2021. március 15., hétfő

Kiéleződnek a szerb-horvát viszonyok? (3.)

Szabadkán hivatalos használatba kerül(het) a bunyevác nyelv

 

A szabadkai városi képviselő-testület március 4-én tartotta sorrendben a hetedik rendes ülését. A legtöbb vitát a város alapszabályának módosítására vonatkozó napirendi pont váltotta ki, amelyek elfogadása lehetővé tette, hogy megkezdődjön a bunyevác nyelv hivatalossá válásával kapcsolatos eljárás lefolytatása a helyi önkormányzat területén.
A horvát külügyminisztérium még a határozat meghozatala napján közölte: jegyzéket intézett a szerb külügyminisztériumhoz, amelyben „tiltakozott a kezdeményezés ellen, hogy a bunyevác nyelv hivatalossá váljon Szabadkán”.[1]

Szabadka községnek 2011-ben – az utolsó népszámláláskor – 141.554 lakosa volt, ebből 50.469 magyar (35,65%), 38.254 szerb (27,02%), 14.151 horvát (10,00%), 13.553 bunyevác (9,57%), egyéb nemzetiségű pedig 25.127 (17,76%).[2]
– Becslések alapján, Szabadka községben a bunyevácok között 2011-ben 7 240 személy volt, vagyis 46,58%, akik a bunyevác nyelvet nem anyanyelvként használták, Zomborban 1 671 körül, illetve 81,19 % volt az ilyen esetek száma.[3]
Jelenleg Szabadkán a hivatalos nyelv és írás a szerb, a magyar és a horvát,[4] annak ellenére, hogy a községben – a legutóbbi népszámlás alkalmával a lakosoknak csak a 10,00 százaléka nyilatkozta, hogy horvát nemzetiségű.
A tartományi képviselőháznak a tartományi közigazgatásról szóló 2014. szeptember 23-i rendelete alapján „a tartományi közigazgatás működésében, a szerb nyelv és cirill betűs írásmódon kívül, egyenrangú hivatalos használatban van a törvénnyel összhangban a magyar, szlovák, horvát, román és ruszin nyelv és írásmód”.[5]
 

A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény[6] 2. szakaszának értelmében nemzeti kisebbségnek számít „a Szerb Köztársaság állampolgárainak minden csoportja, amely számbelileg eléggé reprezentatív, bár kisebbséget képez a Szerb Köztársaság területén és a lakosság valamely olyan csoportjához tartozik, amely hosszan tartó és szoros kapcsolatban áll a Szerb Köztársaság területével, ám olyan jellegzetességekkel bír, mint a nyelv, a kultúra, a nemzeti vagy etnikai hovatartozás, a származás vagy vallási hovatartozás, ami alapján különbözik a többségi lakosságtól, és amely csoport tagjait jellemzi az a gondoskodás, hogy együttesen tartsák fenn közös identitásukat, beleértve a kultúrát, a hagyományt, a nyelvet vagy a vallást”.
Az idézett törvényszakasz 2. bekezdése értelmében „nemzeti kisebbségnek számítanak az állampolgároknak azon csoportjai, amelyek népnek, nemzeti és etnikai közösségnek, vagy nemzeti és etnikai csoportnak, nemzetnek és nemzetiségnek nevezik magukat, és eleget tesznek e szakasz első bekezdésében megszabott feltételeknek”.

A Bunyevác Nemzeti Tanács (BNT) alakuló ülését 2010. június 25-én tartotta meg Szabadkán.[7] (Az elektori összetételű tanács már 2002 óta létezett.)[8] 
Szerbia Emberi és Nemzeti Kisebbségjogi Minisztériuma a BNT-ot 2010. július 26-án a felvette a nemzeti tanácsok jegyzékébe.[9]
Mirko Bajić idézett nyilatkozata szerint, Szabadka „város alapszabályának módosításával végre hivatalosan is elismerték, hogy a bunyevác egy önálló nemzeti kisebbség Szerbiában”.
A törvényes rendelkezésekből és abból, hogy az említett minisztérium a BNT-ot felvette a nemzeti tanácsok közé, az következik, hogy a bunyevácokat Szerbiában elismerték nemzeti nemzeti kisebbségnek. („A magyar Országgyűlés elutasította az ottani bunyevácok követelést, hogy ismerjék el nekik a nemzeti kisebbségi státust, tekintetbe véve mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját, miszerint a bunyevácok horvát etnikai csoportot képeznek, valamint az ottani Horvát Nemzeti Tanács ellenkezését.”)[10]

Ahhoz, hogy valamely nemzeti kisebbség nyelve és írása hivatalos használatba kerüljön, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 11. szakaszának 2. bekezdése alapján „a helyi önkormányzati egység alapszabályával kötelezően bevezeti hivatalos egyenrangú használatba a nemzeti kisebbség nyelvét és írását amennyiben területén azon nemzeti kisebbséghez tartozó személyek százalékaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri az összlakosság legkevesebb 15%-át”.[11]
A rendelkezés szerint, tehát, egy nemzeti kisebbségi nyelve és írása „kötelezően” – vagyis az önkormányzat akaratától függetlenül – hivatalos használatba kerül, amennyiben az érintett kisebbséghez tartozók száma az önkormányzat területén „eléri az összlakosság legkevesebb 15%-át”.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamely nemzeti kisebbség nyelve és írása nem kerülhet hivatalos használatba, ha a lakosságban nem éri el a 15 százalékot, amennyiben az önkormányzat – a kedvező elbírálás/pozitív megkülönböztetés, vagy egyéb alapján – ilyen döntést hoz, mint ahogy az Szabadkán a horvátok esetében már korábban megtörtént.

Nem elég azonban Szabadka város alapszabályának a megváltoztatása és a negyedik, a bunyevác nyelvnek felvétele a hivatalos nyelvek közé, valamint a pecsé(tek) négynyelvűre cserélése, hanem a gyakorlatban is biztosítani kell ezeknek a nyelveknek nem csak az egyenrangú használatát, de a nemzeti kisebbségeknek az élet minden területén való egyenrangú részvételét és a részarányos foglalkoztatását is. Ez viszont már nehezebb feladat.
Nem láttam, hogy az utóbbi években valamiféle elemzés készült volna Szabadkán, hogyan is valósul meg az eddigi három hivatalos nyelv – a szerb, a magyar és a horvát – hivatalos használata a gyakorlatban, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, közvállatokban, stb., pedig erre nagyon is szükség lenne.
Nem tudni például azt sem, hogyan valósul meg a  községben a részarányos foglalkoztatás elve?
A Szabadkai Alapfokú Bíróságon, például, a büntető osztály 7 (hét), a polgári/peres osztály 10 (tíz) és topolyai kihelyezett osztály 4 bírója[12] milyen nemzetiségű?
A nevek alapján természetesen ezt nem lehet pontosan megítélni. A bírók között van ugyan egy Розалија,[13] egy Даниел[14] és egy Чила,[15] de ennek alapján még nem lehet a nemzetiséget is megállapítani. A 21 bíró között, tehát, a legjobb esetben is talán csak három magyar van.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a Szabadkai Alapfokú Bíróságon a 15 (tizenöt) segédbíró/kisegítő bíró[16] között is csak egy-egy Ладислав, Моника és Вера található. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bíróságon nem igazán törődnek a részarányos foglalkoztatás megvalósításával és a magyar jogászkáder utánpótlás biztosításával.
 
 A Szabadkai Felső Bíróságon sem jobb a helyzet, a 8 (nyolc) bíró és az 5 (öt) segédbíró bíró közül talán csak az elnök magyar.[17] Elemezni kellene a bírói alkalmazottak és ülnökök, valamint a gyakornokok nemzeti összetételét is. Ha lenne, aki ezzel foglalkozna. 
Az interneten ennek a bíróságnak is, persze, hiába keressük a magyar nyelvű honlapját. Találni ugyan egy 68 oldalas magyar nyelvű tájékoztatót a bíróság munkájáról, amit még „2020. január 27-én”[18] adtak ki, de ebben éppen semmilyen információt nem sikerült találnom a Szabadkán hivatalos használatban lévő nyelvek alkalmazásáról a gyakorlatban.
Lehetséges-e Szabadkán magyar nyelvű közigazgatási és bírósági eljárást folytatni? Elérhető-e magyar nyelven az ingyenes jogsegélyszolgálat? Miért nincs a bíróságnak magyar nyelvű honlapja? Miközben a lakosság 35,65% magyar!  Erről mikor nyit vitát  a városi képviselő-testület?

Nem az a legfőbb gond, tehát, hogy Szabadkán hány nyelv van egyenrangú hivatalos használatban, hanem, hogy mikor kezdenek el foglalkozni a nemzeti közösségi jogok gyakorlati alkalmazásával, érvényesítésével és milyen eredménnyel?

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. március 15.


[1] Hrvatska uputila Srbiji protestnu notu [Horvátország tiltakozó jegyzéket küldött Szerbiának]. Danas, 2021. március 5. 19., és F. F.: Horvátország tiltakozott az ellen, hogy a bunyevác nyelv hivatalossá váljon Szabadkán https://delhir.info/2021/03/05/horvatorszag-tiltakozott-az-ellen-hogy-a-bunyevac-nyelv-hivatalossa-valjon-szabadkan/
[2] Szabadka a számok tükrében http://www.subotica.rs/index/page/id/47/lg/hu/
[3] Буњевци [Bunyevácok], lásd a 12-es alatt.
[4] Uo.
[5] Tartományi képviselőházi rendelet a tartományi közigazgatásról. https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=aktapv3&j=HU
[6] Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről / Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[7] Bunjevci [Bunyevácok]. NACIONALNI SAVET BUNJEVAČKE NACIONALNE MANJINE [A bunyevác Nemzeti Kisebbség Nemzeti Tanácsa] http://www.bunjevci.net/nacionalni-savit
[8] Elektori Nacionalnog saveta bunjevačke nacionalne manjine 2002. godine [A Bunyevác Nemzeti Kisebbség Nemzeti Tanácsának elektorai] http://www.bunjevci.net/nacionalni-savit/47
[9] Nacionalni savet Bunjevačke nacionalne manjine http://www.bunjevci.net/nacionalni-savit
[10] Буњевци [Bunyevácok], lásd a 12-es alatt.
[11] Lásd a 6-os alatti törvényt.
[12] Основни суд у Суботици [Szabadkai Alapfokú Bíróság] https://www.su.os.sud.rs/sekcija/168/-sudije.php
[13] Tájékoztató a Szabadkai Alapfokú Bíróság munkájáról
https://adoc.pub/szerb-kztarsasag-szabadkai-alapfoku-birosag-tajekoztato-a-sz.html
[14] Ingyenes jogsegélyszolgálat a szabadkai Alapfokú Bíróságon
https://szabadmagyarszo.com/2019/10/31/ingyenes-jogsegelyszolgalat-a-szabadkai-alapfoku-birosagon/
[15] Lásd a 12-es alatt.
[16] Судијски помоћници [Segédbírók/kisegítő bírók] https://www.su.os.sud.rs/sekcija/327/sudijski-pomocnici.php
[17] Виши суд у Суботици [Szabadkai Felső Bíróságon] https://www.su.vi.sud.rs/sekcija/168/sudije.php
Судијски помоћници [Segédbírók/kisegítő bírók] https://www.su.vi.sud.rs/sekcija/446/sudijski-pomocnici.php
[18] Szabadkai Felső Bíróság. A Szabadkai bíróság munkájáról szóló tájékoztató https://www.su.vi.sud.rs/files/Informator_07_2020-HUN.pdf

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése