Nem múlik el hivatalos látogatás Nagybecskereken
anélkül, hogy a vendéget ne tájékoztatnák arról, hogy többnemzetiségű
környezetben jár, ahol „húszegynéhány nemzet él, évszázadok óta, egymást
megbecsülve, békében”. Annak a hangsúlyozása sem marad el, hogy a városban a
szerb mellett hivatalos használatban van a magyar, a szlovák és a román nyelv
is. Erről pedig bárki megbizonyosodhat a városháza ajtajában is, ahol négy
nyelven kiírt tábla tájékoztatja arról, hogy hova is érkezett. A gyakorlat
azonban sokszor cáfolja a kirakatba tett többnyelvűséget.
Mert a városházára kihelyezett (egyszer levert,
másszor leragasztott) többnyelvű táblán kívül nem sok van. Vagyis, a proklamált
és a valós helyzet összeférhetetlen. Mert hiába van Nagybecskerek statútumában
beleírva, hogy a Béga menti városban – a szerb mellett – hivatalos használatban
van a magyar, a román és a szlovák nyelv is, amikor a város közvállalatainak és
az önkormányzat által alapított intézmények többségének a neve csak szerb
nyelven van kiírva. Legtöbb esetben a bélyegzőjük is egynyelvű. A polgári
jogvédőhelyettes figyelmeztetése után a helyzet némileg javult, de továbbra
sincs többnyelvű felirat a Toša Jovanović Népszínház épületén és több
közvállalatban sem.
Hogy hogyan néz ki a többnyelvűség a helyi
parlamentben, az a két legutóbbi ülésen is bebizonyosodott. Már abból is
bonyodalom támadt, amikor két képviselő bejelentette, hogy ők magyar nyelven
akarják letenni a hivatali esküt. Meg kellett szakítani az ülést, hogy valaki
gyorsára lefordítsa az eskü szövegét (?). Még nagyobb zűrzavar lett abból,
amikor egy magyar képviselő anyanyelvén szólalt fel, és nem volt, aki ezt
lefordította volna a többségnek. A parlament elnöke egyszerűen azt mondta, hogy
„arra most nincs lehetőség”. A helyzet nyilván a közeljövőben sem lesz jobb,
hiszen a jelenlegi önkormányzati hatalom első 15–20 legmagasabb rangú
tisztségviselője között nincs egyetlen kisebbségi sem.
Felvetődik a kérdés, hogy ha egy képviselő nem
képes érvényesítenie a jogát, akkor, hogyan értekezhet anyanyelvén egy
kisebbségi a tolóablaknál? „Békében, egymást megbecsülve, évszázadokon
keresztül?”
Magyar Szó, 2013. január
8.,5. o.
Helyesbítés
A tegnapi (2013. janu8-i – B. A. megj.) megjelent Kirakatba tett többnyelvűség című írásunkban tévesen állítottuk azt, hogy a nagybecskereki Városi Múzeum épületén nincs többnyelvű felirat. Az igazság az, hogy a Városi Múzeum bejáratánál többnyelvű tábla van, amelyen szerb, magyar, szlovák és romén nyelven olvasható az intézmény neve. A sajnálatos elírásért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük.
Magyar Szó, 2013. január
8.,5. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése