Számos preševói, bujanovaci és medveđai általános, sőt középiskolás albán diák meg sem tud szólalni szerbül. Ugyanez vonatkozik a bácskai magyarokra – szörnyűlködve állítja az ún. oktatás és nevelés fejlesztésével foglalkozó intézet tanácsadója és koordinátora. Az persze nem baj, hogy a többségi nemzet fiai és lányai a többnemzetiségű városok és települések közintézményeiben is csak a saját nyelvükön szólalnak meg. És sokan még azt az egy nyelvet sem ismerik rendesen.
Dejana Milijić Subić, az említett
tanácsadó úgy véli, kétségbeejtő, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó
diákok ilyen “gyengén állnak a szerbbel”. A Novosti napilapnak
nyilatkozva kijelentette, a probléma orvoslása érdekében külön
munkacsoport alakult azzal a feladattal, hogy “a szerb, mint nem
anyanyelv” nevű tantárgy kapcsán új tantervet dolgozzon ki.
Mint mondta, a szerb nyelvet eddig
ugyanúgy tanulták pl. a horvátok, akikhez közelebb állnak a szláv
nyelvek, mint a magyarok vagy az albánok, akikről ez nem mondható el.
Hozzáfűzte: erről nemcsak a tantervek, hanem az oktatási intézmények
“rossz minőségű káderállománya”, magyarán: a tanítók és tanárok is
tehetnek.
Megható, hogy az állami hivatalnokok és
intézmények ennyire szívükön viselik a magyar és az albán gyerekek
szerbtudását. Mint tudjuk, a VMSZ is lépéseket tesz annak érdekében,
hogy a délvidéki magyarság minél jobban beszéljen szerbül. Nem vitás,
hogy a magyarjaink számára előnyös lenne, ha jól ismernék a szerb
nyelvet, ha ezen a téren is csiszolnák a tudásukat. De!
Miért nem (legalább) ugyanannyira fontos
az államnak, a kormánynak (beleértve a VMSZ-t is) az egyenrangú
nyelvhasználat törvény szerinti tiszteletben tartása és alkalmazása?
Miért nem beszélnek továbbra sem magyarul pl. a szabadkai közvállalatok
hivatalnokai (tisztelet a nagyon kevés kivételnek)? Miért nem zajlik
magyar nyelven is az ügyintézés ott ahol a magyarok (még egyelőre)
abszolút vagy relatív többséget alkotnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése