„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

A csonoplyai Rajcsányi házaspárral beszélgettem nemrégiben arról, hogy majd harminc év elmúltával hogyan emlékeznek a 90-es években zajlott délszláv háborúk időszakára, hogyan élték túl azokat a hónapokat, amikor ott dörögtek az ágyúk, nem messze a falujuktól.

 – Szörnyű időket éltünk akkoriban, jobb nem is gondolni rá, nem is szoktunk azt az időszakot emlegetni – mondta Rajcsányi Krizsán Jolán (a fotón).  

– Sokan kaptak katonai behívót a csonoplyai férfiak közül?

–  A barátaink közül mindegyik megjárta a háborút.  Az unokaöcsémnek is el kellett mennie, de ő soha nem mesélt arról, hogy mit látott, miben vett részt. A szomszéd fiatalember bomlott elmével tért haza, és azóta sem heverte ki az ott átélt szörnyűségek hatását. A mi gyerekeink akkor még kicsik voltak, de az apjukat két alkalommal is elvitték tartalékosnak. Ráadásul úgy került a nyilvántartásba, hogy önként jelentkezett katonának – ami nem igaz.  Először a zombori kaszárnyába vitték, később meg a Duna-partra kapott beosztást, szerencsére a folyó innenső oldalán, nem irányították át horvát területre.

 – Mennem kellett volna nekem is a többiekkel, de én nagyon határozottan megtagadtam a parancsot, azért nem vittek át. Ezen múlott minden, ezért mondhatom most nyugodt lélekkel azt, hogy én nem vettem részt a háborúban, vagyis a harcokban. Mert nagyon piszkos háború volt az, nem arról szólt, hogy a hazánkat meg kell védeni, valami más volt mögötte – fűzi hozzá Jolán férje, Ferenc ( a fotón).

– Milyen feladatuk volt a Duna mellett?

– Mikor a zombori katonai egységgel megérkeztünk Gombosra, kivezényeltek bennünket a Duna-partra, négy-öt kilométerre a folyótól őrhelyeket alakítottunk ki, elszórtan, végig a part mellett. Figyelnünk kellett a túloldalt, ha ott mozgást észleltünk, jelenteni kellett. Ha a horvátok megindultak volna a folyó irányába, akkor be kellett volna avatkoznunk.

– Mennyien lehettek egy-egy csoportban?

– Kilencvenen, százan talán, de voltak ott fegyverek is, tankok is. Tőlünk mindössze 2 kilométernyire lehetett a híd, követhettük az ottani történéseket. Minden nap láttuk, ahogy szállították át a sebesülteket a zombori kórházba.

– Egyik rokonunk éppen a kórházban dolgozott, az intenzív osztályon. Mesélte, milyen szörnyű látvány volt a sok kéz- meg lábnélküli katona – mondja Jolán. – Nagyon megviselte őt is az az időszak, láttuk rajta. Időnként itt, a faluban is hallottuk az ágyúzást, félelmetes volt.

– Közel vannak a horvát határhoz. Nem fordult meg a fejükben, hogy elmeneküljenek?

 – Dehogynem, mihelyt kitört a háború, azonnal menni akartunk. Amerikába szerettünk volna eljutni, képesek lettünk volna két kisgyerekkel is nekivágni a nagy útnak, de nem tudtunk annyi pénzt összeszedni. Itthon maradtunk, és aztán még az 1999-es NATO-bombázást is át kellett vészelnünk. Görcsbe rándult a gyomrunk, ha megszólalt a légvédelmi sziréna, de azért csak kiálltunk az udvarra és vártuk, mi fog történni. Csonoplya és Kerény között van 9 siló, azokban békeidőben kerozint tároltak. Mindig attól rettegtünk, hogy valamelyiket találat éri. Szét is lőtték, de szerencsére csak azokat, amelyek éppen üresek voltak. A zombori repülőteret több alkalommal is bombázták, és egy üresen álló lakóház is találatot kapott.

A pusztítás nyomait nem csak itt láttuk. Két évvel ezelőtt eljutottunk a Plitvicei-tavakhoz, és döbbenten néztük a sok megrongált épületet, akad még bőven olyan, amit azóta sem újítottak fel.

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, nem volt fontos, ki a magyar, ki a szerb, de mióta átéltük a háborús éveket, ez is megváltozott. Amikor a régi időkről mesélek a gyerekeimnek, a fiam mindig azt mondja, hogy „Nektek legalább vannak szép emlékeitek, de nekünk nincsenek!” És ez annyira bánt, evvel mindig elszomorít.

– Ferenc mennyi ideig viselte a katonaruhát?

 – Én valójában hosszabb ideig voltam tartalékos, mint fiatal koromban tényleges katona. Tizenöt hónapot szolgáltam a hadseregben, a háború alatt pedig 18 hónapig voltam távol a családomtól. Ezt be is írták a katonakönyvembe.

Szabó Angéla

Manapság csak a gyengeelméjűek lehetnek elégedettek.
Vitorino Andreoli (Verona, 1940-) pszichiáter és irodalmár

A legjobb emberre szeretnénk szavazni, de az sose nincs a jelöltek listáján.
Kin Habbard (Frank McKinney Hubbard, 1868. szeptember 1. -1930. december 26.) képregény-rajzoló, újságíró és szatíraíró


Az ember az, ami a képzelete. A többi majom.
Rambo Amadeus, zenész

Az igazság lassú, de elérhető. Többnyire a sor végén állókat éri el.
Dobrivoje Antunović

Amióta lehorgonyoztak, menekül ki, hogy tud.
Zoran Doderović

A nép már megmondta a magáét. Jobb lett volna, ha még hallgat.
Dušan Rankov Lončar

Ha nem ezek lennének hatalmon… Ki tudja, hova jutottunk volna…
Voja Radovanović

A VMDK szerint Pásztor István és a VMSZ szégyenteljes módon visszaél a járványügyi helyzettel

Illusztráció (Fotó:VMDK)   

 

2020. 11. 26.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyben a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) és annak elnökét bírálják a járványügyi helyzet kezelése miatt.

Közleményüket teljes egészében, változtatás nélkül közöljük:

„A napokban megfigyelhettük hogyan használta fel Pásztor István és a VMSZ politikai haszonszerzésre az országban kialakult járványügyi helyzetet. Ahelyett, hogy egy olyan kormánykoalíció tagjaként, amely egészségügyi államtitkárral rendelkezik, hozzájárultak volna a járványügyi helyzet hatékonyabb kezeléséhez magyarlakta településeinken, Pásztor István és a VMSZ politikusai kampányba fogtak.

Először a katolikus Caritasnak szánt magyarországi adományokat “osztogatták” sajátjukként, majd Zentán a közkórháznak szánt magyarországi adófizetők ajándékával visszaélve kampányoltak, ami nem csak erkölcsileg kifogásolható, hanem törvényileg is tiltott.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ezért felszólítja Pásztor Istvánt és a VMSZ politikusait, hogy azonnal fejezzék be szégyenteljes politikai kampányukat, ne éljenek vissza se a magyarországi adományokkal, se a polgárok kiszolgáltatottságával, se azokkal az intézményekkel, ahol politikusaik vezető tisztségben vannak.

Meggyőződésünk, hogy csak közösen, nem átgázolván másokon, hanem összefogva és egymásra odafigyelve tudunk hatékonyak lenni a koronavírus elleni védekezésben.”

Óbecse, 2020. november 26.

VMDK Press

https://szabadmagyarszo.com/2020/11/26/a-vmdk-szerint-pasztor-istvan-es-a-vmsz-szegyenteljes-modon-visszael-a-jarvanyugyi-helyzettel/

Kirakat szerződés

VMSZ-SNS partnerség

 

Új(abb) koalíciós szerződést írt alá november 13-án Belgrádban a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) elnöke „a közös, programszintű együttműködésről és részvételről a Szerb Köztársaság kormányában”.[1]
A szerződés „szerves részét képezik a miniszterelnök-jelölt expozéja és a VMSZ programbeli (hat oldalt meghaladó – B. A.) prioritásai, amelyek Aleksandar Vučić és Pásztor István által parafált formában kerültek meghatározásra, valamint az 1-es és a 2-es számú (a szerződéshez csatolt – B. A.) melléklet, amely a VMSZ programbeli prioritásait tartalmazza”.
Az első melléklet a regionális és az infrastruktúra fejlesztésére és a befektetésekre, a második pedig a VMSZ részvételére vonatkozik a hatalmi szervekben és a befektetések, valamint a projektek és programok költségvetési forrásainak elosztására.

Pásztor István és Aleksandar Vučić az aláírás után

(Fotó: Tanjug)  

Pásztor István szerint a koalíciós szerződés „az (SZHP-val való – B. A.) együtt gondolkodásnak, az együtt cselekvésnek a közös halmazát”,[2] valamint „kapaszkodót” jelent a törvényalkotásban.[3]
A magyar nyelvű sajtóban nem találni egyetlen elemző írást, de kommentárt sem a Pásztor–Vučić-féle „megállapodásról”, mint ahogy az utóbbi időben másról sem.
Kivételt képez az Autonómia Vajdasági Civil portál, amelyik az Észverés#18 című november 17-ei beszédműsorában arra a kérdésre is kereste a választ, hogy „mit tartalmaz a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt koalíciós szerződése?”
Gyulai Zsolt civil aktivista értékelése szerint „a koalíciós szerződésnek ’kirakat-jellege’ van”. – A Szerb Haladó Pártnak akkora befolyása, hatalma van a parlamentben és az önkormányzatokban, hogy nincs szüksége senkire ahhoz, hogy bármilyen döntést megszavazzon – mondta. – Szerintem ez a szerződéskötés a VMSZ szavazói felé, illetve a kifelé való kommunikáció céljából történt négy éve,[4] történt most is – tette hozzá Gyulai, aki kiemelte azt is, hogy „a négy évvel ezelőtti szerződésben foglaltakból csak kevés pont valósult meg”.[5]
Losoncz Márk filozófus szerint a szerződés „zavarba ejtő, mert hemzseg a konkrétumok nélküli megfogalmazásoktól, a homályos, ködös, megfoghatatlan mozzanatoktól”[6] (mint például „a lehető legnagyobb mértékben veszik figyelembe, hogy”, „figyelmet fordítanak arra, hogy”, nagyobb mértékben pénzelnek”, „összehangoltan dolgoznak”, „javítani fogják”, „megvizsgálják azt a javaslatot, hogy”).[7]
– Az ilyenfajta szövegformálás célja, hogy ne fogalmazódjanak meg olyan tételek, amelyeket később számon lehet kérni – mondta Losoncz, majd hozzátette: „Ha az ígéretek pontatlanok, megfoghatatlanok, ködösek, akkor a politikai számonkérhetőség sem érvényesül”.[8]
Losoncz felhívta a figyelmet arra is, hogy „a szerződésben vannak olyan dolgok is, amelyek már megvalósultak, vagy amelyeket már törvény szabályoz”, illetve „olyan kitételek is, amelyekről nyilvánvaló, valószínűsíthető, hogy sosem valósulnak meg”.[9]
A beszélgetésben ugyancsak résztvevő Patócs László elmondta, hogy „a mostani szerződés több vállalása már a 2016-os szerződésben is szerepelt. Szerinte fontos figyelembe venni, hogy ez a szöveg ’nincs kőbe vésve’, ezek célok, megvalósítandó tervek összegzései”.[10]

A Magyar Nemzeti Tanács „alapította” véemeszes Magyar Szó nevű lap november 14-én tájékoztatott arról, hogy a két említett párt „aláírta a koalíciós megállapodást”,[11] majd a november 19-ei számában közli, hogy mit mondott a véemesz elnöke az Újvidéki Rádió Hangadó Szerda című műsorában a dokumentumról.[12] A november 21-ei (hétvégi) számában pedig a lap egész oldal terjedelmű interjút közöl a pártelnökkel, aki arra a kérdésre is válaszolt, „hogyan zajlottak a haladókkal folytatott tárgyalások, milyen politikai tanulságot eredményeztek?”[13]
A Magyar Szó már huzamosabb ideje – talán amióta a Magyar Nemzeti Tanács átvette az „alapítója” szerepét – nem közöl a társadalmi és politikai eseményekhez fűződő kommentárokat. Így nem készült írás arról sem, hogy mi teljesült és mi nem a VMSZ és a SZHP 2016. évi koalíciós szerződéséből. Hozzájárul-e az vagy sem a délvidéki/vajdasági magyar közösség helyzetének javításhoz? Ebből az következik, hogy a lap nem teljesíti a sajtó alapvető, a hatalom ellenőrző szerepét, és pártközlöny szintjére süllyedt. Sajnos, ez az MNT által „alapított”, vagy támogatott más médiára is vonatkozik, ami csak az itteni magyar sajtót szégyeníti.
A független/„szabad” internetes hírportálok szinte nem is vagy csak mellékesen említik a két párt koalíciós szerződését, ami megint csak téves hozzáállás, mivel az egész közösséget érinti.

 

A SNS és a VMSZ logója

A Fordulatért Mozgalom [Pokret za preokret] ellenzéki szervezet közleményében „a legerélyesebben elítélte az aláírt megállapodást és úgy véli, hogy a megvalósítása nem csak Szerbia területi integritásának a beomlását, hanem a volt Jugoszlávia területén új összetűzések megnyitását is jelentené. Ez komoly feszültségeket okozhat Vajdaságban, amelynek hiányzik az autonómiája, de nem nemzeti alapon, hanem abban a jogban, hogy megvalósítsa az alkotmányos illetékességeit, amelyek, különösen a VMSZ és a SZHP hatalma alatt teljesen helyettesítettek”.[14]
– A pártközi megállapodás, amelyet a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyarok Szövetsége aláírt, kimondott rendelkezéseket tartalmaz a közigazgatási kerületek határainak átszabásáról, amelyeknek etnikai alakja lenne. Ebben az aktusban az áll, hogy ’a közigazgatási kerületek megalakításakor’ tekintetbe veszik Ada, Magyarkanizsa és Zenta területi, közlekedési és gazdasági kapcsolatait Szabadkával és Kishegyessel.
Ilyen módon magyar többségű entitás alakulna ki, ami a VMSZ világos szándéka és Orbán Viktor kinyilvánított törekvése, mert az itt élő lakosok többségének magyar állampolgársága is van, és ez utat jelent a magyar nacionalisták és irredenták célja megvalósításának a „64 vármegyéről” – áll a FM-nak „a SZHP és a VMSZ megállapodása a határok megváltoztatásának aktusa” c. közleményében.
Az FM szerint „ezzel Szerbia határait egyértelműen átszabják”. – Ez a terület magától értetődően egyike lenne azoknak a megyéknek, ahogyan Nagy Magyarországot a magyar nacionalisták elképzelik. Az egész megállapodásnak ilyen intenciója van, mivel megfogalmazza a Szerb Köztársaság jövőbeli alkotmányos kereteit, ami nem szokványos a pártközi megállapodásra – véli a FM.
Az FM a továbbiakban kiemeli, hogy a megállapodás fő célja „Vučić hatalmon maradása”.
– A megállapodásnak beláthatatlan következményei lehetnek Szerbiára nézve, mert lehetőséget nyit Szerbia déli részén az új területi megosztásnak, ahol albán többség él, valamint Raška, illetve Sandžak területén, ahol a bosnyák lakosság van többségben. Mindez Aleksandar Vučić rezsimjének és annak a támogatásnak a fenntartása céljából történik, amelyet az Orbán Viktortól kap – írja közleményében a FM.

November 16-án az Új szerb politikai gondolat [Nova srpska politička misao] internetes oldal közölte: „A VMSZ értesítette a Subotičke.rs portált, hogy tegnap a párt oldalán tévedésből a a Szerb Haladó Párttal kötött koalíciós szerződés munkaváltozata jelent meg, és hogy a Vajdaság AT illetékességről szóló törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó szakasz a javított, a mai napon közzétett változatban [II: Vajdaság AT helyzete c) – B. A,] így hangzik: A legrövidebb időn belül az eredeti hatáskörök számának növelése érdekében kidolgozzák a Vajdaság AT hatásköreinek meghatározásáról szóló törvény módosításait, a pénzelés forrásainak pontos meghatározása érdekében pedig elfogadják Vajdaság AT hatásköreinek pénzeléséről szóló törvényt.”[15] (A szerb szövegben nem az „usvojiće” (elfogadják), hanem a „pristupiće” szó áll, vagyis hozzálátnak az említett törvény elfogadásához, ami mégsem ugyanaz – B. A.] Ilyen szempontból, tehát, felvetődik a szerb és a magyar szöveg megegyezőségének a kérdése is.
Az idézett portál szerint, a VMSZ értesítette a szerkesztőséget arról is, hogy „a koalíciós szerződés nem tartalmazza”[16] a közigazgatási körzetek meghatározására vonatkozó (fent idézett) bekezdést, amivel kapcsolatosan a FM közleményben reagált.

Hiába tartottak „hosszú idei a koalíciós tárgyalások”,[17] a koalíciós szerződés nem csak, hogy zavaros, de ellentmondásos is. Nem tartalmaz teljesítési határidőt az egyes „prioritások” megvalósításhoz, ezek nélkül pedig a vállalásokat sem lehet számon kérni! Nem véletlen, tehát, az Autonómia portál beszédműsoráról szóló írásnak a címe: „Koalíciós szerződés – amely senkit nem kötelez”![18]
Az első szakaszában kimondja, hogy „a szerződő felek egyetértenek abban, hogy támogatják és részt vesznek a Kormány munkájában, összhangban azokkal a programbeli célokkal, amelyek a miniszterelnök-jelölti expozéban (talán expozéba – B. A.) kerültek”.
Ebből is látszik, hogy a VMSZ teljesen összefonódott a Szerb Hatalmi Párttal, feladva az önállóságát is. Pásztor attól a ponttól, amikor a SZHP-vel való együttműködésért kizárás járt a véemeszből,[19] eljutott addig, hogy most a VMSZ az SZHP „megbízható partnerének számít”![20] Nem kis vargabetűt csinált Pásztor István! Meg lehet bízni benne!
A fenti állítást erősíti a kérdés, mi szüksége van egy pártnak, hogy a „prioritásait, Aleksandar Vučić is „parafálja”/kézjegyével ellássa? Azt jelenti ez, hogy a párt „prioritásainak” a meghatározáshoz a szerb államfő beleegyezése is szükséges? Akkor meg minek a párt? Vannak-e szervei, működnek-e egyáltalán? A VMSZ elnöksége – amelyben Pásztor családtagjai és barátai is ülnek – egyáltalán megvitatta-e/jóváhagyta-e a szerződést? Erre nincs is szükség, hiszen úgyis jóváhagyta volna?

 

 A szerződés V. Kisebbségi kérdések c. fejezetében az autonómia szó még csak nem is szerepel. Ez azt is jelenti, hogy a VMSZ végleg feladta a nemzeti kisebbségi önkormányzatért folytatott küzdelmet.
A fejezet а) pontjában azt írja, hogy „az alkotmánymódosítási folyamat során megvizsgálják azt a javaslatot, hogy a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak megvalósítását, melyeket az Alkotmány garantál, sarkalatos törvény státusszal rendelkező törvény szabályozza.”
A szerződés előkészítői azt sem tudják, hogy ilyen „sarkalatos törvény” (Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről)[21] – 2002. óta létezik?! Nem ennek a törvények a törvények az alkalmazását kellett volna (már jóval korábban) számon kérni és a módosítását, összehangolását követelni az időközben elfogadott nemzetközi mércékkel?
A b) alatt „a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak, hogy összehangoltan dolgoznak a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítását szolgáló felülvizsgált Akcióterv elfogadásán és végrehajtásán”.
Ebből a pontból jól látszik, hogy nem halad az Akcióterv felülvizsgálása. Pontosabban csaknem két éve[22] már „jegelve van”, s ez akadályozza az alapvető jogok érvényesülését. Ez is a VMSZ „sikere”? Most majd „összehangoltan dolgoznak” az elfogadásán?
A c) pont szerint a Felek (mármint a VMSZ és a SZHP) „helyzetelemzést végeznek, melynek célja feltárni azokat a kritériumokat és mércéket, amelyek előírják a kisebbségek megfelelő részarányának elérését a közszféra bizonyos területein”.
Botrányos, hogy még csak eztán végeznek „helyzetelemzést” a részarányos foglalkoztatás „kritériumainak és mércéinek feltárására”! A junior Pásztor (Bálint), a VMSZ egyik alelnöke ugyanis sokszor és előszeretettel hivatkozott a pártnak „részarányos foglalkoztatásra” vonatkozó javaslatainak (a 2015. július 30-ai) elfogadására, mint „25 éves célkitűzésnek a megvalósulására”,[23] amit most „megfelelő részaránynak” fogalmaztak meg. Egyáltalán mit értenek a (most már) „megfelelő részarány” alatt és mikor javul a nemzeti kisebbségek foglalkoztatási aránya?
Lehetne ezt a szerződést még hosszasabban elemezni, csak nem érdemes. Megtalálható ugyanis benne sok minden, csak az nem, ami szükséges lenne!
Az is kérdés, hogy pártközi koalíció tárgya-e valamilyen „út építése”, „helyi útfelújítása”, stb., ami egyébként is már szerepel a tervekben? Miért kell a pártoknak meghatározni, hogy hol és mit építenek, vagy újítanak fel? Nem tévesztették össze a „partnerek” a párt- és az állami illetékességeket?

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, pontosabban a két elnök partnerségét. Kérdés azonban, hogy ez megfelel-e a vajdasági magyar közösség érdekeinek, az ország nemzetközi megítélése, valamint és az egyre feszülőbb belpolitikai helyzetre való tekintettel is. Annyit azonban biztosan el lehet mondani, hogy a szerződésről a délvidéki/vajdasági magyar közösségben semmilyen vita nem volt. Így nem lehet állítani, hogy a közösség támogatását élvezi.
A VMSZ újabb alkalmaz mulasztott el a délvidéki/vajdasági magyar közösség megoldatlan kérdéseinek a rendezésére!

BOZÓKI Antal
Torda, 2020. november 26.

---

[1] https://www.vmsz.org.rs/o-nama/dokumentum/koalicios-szerzodes-2020.
[2] mh: „Az együttcselekvés közös halmaza”. Magyar Szó, 2020. november 19. 4.
[3] Uo.
[4] KOALÍCIÓS SZERZŐDÉS A KÖZÖS, PROGRAMSZINTŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL ÉS RÉSZVÉTELRŐL A SZERB KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁBAN, 2016. augusztus 14. https://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes, 2016. augusztus 15 12:12, és http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes-0
Lásd még a Nesze semmi, fogd meg jól! SZHP–VMSZ „KOALÍCIÓS SZERZŐDÉS” c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8328
[5] ÉSZVERÉS #18: Koalíciós szerződés – amely senkit nem kötelez
A teljes adás itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=Q7PRWQIhd_o&feature=emb_logo
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Uo.
[9] Uo.
[10] Uo.
[11] mh: Közös erőfeszítés a fejlődésünkért. Magyar Szó, 2020. november 14. 1. és 5.
[12] mh írása az 1-es alatt.
[13] v-ár: Egy szokatlan év impozáns hozadéka. Magyar Szó, 2020. november 21. 1. és 5.
[14] "Sporazum SNS i SVM akt o prekrajanju granica" [A SZHP és a VMSZ megállapodása a határok megváltoztatásának aktusa] https://direktno.rs/politika/314848/sns-svm-sporazum-pokret-za-preokret.html, 2020. november 17. 12:01
[15] Nova srpska politička misao. SVM: Juče greškom objavljena radna verzija koalicionog sporazum http://www.nspm.rs/hronika/svm-juce-greskom-objavljena-radna-verzija-koalicionog-sporazuma-sa-sns.html?alphabet=l, 2020. november 16.
[16] Uo. Lásd még: Шта пише у споразуму СНС и СВМ или - рађа ли се "Заједница мађарских општина"?! [Mit ír a SZHP és a VMSZ megállapodásban vagy – születőben van-e a „Magyar Községek Közössége?!] http://www.nspm.rs/politicki-zivot/sta-pise-u-sporazumu-sns-i-svm-ili-radja-li-se-zajednica-madjarskih-opstina.html, 2020. november 15.
[17] Lásd a 13-as alatti írásban.
[18] Lásd az 5.ös jegyzetben.
[19] Kizárják a VMSZ-ből az óbecsei koalíció támogatóit https://pannonrtv.com/rovatok/politika/kizarjak-vmsz-bol-az-obecsei-koalicio-tamogatoit, 2012. július 17. 12:05.
[20] Lásd a 13-as alatti írásban.
[21] A JSZK Hivatalos Lapja, 11/02. szám, Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/03. szám – Alkotmányos Alapokmány és a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/09. szám – másik törvény, 97/13. szám – AB és 47/2018. szám https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[22] NACRT REVIDIRANOG AKCIONOG PLANA ZA POGLAVLJE 23 [A felülvizsgált Akcióterv 23. fejezetének tervezete] https://paragraflex.rs/dnevne-vesti/110219/110219-vest14.html
[23] A kormány elfogadta a VMSZ részarányos foglalkoztatásra vonatkozó javaslatait https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18901/A-kormany-elfogadta-a-VMSZ-reszaranyos-foglalkoztatasra-vonatkozo-javaslatait.html, 2015. július 30. 14:16.

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

(Mindent csak minisztériumi engedéllyel)

http://media.rtv.rs/hu/delelottimozaik/60537

Döbbenten, elképedve hallgatom a rádióban a riportot. Arról beszélgetnek, hogy a koronavírus-járvány milyen módon nehezíti meg és lehetetleníti el a munkát és egyáltalán az életet az idősotthonokban. Mert azokban is igazodni kellett az új előírásokhoz, a megszigorított – esetenként észszerűtlen és eltúlzott – intézkedések következtében pedig számos kényszerű változásra került sor a működésükben.

Máriás Matild

Érdemes végighallgatni Grajlah Emma műsorát, okulhatunk belőle.

Részlet a rádióriportból:  

„Az egészségügyi miniszter még a koronavírus-járvány legelején, pontosan március 14-én elrendelte, hogy az idősotthonok lakóinak tilos az intézmények elhagyása, magyarán: szobafogságba kerültek. Azóta eltelt 8 hónap. Nem kis idő még annak se, aki szabadon közlekedhet, amikor szabad vagy lehetséges. Ahogy az otthonokban lakó szépkorúaknak, akikből 50 ezer van Szerbiában, nem szabad a kijárás, úgy az otthonlátogatás sem engedélyezett. Jelen pillanatban MINISZTÉRIUMI ENGEDÉLYRE van szükség, ha például egy újságíró interjút szeretne készíteni valamelyik gerontológiai otthon vezetőjével, de azt sem négyszemközt, esetleg csak telefonon.

A magyarkanizsai Batthyáneum Idősek Egyházi Otthonának vezetője, Kracsun Miklós jóvoltából sikerült nyélbe ütni egy beszélgetést, de azt sem az otthon berkein belül, csupán körbenézhettem a szépen terjeszkedő otthon udvarában, a beszélgetést pedig egy közeli kávézó kerthelyiségében ejthettem meg.

Kracsun Miklós: Aszerint kell dolgoznunk, ahogy a minisztérium kéri. Március óta szinte be van zárva minden lakó, csak kivételes esetekben tudunk engedélyt adni, hogy eltávozhassanak, kimehessenek, a hozzátartozóknak pedig tilos a bemenetel az otthonba. Be kell jelentkezni, ha valaki meg szeretné látogatni a szeretteit, utána ki kell jelölni a helyet, hogy hol történik a találkozás. A védőmaszk kötelező mind a két fél részére. Nekünk jelen kell lenni a látogatás alatt. Nem lehet érintkezés kettejük között, megölelni a hozzátartozót, erre nincs mód. Úgy oldottuk meg, hogy egy kapu választja el őket, belül van a bentlakó, kívül a hozzátartozó. Tizenöt perc a megengedett idő, amit együtt tölthetnek. A csomag fertőtlenítés után kerül a lakóhoz. És jelentést kell küldenünk a minisztériumba, mi történt aznap, jött-e látogató, hányan voltak..."

Elgondolkodtató. Az igazgató elmondása szerint senki nem léphet be az otthonba, csak az, aki rendelkezik minisztériumi engedéllyel. Márpedig egy olyan intézményben, amelynek a koronavírus-működés idején is működnie kell, az is megtörténik, hogy valami nem működik, vagyis mestert, szerelőt kell hívni, hogy egy-egy javítást elvégezzen. Ilyen esetben sem tehetnek kivételt, akkor is kérelemmel kell fordulni a minisztériumhoz, és csak miután megérkezett a jóváhagyás, akkor engedhetik be, hogy a munkát elvégezze.   

A másik: a bejáratnál leadott csomagokat a kézbesítés előtt fertőtleníteni kell. Matild néni elmondta, hogy a moholi idősek otthonában hetente egy alkalommal veszik át a küldeményeket, akkor is csak az előre meghatározott időpontban. Fertőtlenítik, és majd csak a másnapi ebéd után kaphatják kézhez az ápoltak. Azt azért érdekes lenne végignézni, hogy például a szőlőt, a forralt házi tejet, vagy a rokonok által készített kalácsot, süteményt hogyan, milyen módon lehet „ártalmatlanná”, vírusmentessé tenni.

Döbbenetes az is, hogy minden egyes látogatást lajstromba kell venni. Nem tudom, hány idősotthon, hány gyermekotthon, és hány értelmi fogyatékosokat gondozó intézmény működik az országban, de nyilván mindegyikre érvényes a minisztériumi utasítás. Ha pedig mindegyiknek szigorúan be kell tartania az előírásokat, és ha mindegyikből napi jelentést kötelesek küldeni az illetékes minisztériumba, azokat vajon ki olvassa… Hány embernek ad munkát a beérkező anyag áttanulmányozására, elemzése?

Amint az igazgató beszámolójából kiderült, a koronavírus felbukkanása óta igencsak bonyolulttá vált a kapcsolattartás az intézmény ápoltjai és a hozzátartozóik között. A bentlakók eleinte kizárólag csak telefonon tudtak beszélni a családtagjaikkal, az ismerőseikkel, mert tilos volt a találkozás – ők  nem léphettek ki az otthon kapuján, a hozzátartozókat pedig nem engedhették be. Ezért aztán megtörténik olyasmi is, hogy a közel 91 esztendős, beteg, ágyhoz kötött édesanya hónapok át nem láthatja a már szintén korosodó fiát, mert az nem kaphat eltávozási engedélyt, ő viszont képtelen még a szobáját is elhagyni. Nyolc hónapja nem találkoztak, és ki tudja, látják-e még egymást ebben az életükben.

– Egyedül élek, az ágyban fekve sok minden eszembe jut. Néha arra gondolok, hogy én már úgy halok meg, hogy nem is láthatom az én Feri fiamat, pedig itt van egy karnyújtásnyira. Ő a moholi otthonban, én meg Péterrévén, a két falu között csak 6 kilométer a távolság. Tíz évvel ezelőtt került az otthonba – panaszolja sírva az idős asszony, Máriás Matild (a képen). – Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna látni. Amikor itthon volt, kiszolgált, elintézte a bevásárlást, meglátogatta a rokonokat, reggelente eljárt a templomba. De a járvány kezdete óta nem jöhet. Csak idegeskedek miatta, ő is nagyon legyengült, orvoshoz került. Amikor telefonon érdeklődtem felőle, mindig azt mondták, hogy kint van az udvaron, segít gereblyézni a falevelet. Gyanús volt, hogy sosem tudták elérni, aztán rájöttem, hogy nem akarták, hogy aggódjak miatta, ezért titkolták el az igazságot. Sajnos a születésnapjára sem hozathatom haza, december 9-én tölti a 66. életévét, majd felhívom és felköszöntöm, ha már nem találkozhatunk.

Szabó Angéla

Vajdaság Napja – Nem a mi ünnepünk!

 

 2020. 11. 25.

Felszólítunk mindenkit, pártállástól függetlenül, hogy Vajdaság Napját ne tekintse ünnepnek és ne vegyen részt a megünneplésére szervezett eseményeken! – olvasható a Magyar Mozgalom elnöksége által aláírt közleményben, amely arra is kitér, hogy „1918. november 25-én Újvidéken a főleg szerbekből és más szláv nemzetiségekből álló nagygyűlés úgy határozott, hogy az I. világháborúból vesztesként kikerülő Magyar Királyságtól elszakítják és a Szerb Királysághoz csatolják a hozzá addig soha nem tartozó Bácskát, Bánságot és Baranyát. A gyűlésen részt vevő 757 küldöttből csupán egy volt magyar nemzetiségű. Így az addig a lakosság csupán egyharmadát kitevő szlávok a többségi magyar és német lakosság megkérdezése nélkül döntöttek további sorsukról. Ezt az állapotot szentesítette később a trianoni békeszerződés. A II. világháború borzalmai és az újabb elvesztett háború aztán végérvényesen bebetonozta ezt az állapotot.”

A Magyar Mozgalom szerint, ha nehezen is, de a délvidéki magyarság száz esztendeje küszködik kisebbségi sorban saját szülőföldjén. Fogyatkozva, de megmaradt az itt élő magyarság, amelyet arra szólít fel a szervezet, hogy őrizze nyelvét, kultúráját, ezeréves örökségét, mivel a közösség legfőbb kapaszkodója, hogy Vajdaságban az itt élő magyarok itthon vannak!

A közlemény szerint a vajdasági magyarok békében igyekszenek együtt élni a szomszédos népekkel, inkább elszenvedői, mint kezdeményezői a nemzeti türelmetlenségnek. Tehetetlenül nézték a magyar nyelvű helységnévtáblák lefestését, a falakra firkált gyűlöletkeltő írásokat vagy ahogyan a vajdasági magyar fiatalok ki voltak téve akár fizikai atrocitásoknak is, mert magyarul beszéltek az utcákon. A hatóságok az esetek elenyésző részében oldották meg ezeket az ügyeket.

„2018. június 19-én, a magyar-szerb kapcsolatok állítólagos csúcsán azonban jött az újabb pofon, a tartományi képviselőház a Haladó Párt és a VMSZ hat képviselőjének támogatásával megszavazta a november 25-ei nagygyűlés napját Vajdaság Napjává.

A Magyar Mozgalom mélységesen sajnálja és elítéli a döntést, amivel szerintünk újabb sebet ejtettek a délvidéki magyarság önbecsülésén, ráadásul a Vajdasági Magyar Szövetség támogatása révén, magyar emberek szavazataival legitimizálta ezt.”

https://szabadmagyarszo.com/2020/11/25/vajdasag-napja-nem-a-mi-unnepunk/