2020. július 12., vasárnap

Győzelmi kudarcok a tüntetések árnyékában

Lezajlott a június 21-én megtartott abszurdnak is nevezhető szerbiai köztársasági és tartományi parlamenti választás, melynek végkifejlete egy pillanatig sem volt kétséges, viszont kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A fölényes győztes természetesen az Aleksandar Vučić vezette, a Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjából kiszakadt Szerb Haladó Párt lett. Megszerezte a voksok 62 százalékát, ami 188 mandátumot jelent, és bejutott a parlamentbe két kipróbált koalíciós partnere: a hajdani Milošević vezette Szerb Szocialista Párt 10,37 százalékot szerzett, ami 32 mandátumot jelent, illetve a 2,45 százalékot elérő Vajdasági Magyar Szövetség, ami 9 képviselői helyre volt elegendő. Parlamenti párt lett az Aleksandar Šapić vezette Szerbiai Hazafias Szövetség is 3,64 százalékkal, ami 11 mandátumot ér. Šapić pártelnök még a kampányban bejelentette, hogy szívesen együttműködne mindenkivel, így a Szerb Haladó Párttal is. Logikus, hiszen ez a párt is kifejezetten patrióta. Meglepetésnek számít, hogy Šešelj pártja, a Szerb Radikális Párt nem lépte át a bejutási küszöböt, amit ezúttal egészen alacsonyra mindössze 3 százalékra csökkentettek; a radikális nacionalista vezér azonban elégedett lehet, hiszen tanítványai felmúlták a mestert.

[...]

Történelmi siker?

A siralmas légkör ellenére a vajdasági magyarok pártja, a VMSZ történelmi sikerről nyilatkozik. 9 képviselői mandátumot szerzett, amelynek a titka az alacsony részvétel és a kisebbségi kulcs. Nyilvánvaló, hogy ebben a parlamentben nem döntő a kisebbségi képviselők száma, viszont számukra bizonyára sikernek számít, hogy az eddigi 50 ezer voks helyett ezúttal 71 893 ezer szavazatot kaptak. A nagyobb mozgósító erő a magyarországi anyagi támogatásoknak köszönhető, hiszen az elmúlt négy évben ez az igazából új mozzanat a VMSZ tevékenységében. A szavazatok számának növelése sikernek számít, bár elgondolkodtató, hogy a 200 ezer magyar választópolgár közül 71 ezer, vagyis 34 százalék szavazott a versenytárs nélküli kisebbségi pártra, annak ellenére, hogy a sok milliárdot kitevő anyaországi támogatás elérte a maximumot. Persze a VMSZ épp a szavazatok számával okozott országosan röhejt! Történt ugyanis, hogy a dél-szerbiai Vranje melletti település meg egy vranjei kerület lakói is, egytől-egyig a VMSZ-re szavaztak, így az 1245 szavazat birtokába jutott. Ez jóval alacsonyabb a vészesen alacsony országos részvételi aránynál is. Az interneten számtalan mém született, az egyik párt javasolta, hogy Magyarország nyisson konzulátust Vranjeben, a történészek pedig ismerjék el, hogy Vranje legyen a 65. magyar vármegye. Dél-Szerbiába magyar nyelvű tankönyveket várnak, annál is inkább mert a VMSZ lett a város 3. legerősebb pártja. Ugyanakkor az urbánusabb magyarlakta helységekben a részvétel igencsak alacsony volt: Szabadkán 44,25, Zentán pedig 45,25 százalékos. Az idei választási eredmények rövid távon nyilván alkalmat nyújtanak az elégedettségre, a következő években azonban aggodalomra is okot adhatnak. Az erősen megosztott szerbiai társadalomban a VMSZ a volt radikálisok és a Milošević pártjának vezetői melletti feltétlen kiállásával megszerezte ugyan az egyik tábor rokonszenvét, de elvesztette a másikét: bizalmatlanságot szült a társadalom azon részében, amely a kilencvenes években éppen a radikálisokkal és Milošević szocialistáival szemben állt ki a magyar polgárok mellett. Nyilván egy kisebbségi párt nem tehet mást, minthogy a kormánypárthoz dörgölődzik, annak érdekében, hogy némi engedményeket csikarjon ki. Ilyenkor érdek vezérli és nem a csapdahelyzetet megalapozó politikai empátia, annál is inkább, mert a két politikai formáció közötti különbség nem sorsdöntő; mindkettő más-más úton, de erős nemzetállamot akar, kifejezetten nemzeti narratívát ápol, tehát a jelenlegi baljós megosztás inkább a kis különbségek nárcizmusának eredménye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése