Nehezen minősíthető szalonképesen az MNT pénteki ülésén elhangzott trágárság és köntörfalazás, amely napra pontosan Pressburger Csaba leváltásának hatéves évfordulóján hagyta el kisebbségi önkormányzati szervünk méltóságos tanácsosainak száját a televízióban élőben közvetített ülésen. A prímet Dudás Károly vitte, aki ködös példabeszédének csúcsán a szellentéshez hasonlította az ellenzéki felszólalásokat, majd – sajnálatosan pontatlanul – idézte Weöres Sándor Kisfiúk témáira című ciklusának következő sorait:
„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”



A fenti idézet szintén az ellenzéki képviselők „tudálékosságát” volt hivatott alátámasztani Dudás Károly tolmácsolásában, Hajnal Jenő szerint pedig a sorok a költő egyik legismertebb gyerekverséből valók, így nem sértik a tisztelt házat; ebben az értelemben pedig a lírai én segge a szószéknél is irodalminak minősül.
A Magyar Nemzeti Tanács rendes ülésének formális szakasza voltaképpen még meg sem kezdődött, amikor ezek a szavak, bő egy órával a közvetítés megkezdését követően, elhangzottak a VMSZ-es képviselő részéről közösségi médiánk zöld-fehér emblémája alatt. Az indulatokat az váltotta ki, hogy az ellenzék (mármint a valós ellenzék: a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tari Istvánja) a székekre szétosztott és az MNT-hez korábban előterjesztett beadványában Bábi Attila hivatalvezető leváltását, Hajnal Jenő MNT elnök azonnali lemondását és jogi tanácsadója menesztését követelte a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztása és kinevezése körüli jogi mulasztások miatt.



Az ezt megelőző eseményeket röviden így lehet összefoglalni: az év elején az iskola tantestülete támogatja X igazgatójelölését, az MNT oktatási bizottsága és Végrehajtó Bizottsága szintén X-et támogatja, az MNT tagjai – köztük egy archív televíziós felvétel tanúsága szerint maga Hajnal Jenő is – megszavazza, hogy a Magyar Nemzeti Tanács véleményezési jogával élve támogatja X iskolaigazgató kinevezését a csantavéri általános iskola élére. Ezt követően az iskolaszék is szavaz, itt viszont Y nyer 5:4 arányban X-szel szemben. Az iskola erről tájékoztatja a tartományi oktatási titkárságot. Most kezd érdekes lenni a helyzet, ugyanis a tartományi titkár, aki látja hogy nem stimmelnek a papírok, ugyanis az MNT X-et és nem Y-t biztosította támogatásáról a testület által megszavazott véleményezés alapján, odaszólt Hajnal Jenőnek, hogy véleményezze már az iskolaszék által támogatott igazgatójelöltet. Az MNT elnöke pedig ugyanezen a napon, május 8-án, a nemzeti tanács fejlécével és iktatószámával ellátott levelet intéz a titkár úrnak, amelyben kijelenti, hogy az elmúlt évek munkája stb. alapján Y jelöltet támogatja a Magyar Nemzeti Tanács. És ez talán a legfontosabb, nem ő, Hajnal Jenő, hanem a tanács, MNT tartja megfelelőnek Y-t az igazgatói helyre. A tartományi titkárt, nevezetesen Nyilas Mihályt eztán többször megkérdezik arról, hogy mi alapján hagyta jóvá az igazgatói kinevezést, hogyan állíthatja hogy az MNT Y-ról és X-ről nyilvánított véleményt, a titkár pedig mindahányszor erre a bizonyos május 8-án keltezett MNT-s dokumentumra hivatkozik.



Tari István értelmezésében az MNT elnöke itt megmásította az oktatási bizottság, a végrehajtó bizottság és az egész Magyar Nemzeti Tanács döntését. Várkonyi Zsolt szerint Hajnal szembe ment a testület döntésével, semmibe vette a tanács jogkörét, a testület pedig elérte azon bugyrainak mélypontját, amelyben a tanácstag már nem kíván a továbbiakban részt venni. Joó Horti Lívia a nemzeti tanács tekintélyét látja veszélybe kerülni, pedig – mint mondja – ennek a szervnek a létezése a vajdasági magyar közösség legnagyobb vívmánya.
A Magyar Összefogás és a VMSZ lista képviselői azonban mint mondják, nem látják a problémát.
Jerasz Anikó szerint az MNT elnöke azért nem lépte túl a hatáskörét, mert neki is joga van különvéleményt megfogalmazni, ha valóban csak a testület véleményezhet, akkor hogyan véleményezhet az oktatási bizottság és a végrehajtó bizottság – replikázik a végrehajtó szerv elnök asszonya. Az elnök nem másította meg a bizottságok véleményét – teszi hozzá –, mert csak az egyik személyről nyilvánítottak véleményt, a másikról nem. Következő érve: Az MNT elnöke nem értesítheti a tanácsot minden egyes leveléről, ez pedig csak egy levél, nem véleménynyilvánítás. Hosszan folytathatnánk még a különös felsorolást, de talán nem szükséges, hiszen világos, hogy nem a két politikailag nyilván nem azonos oldalon álló igazgatójelölt, sem a csantavéri iskola, de még csak nem is a közoktatás forgott kockán 2017. június 23-án a Magyar Ház földszinti tanácstermében, hanem – ahogyan pontosan hat éve a szabad sajtónk és a média szuverenitása – most a nemzeti tanács legitimitása, méltósága és autonómiája.



Hol itt a gond?  – teszi fel a kérdést Paskó Csaba tanácstag, Dudás Károly javaslata pedig: szavaztassák meg a tanácsot, ők többen vannak, az ellenzék meg csak „szellentgessen”, ha jobb dolga sincs, mint közösséget rombolni. Az egyedüli értelmes reakció a hatalmi többség részéről Szilágyi Miklóstól érkezett, aki egyenesen Nyilas Mihály titkárságára tolta át a felelősséget, mondván: az elnöki véleményt a titkárság nem feltétlenül kellett volna, hogy arra használja fel, amire felhasználta, hogy miért hivatkozik a kérdéses levélre a tartományi titkárság, azt tőlük kellene megkérdezni – mondja.
Tény az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnöke fehéren-feketén nyilatkozott a testület nevében egy olyan kérdésben, amelyben a tanács korábban más döntést fogadott el. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy személyben hozott véleményt a magyarok megválasztott testülete nevében, egy olyan testület nevében, amely nem csak őt és a vele azonos véleményt osztókat, hanem minden magyar embert képvisel Szerbiában.



A gond azzal van, hogy egy ember nem ragadhatja magához önkényesen a hatalmat, mert annak súlyos következményei lehetnek. A többségi képviselők által most oly nagyra értékelt demokrácia azért élte túl az idők próbáját – még ha ugyan sántít is mindenütt – mert éppen attól óvja meg a társadalmat, hogy egyetlen ember kényétől-kedvétől és véleményétől tegye függővé az embereket.
Habár egyikünknek sincs a seggébe is felye, így csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül a józan ész és a jó ízlés határain belül átvészelni az előttünk álló kevesebb mint másfél évet a nemzeti tanácsi választásokig, ahol várhatóan ismét szükség lesz a szavazatainkra, és ezért még talán a tisztességes beszédre és az egymás iránti tiszteletre is hajlandóak lesznek egyesek.
Barczai Dávid
Szabad Magyar Szó, 2017. június 24.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/24/bicskanyitogato-vita-az-mnt-ulesen-avagy-karesz-huje/