Tisztelt Honfitársam, tisztelt Orbán Viktor!
Remélem, nem lepődik meg a
megszólításon, hiszen nemrég levelet írt nekem a népszavazással
kapcsolatban. Október 2-án Önnek volt szüksége rám, most hallgasson meg
engem is.
Írta, hogy a népszavazás tétje, hogy a
fejünk fölött senki sem hozhat döntést abban, hogy kivel akarunk együtt
élni, és kivel nem. Most, hogy a fejem felett repked Budapestről Nišbe,
eszembe jutott ez-az. Remélem, hogy a magyar és szerb miniszterek
kétoldalú találkozóin a vajdasági magyarokról is esik szó. Hogy az a
több száz üzletember, aki a Nišben megrendezendő üzleti fórumon jelen
van, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségügy, a vegyipar, az
építészet, az energetika, a környezetvédelem, a megújuló
energiaforrások, a gépipar, a textilipar, a bútoripar, valamint az
információs és kommunikációs technológiák területéről, a vajdasági
magyaroknak is ad munkát. Itt fektet be, ezzel is segítve rajtunk. Tudja
Ön, hogy mekkora a munkanélküliség? Hogy hány értelmes magyar gyereknek
beázik a cipője? Hogy jelen pillanatban is hányan fáznak, miközben Ön a
niši tiszti klubban izzad? Hogy sok ember másnapos kenyeret vesz, mert
az olcsóbb, mert nincs pénze frissre? Hogy hányan éheznek, miközben Önök
a svédasztalról csemegéznek?
Előttem a levele. Benne a szöveg, hogy
soha nem látott bevándorlási válsággal állunk szemben. Itt, a
Vajdaságban meg soha nem látott szegénységgel. A mi válságunkat nem
Brüsszel rossz politikája idézte elő, hanem az ember, akivel most éppen
vacsorázik. Igaza van, elhibázott politikai döntések miatt emberek
hagyják el szülőföldjüket, és veszik az irányt Európa felé. Nem csak
Szíriából, Pakisztánból, hanem az Ön magyarsága is a Vajdaságból,
Magyarországról. Azért mennek, mert vezetőink felelőtlen ígéreteket
tesznek. Olyasmit ígérnek, amit lehet, hogy nem is szabad betartani.
Ezzel becsapnak bennünket. Vezetőink elhibázott politikája kockára teszi
kultúránk jövőjét, mindennapjaink biztonságát, hazánk gazdaságát.
Hazáink gazdaságát. Köszönet, hogy magyar állampolgárságot adott, így
lehetőségünk van elmenni.
Azért beszélek hazáinkról, mert én
Szerbiát és Magyarországot is a hazámnak tekintem. Itt sem, és ott sem
vagyok otthon. Pedig magyar vagyok. Szerbiában élő magyar. Aki magáénak
érzi mindkét himnuszt, de énekli a székelyt is, mert nekünk,
vajdaságiaknak nincs ilyenünk.
Azt kérte tőlem, hogy mondjak nemet a
kényszerbetelepítésre. Én arra kérem Önt, mondjon nemet a hamis
ígéretekre, a valóságtól elrugaszkodott politikára, mert ezzel
tönkretehetjük a magyar nemzet, gyermekeink jelenét és jövőjét. Igaza
van, ez így nem mehet tovább. Mi, vajdasági magyarok nagyon jól tudjuk,
mi a tét. Tudjuk, milyen az, amikor megváltozik falvaink, városaink
etnikai, kulturális és vallási összetétele. Tudjuk, milyen az, amikor
betelepítenek hozzánk koszovói embereket.
A vajdasági magyarok számíthatnak Önre?
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem! A Vajdaságot sem. Kérem, mesélje ezt el barátainak, ismerőseinek is!
Üdvözlettel,
Egri Emma
valahonnan a Vajdaságból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése