(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL

Pásztor Bálint esete a háborús bűnösökkel 

Illusztráció: Vajdasági Magyar Plénum

Kiss Gyula, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újvidéki Városi Képviselő-testületének (VKT) képviselője a testület szeptember 7-i ülésén megszavazta, hogy egyperces néma tiszteletadással adózzanak Ratko Mladić, a Bosznia-Hercegovinában elkövetett népirtás és más háborús bűncselekmények miatt a hágai Nemzetközi Törvényszék által jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka emlékének[1].

Tiszteletadás Ratko Mladić előtt

A tiszteletadást csak a Szerb Haladópárt (SNS) szatellitpártjainak képviselői és Kiss Gyula, a VMSZ képviselője szavazták meg. A szerb ellenzéki pártok képviselői a szavazás után kivonultak a teremből[2].

Kiss Gyula és Madarász Áron újvidéki polgármestersegéd szeptember 8-án zavaros és elfogadhatatlan közös közleményt adtak ki[3], amelyben elismerték, hogy az újvidéki VKT ülésén „emberi és morális megfontolásból” tiszteletadással adóztak Ratko Mladić emlékének. Kiemelték, hogy ez „személyes döntésük volt”. Ezzel talán azt akarták mondani, hogy a VMSZ-nek ehhez semmi köze?

A nyilatkozat alapvető problémája, hogy egy önkormányzati képviselő, illetve tisztségviselő a döntéshozatalban nem magánemberként vesz részt, hanem azt a politikai közösséget, illetve azt a községet vagy várost képviseli, amelynek nevében és mandátumával eljár.

A VMSZ-es tisztségviselők ezzel a lépéssel súlyosan megszégyenítették nemcsak az újvidéki, hanem az egész vajdasági magyar közösséget is.

A tiszteletadás helyett az MI-kép a téma?

Néhány nappal később a vita már nem arról szólt, hogy Kiss Gyula megszavazta-e a Ratko Mladić előtti tiszteletadást, és hogy ezért kit terhel politikai felelősség. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke ugyanis „jogi lépésekkel” fenyegette meg a Vajdasági Magyar Plénumot (VMP) „tudatos hamisítás miatt”.

A Plénum által közölt, mesterséges intelligenciával készített képen ugyanis Pásztor Bálint és Kiss Gyula Ratko Mladić síremléke előtt állnak.

Pásztor Bálint közösségi oldalán azt írta, hogy a Ratko Mladić előtti főhajtását ábrázoló VMP-kép mesterséges intelligenciával készült hamisítvány. Mint írta, ilyen esemény nem történt, a kép mégis sokakat megtévesztett. Hangsúlyozta, hogy „a rendszeressé vált, tudatos hamisítás miatt megtette a szükséges jogi lépéseket”[4]. Azt azonban nem pontosította, hogy ez alatt pontosan mit ért.

A VMP KARAKTERGYILKOSSÁG? VAGY KARAKTERMENTÉS A MAGYAR SZÓBAN?[5] címmel reagált Fülöp Zoltánnak a Magyar Szóban szeptember 12-én közölt Karaktergyilkosság a mesterséges intelligencia korában[6] című terjedelmes írására, amelyben arról szól, hogy miért veszélyes a mesterséges intelligenciával készült politikai kép.

A Plénum elismeri, hogy valóban MI-vel készített illusztrációt használt. Ezen Pásztor Bálint is szerepelt Mladić sírjánál, holott ő személyesen természetesen nem vett részt ilyen eseményen. A Plénum ugyanakkor felteszi a kérdést: hol húzódik a határ a politikai szatíra, a karikatúra és 
a fotórealisztikus MI-illusztráció között? 
A VMP számára a kérdés továbbra is ugyanaz: „Pásztor Bálint elhatárolódik-e attól, hogy a VMSZ újvidéki képviselője Ratko Mladić előtti hivatalos tiszteletadásra szavazott”[7].

– Néhány nap alatt sikerült eljutni oda, hogy már ne Kiss Gyula szavazatáról beszéljünk, ne a VMSZ politikai felelősségéről beszéljünk, ne arról beszéljünk, hogy Pásztor Bálint elhatárolódott-e saját politikusainak tettétől. Hanem arról beszéljünk: milyen képet készített a 
Plénum. Ez a klasszikus témacsere – írja a Plénum. 
És – tegyük hozzá – ehhez Pásztor Bálint a Magyar Szó nevű közszolgálati napilapot is a szolgálatába állítja.
Pásztor szerint nem a Mladić előtti tiszteletadás a politikai vita tárgya, hanem az, hogy milyen képet készített róla a Plénum.

Jogászként Pásztor Bálintnak ismernie kellene a bíróságok álláspontját, miszerint a közügyekben eljáró tisztségviselőknek és közszereplőknek sokkal többet kell elviselniük a 
kritikából, mint egy átlagos embernek. 
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia egyik legfontosabb alapköve. Ezért a bíróságok döntéseik során kiemelten védik a közfeladatot ellátó személyek bírálatának jogát.

Együttműködés Šešelj pártjával

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szeptember 11-i közleményében[8] arról ír, hogy a VMSZ együttműködik Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjával (SRS). Azzal a politikai szervezettel, amely a kilencvenes években szendvicset kínált a magyaroknak, hogy Magyarországra távozzanak.

A VMDK dokumentumokat tett közzé, amelyek szerint a VMSZ már 2024-ben több településen a Šešelj-féle SRS-szel közös választási listán indult, máshol pedig a választások után olyan hatalmi koalíció része lett, amelyben a SRS is jelen van.

Belgrád város, Bács, Hódság, Verbász, Szávaszentdemeter, Versec és Kúla (2026) a közös listán való indulás, illetve az együttműködés példái. Zomborban, Apatinban és Újvidéken a VMSZ olyan listákról érkező hatalmi többségnek a része, amelyben az SRS is jelen volt, illetve van. Például Újvidéken a VMSZ megszavazta az SRS Végrehajtó Bizottságának elnökét, Đurađ Jakšićot alpolgármesternek – írja a VMDK.

Az eset pikantériája, hogy Vojislav Šešeljt, az SRS elnökét az ENSZ Nemzetközi Törvényszéke 2018. április 11-én tíz év börtönbüntetésre ítélte emberiesség elleni bűncselekmények miatt[9].

A VMDK közleménye szerint „Pásztor Bálint mellőzte az igazságot: a VMSZ együttműködik Šešelj pártjával”. Nem tudni, hogy a párt miért ilyen túlságosan óvatos. Nem tudja, vagy nem meri kimondani, hogy Pásztor Bálint nem mondott igazat?

Pásztor Bálint sumákol

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke először nem akart nyilatkozni, állást foglalni a háborús bűnös Ratko Mladić előtti főhajtás, a vajdasági magyar közösségben nagy felháborodást keltett ügyben. Majd a Facebookon ezt írta: „Soha, semmilyen politikai érdekből nem hajtanék fejet elítélt háborús bűnösök előtt”[10].

Egy pártelnöktől ilyen súlyos ügyben – enyhén szólva – ez kevés.

Bejegyzésében a VMSZ elnöke nem ítélte el politikusainak a háborús bűnös Ratko Mladić előtti tiszteletadását, sőt azt sem mondta, hogy Ratko Mladić előtt nem hajtana fejet. Azt mondta, hogy háborús bűnösök előtt „politikai érdekből” nem hajtana fejet. 
Azt jelenti-e ez, hogy más okból fejet hajtana?
Úgyszintén nem határolódott el a pártja által tisztségbe helyezett Kiss Gyulától és Madarász Árontól. Azt sem mondta, hogy tettüknek lesz-e valamilyen személyi következménye.

Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna a két VMSZ-es tisztségviselő ellen. 
Amennyiben az ügynek nem lesz következménye, az azt fogja jelenteni, hogy Pásztor Bálint hallgatólagosan támogatja a háborús bűnös Ratko Mladić előtti tiszteletadásukat.

A nyilvánosság joggal várja Pásztor Bálint válaszát arra, hogyan viszonyul a háborús bűnösökhöz, miért működik együtt szélsőséges, soviniszta politikai pártokkal, és természetesen arra is, hogy milyen lépéseket fog tenni Kiss Gyula és Madarász Áron párttagok ügyében. 
Ezekre a kérdésekre egy pártelnöknek és egy jogásznak egyaránt egyértelmű választ kellene adnia.

Bozóki Antal

__________

[1] Bővebben lásd a KISS GYULA – EGY POLITIKAI KARRIER DICSTELEN VÉGE című írásomat. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18255, 2026. szeptember 10. 
Lásd még: „SZEMÉLYES DÖNTÉS” VOLT? AKKOR MI VOLT „MÁR MEGBESZÉLVE”? https://www.facebook.com/search/top?q=vajdas%C3%A1gi%20magyar%20pl%C3%A9num, 2026. szeptember 10. 
[2] A. L., P. D.: Na početku minut ćutanja za zločinca Mladića [Az ülés elején egyperces néma csend a háborús bűnös Mladićért]. Danas, 2026. szeptember 8. 6. o. 
[3] Nem a VMSZ álláspontját képviselték. Magyar Szó, 2026. szeptember 9. 10. o. 
[4] Uo. 
[5] KARAKTERGYILKOSSÁG? VAGY KARAKTERMENTÉS A MAGYAR SZÓBAN? https://www.facebook.com/search/top?q=vajdas%C3%A1gi%20magyar%20pl%C3%A9num, 2026. szeptember 14. 
[6] Magyar Szó, 2026. szeptember 12. 7. o. 
[7] Lásd az 5. alatti írást. 
[8] „Pásztor Bálint mellőzte az igazságot: a VMSZ együttműködik Šešelj pártjával!” https://szmsz.press/2026/09/11/pasztor-balint-mellozte-az-igazsagot-a-vmsz-egyuttmukodik-seselj-partjaval/, 2026. szeptember 11. 
[9] 2018. április 11-én tíz év börtönbüntetésre ítélte a hágai fellebbviteli bíróság emberiesség elleni bűncselekmények miatt. https://www.hirek.sk/kulfold/az-emberesseg-elleni-bunok-miatt-elitelt-vojislav-seselj-buszke-a-tetteire, 2018. április 11. 
[10] Bírósági per tudatos hamisítás miatt. Magyar Szó, 2026. szeptember 10. 4. o.

A délvidéki magyarság kálváriája

Tari István: A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban

 

Tari István (1953. május 15., Zenta) A téboly sorozatvetőinél című, Magyarok a szlávok háborúiban alcímű könyve a közéleti és nemzeti korrajzok, kortörténetek kiadásával foglalkozó budapesti IdőJel Kiadó gondozásában jelent meg 2025-ben. 

A könyv 2025-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Az Év Legjobb Könyve Díját.  

A kötet címét Tari István A téboly sorozatvetőinél című, 1997-ben „megjelenni remélt” új verses kötetének címéről kapta, amelyből Szombathelyen, a magyar kultúra napján olvasott fel. Egy évvel később Napszél címmel a Forum Könyvkiadó Kft. jelentette meg ezt a verseskötetét. 

A téboly sorozatvetőinél című könyv valójában két részre bontható. Első része a Magyarok a szlávok háborúiban című írással, az 1991 őszén kezdődött mozgósítások idején indul, amikor „a délvidéki magyarság kiszorításának felgyorsítására jó lehetőséget nyújtott az akkori hatalomnak a katonai behívóparancsok szelektív alkalmazása”.

A szerző ebben a részben személyes élményein keresztül számol be a történtekről, ugyanakkor történelmi távlatba is helyezi azt, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúi milyen megrázkódtatásokat okoztak az őshonos magyar lakosság körében. „Immár három újabb országra szakítottan, egymás ellen tűzvonalba kényszerítve, szülőföldjének elhagyására ösztönözve” a délvidéki magyarság „közelről megismerhette a túlélés legnehezebb változatait”.

Ezekben az években a délvidéki magyar irodalom középnemzedékének számos tagja is a katonai behívóparancsok elől Magyarországra menekült. Tari István azonban azon kevés alkotók közé tartozik, akik az akkori, nyomorúságosnak mondható háborús hátországi körülmények között is – a bujdosást választva – szülőföldjükön maradtak és alkottak. Családjával együtt osztozott a helybeli lakosság sorsában. Még ebben a „szorongatott helyzetben” is verseket és tárcákat írt.

A kötetnek ezt a részét a szerzőnek a kilencvenes években, pontosabban 1999 tavaszáig keletkezett írásai és versei alkotják. Ekkor kezdődött meg a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 79 napon át tartó NATO-bombázása.

A könyv második részét a szerző háborús naplója alkotja, amely terjedelmét tekintve csaknem akkora, mint az első rész. A napló 1999. március 25-ével kezdődik, amikor a NATO „első rakétatámadása után kihirdették a hadiállapotot” az akkori, miloševići kis Jugoszlávia ellen, és – néhány nap kihagyásával – június 26-ával fejeződik be, amikor a katonakötelesek már átléphették az országhatárt.

Az Óbecsén élő József Attila- és Arany János-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító és képzőművész több műfajban is maradandót alkotott: a költészet, a próza, a fotó- és filmművészet, valamint az újságírás területén.

Sokoldalú tevékenységét tükrözi legújabb, 264 oldalas kötete is. A naplószerű, időrendbe állított írásokból és jegyzetekből összeálló könyvet a szerző versei és grafikái, valamint eredeti dokumentumok is gazdagon illusztrálják. A kötet a délvidéki magyarság és a szerző kilencvenes években átélt kálváriájának, a NATO-bombázás napjainak, valamint a köz- és irodalmi élet történéseinek és önszerveződésének sajátságos, irodalmi és szociográfiai érzékenységgel megalkotott kordokumentuma, egyben forrásértékű és hiteles műve.

Tari István A téboly sorozatvetőinél című könyvével azon kevés vajdasági alkotóhoz csatlakozott, akik a kilencvenes évek történéseiről írtak[1].

A könyv Budapesten jelent meg, nem pedig az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában, amely korábban a szerző több könyvét is megjelentette. Legutóbb, 2002-ben (!!) az Akarsz egy Jugoszláviát? című kötetét.

Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, hanem Budapesten.

Jól mutatja ez is, miként viszonyult a vajdasági magyar társadalom és a kiadó költőinkhez és íróinkhoz az elmúlt több mint két évtizedben, a néhai Pásztor István és Lovas Ildikó káros tevékenységének következtében.

A kiadványról a vajdasági magyar elektronikus sajtóban – ismereteim szerint – csupán két ismertető jelent meg. Az elsőt Friedrich Anna[2], a másikat Fehér Rózsa[3] írta. A Magyar Nemzeti Tanács alapította média agyonhallgatta a könyvet. Azt sem tudni, Vajdaságban melyik könyvesboltban lehet beszerezni. 
Nemcsak a könyv megjelenése szorul háttérbe tehát, hanem az a történelmi tapasztalat is, amelyet a könyv megörökít. 
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen legutóbbi, TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája[4] című könyvem sem került könyvesbolti forgalomba. A könyvesbolt vezetője, akinek felkínáltam a könyvet, azt mondta, „nem meri kitenni a kirakatba, mert a Vajdasági Magyar Szövetség a helyi hatalomban betöltött szerepe miatt felmondathatja vele a bérleti szerződést”. 
Nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egy tágabb vajdasági magyar kulturális-közéleti problémáról. 

Magyar nyelvű, társadalomkritikus könyvet sem kiadni, sem könyvesboltban eladni nem lehet.

 

A vajdasági magyar közösség kálváriája még nem ért véget… 

Bozóki Antal 

__________

[1] Németh Zoltán: Téves csatatéren I. (többekkel), Napló, Szabadka, 1993, 150 o.; Balkáni fenevad, Napló Press, Újvidék, 1995, 150 o.; Téves csatatéren II. (többekkel), Napló Press, Újvidék, 1996, 211 o.; Bálint István, Bozóki Antal, Lovas István: Kosovo – ki a bűnös?, Forum–Dolgozók Kft., Újvidék, 2001, 107 o.; Polyvás József: 77 nap Újvidéken, Családi Kör, Újvidék, 2001, 245 o.; Friedrich Anna: Ez még nem történelem, Családi Kör, 2006, 206 o.; Szabó Angéla: Holt szezon. Katonaáldozataink, szerzői magánkiadás, Danielprint, Újvidék, 2014, 176 o. 
[2] Friedrich Anna: Könyvekről és közös sorsunkról, Vajma.info, 2025. december 10. 
[3] Fehér Rózsa: „Az igazi életerő a fiatalságban lüktet”. A téboly sorozatvetőinél – Magyarok a szlávok háborúiban címmel írt könyvet Tari István. Családi Kör, 2026. április, 14-16. o.

Lásd még: Tari István: A téboly sorozatvetőinél, Líra, valamint Márkus Béla: Krónika és mementó. Bárka 2026/4. http://www.barkaonline.hu/kritika/9896 

[4] TORDA – Egy bánsági magyar falu agóniája, Historiae, Óbecse, 2025, 204 o.