2026. június 17., szerda

Az egyeduralkodó nemtelen taktikai húzásai

 

Végigszenvedtem tegnap a Pannon TV vitaműsorát, a Közbeszédet. Milyen volt? Rossz. Mesterkélt, merev, érdektelen. Semmi olyan nem hangzott el, amiről már előbb ne tudtunk volna. Az érvelés lapos volt, néha közhelyekbe süllyedt, egy kis személyeskedéssel, sziporkák nélkül, volt aki fölolvasott, más szándékosan átsiklott dolgok felett… Egy dolog azonban újra bebizonyosodott. A politika mesterség. Ismerni kell a dossziékat, el kell sajátítani a retorikát, uralni a nemverbális kommunikációt.

Némi kötözködési hajlam vett rajtam erőt két kapcsolódó témakörben: a tájékoztatás és a kultúra szakterületeit illetőleg. Természetesen azok felé hegyezve, akik továbbra is döntő befolyást gyakorolnak mindkét tartományban.

I. A politika nem ministránsok lelki gyakorlata. Teljesen érthető, hogy egy párt nem támogatja ellenlásbasait, vagy éppen ártani akar nekik. Tehát ha eltávolít, gátol, gáncsol… ez a szakma része.

Csakhogy, amikor egy fennmaradásában veszélyeztetett közösségről van szó, amikor a nemtelen taktikai húzások emberek valós megélhetését fenyegetik, akkor átminősül az ilyen piszokkodás. Ha az önkény diktatórikus dimenziót kap az egyeduralom révén, akkor már más mércékkel ítélkezik az erkölcs is.

Azokat az értelmiségieket sanyargatni kisebbségi létben, akiknek egyetlen szerszáma saját anyanyelvük a szovjet, zsdanovi gyakorlaton túl, a kínai kulturális forradalom aspektusait idézi.

Miheztartás végett: a mi Csiang Csingünk* – felelőssége felett nem lehet anélkül pálcát törni, hogy a párjáét, az elnökét ne veséznénk ki. Meg azokét is, akik a környezetéből felvállalják örökségét.

II. Szürreális dolog messzemenő kultúrpolitikai horderővel bíró ábrándokban ringatni magunkat Szabadkán, amíg a városban nincs magyar könyvek boltja. Még ha biztosra vehető is, hogy veszteséggel működne! Még ha nagy valószínűséggel feltételezhető is, hogy csak pár száz magyar ember olvas Vajdaságban anyanyelvén kortárs irodalmat, társadalomtudományi munkákat! Véletlenül se példálózzon nekem valaki, mondjuk a Deplhi könyvkereskedésekkel, mert még a szépemlékezetű Danilo Kiš könyvesházban, Mirkonál is kínkeserves dolog volt kivárni némely kötet rendelés utáni megérkezését. Ha egyáltalán meg lehetett rendelni. Hát még most!

És ez nem részletkérdés. Nem költségvetési dilemma. Ez az alapkő, amire minden más épül.

Ha nincsenek elegendő források megfelelő üzlethelyiség bérlésére, akkor szabadítsanak fel helyet a Pannon Médiaházban, vagy a VMSZ székházában, vagy a Népkörben, mit bánom én! Esetleg kössenek szerződést a magán-antikváriummal! Oldják meg, méghozzá gyorsan, hogy a Fórum minden elérhető kiadványát, tartományunk minden magyar anyanyelvű kiadói tevékenységből származó nyomtatott termékét és az anyaország legmeghatározóbb könyveit egy helyen láthassuk jobb sorsra érdemes – ahogy a humorista nagybácsikám nevezte évődve – Fabatkánkon.

Aki ennek súlyát és fontosságát nem képes belátni az jobbik esetben csak elmeroggyant.

Kopeczky Csaba

https://vmplenum.rs/2026/06/17/kopeczky-csaba-az-egyeduralkodo-nemtelen-taktikai-huzasai/ 

———

* Mao Ce-tung felesége, a kulturális forradalom (1966–1976) egyik legfőbb kezdeményezője és irányítója, ellenőrizte a teljes kulturális életet, és kíméletlen tisztogatásokat hajtott végre a művészi, értelmiségi és politikai szférában.

Végel: A vajdasági magyarok létszámcsökkenése európai rekord (videó)

A vajdasági fiatalok is a TISZA mellé álltak

<span class="entry-title-primary">Végel: A vajdasági magyarok létszámcsökkenése európai rekord (videó)</span> <span class="entry-subtitle">A vajdasági fiatalok is a TISZA mellé álltak</span>

 2026. június 17. 11:27  

– Ha Ukrajnát nem számítjuk, akkor a vajdasági magyarok lélekszámcsökkenése európai rekordnak számít. Míg Szerbia népességcsökkenése hét százalék, addig a vajdasági magyarok lélekszámcsökkenése harminc százalékos. Az Orbán-kormány rendkívül elégedett Szerbia kisebbségi politikájával, ezen belül is a VMSZ-szel, hogy milyen ragyogóan biztosította a kisebbség létfeltételeit. Ez egy olyan ellentmondás, ami amit nem lehet átugrani. Külön probléma, hogy főleg a fiatalok és a fiatal szakemberek távoztak, de az idősebbek is, akad, aki 60 évesen megy el. És amit még észrevettem, hogy míg a 90-es években az elvándorlók nagy része nem adta el a lakását és a házát, az elmúlt 10-20 évben a távozók másként döntenek. Az ingatlanok eladása olyan nagy méretű, hogy Zentán, Adán, Kanizsán, Topolyán, Kishegyesen, vagyis az északi részen háromszor olcsóbbak a házak, mint Újvidéken és környékén Ez azért van, mert nagy a kínálat: akik távozni akarnak, nem tudják eladni, mert már nincs vevő – mondta Végel László, Kossuth-díjas író a Kéri kérdi című podcast vendégeként, amely a Kontroll YouTube-csatornáján jelent meg.

Végel szerint a Vajdasági Magyar Szövetség az elvándorlással kapcsolatos problémát szóba se hozza, vagy ha igen, akkor az a válasz, hogy majd visszajönnek, vagy, hogy divatból mentek el, mert pénzéhesek.

– A magyar választások után Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke bejelentette, hogy együttműködik a magyar kormánnyal, ami azt jelenti, elfogadja a támogatást, de a stratégiai partner továbbra is a Fidesz marad. Hogy lehet ezt összeegyeztetni, ez valami csodálatos diplomácia – közölte Végel, aki elmondta, hogy Forsthoffer Ágnes, a magyar Országház elnökének a látogatása és a VMSZ-szel szimpatizáló bejegyzése hideg zuhanyként hatott az ellenzéki mozgalmakra, és egy kicsit le is fékezte az ellenállás lendületét.

A szerb és a magyar fiatalok közötti párhuzammal kapcsolatban Végel elmondta, sok a hasonlóság, hiszen mindkét országban a fiatalok a korrupcióellenes harcot és pluralizmust tűzték a zászlajukra, és nem hajlandók együttműködni az ellenzéki pártokkal.

– Van azonban különbség is: a szerbiai fiataloknál létezik egy EU-szkepticizmus, amit az vált ki, hogy az európai fórumok szívélyesen fogadják Vučić elnököt, és számos olyan nyilatkozatot tesznek, ami felháborítja a fiatalokat. A másik különbség, hogy a szerbiai fiatalok a közvetlen demokrácia hívei, vagyis a plénumot részesítik előnyben. Ennek a hátránya, hogy a mozgalom egyelőre nem termelt ki vezéregyéniséget – nyilatkozta Végel, aki cáfolta, hogy a Délvidéken minden magyar fideszes lett az anyaállamból ékezett támogatások és a propaganda hatására.

A szerbiai egyetemista mozgalmak hatására a vajdasági magyar fiatalok körében is éledezni kezdett a kritikus szellem, és ők is a Tisza mellé álltak.

https://szmsz.press/2026/06/17/vegel-a-vajdasagi-magyarok-letszamcsokkenese-europai-rekord-video/

A teljes adás:

https://www.youtube.com/watch?v=t7cQDDqKHjY 

A lesszabály jó, mert bünteti a mások háta mögött ügyködőket. 
Ofsajd je dobro pravilo, jer sankcioniše kad drugima radite iza leđa. 
Čotrić, Aleksandar


A gyilkosok jutnak legkönnyebben szabadlábra, a piaci tolvaj pedig a rendőrségi furgonban végzi. 
Najlakše se ubice oslobađaju, a ko krade na pijaci završi u marici. 
Jelič, Aleksandar


Nem sikerült a szurkolótábor vezérévé válnia. Államelnök lett.
Nije uspeo da potane vođa navijača. Postao je predsednik države. 
Lončar, Dušan


A szemek azt mondják, amit a szív diktál. 
Oči zbore što im veli srce.

A tompa tekintetű ostobák nélkül vajon tudnának-e fényleni az elmék? 
Bez budala tupog pogleda, bi l' umovi mogli blistati sv'jetliti? 
Petrović, Petar II Njegoš

Fordította: B. A.

Mímelt újságírás és többszólamúság

Közbeszédben vannak, a szabadkai Pannon TV is elkezdte gyakorolni a pluralizmust, de még nem nagyon megy neki


Tómó Margaréta

 

A vajdasági magyar médiában már önmagában hírértéke van annak, ha politikai ellenfelek egy stúdióban ülnek le beszélgetni. A Pannon RTV hétfő esti „nagy vitája” ezért fontos mérföldkő volt, de egyben emlékeztető is arra, milyen messzire kerültünk a valódi politikai vitakultúrától: a két és fél órás műsorban több volt a személyeskedés, a sértettség és a pozícióharc, mint a jövőre vonatkozó konkrét elképzelés

Közbeszédben vannak, a szabadkai Pannon TV is elkezdte gyakorolni a pluralizmust, de még nem nagyon megy neki, ez még nem az újságírás csúcsa 
A VMSZ elnöke több alkalommal is átvette a moderátor szerepét  
A Pannon TV vitájában balról Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség és Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum elnök, jobbról Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének és Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdésnek az elnöke (Forrás: Pannon RTV, Közbeszéd

Miután csaknem történelmi pillanatnak neveztük a vajdasági magyar újságírás történetében, hogy a Vajdasági RTV Napjaink című műsorában nemrég leült vitázni egymással a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Plénum vezetője, a Pannon RTV most hétfőn megfejelte ezt egy négyes „vitával”.

A műsorban csak a koordinátor szerepét vállaló szerkesztő tulajdonképpen a témákat konferálta volna fel, jobban mondva még azokat sem, hiszen a címeket olvasni lehetett a képernyőn. Kérdéseket nem tett fel, azokat inkább meghagyta a részvevő politikai vezetőknek, főleg Pásztor Bálintnak, a VMSZ elnökének, aki több alkalommal is „átvette” a műsorvezető szerepét és közbekérdezett.


Pásztor az arrogáns, sértegető stílus mellett dönttt, Surányi Zoltán nemcsak a VMSZ-el, hanem az Újrakezdéssel is „összeveszett” és sértődött magatartást mutatott, Rózsa Zsombor, akit Pásztor kiszemelt magának (feltehetően azért, mert ha megszerzi politikai tapasztalatát, ő az egyetlen, aki ellenfele lehet a VMSZ mostani elnökének), meglehetősen nyugodtan viselte Pásztor bokszolását, de a tapasztalanság miatt nem mindig tudott megfelelően reagálni.

Csonka Áron pedig kesztyűs kézzel bánt szemtől szemben politikai ellenfeleivel. A hét téma mindegyikénél volt lehetőség a véleménynyilvánításra, azt követően pedig rövid „vitára” is, ami inkább a személyes sértegetés, fennhéjazós dobálózás hatását keltette, mintsem érett politikai vitát.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés, valamint Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum elnöke hét téma kapcsán beszélgettek: együttműködés az új magyar kormánnyal – támogatáspolitika, szerb-magyar kapcsolatok, MNT-választások ősszel, Vajdasági magyar sajtó helyzete, a vajdasági magyar oktatás helyzete, a vajdasági magyar kultúra helyzete, és demográfiai mutatók témakörökben. 

Elszalasztott lehetőségek 

A vitaműsor hét témája tekintetében megállapítható, hogy az ellenzéki politikusok többsége nem használta ki megfelelően az alkalmat, hogy elmondja – ő maga min változtatna, ha hatalomra kerülne. Ezzel a lehetőséggel valamelyest csak Rózsa Zsombor, a VMÚ képviselője élt.

Az Együttműködés az új magyar kormánnyal – támogatáspolitika témakörben a VMSZ elnöke elmondta, amit korábban is hangoztatott, hogy a VMSZ sosem volt a magyar kormány ellenzéke, így most sem lesz az.

Surányi Zoltán bírálta a Pannont majd csípősen odaszólt Magyar Péternek, Magyarország miniszterelnökének, akit a Pannon TV új főszerkesztőjének nevezett.

Rózsa Zsombor kiemelte, hogy Pásztor április 12-e óta a vajdasági magyar közösség nevében akar tárgyalni, nem a VMSZ nevében, miközben erre őt nem kérte és jogosította fel senki, de azt is elmondta, hogy ők maguk is egy asztalhoz ültek már a magyar kormány néhány jelentős képviselőjével.

Csonka Áron kiemelte az átvilágítás fontosságát, amire Pásztor azt mondta, hogy állnak elébe.

A magyar-szerb kapcsolatok kapcsán Pásztor kiemelte, hogy harmincszor kevesebb incidens van ma, mint korábban, Rózsa pedig arról beszélt, hogy egyes incidenseket a VMSZ próbált eltussolni, majd rámutatott, hogy a történelmi vegyes-bizottság egy ideje semmit nem csinál, vagyis nem tudni, mire jutottak.

Csonka a kétnyelvű táblák kapcsán vonta kérdőre Pásztort, szerinte ugyanis negyven évvel ezelőtt is voltak ilyenek, Pásztor szerint viszont nem.

Az MNT kapcsán Pásztor felhívta a figyelmet, hogy amikor az ellenzék elindult, akkor mindig bejutott valaki a testületbe. Ők most is egy széles listával készültek, sok fiatallal, és olyan emberekkel, akik a saját területükön már bizonyítottak.

Surányi Zoltán szerint az oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás mellett olyan témákat is érintenie kellene az MNT-nek, mint a környezetvédelem. Rózsa Zsombor szerint az MNT fokozatosan politikai behatás alá került, és a kritikus hangok fokozatosan kiszorultak.

A VMÚ abban érdekelt, hogy felszabadítsák az MNT-t, az MNT hatásköreit pedig szerinte is bővíteni kellene, többek között a gazdasági területtel is, ifjúság, diaszpóra területekkel.

Csonka szerint az MNT most egy párt ellenőrzése alatt van, amely a támogatásért cserébe lojalitást kér, szerinte a nemzeti tanácsoknak valós autonómia kell, ehhez pedig törvényt kell változtatni.


A vajdasági magyar újságírás, Pásztor nem akar egyenlősdit játszani

A vajdasági magyar sajtó helyzete kapcsán Pásztor Bálint érdekes gondolatot fogalmazott meg. Azt mondta, szerinte “vajdasági magyar választók döntik el, hogy ki mennyit szerepel a sajtóban, mert nem lehet egyenlősdit játszani, ugyanis a VMSZ 1996 óta parlamenti képviselettel rendelkezik.”

Hozzátette, hogy jónak tartja az ilyen vitákat, de következő mondatával megpróbálta megalázni vitatársait, miszerint “a polgároknak joguk van tudni, ki mit képes felmutatni. Ezer aláírással bárki állíthat MNT-listát, de aki ezt nem tudja, az hiába ír naponta közleményt és készít cuki videókat, nem fogja képviselni az MNT-ben a polgárokat.”

Surányi kiemelte, hogy egy párt rátenyerelt a sajtóra, mert amit a Magyar Szó, a Pannon és a Hét Nap művel, az nem közszolgálati sajtó, ami megfelelne a sajtószabadsági normáknak. Szerinte csak a Vajdasági TV magyar szerkesztősége az objektív, ahol ő negyven éven át dolgozott, majd hozzátette:

„Mi úgy gondoljuk, hogy a Szabad Magyar Szó sem tartozik a sajtószabadság képviselői közé, reméljük egy nap majd kiderül, ki áll mögötte”, majd szabadkozni kezdett Pásztornak, hogy nem a VMSZ-re gondolt.

Rózsa szerint abszolút filmszínházat láthattunk Pásztor Bálint részéről, amikor a Magyar Péter találkozója után közölte, hogy nem folyik bele a sajtó dolgaiba, de megkérte Fremond Árpádot, hogy engedjék be az ellenzéki hangokat az MNT által alapított médiába.

Csonka kiemelte, hogy kormányszintű kritika nem jelenhet meg az MNT alapítású médiumokban, a közszolgálatiságot nem látják el.

A vajdasági magyar oktatás kapcsán a VMSZ elnöke a sokat emlegetett Ringató programot említette, ami 27 településen működik, az érdekképviselet jelentőségét hangsúlyozta, valamint az ösztöndíjprogramokat.

Rózsa szerint az oktatás nemcsak az ösztöndíjakról és a tanszercsomagokról kellene, hogy szóljon, ezek fontosak, de a minőség még inkább az. “Az oktatás színvonala nem megfelelő, Szerbia a 41-42. helyet szerezte meg a PISA felmérésben a 82 ország között.

A szerb nyelv hiánya a munkába álláskor és az egyetemre iratkozás előtt komoly gondot okoz, és azt eredményezi, hogy a fiatalok Magyarországra menjenek. Szerinte a VMSZ által felépített rendszer Magyarországra készíti fel a fiatalokat. A VMÚ érdekelt a szerb nyelvű képzés megreformálásában is”, magyarázta.

Csonka kiemelte, tankönyveket írni is kellene, nemcsak fordítani. A vajdasági magyar kultúra helyzete kapcsán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet említette, de a színházakat és a könyvkiadást is.

Surányi szerint az MNT a kulturális intézményekre is rátenyerelt, és szakmai képesítés nélküli személyeket tettek felelős pozíciókra, és szerinte a szerb államnak sokkal több támogatást kellene biztosítania a vajdasági magyar kulturális intézményeknek.

Rózsa szerint hiába épültek fel a művelődési házak, de tartalommal nincsenek megtöltve, mert a szakkáderek is hiányoznak. „Nemcsak a hagyományőrzésre kellene támogatásokat biztosítani, hanem a kortárs művészeket is fontos lenne támogatni”.

Csonka rámutatott, sok olyan írónk van, akiknek a művei nem kerülhetnek kiadásra, ezeket a fekete listákat fel kellene számolni.

Az elvándorlás vagyis a demográfiai mutatók apropóján Pásztor kiemelte, hogy egész Európa fogy.

„A vajdasági magyarok közül 2500-3000-en hunynak el egy évben. Mi az elmúlt években is megpróbáltuk ösztöndíjprogrammal itthon tartani a fiatalokat, a honosítási program és a gazdaságfejlesztési program is azt a célt szolgálta, hogy ne csökkenjen a magyarok száma.”

Surányi szerint a trendet csak lassítani lehet, míg Rózsa szerint az elmúlt tíz évben a VMSZ teljhatalma mellett mintegy 70 ezer emberrel lettek kevesebben Vajdaságban, ami 27 százalékos fogyás. A többi nemzeti kisebbség fogyása közel sem ilyen mértékű.

Kiemelte, hogy a VMÚ egyik pontja egy népesedési és jóléti bizottság létrehozása, amelybe felkérnék a szociológusokat, hogy mérjék fel a valós helyzetet, és dolgozzanak ki egy stratégiát, amely választ ad arra, hogyan lehet ezt a kérdést rendezni.

A vita végén Pásztor azt mondta, az ellenzék csak kritizált, de konkrét dolgokat nem hallottunk.

Surányi úgy fogalmazott, az ő kezdeményezésükre indított összefogást kisiklatták, úgy tűnik egyedül kell indulniuk az MNT választáson.

Rózsa elmondta, rengeteg üzenetet kapnak, hogy támogatnák őket, de félnek a nyilvános támogatástól, mert félnek attól, hogy elveszítik a munkahelyet, az ösztöndíjat. A VMSZ-nek sokat kellene tennie azért, hogy az emberek szabadnak érezzék magukat. “Arra kérem az embereket, legyenek bátrak, segítsenek bennünket”, fogalmazott.

Csonka szerint vannak problémák, amely egy részéről csak „szőrmentén” beszéltek.



Vita Pásztor és Rózsa között

Pásztor rögtön az elején vitába szállt Rózsa Zsombortól akitől azt kérdezte, kit képvisel ezekben a vicces bejegyzésekben és bejegyezték-e a VMÚ-t.

„Az, hogy a VMSZ elnöke személyesen listázta a Prosperitati pályázókat, az szemenszedett hazugság. Ön egy fantomszervezetet képvisel”, mondta Pásztor, amit Rózsa azzal cáfolt, hogy a VMÚ egy összefogás, amit a VMP keltett életre, 28 alapítója van és bejegyzés alatt levő szervezet.

Erre Surányi is becsatlakozott Rózsa támadásába és azt mondta, puccsot hajtottak végre a VMP ellen, majd úgy fogalmazott: lopott holmit Magyarországon se vesznek, önökkel a magyar kormány se fog szóba állni.

Pásztor több alkalommal is személyeskedett Rózsa Zsomborral. Egyszer arra utalt, hogy Rózsa Zsombornak nincs gyermeke.

„Szégyellje magát, hogy Góli Csillát sértegette, aki több gyereket nevel Önnel ellentétben, és Góli fogadta a megvert gyerekek szüleit”, fogalmazott a VMSZ elnöke.

Pásztor a sajtó kérdése kapcsán elmondta, hogy Rózsa szerepelt a Pannon Presszóban, a Hét Napban cikksorozata volt, és ez hitelességi kérdéseket vet fel. Rózsa erre azt mondta, valóban szerepelt a médiában, mert a munkássága a közösség szempontjából jelentős.

Pásztor utalt arra is, hogy június 18-ig Rózsa VMSZ tag volt, amire a VMÚ koordinációs testületének elnöke a következőket mondta: az, hogy azzal próbál lejáratni, hogy az Ön pártjában voltam, elég érdekes és beszédes.


A többszólamúság nem erről szól

A vajdasági magyar tájékoztatásban egyedülállónak számító vita volt a téma a Közös dolgaink podcast keddi adásában is, ahol a jelenlévő Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság főszerkesztője kiemelte, hogy a fennállás óta nem volt alkalom arra, hogy ilyen vitára lehetőséget adott volna a szerkesztőség.

Sinkovics Norbert újságíró, egyetemi tanár viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad ezzel megelégednünk, szerinte a többszólamúság nem arról szól, hogy meghívunk 5 különböző politikust, akik elmondják a magukét.

(Ide kerül majd a Közös dolgaink podcastje, miután elérhető lesz az interneten)

„Ebből még nem értesül az átlag néző, nem tudja, hogy mi folyik a közösségben. Hiányzik a minőségi kritika, oknyomozás, kommentár. Az, hogy valaki beintett, hogy mostantól hívhatjátok ezeket az embereket is, nem elég. Félresiklott, hogy hogyan értelmezzük a többszólamúságot. Amire szükség lenne, az egy olyan jellegű szerkesztéspolitika, ami tartja a két lépés távolságot minden erőtől és a véleményütköztetés mellett rámutat a prolémákra, és proaktíve kérdéseket tesz fel. Nagy hiba, azért meghívni valakit, hogy elmondja, amit szeretne. Azért jöjjön el a politikus, hogy én feltehessem a kérdéseket”, mondta Sinkovics.

Kókai Péter, a Sajtószabadság Alapítvány igazgatója szerint jár a piros pont a Pannon Televíziónak a kezdeményezésért, de pörgősebb, rövidebb forma kell (az adás két és fél órán át tartott – a szer.megj.). Vontatott volt és a vita is elmaradt. Feltette a kérdést, miért nem hívták meg a Magyar Polgári Szövetséget?

„Az jutott eszembe, hogy a poszt Lovas éra traumafeldolgozását éljük. Legalább jussunk el oda, hogy kimondjuk: a VMSZ rátenyerelt a sajtóra, Lovas Ildikó rátenyerelt a sajtóra. Pásztor mellett ott volt három súlytalan szereplő, de ki kell mondani, hogy ez egy többéves folyamatnak az eredménye, hiszen éveken keresztül minden politikai hang ki volt zárva. Még Pásztor Bálint is a poszt Lovas éra következményeit éli”, mondta Kókai.

Gyurkovics szerint a kritikus hangok kiszorítása odáig vezetett, hogy jelen pillanatban sem tudunk élni a lehetőséggel, hogy vitázzunk. Az Átlátszó főszerkesztője fontosnak talált rámutatni, hogy milyen hangnemet láthattunk a politikusok és szervezetek képviselői részéről. Kiemelte, Pásztor felrúgta a kereteket, nem akarta betartani a szabályokat, belebeszélt mások mondatába.

„Ő nyerte a vitát, ha a mérce az, hogy ki mennyire arrogáns”, mondta Gyurkovics, aki szerint Surányinak az volt a legfontosabb, hogy saját magáról beszéljen, nem a VMP álláspontot képviselte, amivel meg kellene győznie a majdani választókat. Gyurkovics szerint sokatmondó, hogy Pásztor Rózsa Zsombort célozta meg a kritikáival, mert benne lát valódi politikai riválist. Ebből akár még építkezni is lehet, tette hozzá.

A Közös dolgaink podcast részvevői megállapították, ez még nem újságírás, Sinkovics hozzátette, az „ő vizsgáján nem mentek át.” Ahhoz az kell, hogy kritikus hangvételű anyagok szülessenek arról, hogy milyen problémákkal nézünk szembe.

https://balk.hu/2026/06/16/vajdasagi-magyar-ujsagiras-negyes-fogat

2026. június 15., hétfő

Burány Katalin: A temeriniek hasonlóért több mint negyven évet kaptak…

Burány Katalin: A temeriniek hasonlóért több mint negyven évet kaptak…

2026. június 14. 19:48  

Temerin, 2004. június 26.

Öt magyar fiatal éjszaka ittasan a piactéren szóváltásba keveredett egy szintén ittas szerb férfivel, akit ezt követően súlyosan bántalmaztak, többek között eltörték az állkapcsát és a halántékcsontját, majd magára hagyták. A bíróság értékelése szerint az áldozat nem adott okot az erőszakra, és súlyosbító tényként kezelték, hogy magára hagyták, meg is halhatott volna, ezért gyilkossági kísérletként tárgyalták az ügyet. A büntetés példastatuálása sem volt túlságosan titkolt, a nemzeti vonal is kidomborodott, mindenki láthatta, hogy így jár az, aki ártatlan szerbet ver.

Az ítélet:

H. Á. 10 év,

I. Zs. 13 év,

M. I. 15 év,

Sz. Z. és U. J. 11 és fél év letöltendő szabadságvesztés.

A magyar és a szerb politikusok és a sajtó sem hallgatott. A büntetést a magyar jogvédő szervezetek aránytalannak tartották összemérve azzal, hogy amikor ártatlan magyar áldozatokat bántalmaztak súlyosan, az elkövetők egy évet vagy kevesebbet kaptak – és erre számos példa volt előtte is, utána is. A magyarországi politikum többször megkísérelte az ítélet enyhítését, sikertelenül. Akkor még nem voltunk nagyon jó barátok, I. Zs. és M. I. kegyelmi kérelmét Boris Tadić elutasította, végül Tomislav Nikolić 2012-ben felfüggesztette H. Á. és Sz. Z. büntetését. 2017. december 26-án szabadult az utolsó temerini fiú.

2013. február 16., Újvidék-Belgrád

„Azokban a községekben, amelyekben a közelmúltban nemzetek közötti kilengésekre került sor, szükség szerint a csendőrség tagjait is be lehet vetni, állapodott meg ma Ivica Dačić és Pásztor István.

A szerbiai kormányfő, belügyminiszter és a tartományi képviselőház elnöke egyetértett abban, hogy felül kell vizsgálni a büntetések terén érvényben lévő jelenlegi rendelkezéseket, különösen azokat, amelyek a nemzetek közötti incidensekre vonatkoznak, akárcsak abban, hogy feltétlenül fel kell gyorsítani az ilyen esetek bírósági eljárásait.

Az Újvidéken megtartott találkozón megállapodtak abban, hogy azokban a községekben, amelyekben az utóbbi időben ilyen fajta kilengések történtek, amelyek károsan hatnak ki a nemzetek közötti viszonyokra, s nyugtalanságot keltenek a polgárok körében, a rendőrség mellett szükség esetén a csendőrség tagjai is alkalmazhatók, közölte az újvidéki rendőrség.

Dačić és Pásztor leszögezte, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megőrizzék az ilyen incidensek csökkenésének pozitív tendenciáit, amilyenek az elmúlt évekre voltak jellemzők.”

Ez egy gyönyörű barátság kezdete – mondták egy filmben, de mint szóltak, a közélet nem filmszínház, és való igaz, mert mi tizenpár évvel később itt tartunk:

Palics, 2026. március 14.

Mintegy húszfős szerb társaság vélhetően csürheszellemben úszva erősnek, bátornak és legfőképpen felelősségre nem vonhatónak képzelve tömegben magát éjjel üldöz magyar fiatalokat, kettőt a templomkertben súlyosan bántalmaznak. Fejsérülés, fogsérülés, felszakadt szemhéj és a továbbiak. Magukra hagyják őket. Mindkét fiút a mentőknek kell ellátniuk.

Az áldozatok nem adtak okot az erőszakra.

A regnáló vajdmagyar politikum hallgat az ügyről, a médiája szintén, de a háttérben ügyvédet biztosít. Amikor három hónap után mégis kipattan az eset, ők is magyarverést emlegetnek, nem farokméregető kocsmai kakaskodást.

Az események kivizsgálása folyamatban. A tettesek kilétéről, elfogásáról, kihallgatásáról, esetleg az agresszió nemzeti indíttatásáról, büntetőeljárásról nincs hír csaknem három hónapja.

2026. április 23., Szabadka

Fremond Árpád MNT-elnök megnyilvánul arról, hogy magyarokat sértő falfirka (Madarske pičke) jelent meg Szabadkán, a Szent Teréz-székesegyház közelében, és határozottan elítéli a – nem is először előforduló – jelenséget:

„Ilyen gyűlölködő megnyilvánulások elfogadhatatlanok”, majd kijelenti, hogy „mindent megteszünk azért is, hogy a sértő felirat mielőbb eltűnjön, és tovább erősítsük a szerb–magyar együttélés és tisztelet alapjait.”

Tettes nincs, ügy így nyilván nem lesz.

2026. május 29., Szabadka

A középiskolai bolondballagáson tanúk előtt magyar zászlót égetnek. A zászlóval megjelenő fiatal nem adott okot a gyalázkodásra.

Egy külföldi állam hivatalos jelképének meggyalázása vagy égetése Szerbiában bűncselekménynek minősül. A vajdasági magyar politikum vezetője később ambivalens nyilatkozatot ejt meg, igyekszik tompítani az ügyet, mondandójában egyrészt megjelenik az áldozathibáztatás (nem kell ballagásra magyar zászlót vinni), másrészt elismeri a fiatalember bátor kiállását.

A tettesek kézre kerültek, az ügy kivizsgálása folyamatban.

És ezek csak a legutóbbi dokumentált esetek.

Történnek mindezek Szabadkán és környékén, ahol székel egyetlen legitim magyar pártunk vezérkara, nemzeti tanácsi érdekképviseletünk kiválóságai, az alpolgármester a VMSZ elnökségének tagja, ott áll meg protokoll-látogatáson Magyarország parlamentjének házelnöke, a város jellemző turisztikai meghatározása a multikulturalizmus, vezetői a Szerb Haladó Párt és a VMSZ koalícióban lévő tagjai, oda figyel a vajdasági magyarság többsége.

Noha Pásztor Bálint a minap azt nyilatkozta, hogy kevesebbet szerepel majd a közösségi médiában, politikusaink szeretnek a kamerába beszélni, posztolni, és már mindenki tudja, hogy nekik köszönhetően soha nem volt ilyen jó a népek együttélése – a párhuzamos valóságot viszont a fiatalok a saját bőrükön tapasztalták, és a kirajzolódó tendencia nem túl biztató.

Erőteljes elítélő nyílt fellépés hiányában az érinthetetlenség táplált érzete akár falfirkákat és zászlóégetést is eredményezhet, súlyosabb következményekről inkább nem is beszélve – a fiatalok viselkedése a társadalom tükre. Azé a társadalomé, ahol például normálisnak számít a balkáni csúcsra értelem helyett erőt vinni (ebben a szellemben Macron is reptethette volna az idegenlégiót), és ahol az egyik főrendvédő ott sem volt, hordót sem látott, nemhogy hullát dugdosott volna bele.

Ki vagy mi lesz a következő?

Feszült érdeklődéssel várjuk a Pásztor István és Ivica Dacić megállapodásának szellemében „felgyorsított ítéleteket”, a rendvédelmi szervek erőteljes fellépését az „ilyenfajta kilengések” okán, és közösségünk érdekképviseletének határozott és legfőképpen nyilvános kiállását nemcsak a nyomon követhetetlen falfirkák, de a magyarverés esetében is, mert „nyugtalanságot keltenek a polgárok körében”. Nyilatkozatról nyilatkozatra sulykolják belénk, hogy ki/mi a közösségünk egyetlen legitim képviselője – a helyzet adott, lehet ezt most tevőlegesen és láthatóan is bizonyítani.

Elvégre a temeriniek hasonló esetben több mint negyven évet kaptak. Elég hosszú és keserves tapasztalatok útján sajátították el a nemzetek közti barátság alapjait. Vajon a magyarverők is meg fogják ezt tanulni?

Felelősségkizáró szerkesztőségi nyilatkozat

https://szmsz.press/2026/06/14/burany-katalin-a-temeriniek-hasonloert-tobb-mint-negyven-evet-kaptak/