2026. szeptember 14. 20:45
– Ezt nem mi mondjuk. Rajsli Emese fordító, szerkesztő mondta ki, aki maga is éveken keresztül részt vett a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett tankönyvfordítási munkában, és most a Vajdasági RTV Napjaink című műsorának tankönyvügyről szóló összeállításában is megszólalt.
A mondata pedig sokkal súlyosabb kérdést vet fel, mint az, hogy hogyan maradhatott le egy „y” betű egy nyolcadikos magyar nyelvtankönyv borítójáról.
Ha valóban teljesen leépült a vajdasági tankönyvkiadás korábbi szakmai háttere, akkor ez kinek a felelőssége?
Rajsli Emese így fogalmazott:
„A Tartományi Tankönyvkiadó Intézet az teljesen le lett építve. Tehát ott most egy magyar szerkesztő dolgozik, korábban egész munkacsoportok voltak, akik különböző nyelveken megírták a szükséges tankönyveket.”
Ez az a mondat, amely mellett nem lehet egyszerűen továbblépni.
Mert az elmúlt években rengeteget hallottunk arról, milyen eredményeket ért el a vajdasági magyar oktatás, milyen új tankönyvek jelentek meg, milyen kiadványokat sikerült biztosítani, milyen fontos munkát végzett ezen a területen a Magyar Nemzeti Tanács.
De arról mikor hallottunk, hogy közben gyakorlatilag leépült az a szakmai műhely, amelynek a magyar tankönyvek minőségét kellene biztosítania?
Mikor mondták el a közösségnek, hogy a korábbi munkacsoportok helyett már csak egy magyar szerkesztő maradt?
Ki tiltakozott emiatt?
Ki követelte a szakembergárda visszaépítését?
Ki tárgyalt ezért az illetékes állami szervekkel?
És ki vállalja azért a politikai felelősséget, hogy idáig jutott a rendszer?
Mindez különösen érdekes annak fényében, ahogyan Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a „MAGAR NYELV” ügyet kommunikálta.
Szeptember elején ezt írta:
„Rendeztük a hibás borítójú magyar nyelvtankönyvek ügyét!”
Csakhogy mit jelent az, hogy „rendeztük”?
A könyveket kicserélték.
Rendben.
De közben maga Fremond ismertette, hogy a hibás példányokat még 2022-ben nyomtatták, nem semmisítették meg őket, ezért négy évvel később ismét bekerülhettek az iskolai tankönyvek közé. Az érintett példányokat csak akkor cserélték ki, amikor az ügy nyilvánosságra került.
Most pedig ennél is többet tudunk.
A műsorban elhangzott, hogy a fordító és a lektor már korábban jelezte a hibát a kiadónak, mégsem történt megfelelő intézkedés.
Ez nem egyszerűen egy elütés. Ez egy ellenőrzési és intézményi probléma.
Rajsli Emese arról is beszélt, hogy korábban előfordult: magyar tankönyvben cirill betűs részek maradtak, a tördelő nem értette a magyar szöveget, miközben a kiadási folyamatból hiányoztak a megfelelő magyarul tudó szakemberek. Az RTV összefoglalója szerint a problémák már a tankönyvek kiválasztásánál és adaptálásánál elkezdődnek, és Rajsli a korábbi vajdasági szakmai műhely újjáépítését tartaná megoldásnak.
Ehhez képest az MNT képviselője ugyanebben a műsorban azt mondta:
„Ami összességében a tankönyvkínálatot illeti, én azt gondolom, hogy az kielégítő.”
Lehet, hogy a kínálat kielégítő.
De mi a helyzet a minőséggel?
Mi a helyzet a szerkesztőkkel?
A lektorokkal?
A korrektorokkal?
A magyarul tudó tördelőkkel?
A szakmai ellenőrzéssel?
Mert nem sokat ér az, hogy egy tankönyv szerepel a jegyzéken, ha közben lassan nincs megfelelő szakembergárda mögötte.
És ezért Fremond Árpád másik mondata is kevés:
„Lehetőség lenne-e a következő időszakban még akár szakembergárdával erősíteni ott a csapatot…”
Nem az a kérdés, hogy „lehetőség lenne-e”.
Hanem az:
MIÉRT ÉPÜLHETETT LE?
Mióta tud róla az MNT?
Mit tett azért, hogy ezt megakadályozza?
Kihez fordultak?
Milyen követeléseket fogalmaztak meg az állam felé?
És ha évek óta tudják, hogy nincs megfelelő szakembergárda, akkor hogyan lehetett közben sikertörténetként kommunikálni a vajdasági magyar tankönyvügyet?
A „MAGAR NYELV” felirat lassan már csak tünet.
A valódi ügy az, hogy mi maradt a vajdasági magyar tankönyvkiadás szakmai rendszeréből.
Erről várunk most világos választ.
Nem újabb „rendeztük” bejegyzést.
Hanem azt, hogy:
ki építette le, ki hagyta leépülni, ki tudott róla – és ki fogja végre újjáépíteni?
Forrás: Vajdasági RTV – Napjaink; RTV, „A nyomdahibánál súlyosabb gondokkal küzd a vajdasági magyar tankönyvkiadás”; a Magyar Nemzeti Tanács elnökének nyilvános közlése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése