2017. június 19., hétfő

A 2016. évi szerbiai országjelentés vitája[1]




Strasbourg, 2017. június 13. 

Az Európai Parlament (EP) június 14-én többségi szavazattal elfogadta a Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéssel kapcsolatos állásfoglalást, amit David McAllister, az EP jelentéstevője dolgozott ki.[2]
A 673 képviselőből 524-en voksoltak a javaslat mellett, 70 képviselő ellene szavazott, 79-en pedig tartózkodtak a szavazástól.
A vajdasági magyar médiában a jelentésről és az állásfoglalásról folytatott vita nem kapott megfelelő helyet sem teret, annak ellenére, hogy az állásfoglalás fontos emberi jogi és a kisebbségek tiszteletben tartásával valamint védelmével kapcsolatos álláspontokat is tartalmaz (21-25 és 26-28. pontok).
A Magyar Szó, például, csak Deli Andor fideszes-VMSZ-es képviselő rövid nyilatkozatát közölte, amiből az olvasó csak ennyit tudott meg: „Egyértelmű, hogy Szerbia jó úton halad az EU-hoz való csatlakozás felé, és a régió stabilitásának a megőrzésében is meghatározó szerepe van az országnak.”[3]
A délvidéki magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban Deli csak azt nyilatkozta, hogy „további előrelépések szükségesek a jogállamiság és a kisebbségek helyzetének javításában, a részarányos foglalkoztatás, vagy az anyanyelvű oktatás terén, melyekre vonatkozóan Szerbia pontosan ütemezett akciótervet fogadott el”.[4]Egyetlen szóval sem bírálta Szerbia nemzeti kisebbségi politikáját, nem említette a jogszabályokba foglaltak és a gyakorlat között kialakult különbséget.
Az EP-ben elhangzott vitában több képviselő is bírálta a szerbiai állapotokat. Ezek felszólalásai közül közlünk néhányat, valamint Deli Andor beszédének teljes szövegét. 

BOZÓKI Antal

Morvai Krisztina (NI). – Elnök Úr, legfontosabb üzenetemet írásban is megfogalmaztam. Meg kell vétózni, meg kell akadályozni Szerbia európai uniós csatlakozását mindaddig, amíg nem biztosít önrendelkezést, ideértve a teljes körű és valós, tényleges autonómiát a közel háromszázezer vajdasági magyarnak. Vannak erre tökéletesen működő modellek Európában, Dél-Tirol vagy Baszkföld, ez a kollektív emberi jogoknak a modern felfogása, ezt tessék megkövetelni Szerbiától. Ezeknek az embereknek joguk van a szülőföldjükön magyarként élni. Ez most nem így van. Kérdezem kedves Képviselőtársaimtól és a Bizottság tagjaitól, megkapták-e azokat a dokumentumfilmeket, amiket Önöknek küldtem arról, hogy...
(Az Elnök megvonta a képviselőtől a szót.)

Ruža Tomašić (ECR). – Elnök Úr, nem vagyok megelégedve Szerbia haladásával, ha ezt egyáltalán haladásnak lehet nevezni. Kozmetikailag a dolgok talán változnak, de lényegében nem. Ez végül is az Európai Unió Szerbia iránti, de Szerbia polgárainak is az Európai Unióba vetett bizalmatlanságának a növekedéséhez fog vezetni.
Elégedetlen vagyok még a Bizottság álláspontjával, hogy Szerbiának egy egész sor Horvátország iránti nyílt kérdését, amelyek az emberi jogok, a tulajdonjogok és a nemzetközi szerződések valamint egyezmények tiszteletben tartását érintik, kihagyta ezekből a tárgyalásokból. Mindezek a kérdések közül csak a határkérdés kétoldalú, amelybe a Bizottságnak nem kell beleavatkoznia.  
Úgyszintén nem látom semmi szükségét regionális bizottság alapításának a háborús bűncselekmények tényének és az emberi jogok más súlyos megsértésének megállapítására. Mögöttünk van két évtized ítélkezés a háborús bűnök ügyében és a tények elégé ismertek, csak Szerbia ezeket sikeresen ignorálja. Ez a bizottság rendetlenséget okozna és Szerbiának további alkalmat adna a kötelezettségek nem teljesítésére.  

Tonino Picula (S&D). – Elnök Úr, gratulálok McAllister kollégának a jelentéshez Szerbia haladásáról, amit az elmúlt évben valósított meg. Mindenképpen meg kell említeni az első nyolc fejezet megnyitását, az észrevehető gazdasági fejlődést és az általános jogi keret javítását.  Ezzel szemben, ebben az évben számos területen tanúi vagyunk a haladás hiányának, de rosszabbodásának is, a törvényhozási változások ellenére.    
Szerbiában, mindenekelőtt, veszélyeztetve van a média szabadság, nem eléggé hatékony a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc, nem jegyzik a jog uralma erősödését, csakúgy, mint a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartására nemrég elfogadott cselekvési terv alkalmazását, hiányzik a hágai törvényszékkel való teljes együttműködés, továbbá az Európai Unió külpolitikájával való jobb összehangolás. Mindez része a „to do” [végezd el] listának, amit Szerbinak le kell rövidítenie.
Ez mellett, nem lenne teljes a szerbiai befolyásos eseményekről szólni, ha nem említenénk a fiatalok tiltakozását a nemrégi elnökválasztás után. Az elégedetlenségük oka aggodalmat kelt. Azt állítják, hogy a választások eredménye csak a funkciók formális cseréjét hozták. Szerbia haladásában rendkívül jelentősége van a szomszédokkal való jobb viszonyhoz való tevékeny hozzájárulás és a fennmaradt kétoldalú kérdések megoldása, mint amilyen az eltűntek sorsának megállapítása vagy a szukcesszió. Szerbia számára rendkívül nagy jelentőségű a Koszovóval való kapcsolatok normalizálása, amelyben túl sok az oszcilláció és a fennakadás. Nem kétséges, hogy a múlt problémáinak a megoldása teret nyitna a közös európai jövő kérdéseiben való együttműködésnek.  

Tőkés László (PPE). – Elnök Úr, köszönjük McAllister előadó kiváló munkáját. A volt Jugoszlávia felbomlását követő balkáni háború nyomán megteremtett béke és stabilitás fenntartásában és megszilárdításában meghatározó szerep jut az Európai Uniónak. A nyugat-balkáni országok számára az európai integráció jelenti a kibontakozás és a jövő útját. Éppen ezért az Uniónak nem szabad magára hagynia őket sokrétű válságukban. Ennek tudatában az Európai Uniónak biztosítania kell ezen országok számára a mihamarabbi csatlakozás reális lehetőségét, az integráció útjára lépett feleknek viszont az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a velük szemben támasztott követelmények, illetve saját vállalásaik teljesítésére. Úgy tűnik, hogy ezen kívánalmak szempontjából Szerbia jó úton halad.
A szerbiai országjelentésbe foglalt eredmények és hiányosságok vonatkozásában ez alkalommal kizárólag az etnikai kisebbségek ügyére térek ki. A jelentésből hiányolom a kisebbségi autonómia kifejezett megfogalmazását, ennek kapcsán pedig a nemzeti tanácsokról, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól szóló törvények egyre halogatott elfogadásának a meghagyását. A dokumentumban szintén elsikkad a kisebbségi közösségi-egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának a megkövetelése. Az is tarthatatlan, hogy az egyébként dicséretes kisebbségvédelmi joganyag előírásai általában papíron maradnak, életbe léptetésük notórius módon elmarad. A szövetséges Magyarország képviselőjeként a szerbiai magyar közösség önkormányzati és emberi jogaiért külön is felemelem a szavam.

Deli Andor (PPE). – Elnök Úr, nagyon örülök annak, hogy végre vitára került McAllister képviselőtársam jól megfogalmazott és kiegyensúlyozott jelentése. A leírtakból egyértelmű, hogy Szerbia jó úton halad, és hogy a régió stabilitásának megőrzésében Szerbiának meghatározó szerepe van. Természetes az is, hogy a csatlakozási folyamatban van még tennivaló, a jogállamiság a kisebbségi jogok, a nemzeti tanácsok, a részarányos foglalkoztatás vagy a kisebbségi oktatás terén is. Szerbia ezekre vonatkozóan pontos akciótervet fogadott el, és bízom abban, hogy Szerbia teljesíti is az abban foglaltakat. De ugyanúgy bízom abban is, hogy az EU is teljesíti saját vállalásait, és hogy konkrét, a szerbiai polgárok számára is érezhető gesztusokat fog tenni. Ezalatt nem csak újabb tárgyalási fejezetek megnyitását értem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbb lépésekre van szükség, amelyek azt sugallják, hogy az EU őszintén elkötelezett a további bővítést illetően.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)