2016. március 8., kedd

Nemzetközi nőnap

Tüntető nők az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszus kapcsán. A német Clara Zetkin azon a kongresszuson javasolta, hogy világszerte tartsanak évente nőnapot.

A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja 1913 óta március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.

Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban és a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére.
Az első nemzeti nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg, akkor február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket. Az 1910-ben Koppenhágában megrendezett II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy világszerte tartsanak évente nőnapot. A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban.
Az időpont 1913-ban került március 8-ára a New York-i textilmunkásnők 1857. évi sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek - az emlékére. Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a nőnapot.
Az 1980-as évektől ezen a napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel a figyelmet a nőknek a társadalomban játszott meghatározó szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára és védtelenségére is: arra, hogy a jogegyenlőség továbbra sem jelent esélyegyenlőséget.
Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést, ezért 2009 márciusában az Európai Bizottság kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért.
Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat. (Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása)

Nem párttag a pártlistán. Ez valami olyan, mint: szerencsétlen, de boldog.

Draža

Emlékműveket emelnek egyeseknek, hogy aztán ledöntsék és másoknak emeljenek emlékművet. Minden változik, a kövön kívül.

Aleksandar Čotrić

A bolondok és a gyermekek mindig igazat mondanak.

Eco, Umberto (Alessandria, 1932. január 5. – 2016. február 19., Milánó) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere

2016. március 7., hétfő

Urbán András esete a VMSZ-szel és a MM-mal

Bódis Gábor

Tudomásom szerint, csak Dévavári Zoltán szavazott nemmel a kirúgásokat szentesítő döntésre.Az esetet Urbán Andrásnak, a Kosztolányi Színház sajtóértekezletéről készült tudósításokból, Maglai Jenő, szabadkai polgármester tévés nyilatkozatából és a Második Nyilvánosság oldalán folytatott vitából igyekszem megközelíteni.
Ugyebár adott egy köztársasági rendelet, amely maximalizálja az állami (és önkormányzati, ami egy és ugyanaz) alkalmazottak számát. Akikből, a kormány szerint, több van a kelleténél. Vagy nincs rá elegendő pénze. Annak, aki elveszíti munkáját, ez tök mindegy.
A létszámcsökkentést egyes minisztériumoknál, intézményeknél, hivataloknál konkrétan, szám szerint megszabják. Máshol, például „Szabadkán 2373 főre korlátozták az önkormányzathoz tartozó szervekben és intézményekben dolgozók számát” (Pressburger Csabát idézve). Tehát az önkormányzatra bízzák azt a „kellemes” feladatot, hogy ezeket a kirúgásokat szétterítse. Szét is terítette.
Amennyiben ez így van, márpedig nekem így tűnik, akkor most már aligha lehet arra hivatkozni, hogy a rossz a törvény és ha a VMSZ nem szavaz annak idején rá, akkor most ez a probléma nem is létezne. Vučićéknak nem kell a VMSZ, hogy törvényt vagy rendeletet tudjanak elfogadtatni. Ellenkezőleg, a VMSZ-nek van szüksége a hatalom melengető puhaságának közelségére.
De a köztársasági erőviszonyok (Vučić mint erő, a többi viszonylagos) nem mentik fel a felelősség alól azokat, akik megszabták honnan kell lefaragni a 2373 keretet meghaladó „létszámfelesleget”. És akik szerint a Kosztolányi Színháznak két munkahelyről le kell mondania, a 16-ból. De talán nem azért esett a választás a színház két (még ismeretlen) alkalmazottjára, mert a polgármester által kezdeményezett „egyeztetésre” Urbán az egyik munkatársnőjét küldte el maga helyett (mert szokása szerint éppen rendezett valahol)? Ez azért túl meredek lenne.
Ami tovább bonyolítja az ügyet: a szabadkai küldött testületben megejtett szavazáson, tudomásom szerint, csak Dévavári Zoltán szavazott nemmel a kirúgásokat szentesítő döntésre. Tehát: a VMSZ megcsonkult frakciója is és a korábban belőlük kivált Magyar Mozgalom küldöttjei is. A többséget biztosító haladók úgy szavaznak „magyar” ügyekben, ahogy a VMSZ akarja. Nehezen megfejthető rejtély egy kívülálló számára, hogy a választásokon induló új mozgalom az első adódó alkalommal „összeborul” az ősellenségével.
Van valami Urbán András személyében, ami egyesíti őket? Vajon kultúrpolitikai szándékok vezérelhették az összeborulókat? Legyen inkább több Wass Albert és Csárdáskirálynő? És ne olyan Koštanák, Neoplanták, amelyeknek ováció jár Szerbiában (is), vagy olyan Bánk bán, amelyet a fanatikusan butuló magyarországi hivatalos kultúrpolitika nemzetgyalázásként fog fel?
Vagy a mozgalmisták számára már az is elegendő alap a bizalmatlanságra, hogy Urbán színházát a hivatalos vajdmagyar kultúrpolitika (olvasd: Lovas Ildikó) támogatta? Tudom, hogy a politikai taktikázások gyilkos, de gügye világa nem egy profi kémregény bonyolultságát tükrözi, de ez elegendő érv lenne?

2016. március 7.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7317

Jaj az egyszólamú kultúrának!

Bence Erika

„Jaj annak az irodalomnak, amelynek recepcióját pártasszonyok és udvartartásuk határozza meg!” Bence Erika:
Gondolom, nem Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 1935-től 1946-ig vezetett naplójával van baj. Zseniális alkotás. Döbbenetes, felkavaró, örökérvényű.
Nem a nagyképűség, hanem a több mint három évtizedes kritikaírói tapasztalat mondatja velem: minden bizonnyal a róla szóló, Hét évtized csend című ismertetőm színvonalával sincs gond. A lapban és a mellékleteiben közzétett „szómenéses” tárcácskák, vagy a szerző leckefelmondó készségét tanúsító, „nem merek a hivatalos kánontól eltérni”-féle kritikák átlagszínvonalát biztosan eléri. (Az összeollózott, lekoppintott, plágiumbotrányba keveredett és a Magyar Szóban akadálytalanul megjelenő cikkek esetére itt nem is érdemes szót fecsérelni.)
Ennek ellenére a Magyar Szó főszerkesztő asszonya, miként korábban a Houellebecq-kritikát, nem engedélyezte újabb írásom, a fent nevezett kritika közlését a lap Vélemény rovatában, ahol fontos társadalmi, politikai és kulturális jelenségekről, eseményekről, közéleti történésekről jelennek meg cikkek, kritikák. Vélemények. A rovatcím is ezt mutatja. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójának megjelenése és kritikai fogadtatása az egyik legfontosabb eseménye volt az elmúlt másfél esztendő magyar kulturális közéletének.
Ha nem a bemutatott mű, nem az írás színvonala a kérdéses, akkor csak egy lehetőség maradt: a szerző személye, vagyis én vagyok feketelistán.
Persze, tudom én ezt nagyon jól. Írásom, a Lovas-regény kritikája, kiváltója volt a szomorú és vérlázítóan igazságtalan lezárást nyert Kilátó-ügynek. Ugyanakkor továbbra is meggyőződésem, hogy egyetlen rossz regényről sem lehet elismerő kritikát írni, bárki legyen is az írója; a színvonal alatti teljesítményről nem szabad dicshimnuszokat zengeni, a kiváló teljesítmény pedig akkor is az, ha a kánonalkotók ezt valamiért nem akarják elismerni. Meggyőződésem továbbá, hogy nincsenek földi (elképzelésük szerint: tévedhetetlen, tökéletes, bírálni lehetetlen) istenek. Legfeljebb anno, a kommunista vezérek hírdették magukat annak és olyannak. De ők is sorra megbuktak.
Meggyőződésem továbbá, hogy a politikai tevékenység nem kizárólagosan párttevékenység; az értelmiségi magatartás része kell legyen a társadalmi diskurzusban való tevékeny részvétel. Az akadémiai polgár nem azáltal tesz szert tekintélyre, hogy magához ragadja a megfellebbezhetetlen véleményalkotás pozícióját, hanem inkább, hogy felelősen viszonyul a társadalmi folyamatokhoz; akkor is kiáll az igazság, a hitelesség mellett, ha az számára fontos klikkérdekeket sért. A hatalmi pozíció pedig semmiképpen sem jelentheti a mások életével, egzisztenciájával való rendelkezés kiváltságát. Ha ilyesmi történik a társadalomban (és a mi környezetünkben tombol a kirekesztés, az ellehetetlenítés, a tönkretevés, az anyagi kivéreztetés politikája!), a felelős értelmiségi előtt csak egyetlen járható út áll: szembeszáll a hatalommal.
Nemrégiben egy írásom (Térey János A Legkisebb Jégkorszak című regényéről) megjelent a Magyar Szó említett rovatában. Úgy hallottam, ezt a lap irányító grémiuma fel is rótta a szerkesztőnek. Az ő „hibája” volt. (Gondolom, a főszerkesztő asszony nem figyelt, és ezért nagyon megszidták „odaföntről”. Most nagyon elővigyázatos volt.)
A Magyar Szó főszerkesztő asszonya talán azt mondja, ők nem kértek tőlem írást, tehát nem is kell közölniük. Mióta működnek a külső munkatársak, tudósítók hálózatára is építkező (ne mondjam: a nyitottság és pluralitás elvét betartó) napilapok így? Jómagam a Magyar Szónak harminchat éve vagyok (voltam?) tudósítója, munkatársa, sőt – mivel a Jó Pajtás is a laphoz tartozik –, állandó rovatvezetője. (Majd nem leszek!) Megboldogult férjem három és fél évtizeden át volt a lap újságírója – ami azért nem mellékes mozzanat, mivel ilyenképpen a Magyar Szó nagyon sokáig az életünk része is volt. Nem tudnék ilyen működésekről. Azt viszont biztosan tudom, hogy még a nemzetközi rangú tudományos folyóiratok sem élnek a kizárólagos felkérés eljárásával; bárhova lehet szabadon cikket küldeni – a tudományos szabványoknak kell eleget tenni.
A félreértés elkerülése végett, jómagam nem küszködöm publikációs gondokkal. Több folyóiratnak vagyok szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja, munkatársa.
Hogy miért akarok mégis publikálni egy olyan lapban, ahonnan kidobtak? (Még konkrétabban: a lapjain történő publikáció számomra szakmailag egyetlen pontot sem hoz!) Egyszerű. És természetes. Mert úgy vélem, az irodalomkritikai/-politikai párbeszéd nem lehet egysíkú, központilag irányított, egyszólamú. Jaj annak az irodalomnak, amelynek recepcióját pártasszonyok és udvartartásuk határozza meg! Emellett van/lehet értelmes és érdeklődésre számot tartó közlendőm a magyar irodalom jelenségeiről.
Egyébként, ha nem az elvakult sértettség és bosszú irányítaná a kulturális közéletet, ha volna egy csöpp belátásuk, akiknek nincs, tudnák, hogy igazán elhallgattatni a disszonáns hangokat épp az általuk alkalmazottal ellentétes módon lehet. Ha hagyják érvényesülni. Jelen esetben, ha hagyják megjelenni a cikket. Nyilván semmilyen különösebb visszhangja nem lett volna; néhány, az irodalom iránt érdeklődő olvasóhoz eljutnak – az aktuális politikai folyamatokat közvetlenül nem érintő – gondolatai. Egyszerűen elfelejtődött volna.
Tényleg azt hiszi valaki a Magyar Szóban, hogy a digitális kultúra adta lehetőségek világában bárkit is el lehet hallgattatni, hogy meg lehet akadályozni, hogy egyes cikkek napvilágot lássanak?
Azt mondják, az internetes portálok egyre színvonalasabb irodalmi diskurzust folytatnak. Többek között a Magyar Szóból kirugdosott szerzők is ott publikálnak.

2016. március 5.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7300

2016. március 6., vasárnap

(Más) napló 60.

Hajnal Jenő mondjon le!

Kisebbségjogi témák

Az elmúlt héten sem hiányoztak a fontos nemzeti kisebbségi témáknak: Pásztor Bálint, az időközben feloszlatott a szerb parlament VMSZ-es képviselője és Varga László (volt VMSZ-es) képviselő nyilatkoztak – most már ki-ki a maga szemszögéből – a részarányos foglakoztatásról, a szerb kormány pedig elfogadta „a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akciótervet”.

Működésképtelen jogi megoldás

A szerb parlament március 1-jei ülésének napirendjén a tartományokban (sic!) és önkormányzatokban foglalkoztatottakról szóló törvény is szerepelt.[1]

A törvényről folytatott általános vitában Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője a kisebbségi foglakoztatásról beszélt:

– Ez a törvény olyan jellegű megoldást tartalmaz, amely szerint egyenlő kvalifikáció, képesítés esetén, ha egy önkormányzati vagy tartományi intézmény munkahelyére jelentkezik egy magyar és egy szerb, akkor a magyart kell foglalkoztatni. Ez nem alkotmányellenes, mert az alkotmány is és a kisebbségi kerettörvény is tartalmaz olyan megfogalmazást, hogy nem számít diszkriminációnak az, ha egyenlő feltételek mellett a kisebbséghez tartozó jelentkező előnyben részesül – magyarázta Pásztor Bálint. – Lényeges, hogy létrejön a foglalkoztatottak nyilvántartása is. A júliusban elfogadott, közszférában dolgozók nyilvántartásáról szóló törvény volt az első jogszabály, amely kötelezettséget ír elő arra vonatkozóan, hogy a nemzeti hovatartozásra és a tanulmányok nyelvére vonatkozóan is nyilvántartást kell az államnak vezetnie. Ez most megerősítést nyer a tartományi és az önkormányzati szervekben is – mondta. Felhívta a figyelmet arra, hogy így már adatokat lehet szerezni a részarányos foglalkoztatásról is. Hozzáfűzte, az eljárás egy folyamat, amely 25 éves lemaradást pótol.[2]

Az ifj. Pásztor állításaival szemben, Varga László, aki miután kizárták a VMSZ-ből, 2015. december 29-én kilépett a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójából,[3] erről a törvényről a következőket írta:

– A Kormány a mai napon egy olyan, működésképtelen jogi megoldást fogadtatott el a Vajdasági Magyar Szövetséggel, amelyet a magyar közvélemény számára újabb sikerként igyekeznek eladni, ugyanakkor a közszférabeli részarányokra semmilyen kihatással nem lesz.

A gyakorlatban alkalmazhatatlan törvényi rendelkezés lényege, hogy egy kormányrendelet előírja majd, hogy – amikor munkaviszony létesítésre kerül sor a tartományi vagy helyi önkormányzati szervekben, és a pályázatra jelentkezik egy szerb nemzetiségű és egy kisebbséghez tartozó, azonos képesítéssel rendelkező jelölt – akkor a kisebbséghez tartozó jelentkezőt kell előnyben részesíteni és vele kell munkaviszonyt létesíteni.

Azért működésképtelen és alkalmazhatatlan ez a jogi mechanizmus, mert a nemzeti hovatartozásáról az Alkotmány értelmében senki nem köteles nyilatkozni. Ebből következik, hogy aki nem nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, azt nem érheti semmilyen hátrány a közszférabeli munkaviszony létesítése során, aki pedig nyilatkozik a nemzeti hovatartozásáról, az nem élvezhet semmiféle előnyt. A gyakorlatban – amennyiben egy, a nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozó szerb nemzetiségű jelentkező helyett, a pályázati bizottság egy, a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozó kisebbségi pályázót részesít majd előnyben – a munkaviszony létesítéséről szóló döntés egészen biztosan meg fog bukni a bíróságon.[4]

Amikor még teljes volt az egyetértés

Varga László és Pásztor Bálint a rehabilitáciról szóló törvény

megszavazása után (Fotó: Ótos András)[5]

Varga írásában Pásztor Bálintot nem említi ugyan, de feltételezhető, hogy képviselőtársa/volt párttársa nyilatkozatára reagált. Míg Pásztor Bálint rendelkezésére áll a (pártja irányítása alatt álló) Magyar Szó, Varga László írása csak az önmagát függetlennek nevező Vajdaság Ma hírportálon olvasható, ott is a „közlemények” rovatban.

Varga Lászlónak – úgy látszik – jött tett, hogy kizárták a pártból. Most már felszabadultan mondhatja el véleményét a vajdasági magyarságot érintő kérdésekről. Jobb későn, mint soha! – tartja közmondás.

A nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásában a VMSZ-nek – bármennyire is igyekszik ennek az ellenkezőjét állítani –, az alkotmányos és törvényes rendelkezésék ellenére az utóbbi 15 évben sem sikerült javítani. Csak példaként említem, hogy a tartományi szervekben foglalkoztatottak között a magyarok (a 2015. január 26-i adatok szerint)[6] mindössze 6,38% százalékban vannak. Vagyis fele annyian, mint a lakosság összetételében.

Elképzelhető-e, hogy – Pásztor Bálint állítása szerint – alkalmazzák a törvény rendelkezését, miszerint „egyenlő kvalifikáció, képesítés esetén, ha egy önkormányzati vagy tartományi intézmény munkahelyére jelentkezik egy magyar és egy szerb, akkor a magyart kell foglalkoztatni”?

A törvény egyéként is csak 2016. december 1-jén lép hatályba. Ha…

Hajnal Jenő mondjon le!

A szerb kormány a március 3-i ülésén elfogadta a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akciótervet, amelyet a 23. tárgyalási fejezet akcióterve irányoz elő – jelentette be Kori Udovički államigazgatási miniszter. A kormány közleménye szerint az akcióterv kidolgozásakor különös figyelmet fordítottak a kisebbségi nemzeti tanácsok javaslataira.[7]

Ennek az írásnak az apropója éppen az utóbbi mondat. Nem felel meg ugyanis a valóságnak, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) bármit is megfogalmazott volna a nemzeti kisebbségi akciótervvel kapcsolatban.

Hajnal Jenő, az MNT elnöke (a VMSZ Magyar Összefogás listáról) – annak ellenére, hogy Tari István a testület (VMDK – Csonka Áron) képviselője több beadványban is javasolta, hogy az MNT tűzze napirendre ezt a témát – határozottan elutasította annak még a felvetését is.[8]

Hajnal Jenő, az MNT elnöke a szószéknél[9]

– Az is lényeges, hogy az MNT szakértők, politikai pártok képviselőinek részvételével két körben közvitát tartott a dokumentumról” – mondta Pásztor Bálint.[10]

Az MNT elnökének meghívására két alkalommal (2015. november 5-én és december 23-én) „zártkörű értekezleten” került megvitatásra az – akkor még – kisebbségi akciótervezet. Arról azonban, hogy az ott elhangzottakból mi került be az akciótervbe, esetleg csak Hajnal Jenőnek és Nyilas Mihály tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárnak lehet fogalma. A „közvita”, ha ezt annak lehet nevezni, egyébként sem helyettesítheti az intézmény állásfoglalását. Ez pedig nem került sor. Akkor fogjuk megtudni, hogy mit tartalmaz „a 75 oldalas és 112 külön tevékenységet tartalmazó” akcióterv,[11] amikor nyilvánosságra hozzák. Ez viszont már elfogadhatatlan.

– Arra kértem a kormányfőt, hogy még a választások kiírása előtt, azaz a kormány ügyvezetői fázisba lépése előtt kerüljön a dokumentum a kormány asztalára. A partnerség megerősítése és a szavahihetőség igazolása szempontjából tartom fontosnak, hogy nem egészen 24 órával a választások kiírása előtt erre sor is került – nyilatkozta Pásztor István, a VMSZ elnöke.[12]

Ebből a nyilatkozatból is arra lehet következtetni, hogy az akcióterv tartalmáról egyeztetés folyt a VMSZ és a Szerb Haladó Párt (SHP) között. A magyar közösség, a magyar pártok és civil szervezetek ezzel kapcsolatos álláspontjai nem voltak fontosak.[13] Érthetőbbé teszi Hajnal viszonyulását is.

A Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) még tavaly novemberben távozott a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló akcióterv elkészítésére létrehozott munkacsoportból, az állítva, hogy az állami képviselők ignorálták a bosnyákok minden problémáját, javaslatait és ajánlásait.[14]

Adott volt egy lehetőség arra, hogy a magyar közösség – a helyzetének javítása érdekében – megfogalmazza a Szerbia iránti követeléseit, aminek a megvalósítását aztán az EU számon kérhet az országtól az uniós csatlakozás előtt. Ez a lehetőség kihasználatlan maradt. A felelősség – talán nem túlzás: történelmi – terhe ezért Hajnal Jenőre, Nyilas Mihályra, Pásztor Istvánra, a VMSZ elnökére és fiára Pásztor Bálint köztársasági képviselőre, valamint Deli Andorra hárul, akit a VMSZ juttatott az Európai Parlamentbe.

A kérdés így is felvethető: Na, és akkor mi történik, ha történetesen Hajnal Jenő az MNT napirendjére tűzi az akciótervet? A válasz: Ugyanez, ami most. Amit Hajnal Jenő javasol a „frakció” ülésén, azt a túlnyomó többségű VMSZ-es testület megszavazza. Ez viszont azt jelenti, hogy rosszul állunk az MNT-vel és a magyar érdekképviselettel.

Annak az első feltétele, hogy ezen javítsunk, Hajnal Jenő távozása a testület éléről. Egyébként is már több alkalommal bizonyította, hogy ezt a tisztséget nem rá szabták. Amennyiben nem hajlandó önként távozni, ami természetes és erkölcsi tett lenne, meg kell fontolni a törvény nyújtotta lehetőségeket a leváltására.

Mi a teendő?

Amikor nyilvánosságra kerül/hozzáférhetővé válik a nemzeti kisebbségi akcióterv, tanácskozást kell(ene) szervezni a magyar pártok, civil szervezetek és egyének részvételével. Az észrevételeket, javaslatokat, megjegyzéseket el kell juttatni az Európai Unió képviselőihez, hogy ezeket is vegyék figyelembe a Szerbiával folytatandó uniós csatlakozási tárgyalásokon. Ha lesz egyáltalán vállalkozó egy ilyen tanácskozás szervezésére. Ha viszont nem, magunkra vessünk…

Újvidék, 2016. március 6.

BOZÓKI Antal

[1] Zakon o zaposlenima u autonomnim pokrajinama i jedinicama lokalne samouprave. http://www.parlament.gov.rs/upload/archive/files/lat/pdf/zakoni/2016/2727-15-lat.pdf

[2] mh: Postosabb és alkalmazhatóbb hivatalos nyelvhasználati törvényt. Magyar Szó, 2016. március 1. 4. és mh: Ma választják az védelmi minisztert. Magyar Szó, 2016. március 2. 1. és 4.

[3] Varga László kilépett a VMSZ frakciójából. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19533/Varga-Laszlo-kilepett-a-VMSZ-koztarsasagi-parlamenti-frakciojabol.html, 2015. december 29. [17:34]

[4] Varga László: A hamis sikerpropaganda újabb felvonása http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2925/Varga-Laszlo-A-hamis-sikerpropaganda-ujabb-felvonasa.html, 2016. március 3. [14:52]

[5] Virág Árpád: A kisebbségi jogok napja. Magyar Szó, 2011. december 6. 5. http://www.magyarszo.com/hu/2011_12_06/kozelet/48503/A-kisebbs%C3%A9gi-jogok-napja.htm, 2011. december 6. [19:32]

[6] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za 2014. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése], 78. o. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/1552/Godisnji_izvestaj_PZG_2014.pdf oldalon tekinthető meg.

[7] Tanjug. Elfogadták a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akciótervet. Magyar Szó, 2013. március 4. 4.

[8] Lásd az MNT 14. (2016. január 29-i) és 15. (2016. február 26-i) ülésével kapcsolatos tudósításokat, írásokat. Lásd még az „Ami provokálhatja közösségünket” (http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/50918-2016-02-03-21-00-03, 2016. február 03. [21:55] és http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 3. ) és a Megbukott az MNT c. írásomat (http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 29. és http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51787-2016-02-29-20-09-04, 2016. március 01. [12:06]

[9] Basity Gréta. Hajnal: Az MNT elmúlt évének középpontjában a tartalmi fejlesztések álltak

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19763/Hajnal-Az-MNT-elmult-evenek-kozeppontjaban-a-tartalmi-fejlesztesek-alltak.html, 2016. február 26. [22:32]

[10] v-ár, P.E.: Számon kérhető kötelezettségek. Magyar Szó, 2016. március 5., 5. o.

[11] Uo.

[12] Uo.

[13] A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG ALAPÉRDEKEI (SZERBIA EU-S CSATLAKOZÁSI FOLYAMATA ALATT)

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18513/Nemzeti-kisebbsegi-akciotervet-javasol-negy-vajdasagi-magyar-part.html

[14] Amela Bajrović: BNV predlaže izmene Akcionog plana za nacionalne manjine [A BNT javasolja a nemzeti kisebbségekre vonatkozó akcióterv megváltoztatását]. Radio Slobodna Evropa [Szabad Európa Rádió] http://www.slobodnaevropa.org/content/javne-rasprave-o-izmeni-akcionog-plana-za-prava-nacionalnih-manjina/27521803.html, 2016. január 31.

Az 5 százalékos cenzusért való küzdelem túlhalad minden határon.

Radoje Raonić

Béke van! Ez azt jelenti, hogy ismét békésen elkezdhetjük a fegyverkezést.

Karel Čapek (Malé Svatoňovice, Osztrák–Magyar Monarchia, 1890. január 9. – Prága, 1938. december 25.) az egyik legnagyobb hatású 20. századi cseh író.

VMSZ DIKTATÚRA VAGY ALTERNATÍVA?

Kik képviseljék a vajdasági magyarokat?

Kovács Elvira (Szentmihály, 1982), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke fontosnak tartotta (vagy feladatul kapta), hogy a pártja ellenőrzése alatt tartott Magyar Szónak[1] és Pannon RTV-nek[2] nyilatkozzon a Magyar Mozgalom (MM) február 27-i közgyűléséről, amelyen döntést hoztak, hogy a mozgalom indul a soron következő választásokon”.[3]

Kovács Elvira, „politikai pályafutása a 2000-es évek elején kezdődött”, amikor a Vajdasági Magyar Szövetség tagja lett. Időközben – pártja segítségével – látványos politikai funkciókra tett szert: 2007 közepétől (a most feloszlatott) szerb parlament képviselője, az Európa Tanács Parlamentáris Közgyűlésének tagja, az Európai integrációs bizottság elnökhelyettese, frakcióvezető-helyettes, az Emberi-, kisebbségjogi és nemek közötti egyenjogúsággal foglalkozó, valamint a Gyermekjogi bizottság tagja, 2005 óta a VMSZ alelnöke, 2009-től 2015-ig a VMSZ Női Fórumának elnöke[4]... Újabban a Hét Nap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének is tagja.[5] Ebből bizonyára nem kevés anyagi haszna is származ(hat)ott.

Kovács Elvira (Ótos András felvétele)

Nincsen se szándékomban se időm arra, hogy Kovács Elvira politikai pályafutását elemezzem, sem azt, hogy milyen eredménnyel képviselte a vajdasági magyar közösséget a szerb parlamentben és külföldön.[6] Röviden csak talán annyit, hogy hűen reprezentálta pártja politikáját, aminek most élvezzük „a gyümölcseit”. Erről majd – reményeim szerint – rövidesen véleményt mondanak a választók. Ezúttal csak a pártalelnök-asszony legutóbbi megnyilatkozásáról lesz szó, amely rávilágít a VMSZ és a sajtó összefonódására is.[7]

– Fény derült arra, ami számunkra eddig is világos volt. Annak ellenére, hogy a Magyar Mozgalom tagjai megalakulásuk óta civil szervezeti mivoltukat hangoztatják, megnyilvánulásaik és tevékenységük teljes egészében politikai pártra utal. Úgy véljük, hogy ez egy tragikus és felelőtlen döntés. A közösség megosztottságához vezet, aki pedig a közösség megosztottságára törekszik, az hosszú távon nem akarhat jót ennek a közösségnek, a vajdasági magyarságnak. Az MM a nyilvánosság előtt elismerte, hogy politikai ambíciói vannak, már nem burkolózhatnak civil köntösbe. Ez is bizonyítja, hogy a VMSZ-ből való kizárásuk jogos volt, s az MM által kizárásuk után kreált akció csupán populista politikai pontszerzésnek számított – nyilatkozta Kovács Elvira a Magyar Szónak.[8]

Ebben a megfogalmazásban néhány olyan gondolat is van, amelyen érdemes elidőzni:

Kovács Elvira felrója az MM-nek, hogy, miközben „civil szervezeti mivoltukat hangoztatják”, a „megnyilvánulásaik és tevékenységük” pedig „teljes egészében politikai pártra utal”.

Mindenkinek jogában áll civil szervezetet alakítani és működtetni is. Az ellen sem lehet senkinek kifogása, hogy az „MM tevékenysége politikai pártra utal”. A civil szervezeteknek is joguk van foglalni és véleményt nyilvánítani a közösség és a társadalmi élet kérdéseiben. Kovács Elvira szerint erre csak a pártjának lenne joga?

A VMSZ alelnöke nyilatkozatában feltehetően az MM-nek arra a döntésére utal, hogy „a szervezet indul a következő választásokon”, amikor azt mondja, hogy „ez egy tragikus és felelőtlen döntés”. Miért lenne „tragikus” és miért „felelőtlen” döntés, ha valamely szervezet (az egyéni jelölés lehetőségének hiányában) rész akar venni a választásokon? Elvégre a választásokon és a szavazáson való részvétel (is) alkotmányos jog.

Azért – magyarázza Kovács – mert ez „a közösség megosztottságához vezet, aki pedig a közösség megosztottságára (talán: megosztására? – B. A.) törekszik, az hosszú távon nem akarhat jót ennek a közösségnek, a vajdasági magyarságnak”. Ezek szerint, aki nem a VMSZ-t/az egypártrendszert támogatja az a közösség megosztására törekszik? Nem (párt)monopolista, demokráciaellenes megnyilvánulás ez? „A többség zsarnoksága” ugyanis „nem demokrácia”.[9]

A probléma tehát – Kovács szerint – az, hogy az MM részt kíván venni a választásokon és ezzel elvonja a választókat a VMSZ-től, „megosztja a közösséget”.

Ha ezt továbbgondoljuk, az derül ki, hogy a választásokon egyedül csak a VMSZ-nek kellene részt venni. Mindenki más, aki indul a választásokon, megosztja és „hosszú távon nem akarhat jót ennek a (magyar – B. A.) közösségnek”. Mi van akkor azokkal, akik nem értenek egyet a VMSZ politikájával?

Kovács, tehát, továbbra is az egypárti monopóliumot/diktatúrát, (érdek)képviseletet szorgalmazza, miközben ebből a vajdasági magyarságnak eddig semmi haszna, inkább csak kára származott! Az MM tevékenységében Kovács nem a VMSZ eddigi egyeduralmának (és a saját pozíciójának) a veszélyeztetését véli felfedezni? Vagy talán attól fél, hogy a szavazók véleményt mondanak a pártjáról?

Az alelnök-asszony Magyar Szós-Pannon RTV-s nyilatkozatának másik kulcsfontosságú bekezdése így hangzott:

– A Magyar Mozgalom nem nyújt semmiféle alternatívát. Nem kínál fel semmiféle megoldást, kizárólag a vajdasági magyar közösség szétverése a céljuk. A nyilatkozataik azt támasztják alá, hogy tragikomikus a történet. Nyilvánvalóan nagy a zavar a köreikben, mert ezek a nyilatkozatok egyáltalán nem következetesek. A társelnökök egymással szemben álló, konfúz kijelentéseket tesznek. Az egyik szerint önállóan, esetleg más kis magyar pártokkal együtt indulnak a választásokon minden szinten, a másik szerint nem kizárt az együttműködés belgrádi vagy újvidéki szerb pártokkal sem. Elzárkóznak a Szerb Haladó Párttal való koalíció elől, ez is bizonyítja, hogy teljes egészében elszakadnak a realitástól. Olyanok vezetik az MM-et, akik rosszul teljesítettek, s már nem tölthetnek be tisztségeket. Ezért e hiteltelen személyek a hatalomvágy és az önző pozíciószerzés miatt összefogtak. Ezeket az embereket az elvakult gyűlölet irányítja. Tudjuk, hogy becsapják az embereket, hiszen ha a közösség fontos lett volna a számukra, akkor folyamatosan terepen lettek volna, beszélgettek volna az emberekkel.

Kovács Nyilatkozatának ez a része – a becsmérlésen túl – egyrészt felrója az MM-nek, hogy „elzárkózik a Szerb Haladó Párttal (SNP) való koalíció elől”, ami szerinte azt is bizonyítja, hogy „teljes egészében elszakadnak a realitástól”, másrészt, hogy a mozgalom „hiteltelen személyek” gyülekezete, aki „a hatalomvágy és az önző pozíciószerzés miatt összefogtak”.

A VMSZ és a SZHP koalíciójából a vajdasági magyar közösségnek éppen semmilyen előnye nem származott, inkább hátránya. Gondoljunk csak a – VMSZ hathatós támogatásával elfogadott – kormányhatározatra a kollektív bűnösség megszüntetéséről a „jövőre nézve”, a rossz rehabilitálási és restitúciós törvényre, vagy éppen a földtörvényre, stb. Előnye ebből csak néhány VMSZ-esnek lett, akiket az SZHP államtitkári vagy más pozícióba emelt. A párt vezetőségének egyik kardinális hibája éppen a SZHP-vel való koalícióra lépés és a magyar érdekvédelemről való megfeledkezés. Ebben Kovács Elvirának is múlhatatlan érdemei vannak!

A magyar közösségnek – a VMSZ sokéves eredménytelen politizálása után – igenis alternatívára van szüksége! [Ezt a VMSZ-hez csatlakozó Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Magyar Egység Párt (MEP) vezetői (sajnos), még nem fogták fel.] Hogy ez az alternatíva most az MM, vagy más szerveződés/koalíció lesz, előbb-utóbb elválik.

A MM-ban is – csakúgy, mint a VMSZ-ben – vannak „hiteltelen személyek”, akik „a hatalomvágy és az önző pozíciószerzés miatt összefogtak”. Annak a veszélyét sem szabad lebecsülni, hogy a mostani VMSZ-eseket a tegnapi VMSZ-sek váltják fel. Ezért a közelgő választásokon – a VMSZ ellenében – olyan jelölteket kell(ene) állítani, akik eddig nem vettek részt a hatalom gyakorlásában, nem voltak vezető szerepben. A választók aztán majd eldöntik, hogy kinek szavaznak bizalmat: a sikertelen VMSZ-nek, vagy egy új szerveződésnek/választási listának, amely felvállalja a hatékony magyar érdekképviseletet?

Újvidék, 2016. március 5.

BOZÓKI Antal

[1] Virág Árpád: „Tragikus és felelőtlen döntés”. Magyar Szó, 2016. március 1. 1. és 5., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2985/kozelet_politika/142037/%E2%80%9ETragikus-%C3%A9s-felel%C5%91tlen-d%C3%B6nt%C3%A9s%E2%80%9D.htm, 2016. március 1., 13:40 >> 2016. március 1., 21:59

[2] Kovács Elvira: Az MM beismerte, hogy politikai ambíciói vannak (video). http://pannonrtv.com/web2/?p=257017

[3] bajk: A magyar Mozgalom indul a választásokon. Magyar Szó, 2016. február 29. 4.

[4] Kovács Elvira – a VMSZ alelnöke. http://www.vmsz.org.rs/politikus/kovacs-elvira-vmsz-alelnoke

2016. február 27. [21:57]

[6] Tevékenységéről néhány alkalommal bírálóan írtam, pld.: „Hiányos beszámoló” – eredménytelen munka. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2601, 2009. május 16. [22:33]; Szerbiáról tárgyalt az Európa Tanács. http://bozokiantal.blogspot.rs/2012/01/szerbiarol-targyalt-az-europa-tanacs.html, 2012. január 30.; Hét év semmittevés. http://www.delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/21087-2014-02-18-10-11-40, 2014. február 19. [10:52]; Akik megfelelnek, és akik nem. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/23792-2014-04-21-19-04-42, 2014. április 21. [19:56]

[7] – A szóban forgó interjú – ahogyan az az esetek többségében lenni szokott – szerkesztői utasításra készült el. Az interjú készítésének pillanatában (10.30-kor) nem tudtam és talán nem is tudhattam volna, hogy a Pannon RTV is interjút készít Kovács Elvirával. Arról nem tehetek, hogy az alany szóról szóra ugyanazt mondta el vagy olvasta be nekem a nyilatkozata során, mint később a Pannonnak. Mást nem írhattam le, mint azt, amit az alany mondott – közölte Virág Árpád a Második nyilvánosság honlapján: https://www.facebook.com/masodiknyilvanossag

[8] Lásd az 1-es alatti írást.

[9] Jovan Komšić: Tiranija većine nije demokratija [A többség zsarnoksága nem demokrácia]. Danas, 2016. március 4. 6.