gyula nem tudta, de ma ki fog adni egy nyilatkozatot
Kiss Gyula
2026. szeptember 8. 9:54
A hétfői újvidéki képviselő-testületi ülésen 46 képviselő támogatta, hogy a képviselők egy perces néma tiszteletadással emlékezzenek Ratko Mladić, a Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtás és más háborús bűncselekmények miatt a hágai törvényszék által elítélt boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka előtt. Több forrás szerint Kiss Gyula, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője is támogatta a javaslatot.
Az eset nagy port kavart fel a vajdasági magyar közéletben, több szerevezt is követelete, hogy Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke foglaljon állást az ügyben, és mondja ki nyíltan, hogy Kiss Gyula saját döntése alapján szavazott így vagy a VMSZ álláspontját képviselte.
Kedden reggel Pásztor Bálint a Szabadkai Magyar Rádió vendége volt, azonban a húsz perces műsor alatt nem került szóba ez a kényes téma, és mivel egyelőre nem érkezett hivatalos állásfoglalás, így első körben megkerestük Kiss Gyula képviselő-urat, hogy nyilatkozzon az esetről.
„Pásztor Bálint ma délelőtt fog erre reagálni, én nem reagálok semmit. Az ő reakcióját fogjuk támogatni. Ez meg van már beszélve és hamarosan meglesz önöknek is ez a felelet“ – nyilatkozta Kiss Gyula a Szabad Magyar Szó megkeresésére.
Ezt követően Pásztor Bálint felé intéztük ugyanezt a kérdés, aki SMS-ben a következőt válaszolta:
„Kiss Gyula ki fog adni egy nyilatkozatot, a tegnapi ülésen tanúsított magatartása ügyében.“
Várjuk Kiss Gyula nyilatkozatát, amint megérkezik, közzétesszük az oldalunkon.
https://szmsz.press/2026/09/08/kiss-gyula-nem-tudta-de-ma-ki-fog-adni-egy-nyilatkozatot/
A VMSZ fejet hajtott a Balkán mészárosának tiszteletére?
VMDK: Pásztor Bálintnak válaszolnia kell a nyilvánosságnak, hogy Kiss Gyula saját kezdeményezésére vagy a VMSZ álláspontja alapján szavazott a Ratko Mladić előtti tiszteletadásról
2026. szeptember 7.
A párt szerint a vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús bűnösök felmagasztalása előtt. Most nincs helye politikai játszmáknak és kifogásoknak. A VMSZ-nek egyértelműen ki kell mondania: Kiss Gyula saját döntése alapján szavazott, vagy a VMSZ nevében? A válasz alapján az is egyértelművé válik, hogy kinek kell távoznia: Kiss Gyulának vagy Pásztor Bálintnak.
Médiatudósítások szerint Kiss Gyula, a VMSZ képviselője az Újvidéki Városi Képviselő-testületben, megszavazta azt a javaslatot, hogy egyperces néma csenddel adózzanak Ratko Mladić emlékének. A beszámolók szerint a javaslatot egyhangúlag fogadták el, és a 46 támogató képviselő között ott volt a VMSZ egyetlen újvidéki képviselője is.
Amennyiben ez a hír megfelel a valóságnak, akkor a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége számára egyértelmű, hogy ez nem „politikai vélemény” kérdése, hanem az elemi erkölcsi felelősségé.
Ratko Mladićot jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték népirtás, emberiesség elleni és háborús bűncselekmények miatt. Egy ilyen személy előtti tiszteletadás nem relativizálható, nem igazolható, és nem rejthető pártpolitikai hallgatás mögé.
Ezért nyilvánosan kérdezzük a VMSZ elnökét, Pásztor Bálintot:
Kiss Gyula a VMSZ hivatalos álláspontjával összhangban szavazott?
Ha nem, akkor követeljük, hogy a VMSZ azonnal és egyértelműen határolódjon el a képviselő döntésétől, Pásztor Bálint pedig kezdeményezze kizárását a pártból.
Ha igen, akkor a probléma már nem Kiss Gyula személyes döntése. Akkor ez a VMSZ hivatalos álláspontja. Ha pedig a VMSZ hivatalos álláspontja szerint tiszteletet kell adni Ratko Mladićnak, akkor ez szégyen arra a pártra nézve, amely azt állítja, hogy a vajdasági magyarok érdekeit képviseli. Ebben az esetben Pásztor Bálintnak vállalnia kell a felelősséget, és le kell mondania a VMSZ elnöki tisztségéről.
Ezzel egyidejűleg felszólítjuk Kiss Gyulát, hogy szavazata miatt mondjon le képviselői mandátumáról.
A vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús bűnösök felmagasztalása előtt.
Most nincs helye politikai játszmáknak és kifogásoknak. A VMSZ-nek egyértelműen ki kell mondania: Kiss Gyula saját döntése alapján szavazott, vagy a VMSZ nevében?
A válasz alapján az is egyértelművé válik, hogy kinek kell távoznia: Kiss Gyulának vagy Pásztor Bálintnak.
2026. szeptember 7., hétfő
A VMSZ továbbra is gyermekekkel népszerűsíti politikusait és Vučić-ot!
2026. szeptember 4. 10:39
Mi szívecskékkel eltakartuk a gyermekek arcát, mert személyiségi jogaik és biztonságuk fontosabb minden lájknál és politikai fotónál. A VMSZ-nek ugyanezt kellene megértenie.
A gyermek nem pártpropaganda, nem politikusi háttér és nem „közösségi igen”.
Vučić tegnapi, Magyarkanizsa községben tett látogatásán, Oromhegyesen készült felvétel. Forrás: Fejsztámer Róbert, magyarkanizsai polgármester hivatalos Facebook oldala.
Vajdasági Magyar Plénum
https://www.facebook.com/vmplenum
A gyermek nem pártpropaganda, nem politikusi háttér és nem „közösségi igen”.
Vučić tegnapi, Magyarkanizsa községben tett látogatásán, Oromhegyesen készült felvétel. Forrás: Fejsztámer Róbert, magyarkanizsai polgármester hivatalos Facebook oldala.
Vajdasági Magyar Plénum
https://www.facebook.com/vmplenum
2026. szeptember 6., vasárnap
AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ
Jogerősen elítélt polgármester vezeti Szabadkát
2026. szeptember 5.
Stevan Bakićot, Szabadka haladó párti polgármesterét jogerősen elítélték Aleksandar Čučković, a szabadkai Közgazdasági Kar dékánjának nyilvános megsértése miatt.
A bíróság 150 000 dináros pénzbüntetést szabott ki rá!
Az ítéletben foglaltak szerint Bakić ekkor „gazembernek” nevezte Čučkovićot, kijelentve, hogy Čučković, a szabadkai Építőmérnöki Kar dékánja „öles léptekkel halad afelé, hogy a gazember státuszból a söpredék státuszba lépjen át”. A Felsőbíróság úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és értékelte a bemutatott bizonyítékokat.
Mindezt azokkal az egyetemi vezetőkkel szemben tette, akik kiálltak a tiltakozó egyetemisták és az egyetemi autonómia mellett.
Ez nem politikai vélemény és nem ellenzéki minősítés.
Ez jogerős bírósági ítélet.
A VMSZ pedig nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne Stevan Bakićhoz.
2024-ben a Szerb Haladó Párt és a VMSZ közösen alakította meg Szabadka városi hatalmát. Bakićot nem más, mint Gyivánovity Dániel, a városi képviselő-testület VMSZ-es elnöke terjesztette elő polgármesternek.
A polgármestert és városi tanácsát tartalmazó javaslat 55 szavazatot kapott. A VMSZ cserébe megszerezte a képviselő-testület elnöki tisztségét, az alpolgármesteri posztot és több városi tanácsi helyet.
Ráadásul a haladó lista önmagában is 35 mandátummal rendelkezett a 67 tagú képviselő-testületben. A VMSZ koalíciós részvétele tehát nem matematikai kényszer, hanem tudatos politikai választás volt.
Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell:
Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse?
Követelik-e Stevan Bakić lemondását?
Vagy a koalíciós hűség ismét fontosabb az emberi méltóságnál, az egyetemi autonómiánál és a közéleti felelősségnél?
Mert a politikai felelősséget nem lehet koalíciós szerződések mögé rejteni.
Aki a VMSZ-re szavaz, a haladó hatalmat erősíti.
Aki a VMSZ-re szavaz, erre a politikai kultúrára is szavaz.
Stevan Bakićra is – az ítéletével együtt.
Források: Subotičke, Magločistač, N1, FoNet, Szabadka városának hivatalos honlapja, RTV Vajdaság, Suboticacom
Vajdasági Magyar Plénum
2026. augusztus 25., kedd
Times: Vučićék nem fognak békésen távozni, mint Orbán
A szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom a felmérésekben megelőzi Aleksandar Vučić táborát
2026.08.24.
Aleksandar Vučić több mint egy évtizede uralja Szerbiát, ám a szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom azonban mára olyan politikai erővé vált, amely a felmérésekben megelőzi a hatalmat. A szerb elnök közben egyszerre próbál egyensúlyozni Moszkva és Brüsszel között, miközben ellenfelei szerint a valódi kérdés már nem az, elveszítheti-e a választást, hanem az, hogy hajlandó lesz-e elfogadni a vereséget
Szerbiai
tüntetések és Aleksandar Vučić politikai válsága: all in (Mindhárom
képet a mesterséges intelligencia készítette a BALK Magazin számára)
A szerbiai tüntetések mára Aleksandar Vučić több mint egy évtizedes hatalmának legnagyobb kihívásává váltak. „Szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán” – ezzel a mondattal foglalja össze Nikola Burazer szerb politológus, mi történhet, ha Vučić és az általa kiépített rendszer valóban elveszíti a választók többségének támogatását.
A The Times hosszú riportja szerint ez már nem pusztán elméleti lehetőség. A két éve tartó diáktüntetésekből kinövő mozgalom támogatottsága immár meghaladja Vučićét, miközben a szerb elnök egyre nehezebben képes fenntartani azt a politikai egyensúlyozást, amelynek segítségével hosszú éveken keresztül egyszerre maradt jó viszonyban Moszkvával és Brüsszellel.
A brit lap szerint Vučić politikai túlélésének egyik titka éppen ez a kaméleonszerű alkalmazkodás volt. Most azonban egyszerre fogy a választók türelme, valamint Moszkva és Brüsszel hajlandósága arra, hogy továbbra is kijátssza őket egymás ellen.
Mint egy középkori uralkodó
A Times riportja a délnyugat-szerbiai Nova Varoš főterén mutatja be Vučić hatalomgyakorlásának sajátos világát. Az elnök úgy állt a helyiek között és hallgatta panaszaikat, mintha egy középkori király fogadná alattvalói kérvényeit.
Volt, aki munkát szeretett volna valamelyik családtagjának. Egy idős férfi arra panaszkodott, hogy fia annak ellenére sem jutott álláshoz, hogy részt vett a kormányzó Szerb Haladó Párt „összes nagygyűlésén”.
A legtöbb helybéli ennél prózaibb dolgot kért: azt szerették volna, hogy falvaik utcáit aszfaltozzák le, és kössék be az országos úthálózatba.
Vučić egy ponton elvesztette a türelmét.
Közölte, hogy ő nem kívánságautomata, amely mindenkinek teljesíti a személyes kéréseit, és nem fog alkudozni az emberekkel arról, hogy építsenek-e egy kilométernyi utat a házukig vagy nyolcvan métert a kapujukig. Ennek szerinte semmi értelme.
A Nova Varošban tapasztalható elégedetlenség azonban egyáltalán nem egyedi. Vučić is tisztában van vele, hogy a korrupció és az emelkedő megélhetési költségek miatt felgyülemlett társadalmi elégedetlenség országos tiltakozó mozgalommá nőtt.
A diákok, akik az elmúlt két év tüntetéseinek motorjai voltak, korábban azt ígérték, hogy személyesen nem indulnak tisztségekért. A mozgalom azonban már válogatja a jelölteket az általa létrehozott Studentska Lista, vagyis Diáklista számára.
Vučić miniszterelnökként folytathatná
Vučić eközben olyan manőverre készül, amely a Times szerint szövetségese, Vlagyimir Putyin korábbi politikai húzását idézi.
A szerb elnök azt ígérte, hogy még jelenlegi elnöki mandátumának lejárta előtt lemond, majd miniszterelnök-jelöltként indul. Mandátuma májusban járna le. A szerb közmédiának csütörtökön azt mondta, hogy a parlamenti választást „nagy valószínűséggel” október második felében rendezik meg.
A vidéki településeken, köztük Nova Varošban tett látogatásai így már a közelgő választási kampány előjátékának tekinthetők.
Vučić azonban nemcsak az utakra és a munkahelyekre panaszkodó választókkal foglalkozik. Belgrád közelében épül az a hatalmas beruházás, amely politikai pályafutásának egyik utolsó nagy presztízsprojektje lehet, és amelytől az elnök választási sikert is remélhet.
Az 1,1 milliárd fontos EXPO és a titkos kedvezményezettek
Nova Varoštól mintegy száz mérfölddel északabbra gőzerővel épül a jövő évi EXPO helyszíne, egy hatalmas kiállítási komplexum Belgrád külvárosában.
A beruházás értékét a Times 1,1 milliárd fontra (1,285 milliárd euró) teszi. Az építkezést a kínai állami tulajdonban lévő PowerChina végzi.
A projektet kötvénykibocsátásból finanszírozzák, a szerb költségvetési tanács számításai szerint azonban ennek következtében további 600 millió fontnyi (700 millió euró) kamatteher hárulhat az adófizetőkre.
Hogy pontosan kikhez kerül ez a pénz, az államtitok.
Egy új törvény ugyanis kivonta az EXPO beruházásait a közbeszerzési szabályok alól. A titkosság védelmében a hatalmi elithez kötődő alvállalkozók hatalmas nyereségeket értek el. A brit lap szerint közöttük legalább egy olyan vállalat is található, amely ellen vádat emeltek egy miniszterhelyettes állítólagos megvesztegetése miatt.
Mindez már Brüsszelben is egyre nagyobb aggodalmat kelt.
Az Európai Parlament tavaly októberben elfogadott állásfoglalása arra figyelmeztette az EXPÓN részt vevő országokat, hogy legyenek tekintettel a szerb hatalmi elithez kapcsolódó „széles körű korrupcióra”.
A Belgrádban dolgozó nyugati diplomaták azonban továbbra is óvatosak Vučićtyal. Attól tartanak ugyanis, hogy ha túlságosan erős nyomást gyakorolnak rá, még inkább Oroszország felé fordul.
Nikola Burazer politológus szerint éppen ez a dilemma segít megérteni a szerb rendszer természetét. Úgy fogalmazott: a szerb „diktatúra” közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit az Európai Unió elvár Szerbiától. Olyan autokrácia alakult ki, amelyet Vučić úgy igazított hozzá az európai követelményekhez, hogy közben továbbra is az EU kegyeiben maradhasson.
Vučić kaméleonpolitikája nem új keletű
A Times szerint Vučić már jóval azelőtt tökélyre fejlesztette politikai alkalmazkodóképességét, hogy Putyinnal és az Európai Unió vezetőivel tárgyalt volna.
1993-ban, a boszniai háború idején Predrag Popović újságíró interjút készített az akkor még neofasisztának nevezett Szerb Radikális Párt feltörekvő politikusával.
Vörös-fekete koalíció: mire tegyek, a vörösre vagy a feketére? (Forrás: AI)
Popović úgy emlékszik vissza Vučićra, mint rendkívül ügyes manipulátorra: feletteseivel szemben szolgálatkész volt, beosztottjaival viszont szadista módon agresszív.
Szerinte Vučić valójában semmit sem változott azóta – csak mostanra mindenki számára láthatóvá vált, milyen ember.
Politikai múltjának legsötétebb mondata 1995-ből származik.
Néhány nappal azután, hogy Srebrenicában mintegy nyolcezer boszniai muszlimot gyilkoltak meg, Vučić a szerb parlamentben kijelentette: ha megölnek egy szerbet, ők száz muszlimot fognak megölni.
A mondat különösen baljós történelmi párhuzamot hordozott. Szerbia náci megszállása alatt a Wehrmacht rendelkezése szerint minden, az ellenállás által megölt német katona után száz szerbet kellett kivégezni.
A radikális nacionalistából Európa „stabilokratája”
A koszovói háború idején Vučić tájékoztatási miniszterként dolgozott. Ebben a tisztségében újságírókat üldözött, miközben Európa egyik legszigorúbb, szólásszabadságot korlátozó szabályozását hajtatta végre.
A Times szerint a független sajtó elleni fellépés elnöksége alatt sem veszített sokat lendületéből.
A Committee to Protect Journalists előző hónapban megjelent jelentése rekordmértékű, újságírókkal szembeni fizikai erőszakról, halálos fenyegetésekről és internetes lejárató kampányokról számolt be. A szervezet egyúttal aggasztónak nevezte a büntetlenség mértékét és a szerb médiatér fölötti szoros politikai ellenőrzést.
Egy csapat, egy álom: Szerbia – olvasható a háttérben látható transzparensen
(Forrás: AI)
Vučić politikai arculata ugyanakkor kevesebb mint egy évtized alatt gyökeresen megváltozott.
Eltűnt a szomszédos országok területeiből létrehozandó „Nagy-Szerbiáról” beszélő irredenta politikus. Vučić reformerként kezdte újrapozicionálni magát, elhagyta a Radikális Pártot, és a Szerb Haladó Párthoz csatlakozott, amely deklarált céljává tette Szerbia európai uniós tagságát.
A nyugati diplomaták pedig elfogadták az átalakulást.
Vučićot egyfajta „stabilokrataként” kezdték kezelni: olyan pragmatikus vezetőként, aki autoriter módszerei ellenére képes megakadályozni, hogy Szerbiában és a tágabb régióban a politikai feszültségek kezelhetetlenné váljanak.
A Times értékelése szerint azonban ennek éppen az ellenkezője történt: Szerbia egyre inkább maga vált az európai destabilizáció potenciális forrásává.
2022 óta a szerb kormány több mint kétszáz, a Kremlhez kötődő orosznak adott szerb útlevelet. Ezzel az érintettek vízum nélkül léphetnek be az Európai Unióba.
Vučić ugyanakkor a másik irányba is tett gesztusokat. Brüsszel és Washington felé tett engedményként Szerbia csendben lőszert exportált Ukrajnának.
Ez a kettősség a Vučić-rendszer egyik alapvető sajátossága: miközben Moszkvával ápolja kapcsolatait, a Nyugat számára is igyekszik nélkülözhetetlen partner maradni.
Miért tüntetnek a szerb diákok Vučić ellen?
A rendszer számára az igazi fordulópontot a 2024. novemberi újvidéki tragédia jelentette.
Az újvidéki vasútállomás előtetője leomlott, és tizenhat embert maga alá temetett.
Az állomást nem sokkal korábban újították fel a kínai Övezet és Út kezdeményezés támogatásával. A silány kivitelezéssel kapcsolatos gyanú hamarosan korrupciós vádakhoz vezetett, a tragédia pedig elindította a diákok által vezetett tiltakozó mozgalmat.
Vučić ekkor autoriter orosz szövetségeseihez fordult segítségért.
Néhány hónapon belül az egyik miniszterelnök-helyettese Moszkvába utazott, ahol köszönetet mondott az orosz biztonsági szolgálatoknak a külföldről támogatott „színes forradalom” elleni küzdelemhez nyújtott segítségükért.
A tiltakozásokat azonban nem sikerült megfékezni.
Sőt, a tragédia mögött feltételezett korrupció miatt bekövetkezett felháborodás következtében a diákokból idővel az ország legnépszerűbb politikai ereje lett.
A rektor, akiből államfő lehet
A tiltakozások egyik legfontosabb támogatója Vladan Đokić építész, aki 1992 óta tanít a Belgrádi Egyetemen, az elmúlt öt évben pedig az intézmény rektora volt.
Személyisége szinte mindenben Vučić ellentéte. Halk szavú, nyugodt emberként írják le – és könnyen elképzelhető, hogy ő lesz Szerbia következő elnöke.
Ennek azonban komoly ára van.
Đokić csaknem két éve a kormányzati támogatású lejárató kampány célpontja. Vučić parazitának és terroristának nevezte. 2025 áprilisában a rendőrség beidézte, hogy vallomást tegyen egy hivatali visszaéléssel kapcsolatos nyomozásban.
A rektor szerint jelenleg három büntetőfeljelentés van ellene. Az ügyeket nem szüntették meg, ugyanakkor nem is viszik előre. Mint mondta, egyszerűen „az asztalon tartják” valamennyit.
Március végén egy diák öt emeletet zuhant egy egyetemi épület ablakából. Nem sokkal később olyan graffitik jelentek meg a városban, amelyek gyilkosnak nevezték a rektort.
Öt nappal később rendőrök rohanták le az egyetem irodáit, kormánypárti televíziós stábok kíséretében.
A razzia után Đokić kilépett az erkélyre, és azt látta, hogy tömeg gyűlt össze az épület előtt. Ekkor mondta el azt a beszédét, amely végleg a diákmozgalom legvalószínűbb államfőjelöltjévé emelte.
Azt mondta: a kormány nem azért támadja az egyetemet, mert valamit rosszul csináltak, hanem azért, mert valamit jól csináltak. Kiálltak a diákok és az igazság mellett.
Veszélyes lehet szembeszállni a rendszerrel
A nyilvános ellenállásnak közvetlen fizikai kockázata is van.
Mindössze harminchat órával azelőtt, hogy Đokić beszélt volna a Times újságírójával, egyik professzortársát, Stevan Filipovićot brutálisan megverték az utcán.
Filipović szerint támadói „a rezsim szolgálatában álló bűnözők” voltak. Azután támadtak rá, hogy videóra vette őket, amint kormánypárti graffitiket festettek.
Đokić szerint az eset azt az üzenetet hordozza, hogy ugyanez bárkivel megtörténhet, aki felemeli a hangját a rendszer ellen.
A rektor saját szerepét részben abban látja, hogy megvédje a diákokat a legsúlyosabb megtorlásoktól. A hatalom nem képes minden egyes hallgatóra összpontosítani – mondta –, ezért inkább őt veszi célba.
„Ebben a helyzetben vagyok, és innen nem tudok elmenekülni” – fogalmazott.
A szerbiai tüntetések már Vučić hatalmát fenyegetik
A politikai erőviszonyok közben látványosan megváltoztak.
Amikor tavaly nyáron a közvélemény-kutatók először kérdezték a választókat a Diáklistáról, a mozgalom megítélése már akkor háromszor kedvezőbb volt, mint bármely más ellenzéki párté.
Az elmúlt hónapokban pedig olyasmit értek el, amire Vučić tizenkét éve tartó hatalma alatt egyetlen politikai párt sem volt képes: a közvélemény-kutatásokban megelőzték az elnököt.
A Centre for Research, Transparency and Accountability júniusi felmérése szerint a megkérdezettek 59 százaléka támogatta a diáktüntetéseket, miközben Vučićban mindössze 36 százalékuk bízott.
A választásra jogosult szavazók körében 45 százalék mondta azt, hogy a Diáklistára szavazna. Vučić Szerb Haladó Pártját ezzel szemben 36 százalék választaná.
Nebojša Zelenović, aki 2024-ig a 2001 és 2012 között Szerbiát irányító Demokrata Párt parlamenti képviselője volt, már nem is nagyon lát kétséget a választás kimenetelét illetően: szerinte a diákok győzni fognak.
A hagyományos ellenzék egy része ezért félre is állna az útjukból. Zelenović azt mondta, támogatják a diákokat, és nem kívánnak részt venni a választáson, mert világosan érzékelhető a társadalmi igény: az emberek rájuk akarnak szavazni.
A kérdés már nem csak az, hogy Vučić veszíthet-e
Đokić azt mondja, korábban álmában sem gondolta volna, hogy egyszer potenciális elnökjelöltként emlegetik.
A Times itt állítja párhuzamba a szerb helyzetet Magyarországgal. A lap szerint Vučić északi szövetségese, a korábbi magyar miniszterelnök, Orbán Viktor példája megmutatta, hogy még egy hosszú időn keresztül bebetonozottnak tűnő autokrata vezetőt is le lehet győzni választáson.
Szerbiában azonban a lap szerint ennél nehezebb lehet a hatalomváltás.
Vučić már hónapokkal korábban bejelentette, hogy „néhány héten belül” lemond az elnöki tisztségről. Ezt mindeddig nem tette meg.
Ezért a szerb ellenzéki és civil szereplők számára egyre kevésbé csak az a kérdés, hogy Vučić elveszíthet-e egy választást. Legalább ilyen fontos kérdéssé vált, hogy mi történik akkor, ha valóban elveszíti.
Nikola Burazer szerint mindenki tisztában van azzal, hogy a hatalom birtokosai mindent megtesznek majd azért, hogy pozícióban maradjanak.
És éppen ezért – fogalmazott – „szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán”.
https://balk.hu/2026/08/24/szerbiai-tuntetesek-aleksandar-vucic-diakok/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)