Maradjunk a tényeknél

Gondolatok a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökének reagálásáról

Korhecz Tamás, az MNT elnöke, az Újvidéki Rádió újságírójának kérésére válaszolt a lemondását követelő négy vajdasági magyar párt (a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Remény Mozgalom, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt) és több civil szervezet nyílt levelére. (A levelet a Magyar Szó nem közölte.)
A levélírók a testület elnökének lemondását „az oktatás terén vállat kötelezettségének csak részbeni megvalósulása miatt” követelik. (Alapvetően azért, mert az újvidéki Nikola Tesla Általános Iskolában az idén sem indult magyar első osztály.)
Korhecz a lemondására irányuló követelést „a politikai marketing egyik eszközének” nevezi. Szerinte az aláíró „magyar pártocskák (amelyek között az első kettő részt vesz az MNT munkájában is) és a holdudvarukban levő magyar szervezetek” valójában nem ellene indították ezt a támadást, hanem „az MNT és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) lejáratásának kísérletéről” van szó. (Érdekes, hogy legutóbbi jegyzetében – Még 100 ösztöndíj kiosztásra vár, Magyar Szó, 2011. szeptember 3., 14. o. – a VMSZ irányította testületet még „többpárti”-nak nevezi.) A levelet „bosszantónak és tisztességtelennek” mondta, majd hozzátette, hogy az „hemzseg a ténybeli tévedésektől”.
A demokráciában a tisztségviselők lemondására, vagy éppen a leváltására irányuló követelés teljesen legális és legitim eszköz. Ez alól Korhecz úr sem lehet kivétel. Megtörténik ugyan az is, de csak elvétve, amikor a tisztségviselő önmaga mond le, belátva, hogy tisztségét valamilyen, személyes vagy rajta kívül álló oknál fogva nem tudja ellátni, vagy mert nem nőtt fel a feladathoz.
Legutóbb például Eckstein-Kovács Péter mondott le a román államelnök kisebbségügyi tanácsadójának tisztségéről, azzal indokolva lépést, hogy a verespataki aranykitermelés kérdésével Traian Băsecuével ellentétes álláspontot vall. Nálunk ilyen lépésre nem igen volt példa. Különösen, ha valaki mögött ott áll a pártja, amely a tisztségébe emelte. Esély se nincsen az elmozdítására. Pedig sokkal gyorsabban haladhatnánk előre, ha ez nálunk is gyakorlattá válna. De hol tartunk mi még ettől?
Korhecz nem először tett tanulságot, hogy nem fogadja el még a munkájára tett jóindulatú megjegyzéseket és bírálatot sem. Mostani – 21 soros (2092 karakteres) „reagálására” is inkább a sértődöttség, a személyeskedési hajlam, a tények kiforgatása és az önkritika hiánya, mint a tényszerűség a jellemző.

Ki állít valótlanságot?

A 2010. július 30-án Szabadkán tartott ülésén „a tanács (az MNT – B. A. megj.) a szabadkai Szent Száva és Sonja Marinković Általános Iskolák, valamint az újvidéki Nikola Tesla Általános Iskola esetében nem javasolta, hogy 15 főnél kevesebb gyerek számára magyar nyelvű tagozat induljon” (P. E.: Az MNT a Pannon RTV társalapítója lett, Magyar Szó, 2010. július 31., 1. és 5. o.). A testület már ekkor úgymond leírta az újvidéki iskolát.
Ez után került sor „a viharos hangulatban zajló” (2010. szeptember 28-i – B. A. megj.) újvidéki megbeszélésre, amelyen Korhecz Tamás „cáfolta a rémhíreket (mármint azt, hogy a Teslában nem lesz első osztály – B. A. megj.) és megerősítette, hogy az MNT az újvidéki szülőkkel és pedagógusokkal történő egyeztetés nélkül semmilyen döntést nem hoz az őket érintő ügyekben. Mindenben kikéri és figyelembe veszi a véleményüket. Másrészt a vajdasági magyar önkormányzat vezetője szavát adta, hogy sokak állításával ellentétben nem fogják elhanyagolni a szórványmagyarságot, sem Újvidéken, sem másutt” [Ternovácz István: Marad a magyar oktatás a négy újvidéki iskolában,
http://www.vajdasagma.info/cikk.php?ar=tukor&id=3635, 2010. szeptember 29. (1:51)].
Az aggódó szülőkkel tartott összejövetelen Korhecz azt is kijelentette, „szó sincs arról, hogy az MNT nem támogatná a tíz főnél kisebb létszámú osztályok megnyitását” (Nagy Magdolna: Az MNT azért van, hogy szolgálja a magyar oktatás ügyét, Magyar Szó, 2010. szeptember 30., 15. o.).
Ács Józsefnak, az újvidéki Sonja Marinković Általános Iskola igazgatójának a kezdeményezésére 2011. április 12-én ebben az oktatási intézményben megvitatták az újvidéki magyar nyelvű oktatás helyzetét, különös tekintettel az MNT-nek a kiemelt jelentőségű oktatási intézményekről hozott döntéseire. Az is elhangzott, hogy „ezek az oktatási intézmények nem kapták meg a nemzeti tanácstól a kiemelt státust, ami bizonytalanságra ad okot, hiszen kérdésesé vált az is, hogy szeptemberben újra megnyílhatnak-e a magyar osztályok”.
Pázsin Farkas Julianna, a Szülők Fórumának vezetője az előállt helyzetet így foglalta össze: – Ha Újvidéken, bármelyik iskolában is megszüntetik a magyar tagozatot, az súlyos asszimilációs hullámot fog előidézni. Ilyen példa a Toza Marković, a Đorđe Natošević, vagy a Vasa Stajić iskola is, ahova most is nagyszámú magyar gyerek jár, de a magyar oktatás megszűnését követően szerb nyelven folytatják a tanulmányaikat” (v.ár: Egy régi dráma új fejezete, Magyar Szó, április 14. o.).
Ez után, pontosabban 2011. április 20-án került sor – a nyílt levélben említett – a székvárosban a Kárpátia Alapítvány szervezte fórumra, amelyen Korhecz az MNT elnökeként „biztosította a jelenlevőket, hogy a Magyar Nemzeti Tanács semmit sem fog tenni az érdekelt szülők és pedagógusok megkérdezése nélkül, és a végsőkig támogatni fogja a magyar nyelvű oktatás ügyét, Újvidéken is. Továbbá hangsúlyozta, hogy mind a 78 vajdasági iskoláért kiáll, melyekben magyar nyelven is folyik az oktatás, függetlenül attól, hogy kiemelt fontosságúak vagy sem.”
Reagálásban Korhecz most ezt állítja, hogy csak abban az esetben akadályozta volna meg, hogy ne nyíljon meg a tagozat, „amennyiben lesz öt elsős”. Ezt feltételt, amint az idézett nyilatkozataiból is látszik, azonban korábban sehol nem hangoztatta.
Ide tartozik még az is, hogy az MNT a legutóbbi, augusztus 29-i ülésén (sic!), amelyen többek között „döntés született újabb kis létszámú tagozatok megnyitásának a támogatásáról”, az Újvidéki Nikola Tesla Általános Iskola első osztályos tagozata megnyitásának támogatása még csak szóba sem került (P. E.: Nyomásgyakorlással a magyar oktatás ellen, Magyar Szó, 2011. augusztus 30., 1. és 5. o.). Ki állít akkor most „valótlanságot”?

Összeomlás előtt

Összeomlás előtt áll a vajdasági magyar iskolahálózat. Ha az idén erre nem is kerül sor, nem sok időt kell erre várni, amennyiben ilyen ütemben folyik az osztályok összevonása, vagy megszüntetése.
A nyugat-bácskai településeken – a hírek szerint – a szülők, az iskolák és részben a VMDK kiállásának köszönhető a magyar iskolák megmaradása (Szilágyit kivéve, ahol az első és a második osztályt összevonják). A napokban még úgyszintén kérdéses volt, hogy Budiszaván lesz-e elsős magyar tagozat. Magyarittabén bojkottra készültek a szülők a harmadik (9 tanulóval) és a negyedik (7) osztály összevonása esetén.
Nagykikindán úgyszintén tiltakoznak a Fejős Klára és a Szent Száva Általános Iskola magyar nyelvű alsós tagozatainak összevonása ellen, mert ez „a magyar nyelvű közoktatás felszámolásához vezetne a városban”. Az oktatási minisztérium erről csak augusztus 30-án értesítette az iskolák igazgatóit. Tiltakozó levelüket a szülők el szándékoznak küldeni a magyar köztársasági elnöknek is, stb.
Nem csoda, hogy az évről évre ismétlődő bizonytalanság kikezdte a szülők, de a tanárok türelmét (és az idegeit) is. Elfogadhatatlan a diákok és szülőknek a „kész tények” elé állítása, valamint az, hogy a szerbiai és a tartományi oktatási illetékesek augusztus végén „egyeztessenek” arról, hogy melyik iskolában nyílik tagozat, hol pedig nem, melyik helyen lesz tagozat összevonás és hol nem.
– Még szeptember 6-án is található olyan vajdasági magyar iskola, amelyben bizonytalan a tagozatok száma, máshol a teljes magyar oktatás léte kérdőjeleződött meg (Kocsis Árpád: Kisebbítendő, kivonandó, különbség, Magyar Szó, 2011. szeptember 7., 9. o.). Miről tanúskodik ez, ha nem arról, hogy az oktatási illetékesek nem végezték el időben és kellő módon a munkájukat. Kell-e másik ok a lemondási felszólításra?
Korhecz Tamás lemondatására egyébként száz másik okot is fel lehetne hozni, de – maradjuk az oktatásnál – csak még egyet említünk: Az MNT 15/2011 számú, 2011. április 05-i „a felsőoktatási ösztöndíjprogram pályázati felhívásáról, a pályázat lebonyolításáról és a kérelmek pontozásáról” szóló határozata – megsértve a polgárok alkotmányos és törvény előtti egyenlőségének elvét – hátrányos megkülönböztetésben részesítette azokat a magyarokat, akik nem szerepelnek a magyar választói névjegyzéken. Már ez is elegendő ok kellett volna, hogy legyen a távozására.
Korhecznak két dologban viszont igaza van: Abban, hogy „nem a nyílt levél aláírói választották tisztségébe” és, hogy „mindent megtettek azért, hogy ne legyen az MNT elnöke”. A helyzet a levélírókat igazolja.
Nem kisebb a politikai felelőssége VMSZ-es Deli Andor, tartományi oktatásügyi titkárnak és helyettesének Jeges Zoltánnak (korábbi miniszternek), de a pártelnök Pásztor Istvánnak sem. Rendes körülmények között a tisztségből úgyszintén távoznia kellene Žarko Obradović oktatásügyi miniszternek is. Ismerve az itteni körülményeket és erkölcsöket, kevés azonban az esélye annak, hogy bárki is lemondjon. Az elégedetlenkedők tábora azonban egyre tömegesebb…

Újvidék, 2011. szeptember 6.
Bozóki Antal