Pásztor István maga a demokrácia és a szólásszabadság forrása. Amint nyilatkozik a magyarságot érintő valamely kérdésben, gondolatok, vélemények áradatát indítja el a populáció azon részében, amelyik még mindig odafigyel a VMSZ öngyilkos mutatványaira.
Most például építkezéseket tekintett meg Szabadkán és konstatálta, hogy jól haladnak többek között a szabadkai Zsinagóga, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Szent Teréz-székesegyház, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, valamint a Pannon médiaház felújítási és fejlesztési munkálatai is.
Ez alkalommal pedig konstatálta, „ezzel azt tudjuk visszaigazolni, hogy egyrészről az elképzeléseink életszerűek, másrészről pedig megvan az a szellemi, szervezői háttérkapacitásunk, aminek köszönve ezek a nagy volumenű fejlesztések meg tudnak valósulni.”
Az egyik közkedvelt frázis, amit a VMSZ vezetője állandóan ismételget, az az „életszerűség”. Persze, jó lenne tudni azt is, mit ért ez a kifejezés alatt. Kinek az életére kedvező történéseket? A fenti felsorolásból mindenképp említést érdemel a szabadkai kampusz, vagyis hivatalos nevén a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ megvásárlása és felújítása. Ez a horvát főkonzulátus melletti épület, amelyben javában zajlanak a munkálatok, hogy ott egy korszerű oktatóközpont létesüljön magyar diákok részére. Akkor, amikor a fogyás következtében tízzel kevesebb középiskolai tagozatunk lesz, amikor általános iskolai osztályok nem tudnak elindulni, a fiatalok pedig a saját maguk tolmácsolta életszerűség jegyében Szegedet, Pécset, Budapestet választják az ottani felsőoktatás minősége miatt, tehát amikor diák sincs, akkor több millió euróból a VMSZ felújít egy épületet, ami így valószínűleg legfeljebb a felsőoktatás szellemkastélya vagy emlékműve lehet. Ráadásul időközben az is kiderült, hogy itt három mesterképzés indul, amelyek magyarországi akkreditációval rendelkeznek, tehát ebben az esetben az az életszerű, hogy azok a fiatalok, akik már elkezdték az alapfokú tanulmányaikat Magyarországon, nem fognak emiatt hazajönni, vagy pedig hazajönnek, itthon elvégzik a mesterképzést, aztán mennek vissza az anyaországba.
Valószínűleg az életszerű projektek közé tartozik a VMSZ új székházának megvásárlása is, hiszen a VMSZ és az MNT vezetésének kényelmes életfeltételeket biztosít, de arra a mai napig nem érkezett válasz, miért volt életszerű ennek minimum a valós piaci ár duplájáért történő megvásárlása, mint ahogy azt sem tudjuk, hogyan válik ekkora eltapsolt pénzmennyiség az itteni közösség javára.
Pásztor még ezt is kijelentette: „Ezek borzasztóan fontos fejlesztések, mert ha ezek nem volnának, akkor azt gondolom, hogy se a templomaink, se a médiánk, se az iskolarendszerünk nem olyan állapotban volna, mint amilyenben ebben a pillanatban van.”
Azt hiszem ebben teljes az egyetértés. Az iskolarendszerünk zsugorodik, a jogi karra továbbra sem lehet magyarul felvételizni, a médiánk pedig egyszólamú, az MNT által irányított sajtóból kitakarították a „szemetet”, eltűnt a kritikus tartalom, minden a Párt és a Vezér dicsőítését szolgálja. Mert ez így életszerű, ugye?
Barczai Dávid