Kik képviselnek bennünket?

Korhecz Tamás: Minket nem a szél söpört össze

Részlet a Korhecz Tamással, az MM társelnökével készített interjúból, abból az alkalomból, hogy Alternatíva Vajdaságért néven új képviselőcsoport alakult a vajdasági parlamentben

A héten megalakult a Tartományi Képviselőház nyolcadik képviselőcsoportja Alternatíva Vajdaságért – Magyar Mozgalom – VMDK néven. A legutóbbi választás alkalmával létrejött, a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által fémjelzett választási listának két képviselője jutott a tartományi parlamentbe – dr. Korhecz Tamás, az MM társelnöke és Csonka Áron, a VMDK elnöke. Az új frakcióba hárman csatlakoztak hozzájuk: a Demokrata Pártot elhagyó két képviselő: Jelena Balašević és Amir Beslimi, valamint az Elég volt! Mozgalomból kizárt Arsen Kurjački.

· 2010-ig volt a tartományi kormány tagja, az idén képviselőként tért vissza. Ez alatt az idő alatt országos és tartományi szinten is jelentős politikai változások történtek – az idei évtől Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt a legerősebb politikai szereplő, a Demokrata Pártban történt változások után az ország egykoron legerősebb pártja még mindig keresi önmagát. Ilyen körülmények között milyen irányba változott meg a Tartományi Képviselőház és a tartományi kormány szerepe Szerbián belül?

(…)

Most egy új helyzet van. A hatalom minden szintjén a Szerb Haladó Párt irányít. Politikai szempontból a többpártrendszer bevezetése óta senkinek sem összpontosult ekkora politikai hatalom a kezében. Még Miloševićnek és szocialistáinak sem volt ekkora hatalma a kilencvenes évek elején, hiszen több nagyvárost, így Szabadkát sem ők vezették, és az ellenzék is erősebb volt akkor. Nos, ez a helyzet azonkívül, hogy a zsarnokság kialakulását is elősegítheti, arra is jó, hogy a haladó párti hatalom bebizonyítsa rátermettségét vagy éppen annak ellenkezőjét. Amit pozitív kezdeti jelnek tartok, hogy Mirović vajdasági kormányfő retorikájában erőteljesen kiáll a fenntartható autonómiáért, a hagyományos vajdasági értékekért és a nemzetiségi egyenrangúságért. Azt azonban már kevésbé tartom jónak, hogy a jogi, az alkotmányos-törvényes keret szükséges módosításáról és pontosításáról már egyre kevesebbet beszél, hogy a tettekről ne is szóljak. Az alkotmánybíróság által 2012-ben megcsonkított vajdasági hatásköri törvény újrafogalmazása és a 2006 óta aktuális vajdasági adóforrásokról szóló törvény kidolgozása és elfogadása vagy nem elfogadása pontosan jelzi majd, lesz-e előrelépés, képesek lesznek-e a vajdasági haladó pártiak arra, hogy céljaikat a belgrádi pártszékházban is elfogadtassák. Félek, hogy a populista retorikán kívül minden marad a régiben, azaz csak annyi fog változni, hogy a közszférában az SZHP pártkönyve jelenti majd a munkahelyi belépőt és nem a DP-jé. Én a magam legfontosabb képviselői feladatának azt tartom, hogy a képviselőházban és a közvéleményben érthető nyelvre, ha úgy tetszik, magyarra fordítsam le mindazt, amit a pártpolitika elmaszatol, fügefalevéllel álcáz, vagy rózsaszín ködbe rejt.

 

Korhecz Tamás 

· Évekig a Vajdasági Magyar Szövetséggel együttműködve tevékenykedett. A Magyar Mozgalom megalakulása óta milyen a viszonya a tartományi parlamentben dolgozó VMSZ-es politikusokkal. Beszélgetnek a folyosón?

– Mindenkivel köszönőviszonyban vagyok, néha egy kézfogás vagy egy „szervusz, hogy vagy” is része ennek. Ez jólneveltség kérdése. Az is normális volna, hogy a színfalak mögött tartalmas emberi kommunikáció legyen közöttünk, de ez nem így van. Az egymásban csalatkozott barátok és harcostársak között nagyobb szakadék keletkezik, mint a politikai ellenfelek között úgy általában. Nem tudom feledni, hogy a VMSZ mostani vezetői, azok is, akikkel a folyosón találkozom, közösségileg elkötelezett, becsületes magyar emberek, és családok tucatjainak az egzisztenciájára, létezésére törtek bosszúból. Az utcára dobott magyar emberek egy része eddigi munkájával örökre lekötelezte a délvidéki magyarságot, sokan közülük barátaim, az ellenük indított megtorlás pedig olyasmi, ami lehetetlenné teszi, hogy társalogjak ezekkel a politikusokkal, ez erkölcstelen lenne a részemről. Mindazonáltal keresztény emberként nincs bennem gyűlölet vagy bosszúvágy, és a közösség, a közjó érdekében mindenkivel leülök tárgyalni. Pontosan ezért kezdeményeztem többször is levélben, hivatalosan Pásztor Istvánnak címezve, hogy tárgyaljunk. A válaszlevelet azóta is várom.

Szerző Vígi Zoltán | 2016. november 3. | Közélet (interjú)

Önbecsülésünk miatt kell tisztáznunk a múltat!

Részlet a Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnökével a történelmi megbékélésről és az aktuális politikai folyamatokról készült interjúból

 – Közösségi kérdéseinknél maradva: milyennek látja a döntéshozásban részt vevő VMSZ és a vajdasági magyar politikai ellenzék viszonyát, lát-e esélyt párbeszédre? Most alakult meg egy új frakció a tartományi parlamentben, melynek tagja a Magyar Mozgalom és a VMDK képviselője is.

– Ez nem egy magyar frakció, több képviselő alkotja, a magyar része pedig egyrészt politikailag fragmentált, másrészt számbeli kisebbségben van. Ha jól látom, önmagukat ellenzéki frakcióként próbálják definiálni, ami meg fogja határozni retorikájukat és érdekérvényesítő erejüket is. Nekem az a meggyőződésem – s ezeknek az embereknek is az volt a meggyőződése korábban, amikor még a VMSZ színeiben vagy szimpatizánsaiként politizáltak –, hogy érdeket érvényesíteni pozícióból lehet. Pártunk lesz továbbra is abban a helyzetben, hogy a legkisebb egyéni ügyektől kezdve a törvényhozásig az asztalra helyezze a problémákat és megpróbálja megoldani azokat.

Én ebben a pillanatban a legnagyobb problémát abban látom, hogy azok, akik magukat alternatívaként próbálják meg felmutatni, nem csinálnak mást, mint rombolnak, kárt okoznak, gyűlölködnek. Egyetlen ambíciójuk a maradék erő szétforgácsolása. A magam részéről ezt tudomásul veszem, károsnak tartom, s ameddig e tekintetben nem áll be jelentős változás, nehezen tudok a párbeszédre gondolni is, nemhogy folytatni azt.

Jelentős értékrendbeli különbségek lehetetlenítik el a párbeszédet 

a vajdasági magyar ellenzékkel (Ótos András felvétele)

– Meglátása szerint rajtuk múlik, hogy a párbeszédre valaha is sor kerül-e?

– A párbeszéd mindig két emberen vagy két félen múlik, de ameddig ilyen lépések jellemzik e politikusokat, addig jelentős értékrendbeli különbségek lesznek közöttünk, amelyek ellehetetlenítik a párbeszédet. Tiszta vizet kellene önteni a pohárba az ipari méretű okirat-hamisítás kapcsán, vagy akár a Magyar Szó szellemi tulajdonának elrablása vonatkozásában, meg kell nézni, mikor hagynak alább a mocskolódó mondatok. Amikor ez bekövetkezik, akkor elindul majd egy folyamat, amely lassan meg tudja teremteni a konszolidáció lehetőségét. Ebben a pillanatban nem látom, ez mikor fog bekövetkezni.

Virág Árpád

Magyar Szó, 2016. november 5. 5., vagy  http://www.magyarszo.rs/hu/3205/kozelet_politika/155540/%C3%96nbecs%C3%BCl%C3%A9s%C3%BCnk-miatt-kell-tiszt%C3%A1znunk-a-m%C3%BAltat!.htm, 2016. november 5. [10:05]