Több mint egy álló esztendeje tart már a húzd meg, ereszd meg-féle játék a
csókai tejüzem korábbi igazgatója és a megkárosított 32 falusi/tanyasi bácskai
magyar tejtermelő között.
A gyár tavaly tavasszal összesen másfél milliárd dinárral maradt adós a
zentai, a felsőhegyi, a bogarasi, a völgyesi, a gunarasi, a svetićevói, a
csantavéri, az oromi és a Kevi faluban gazdálkodó tejtermelőknek. Éspedig: tartozik
nekik a felvásárolt nyers tejért járó pénzzel és az úgynevezett tejprémiummal
is. Ez utóbbi kifizetésében nem is a feldolgozóüzem, hanem a mezőgazdasági
minisztérium az illetékes, amely át is utalta a megfelelő összeget a gyár
számlájára, ott viszont a pénz megrekedt, a falusi gazdák zsebébe már nem
jutott el.
Az összegek, amelyeket Miodrag
Vulović elfelejtett kifizetni, horribilisak. A magyarkanizsai út mellett
fekvő egyik tanyán élő, 70 éven felüli Nagy
Kelemennek 2 millió dinárral, a csantavéri Domonkos Gábornak pedig 1
millióval tartozik. Gábor, akinek a családja éppen az idő tájt termelte a
legtöbb tejet (7 ezer liternél is nagyobb mennyiséget szállítottak le havonta),
így sommázta tanulságos esetüket a bánátiakkal:
– A családi gazdaságunk korábban a
Szajánból érkező tejfelvásárlóval működött együtt. Mondhatom azt, hogy
zökkenőmentesen. Amikor azonban úgy felszaporodott az átvételre váró tej
mennyisége, hogy az üzem dolgozói már nem győzték a terepi munkát egyműszakban,
akkor bevezették azt a gyakorlatot, hogy minden alkalommal éjjel jöttek hozzánk
a tejért. Általában 11 óra és hajnali 3 óra között, amikor éppen ideértek. A
számunkra ez nem felelt meg. Egyrészt azért, mert amikor ebben a szűk utcában
az éjjeli csendben végigdübörgött a kamion, az egész utcát fellármázta,
másrészt pedig nekünk is kellemetlen volt lesni-várni, hogy mikor fut be. Addig
vagy le sem feküdtünk, vagy éppen álmunkból riasztott fel bennünket. Akkor
kellett kaput nyitni, zörögni, csörömpölni. Kellemetlen volt, ezért
megszakítottuk az együttműködést és 2012-ben áttértünk a csókai felvásárlóhoz.
Rendben is zajlott minden egészen 2013. február közepéig. Akkor kaptuk meg a tejért járó kétheti pénz
utolsó részletet. Harmincadikán pedig már hiába vártuk, nem érkezett meg.
Beszéltem az igazgatóval – akit akkor láttam először –, azt mondta, legyek
türelmes, meglesz a pénz. Amikor a legutolsó tejmennyiséget is elvitték,
csöngött a telefon, és bejelentették, hogy másnaptól már nem veszik át tőlünk a
tejet. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ezt nemcsak mivelünk tették meg, hanem
másokkal is ugyanígy bántak. Érdeklődni kezdünk az ügyben és kiderült, hogy
összesen 32 család érintett a dologban. Megbeszéltük, hogy összefogunk, hátha
az együttes fellépésnek lesz majd foganatja. Közösen fogadtunk egy topolyai
ügyvédnőt, aki el is vállalta az ügyünket. Esetünkben a Nagykikindai
Alapbíróság Törökkanizsai Bírósági Egysége volt illetékes dönteni, így az első és az egyetlen tárgyalást ott
folytatták le március 5-én, méghozzá a
tejgyár igazgatójának a távollétében. Meg sem jelent, és ügyvédet sem
küldött maga helyett. Az egész talán még 15 percig sem tartott. Megvártuk az
ítéletet és megkaptuk a hivatalos bírósági végzést arról, hogy Miodrag Vulović
a 32 tejtermelőnek összesen másfél milliárd dinárral tartozik, amely adósságát
egy hónapon belül rendeznie kell. Azóta azonban nem egy hónap telt el, hanem
már egy évnél is több, és mi még mindig várunk a pénzünkre. Ott tartunk, ahol
egy évvel ezelőtt. Az igazgató a tudomásunkra hozta, hogy ha perre visszük az
ügyet, akkor azért sem fog bennünket kártalanítani, de időközben kiderült, hogy
akik nem perelték be (merthogy már előttünk is jó néhányan megjárták), azokat
sem fizette ki.
– Az a legnagyobb baj, hogy ebben az országban nincsenek megfelelő
törvények, vagy ha mégis akad ilyen, akkor meg nem tartják tiszteletben. Ha van
hozzá kedvük, alkalmazzák, ha meg nincs, akkor csak húzzák az időt. A nap
halad, mi meg sehogy sem tudunk egyről kettőre jutni – mondja Bata Erzsébet oromi tejtermelő, akinek még 3 ezer euró körüli összeget
kellene kapnia a tartozás
fejében. – Érdekes helyzet volt, amikor egy alkalommal csoportosan megjelentünk
Csókán, a tejgyár előtt. Talán még az Isten is úgy akarta, hogy egyszerre
érjünk az üzem előtti parkolóba mi is, a tizenvalahány kocsival és az igazgató
is. Így nem volt ideje meglépni, kénytelen volt fogadni bennünket. Eleinte
nagyon magas lóról beszélgetett velünk, de amikor elmondtuk, hogy békés
szándékkal érkeztünk, nem hoztunk magunkkal sem jogászt, sem újságírót, akkor
megszelídült. Alá is írta a kifizetést szavatoló papírokat, amelyek alapján továbbra
is kéthetente kellett volna pénzt kapnunk – ugyanúgy, mint korábban, pénzt
mégsem láttunk. Véleményünk szerint ezzel a tettével igazolta a tartozását és
beismerte a bűnösségét is.
A mi kiállásunkkal, bátorságunkkal nincsen baj. Még mindig van bennünk elég
mersz, pedig néhány alkalommal darázsfészekbe is sikerült belenyúlnunk, csak
éppen elveszettnek látjuk a dolgot. Mert a számunkra felfoghatatlan, miként
lehetséges az, hogy a bírósági végzést nem tudták az igazgató részére
kézbesíteni, mert nem találták meg. (Erre vártunk egy teljes hónapig.) Ahogy az
sem világos, miért nem járnak el az ügyben azok az állami szervek, amelyek
ilyen esetekben illetékesek. Így azt az állami pénzt sem kaphatjuk meg, amit a
minisztérium utalt a gyár számlájára, és neki csak továbbítania kellett volna.
Nagyon úgy fest, hogy a kényszerű pénzbehajtás sem lesz célravezető az
ügyünkben, sőt az is elképzelhető, hogy az adósunk egy szép napon külföldre
távozik, és ebben senki sem fogja őt megakadályozni… Nevetséges is, meg siralmas
is mindaz, amit eddig átéltünk. Legtömörebben talán így kellett volna
fogalmaznom: no comment.
A pórul járt 32 bácskai tejtermelő 2013. szeptember 9-én keltezett
panaszlevelével Dragan Glamočić (akkori) mezőgazdasági miniszterhez is fordult, sőt Aleksandar Vučićtól is
kértek segítséget, de még csak szóra sem méltatták őket. Talán a vajdasági
magyar érdekvédelem szervezeteivel is tehetnének egy próbát – elvégre mind a 32
termelő magyar –, hátha a mi politikusaink keze messzebbre (el)ér.
A csókai tejgyár jelenleg is működik, egy másik igazgató irányításával, és
jobbára növényi eredetű sajtkészítéssel foglalkozik.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése