2024. július 2., kedd

A hatalmat védi a polgároktól!

Válságban a Tartományi Ombudsman intézménye

A NEMZETI KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A MAGYAR KÖZÖSSÉG a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben 2004-2023 című tanulmány összefoglalása* 

.
Ülésezik a Tartományi Képviselőház, 2024. június 27. 
Fotó: RTV
 
Az ombudsman (állampolgári jogok biztosa, jogőr, polgári jogvédő, népügyvéd, stb. – 1809-től Svédországban) feladata egy cseppet sem könnyű. Különösen Szerbiában és Vajdaságban nem, amennyiben a megbízatását lelkiismeretesen kívánja ellátni. Nem egyszer szembe kell(ene) ugyanis szállnia a hatalmi szervekkel is – még azokkal is, amelyek kinevezik –, ha érvényesíteni akarja az emberi, nemzeti kisebbségi, vagy éppen a polgári jogokat és szabadságjogokat. Ekkor kezdődnek a dilemmák: Kitartson-e a biztos az állításai mellett, vagy – az állását, karrierjét féltve – feledni hagyja azokat. A harmadik lehetőség, hogy a munkáját tessék-lássék végzi.

A Tartományi Ombudsman (TO) tisztségét eddig öten látták el: Petar Teofilović (2003-09), Dejan Janča (2009-10) Muškinja Heinrich Anikó (másutt Aniko, 2010-16), Zoran Pavlović (2016-2022) és Dragana Ćorić (2022-).
Kinevezésekor Teofilović a Tartományi közigazgatási, Jogalkotási és Kisebbségügyi Titkárság tanácsosa volt[1], Janča az újvidéki Jogi Kar nyugalmazott tanára, „Bojan Pajtić tartományi kormányfő tanácsosa”[2], Muškinja az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium államtitkára[3], Pavlović „rendkívüli egyetemi tanár, de körzeti ügyészként is dolgozott Újvidéken”[4], Ćorić „az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának docenseként”[5] került a tisztségbe.

Az ombudsman nemzeti kisebbségi/közösségi ügyekkel megbízott helyettesi tisztséget mostanáig négyen töltötték be, éspedig Góbor Zoltán (2003-9), Vukašinović (Klemm) Éva (2009-17), Orosz János (2017-23), és Nyilas Mihály (2023-).
Góbor a kinevezését megelőzően „a temerini községi bíróság bírája és elnöke volt, de közjogvédőként, a tartományi képviselőház titkárhelyetteseként és ügyvédként is dolgozott”[6], Vukašinović a kinevezése előtt „jogi-analitikai ügyekkel és területrendezési kérdésekkel foglalkozott”[7] az újvidéki közigazgatásban, Orosz fordító, „nemzeti közösségi tartományi segédtitkár”[8], Nyilas pedig a szerbiai igazságügyi minisztérium államtitkára, korábban tartományi oktatási titkár[9] volt.

A kinevezések előtti beosztások arra utalnak, hogy az ombudsmanok és a nemzeti kisebbségügyi helyettesek is a hatalmi rendszerből kerültek ki, vagy ahhoz közeliek voltak[10] és az éppen hatalmat gyakorló politikai pártok tagjai, vagy azok javaslatára kerültek tisztségükbe. Nem olyan személyek voltak, akik az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok területén szerzett tekintély és elismerés alapján, vagy akik a civil mozgalomban végzett kiemelkedő munkájuk eredményeként kerültek volna tisztségbe.
Ez eleve meghatározta/behatárolta a tevékenységüket is. Nem tudtak kilépni a rendszer, illetve a hatalmi párt(ok) szabta korlátokból, a jogszabályok nem alkalmazása, a hiányosságok és a jogsérelmek esetén nem tudtak kellő eréllyel fellépni, az ajánlásaiknak érvényt szerezni. Nem volt reális, tehát, az elvárás, hogy a feladatukat „függetlenül és önállóan”[11], csupán a szakmai szempontokkal összhangban látják el.
Vukašinović Éva a mandátuma kezdetén még próbált is valamit tenni a nemzeti kisebbségi jogszabályok gyakorlati alkalmazásáért, nyilvánosan és határozottan is kiállt a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésért[12]. Az ellenállás miatt persze eredménytelenül, aztán pedig egyre inkább (el)hallgatott végül a tisztségéről is lemondott[13].

Az ombudsman feladatai közé tartozik a „rendes évi jelentéstétel”[14] a Tartományi Képviselőháznak az előző évi tevékenységeiről, amit – a hatályos rendelkezés szerint – „legkésőbb március 31-ig kell benyújtani az előző évre vonatkozóan”[15]. Ennek rendeleti kötelezettségnek az ombudsman minden évben rendszeresen és a hatályos rendelettel megszabott határidőben eleget tett[16]. A 2023. évi jelentés azonban csak 2024. június 27-én került a közösségi hálóra.

A Tartományi Ombudsman jelentései

A közzététel ideje

A látogatások száma[17]

2004. évi jelentés

2011. július 13.

5301

2005. évi jelentés

2011. július 13.

5181

2006. évi jelentés

2011. július 13.

5778

2007. évi jelentés

2011. július 13.

5616

2008. évi jelentés

2011. július 13.

6126

2009. évi jelentés

2011. július 13.

6113

2010. évi jelentés

2011. július 13.

6613

2011. évi jelentés

2012. március 28.

6710

Tájékoztató a Tartományi Ombudsman

2011. évi jelentésének megvitatásáról

 

2012. október 10.

 

6636

2012. évi jelentés

2013. március 28.

7404

2013. évi jelentés

2014. március 28.

               15622

2014. évi jelentés

2015. március 30.

               10892

2015. évi jelentés

2016. március 29.

6206

2016. évi jelentés

2017. március 09.

4985

2017. évi jelentés

2018. március 16.

4356

2018. évi jelentés

2019. március 13.

2971

2019. évi jelentés

2020. március 31.

1754

2020. évi jelentés

2021. március 31.

1311

2021. évi jelentés

2022. március 31.

  718

2022. évi jelentés

2023. március 31.

2238

2023. évi jelentés

2024. június 27.

16

Az ombudsman éves jelentései az intézmény honalapján csak szerb nyelven és cirill betűs írással találhatók, ami jól mutatja, hogy még ez – „az emberi és kisebbségi jogok védelméről és fejlesztéséről”[18] gondoskodni hivatott – intézmény sem tartja be a tartomány alapszabálya 24/1 szakaszának rendelkezését, miszerint „Vajdaság AT szerveiben és szervezeteiben a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv és írás is hivatalos használatban van, a törvénnyel összhangban”[19]. Az intézmény internetes oldala is csak szerb (cirill és latin írással) és angol (!) nyelven érhető el[20]. Vagy az idézett rendelkezés arra a szervre, amelyiknek a hivatalos nyelv- és íráshasználattal (is) törődnie kellene, nem érvényes?

Az eddigi 20 jelentés terjedelme 2.605 oldal. A legrövidebb jelentés a 2016. évi, mindössze 40, a leghosszabb a 2018. évi pedig 193 oldal. A jelentések átlagos terjedelme 135,25 oldal.
Az éves jelentésnek külön részeket kell tartalmazni „a nemzeti kisebbségi jogok, a gyermekjogok és a nemek egyenjogúságának területéről”[21], amit „az ombudsman- helyettesek állítanak össze”[22].

A nemzeti kisebbségek jogainak védelmével foglalkozó fejezet a jelentésekben (a legtöbb esetben) közvetlenül az ombudsman bevezetője után kapott helyet.
Ennek a fejezetnek a terjedelme is váltakozik, éspedig a 2018 évi 6 és a 2022. évi 27 oldal között. A terjedelemhez viszonyítva is váltakozó arányban volt/van jelen, a 2005. évi 5,26 százaléktól a 2022. évi 26,73 százalékig. Ennek több oka is lehet, de ezt csupán a jelentések alapján nem lehet biztonsággal megállapítani.
Az összes (20 év alatt készült) nemzeti kisebbségi fejezet terjedelme 349 oldal, ami a jelentéseknek átlagban csak a 13,39 százaléka.

 

Év

A jelentés terjedelme

(oldalszáma)

A nemzeti kisebbségjogi rész oldalszáma

 

%

2004

138

13-28 (16)

11,59

2005

190

22-31 (10)

  5,26

2006

174

16-30 (15)

  8,62

2007

168

16-39 (24)

14,28

2008

193

14-34 (21)

10,85

2009

175

12-37 (26)

14,85

2010

149

12-30 (19)

12,70

2011

151

41-57 (17)

11.25

2012

169

78-92 (15)

8,87

2013

145

62-82 (21)

14,48

2014

137

74-88 (15)

10,94

2015

140

26-40 (15)

10,71

2016

  40

14-19 (6)

15,00

2017

102

22-39 (18)

17,64

2018

  98

16-37 (22)

22,44

2019

  72

13-22 (10)

13,88

2020

  73

13-23 (11)

15,06

2021

  89

15-35 (21)

23,59

2022

101

13-39 (27)

26,73

2023

101

35-54 (20)

19,80

2004/23

2605

349

13,39

Az éves jelentés nemzeti kisebbségi jogok védelmével foglalkozó részének az „összeállítása”, a rendelet szerint[23], a jogvédő nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott helyettesének a feladatkörébe tartozik, aki – a rendelet 29/1 szakasza szerint – „védi a nemzeti kisebbségek jogait és jogosult, hogy ellenőrizze a közigazgatási szervek munkáját a nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének és fejlesztésének területein”[24].
 
Az ombudsman-jelentéseknek a nemzeti kisebbségi jogvédelemre vonatkozó részei együttesen foglalkoznak a Vajdaság Autonóm Tartományban élő nemzeti közösségek, többnyire csak a szerb, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nemzeti közösség[25] helyzetével és jogaival. Így, az egyes közösségek jogait és jogsérelmeit a jelentések külön nem tartalmazzák, ezekre nem térnek ki.
A sok esetben eltérő metodológia alkalmazása – ami megnehezíti illetve lehetetlenné teszi az előző évvel/évekkel való összehasonlítást – és az esetenként elavult adatok közlése ellenére a jelentésekből többé-kevésbé mégis követni és elemezni lehet a magyar közösség helyzetét az oktatás, a kultúra, tájékoztatás, valamint az (anya)nyelv- és írás hivatalos használata, továbbá a közigazgatásban foglalkoztatottak összetételének alakulása területén. Részben – az ombudsmanhoz benyújtott panaszok alapján – azt is, hogy milyen egyéni jogsérelmek voltak az elmúlt két évtizedben.

A jelentésekből is látszik a magyar közösség tagjai számának folyamatos fogyatkozása a tartomány lakosságában. A magyarok száma Vajdaságban a 2011. évi népszámlás idején 251.136 volt, 2022-ben pedig 182.321-en vallották magukat magyarnak[26], ami 27,36 százalékos csökkenést jelent!
 
Az oktatás területén – az adatok eltérő módon való közlése vagy éppen hiánya miatt lehetetlen részletesebb elemzést végezni. A tanulók számának fokozatos és folyamatos fogyása azonban a hiányos adatok alapján is nyomon követhető. Ez bizonyára a negatív demográfiai mutatókra vezethető vissza.

Iskoláskor előtti oktatás 

 

Oktatási- nevelési év

 

Az intézmények száma

 

A gyermekek száma

Magyar nyelvű okt. és nevelés

 

%

Szerb-magyar

csoport

Magyarok a lakosságban

%

2006/7

44

18.980

2.073

10,92

 

 

 

14,28

2007/8

 

 

2.1861

 

2342

2008/9

44

20.660

2.228

10,61

200

2009/10

 

20.360

2.037

9,86

165

2010/11

 

 

1.7933

-7,564

 

 

13,00

2011/12

 

 

1.828

 

 

2018/19

 

 

3.7755

 

1.4546

2019/20

 

 

3.744

 

1.397

2021/22

 

 

3.8517

 

1.4128

 

10,47

2022/23

 

 

3.976

 

1.547

2023/24

249

 

3.878

 

1.493

1 A 2008. évi jelentésben (22. oldal) szereplő adat (2.228 – 42 = 2.186).
2 Uo. (22. oldal) szereplő adat alapján (200 + 34 = 234).
3 2013. évi jelentés (73. oldal): 1.828 – 35 = 1.793.
4 Az elő (2009/10) évhez viszonyítva (2010. évi jelentés 14. oldal).
5 Uo. A 2021. évi jelentésben (16. oldal) szereplő adat alapján (3.744 + 31 = 3.775).
6 A 2021. évi jelentésben (16. oldal): 1397 + 57 = 1.454.
7 A 2022. évi jelentés szerint (18. oldal): 3.976 – 125 = 3.851 gyerek.
A 2022. évi jelentésben azt írja (18. oldal), hogy a magyar nyelvű iskoláskor előtti oktatásban és nevelésben 3.976 gyermek vett részt, ami 125-el több mint az előző évben, vagyis 2021-ben 3.851 gyermek vett részt, a 2021. évi jelentésben (16. oldal) viszont az áll, hogy 3.744.
8 A 2022. évi jelentés szerint (18. oldal): 1.547 – 135 = 1.412 gyerek.
9 Az önkormányzatok száma – 2023. évi jelentés (38. oldal).

Magyar nyelvű általános iskolai oktatás

 

Oktatási év

Az összes 1. osztályos tanulók száma

Az 1. osztályos magyar tanulók száma

Magyar nyelven tanulók száma

 

%

2004/05

 

2.3151

 

 

2005/06

19.296

2.327

20042

94,71

2006/07

18.288

 

1.855

 

2007/08

19.230

 

1.945

 

2008/09

19.6493

 

    

82,044

2009/10

19.747

1.977

1.8705

81,456

2010/11

17.874

2.027

 

–  0,647

2012/12

17.148

1.927

 

 

2012/13

16.745

1.793

 

 

2012/14

16.291

1.828

 

 

2019/20

 

11.0528

 

 

2020/21

 

10.6919

 

 

2021/22

 

10.26710

 

 

2022/23

 

10.12011

 

 
 
1 A 2005.évi jelentés alapján (26. oldal) – 2.004 + 311 = 2.315.
2 A jelentésben (26. oldal) előbb azt írja, hogy magyar nyelvű oktatásban 2004 tanuló részesül, mivel a tanulók száma 311-el csökkent az előző évhez viszonyítva. A következő mondatban viszont az áll, azt, hogy a 2004/5-ös tanévben a magyar tanulók száma 2.327 volt, akik közül 1.902 részesült magyar nyelvű oktatásban. Ha viszont a 1.902-höz hozzáadjuk azok számát, akik szerb (423) és ruszin nyelvű oktatásban vettek részt (2), akkor 2.327-et kapunk.
3 A 2008. évi jelentés 23. oldalán azt írja, hogy az általános iskolák tanulóinak száma 162.950 volt. Az összes magyar tanuló száma – a jelentés szerint – 16.780 volt, akik közül a magyar nyelvű oktatásban 16.016 vett részt (24. oldal).
A 2009. évi jelentésben (24. oldal) azt írja, hogy „a 2009/10-es iskolában az első osztályos tanulók száma 19.747 volt, ami 98-al több mint az előző (2008/9-es) iskolaévben (19.747 – 98 = 19.649).
4 2009. évi jelentés 25. oldal (81,45 + 0,59 = 82,04).
5 Uo.
6 Uo.,
7 2010. évi jelentés 15. oldal.
8 A 2021. évi jelentés (16. oldal) alapján viszont (10.691 + 361 = 11.052).
9 A 2021. évi jelentésben (16. oldal) csak az összes magyar diák száma van feltüntetve (10.691).
A 2022. évi jelentés (18. oldal) alapján viszont a tanulók száma (10.267 – 142 =) 10.125 lenne, nem pedig 10.691.
10 A 2022. évi jelentésben (18. oldal) csak az összes magyar nyelven tanuló diák száma van feltüntetve.
11 A 2024. évi jelentésben (39. oldal) csak az összes magyar nyelven tanuló diák száma van feltüntetve.

Magyar nyelvű középiskolai oktatás 

 

 Oktatási év

Az 1. osztályos középiskolai tanulók száma

 A magyar nyelvű 8. osztályos tanuló

 A magyar nyelven folytatta tanulmányait

 

 %

A magyar nyelven tanuló három éves középiskolai diákok száma

A magyar nyelven tanuló négy éves középiskolai diákok száma

2004/05

22.2151

 

2.0392

 

 

 

2005/06

22.3613

2.148

2.047

95,30

 

1.3684

2006/07

22.292

 

 

 

626

1.388

2007/08

23.656

 

6.5355

 

532

1.332

 

73.2546

 

6.4877

 

 

 

2009/10

20.961

 

1.960

 

 

 

2010/11

 

 

1.9548

 

 

 

2011/12

 

 

1.9899

 

 

 

2012/13

 

 

1.94510

 

 

 

2013/14

 

1.841

1.67911

91,20

253

1.426

2020/21

 

 

5.01412

 

 

 

2021/22

 

 

4.82413

 

 

 

2022/23

 

 

4.33214

 

 

 

2023/24

 

 

4.185