A bíboros szerint problematikus, hogy egyes egyházi szereplők, akik
sok esetben a rendszer kedvezményezettjei voltak, ma úgy beszélnek az
elmúlt 16 évről, mintha nem történtek volna olyan társadalmi és
politikai folyamatok, amelyek világos egyházi állásfoglalást igényeltek
volna, nem születtek kellően határozott megszólalások a társadalmi
igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltésről, a
korrupcióról vagy bizonyos csoportok rendszerszintű megbélyegzéséről.
A bíboros úgy látja, a magyar egyház bizonyos részei túl közel
kerültek a politikai hatalomhoz, miközben eltávolodtak a katolikus
világegyház által képviselt szinodális szemlélettől.
A bíboros arra is emlékeztetett, hogy az elmúlt 16 évben számos
pozitív fejlemény is történt az állam és egyház kapcsolatában,
elismerően szólt az egyházi iskolák, szociális intézmények
támogatásáról, a vallásszabadság helyzetéről és a templomfelújításokról
is, ugyanakkor hangsúlyozta egy új állam–egyház kapcsolat
szükségességét: olyan együttműködést tart kívánatosnak, amelyben az
állam nem vár politikai lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem
politikai befolyást keresnek, hanem megőrzik prófétai szabadságukat és
társadalmi lelkiismeretként működnek.
A 2026 utáni időszakot a bíboros egyfajta kegyelmi pillanatnak
nevezi, amely lehetőséget adhat az egyházi önvizsgálatra és megújulásra.
„Remélem,
hogy Magyarországon és a határon túli egyházmegyékben a következő
időszakban olyan bizalmi légkör és párbeszéd alakul ki az állam és az
egyházak között, amelyben mindkét fél tudatosan kerüli a kölcsönös
függőséget, az állam nem vár «ellenszolgáltatásként» politikai
lojalitást az egyházaktól, az egyházak pedig nem az aktuális hatalomtól
remélik küldetésük beteljesítését, hanem szabadon, az evangélium
fényében szolgálják az embereket, mert Jézus Krisztustól is ezt látták.
Így válhat az állam-egyház-kapcsolat Magyarországon valódi partnerséggé,
amely a társadalom békéjét, a családok megerősödését, a leginkább
rászorulók és a kirekesztettek védelmét szolgálja, anélkül, hogy
bármelyik fél alárendeltségével vagy kiszolgáltatottságával járna” –
írja Német László.
https://szmsz.press/2026/05/12/nemet-laszlo-biboros-az-egyhaz-bizonyos-reszei-tul-kozel-kerultek-a-politikai-hatalomhoz/
VÁLASZ NÉMET LÁSZLÓ BÍBOROS KRITIKUS GONDOLATAIRA
2026. május 13. 9:27
Az egyháznak bocsánatot kell kérni azoktól, akiket magukra hagyott az orbáni rezsim 16 éve alatt! Végre, végre, végre! Már nagyon vártam azt az egyházvezetői megnyilvánulást, ami nem relativizálni akarja a magyar egyházak 16 év alatt elkövetett történelmi bűneit, hanem nyíltan megnevezi azokat. Német bíboros, aki sajnos nem Magyarországon, hanem Szerbiában szolgál nagyon jól ismeri a magyar állapotokat. Püspökké kinevezése óta többször is megszólalt a prófétai kritika hangján és figyelmeztette a magyar katolikus egyházi vezetőket arra, hogy mekkora veszély az, ha ilyen szorosan összefonódnak az orbáni rezsimmel és annak szervilis kiszolgálóivá válnak. Sőt! A bíboros még engem is megvédett egy interjújában és megkért arra is, hogy postázzak neki az egyházon belül elkövetett visszaélésekről szóló könyvemből. Német bíboros valóban egy olyan egyházi vezető, aki a világegyház legpéldaadóbbjai közé tartozik. Nagy öröm számomra, hogy most megszólalt a Szemlélek hasábjain! Hadd reagáljak néhány gondolatára!
1. Mintha minden rendben lett volna:Német bíboros: „A mostani egyházi megszólalások közül számomra különösen furcsa az az állítás, miszerint az elmúlt 16 évben tulajdonképpen nem voltak komolyabb anomáliák, és nem akadtak olyan jelenségek, amelyek az egyház részéről világos és egyértelmű állásfoglalást kívántak volna meg.”
„Sokszor mi, püspökök egyszerűen nem vesszük észre, hogy világnézetünk és lelkipásztori horizontunk beszűkült, és így azt sem láttuk, hogy mikor kellett volna szólnunk az elmúlt évtizedekben. Ha megtettük volna, lehet, hogy ma társadalmilag sem itt tartanánk.”
Reakcióm: Pontosan! Hívő katolikusként és teológusként a hátam futkosott a hideg, amikor azokat a megnyilatkozásokat olvastam most, amikor az egyházi vezetők meg sem említették, hogy egy diktatúrába hajló autokratikus rezsimtől szabadult meg az ország. Ez nem egy szimpla kormányváltás volt, hanem egy népítélet egy olyan elnyomó, az országot kirabló rendszer felett, amelynek szinte teljesen kritikátlan kiszolgálóivá váltak a magyar katolikus egyház vezetői. Tisztelet a kevés kivételnek: Beer Miklósnak, Várszegi Asztriknak és néhány szociális kérdés kapcsán Székely Jánosnak és a tábori püspöknek Berta Tibornak, aki nem fogadta az idén március 15-én a nívós állami kitüntetést!
De mit is csináltak a többiek? Mit csináltak a Kiss-Rigó Lászlók? Stadiont építettek? Luxuséttermet, négycsillagos szállodát üzemeltettek, elvették állami tulajdonból a zánkai úttörőtábort? Ugye a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal rá is gondol majd?
2022-2023 körül mind a Szemlélek, mind a Publicus Intézet készített egy kutatást, amiben kimutatták, hogy még a gyakorló hívőknek is elegük van abból, hogy papok a szószékről pártpolitizálnak, de soha nem szólalnak meg, amikor az emberi jogok súlyosan sérülnek, vagy amikor épül le a jogállam. A kutatás ellenére sem változtattak semmit a magyar egyházi vezetők a kollaboráns mentalitásukon. És ezzel támogatták a most bukott rezsim összes embertelenségét, az ország kirablását és elárulását. Mert bűnösök közt, cinkos, aki néma! És ki kell mondani a magyar katolikus egyház bűnös és felelős azért, hogy az orbáni rezsim 16 évig pusztíthatta az országot! Ezt végre el kell ismernie, bocsánatot kell kérnie és jóvá kell tenni a károkat, amiket okozott!
Persze nincsenek illúzióim! Csak a történelem radírja az, ami az egyházak magukba nézését segítheti! Ha elveszítik jelentőségüket, és legfőképpen hatalmukat, talán akkor újra képesek lesznek visszatérni a gyökerekhez, a Mester példájához és az evangéliumokhoz.
2) Szólni vagy nem szólni? Német bíboros: „Ebben a vonatkozásban a hallgatás kérdése külön figyelmet érdemel. A „meg-nem-szólalás művészete” időnként valóban bölcs és szükséges lehet. Ám ha a hallgatás rendszerszintűvé válik, és 16 éven át nem születik érdemi megszólalás a társadalmi igazságtalanságokról, a közbeszéd eldurvulásáról, a gyűlöletkeltés intézményesüléséről, a korrupció grasszálásáról, emberek rendszerszintű megbélyegzéséről, kiközösítéséről, a velük szembeni gyűlöletkeltésről, akkor az már nem erény, hanem súlyos mulasztás. A pásztor feladata nem csupán a nyáj őrzése, hanem a veszélyek felismerése és néven nevezése is, mert nekünk a kicsinyek evangéliumát kell hirdetnünk, ha alkalmas, ha nem.”
Reakcióm: Úgy érzem ki kell mondanunk, a magyarországi egyházak vezetőinek többsége magára hagyta a diktatórikus rezsim által üldözötteket! Soha nem álltak ki például egyházi vezetőtársuk Iványi Gábor mellett! Soha nem szólaltak fel, amikor emberek csoportjait kirekesztette vagy akár alaptörvényi szinten kriminalizálta az orbáni terro0r! Sőt, még, gyermekek védelmében is csak igen későn szólaltak meg, csupán 2024 őszére jutottak el odáig, hogy bocsánatot kérjenek azokért a bántalmazásokért, amelyeket a katolikus egyház berkein belül követtek el. Ezt csak azután, hogy a bicskei történet és a kegyelmi botrány felrázta az országot és rámutatott arra, hogy milyen durva gyermekbántalmazások történnek a zárt rendszerekben, ami alól az egyház sem kivétel!
3) Az egyházak és az állam viszonyának jövőjéről Német bíboros: A jövőben „az állam tiszteletben tartja az egyházak tanító és lelkipásztori küldetését, nem akarja pártpolitikai célokra felhasználni őket, az egyházak pedig nem törekszenek politikai hatalomra, hanem prófétai szabadsággal, a társadalom lelkiismereteként szólnak hozzá a közélethez – és teszik ezt, például a katolikus egyház, nagyobb összhangban a mindenkori Szentatyával. Egy ilyen modellben az állami támogatás nem kiváltságokat jelent, hanem a közfeladatok közös viselését, mégpedig világos és ellenőrizhető megállapodások alapján, úgy, hogy az egyházak ne kerüljenek anyagi vagy politikai függésbe egyetlen kormánytól sem.”
Reakcióm: Igen, sokszor megfogalmaztam már azt, hogy addig nem lesz valódi rendszerváltás, amíg az egyházak finanszírozása nem változik meg! Tarthatatlan egy olyan modell, ami teljes függő helyzetben tartja az egyházakat az államtól. Ugyanakkor nem vár el semmit a saját híveitől. És így az egyházaknak nincsen is szükségük arra, hogy jóban legyenek a saját híveikkel. Hiszen nem tőlük, hanem az államtól függenek. Így viszont a hívek semmiféle kritikát nem tudnak gyakorolni. Ezt alapjaiban kell megváltoztatni!
De mielőtt ez megtörténne, megkerülhetetlennek tartom azt, hogy a magyar katolikus egyház kérjen bocsánatot mindazoktól, akiknek elnyomásában segédkezett a hatalomnak az elmúlt 16 év alatt! Mert addig nincsen joguk a magyar köztérben megszólalni!
S ez a bocsánatkérés fakadjon őszinte bűnbánatból, és törekedjen a valódi változásra!
Ha ezt nem fogják megtenni az egyházi vezetők, akkor a magyar katolikus egyház nem fogja megérni a 21. századot! Mert az ilyen kollaboráns, az embereket a bajban, a szenvedésben és a politikai üldözöttségben magára hagyó egyházakra NINCSEN SZÜKSÉGÜK!
És köszönöm Német László bíboros prófétai igazságkeresését!
Perintfalvi Rita Public
https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése