Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak

Demo Beriša – egy alkalmatlan kormány alkalmatlan minisztere

A kormány olykor mintha tudná, mit akar. 
De ez még nem elegendő ok a leváltására.
Rade Jovanović 

A VMSZ köztársasági képviselői a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán (KMKF) Budapesten (Ótos András felvétele)

A köztársasági képviselőházban július 24-étől 26-ig tartott a vita a szerb kormány elleni bizalmatlansági indítványról. 
Ez volt a második alkalom, hogy a parlament napirendjére került a kormány elleni bizalmatlansági indítvány. Az indítványt 62 ellenzéki képviselő még februárban nyújtotta be a vezérkar belgrádi épülete körül kialakult dokumentumhamisítások és egyéb visszaélések miatt, de a Képviselőház csak hosszas huzavona után tűzte napirendre. 

Miroslav Aleksić beterjesztő négy órát tartó beszédjében nemcsak Đuro Macut kormányának munkáját vitatta, hanem részletesen kitért azokra a botrányokra is, amelyek az elmúlt 14 évben a Szerb Haladó Párt (SNS), a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alkotta koalíció kormányaihoz köthetők[1].

A hatalmi koalícióhoz tartozó pártok (köztük a VMSZ) képviselői felszólalásaikban kiemelték, „támogatják a kormány munkáját, mivel nehéz időkben kellett bizonyítania, és így is jelentős eredményeket tud felmutatni”[2].

Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti frakcióvezetője, felszólalási jogát ügyesen átengedte Bájity Borisznak, a párt képviselőjének. Talán ezzel akart kimaradni a hatalmi koalícióra és a saját pártjára nézve is kellemetlen vitából.

A legutóbbi választásokig a közéletben teljesen anonim Bájity Borisz 2017 októberétől Vajdaság AT Képviselőház főtitkárhelyetteseként az elhunyt Pásztor István (Pásztor Bálint apjának) közeli munkatársa volt[3].
Párthovatartozása alapján előbb az egypárti (VMSZ-es) Magyar Nemzeti Tanács tagja, majd ugyancsak a VMSZ listáján köztársasági parlamenti képviselő és frakcióvezető-helyettes, valamint a párt alelnöke és az újvidéki városi Szervezetének elnöke is lett, akinek legfőbb feladata a jelek szerint Pásztor Bálint utasításainak követése.

Bájity Borisz hosszadalmas és színtelen felszólalásában részletesen kitért a kormány és a VMSZ viszonyára, illetve a Szerb Haladó Párttal több mint tíz éve tartó stratégiai együttműködésre. 
Valójában a már jól ismert szólamokat ismételte a szerb és a magyar nép történelmi megbékéléséről, a Magyarország és Szerbia közötti stratégiai partnerségről és a „hídról”, amit a VMSZ képez a két állam és a két nép között. 
– A VMSZ részvétele a politikai életben komoly, felelősségteljes és autentikus képviseletet jelent a szerbiai intézményekben – hangsúlyozta. 
Ezzel a mondattal valójában azt ismerte el, hogy pártja maradéktalanul kiszolgálja a haladók politikáját, és részes felelősséget visel az ország elhúzódó politikai válságáért és bizonytalanságáért.

Újhelyi Ákos, a VMSZ ugyancsak megélhetési politikusa érdektelen, lapos felszólalásában „megköszönte a kormánynak, hogy érzékenyen viszonyul a kisebbségek oktatásához”[4]. (Mintha ez nem a mindenkori kormány kötelessége lenne!) 
Számára az volt a legfontosabb, hogy a pénzügyminisztériumhoz intézett kérdésében azt tudakolja, lát-e lehetőséget arra, hogy újragondolja a nyomtatott 
könyvek és médiumok adózási rendszerét. 
Újhelyi Ákos is ékes példája annak, hogyan lehet valaki pártalapon sokéves megélhetési politikus.

A három napos vita során az ellenzéki képviselők részéről a kormányfő és több miniszter munkájával kapcsolatban számos bíráló megjegyzés hangzott el, valamint a folyamatban lévő és – hatalomváltás esetére – a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége is kilátásba lett helyezve. 
A lojalista VMSZ-es képviselők azt hangsúlyozták, számukra fontos, hogy politikai partnereikkel minden téren együttműködjenek. 
A kormány nemzeti kisebbségi politikáját meg sem említették! Hogyan hatott az ki a magyar közösség helyzetének alakulására, jogainak érvényesítésére? Szót sem ejtettek Demo Beriša ember- és kisebbségjogi miniszter működésével kapcsolatban.

Demo Beriša (Fotó: Srđan Ilić)

Demo Beriša, a Đuro Macut kormányának lojalista minisztere 1963-ban született a koszovói Pećben, de Újvidéken él.
Már a szakmai felkészültsége is kérdéseket vet fel, mivel – az Istinomer portál írása[5] alapján – középfokú katonai iskolát végzett, majd több katonai szakirányú továbbképzésen vett részt. A Jugoszláv Néphadseregben „fontos biztonsági, valamint katonai-rendészeti feladatokat látott el”. Az újvidéki Ügyviteli Főiskolán közgazdász címet szerzett, amelynek kevés köze van az emberi és nemzeti kisebbségi jogok széles és érzékeny területéhez.

A 2005-ben nyugdíjba vonult (!!) Demo Beriša 2006 és 2017 között a magánszektorban dolgozott, 2014 óta pedig a Szerbiai Albán Matica Polgári Egyesület [Matica Albanaca Srbije] elnöke.
2023. október 1-je óta az Emberi és Kisebbségi Jogi, valamint Társadalmi Párbeszédért Felelős Minisztériumban dolgozott Tomislav Žigmanov akkori miniszter különleges tanácsadójaként.
A Szerbiai Albán Matica elnöki tisztségéről sem tanácsadóként, sem miniszteri kinevezése után nem mondott le – legalábbis ez derül ki a nyilvánosan hozzáférhető életrajzából. Ez felveti az állami tisztsége és a civil szervezet vezetése közötti összeférhetetlenség kérdését.
Tagja a Népért és Államért Mozgalom megalakítását kezdeményező bizottságnak (akárcsak a miniszterelnök), amelynek létrehozását Aleksandar Vučić jelentette be 2023. októberében[6].

Az Aleksandar Vučić szerb nacionalista politikáját hűen kiszolgáló Demo Beriša tevékenységéről eddig alig hallottunk, amit pedig hallottunk az sem kedvező.

A közvélemény figyelmének középpontjába 2025. szeptember 15-én került, azzal, hogy megjelent Hrtkovciban a Vojislav Šešelj szervezte ünnepségen. Az összejövetel apropója a szerb egység, a szabadság és a nemzeti zászló napja volt. A sajtó beszámolói szerint az eseményen több miniszter, a Szerb Radikális Párt tagjai, valamint a Szerb Haladó Párt (SNS) parlamenti képviselői is jelen voltak.
Šešeljt egyébként Hágában éppen a Hrtkovciban horvátok ellen elkövetett háborús bűncselekmények miatt ítélték el, ezért az egész rendezvény számos bírálatot váltott ki, köztük Jasna Vojnić, a szerbiai Horvát Nemzeti Tanács elnökének részéről is. Jasna Vojnić az eseményt „mélységesen provokatívnak és a horvát közösségre nézve sértőnek”[7] minősítette.

Demo Beriša az Insajder hírportálnak adott interjúban arra a kérdésre, hogy miért fejezte ki támogatását egy háborús bűnök miatt elítélt személy iránt, azzal, hogy megjelent Hrtkovciban, azt válaszolta, „ott nem miniszterként volt jelen, nem a szerb kormány képviseletében vett részt, hanem magánszemélyként, és ehhez joga van”[8]. Valóban különválasztható-e a miniszteri tisztség és a „magánszemély” szerepe egy ilyen nyilvános politikai rendezvényen?

A kérdésre, hogy mit gondol, miként érinthette horvát nemzetiségű honfitársait az, hogy ellátogatott egy olyan helyszínre, amely a háborús szenvedések jelképe, Beriša azt válaszolta, nem biztos abban, hogy miért tulajdonítanak ekkora jelentőséget ennek az eseménynek[9].

A szerb kormány 2016-ban cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére[10]. A terv végrehajtási időszaka azonban 2020-ban lejárt, és megvalósítása is messze elmaradt a vállalásoktól[11].

Az Európa Tanács és az Európai Unió közös programja keretében készült elemzés szerint a tervben előirányzott 115 tevékenység közül mindössze 59, vagyis 51 százalék valósult meg teljes egészében. Negyvenhárom tevékenység esetében a végrehajtás csak részleges volt, vagy a meghatározott mutatók nem teljesültek maradéktalanul. Tizenhárom tevékenység, azaz 11 százalék egyáltalán nem valósult meg[12].

Ez arra utal, hogy a szerb kormány nem szorgalmazta kellő következetességgel az előirányzott nemzeti kisebbségügyi intézkedések végrehajtását, és nem követelte meg azok érvényesítését az illetékes intézményektől. A nemzeti kisebbségi közösségek helyzetében ennek következtében alig történt lényegi előrelépés. Egyes területeken, különösen a hivatalos nyelvhasználat terén, a helyzet inkább romlott. 
Ennek ellenére, a szerb kormánynak öt évre volt szüksége, hogy 2026. május 28-án új cselekvési tervet fogadjon el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére a 2026–2029 időszakra vonatkozóan[13]. 
Az előző cselekvési terv tapasztalatai alapján joggal lehet kételkedni, hogy ebből a tervből is mi valósul meg. 
A lojális VMSZ-es képviselők, persze, minderről mélyen hallgattak.

A háromnapos vita után a szerb kormány elleni bizalmatlansági indítványt a hatalmi többség (köztük a VMSZ) képviselői leszavazták. A kormány ellen 40 népképviselő szavazott, 135 ellene, egy képviselő pedig tartózkodott[14]. (A szerb parlamentnek 250 tagja van.) Így a képviselőház elutasította a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt.

Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai Szocialista Pártnak, valamint a hozzájuk csatakozott szatellit pártoknak kényelmes többségük van a parlamentben.
A képviselőházi vita csak arra volt jó, hogy az ellenzéki pártok az élő televíziós közvetítés során elmondják, milyen súlyos belpolitikai válság van Szerbiában.

A VMSZ képviselői ezúttal is egyértelművé tették, hogy számukra nem a közösség érdekképviselete a fontos, s hogy a végsőkig kitartanak a Szerb Haladó Párttal kötött politikai szövetség mellett. Függetlenül attól, milyen következményekkel jár ez egész Szerbiára és a vajdasági magyar közösség jövőjére nézve. 

Bozóki Antal

__________
[1] Részletesebben lásd mh: Próbán a kormány (Magyar Szó, 2026. július 28. 1., 4., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356515/Proban-a-kormany, 2026. július 28. 8:32); MH: Konkrét eredmények. Magyar Szó, 2026. július 29. 1., 4., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356577/Konkret-eredmenyek, 2026. július 29. 7:41, és Megmaradt a bizalom (Magyar Szó, 2026. július 30. 1. és 4., illetve https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356651/Megmaradt-a-bizalom, 2026. július 30. 7:36) c. írásaiban. 
[2] MH: Konkrét eredmények, az 1-es jegyzetben, 4., és Megmaradt a bizalom. https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356651/Megmaradt-a-bizalom, 2026. július 30. 7:36. 
[3] Bájity Borisz. https://www.mnt.org.rs/tagjaink/bajity-borisz
[4] MH: Konkrét eredmények, https://www.magyarszo.rs/kozelet/belfold/a.356577/Konkret-eredmenyek, 2026. július 29. 7:41 
[5] Vučićev ansambl [Vučić együttese]. Demo Beriša. https://www.istinomer.rs/akter/demo-berisa/
[6] Pet kandidata za ministre dolazi iz Novog Sada. 5. Demo Beriša – kandidat za ministra za ljudska i manjinska prava i društveni dijalog [Öt miniszterjelölt Újvidékről származik. 5. Demo Beriša az emberi és kisebbségi jogi és társadalmi párbeszédért felelős miniszteri tárca jelöltje]. https://vojvodinauzivo.rs/pet-kandidata-za-ministre-dolazi-iz-novog-sada/, 2025. április 14. 15:04.
Lásd még: Ko su predloženi ministri za novu Vladu Srbije [Kiket javasolnak Szerbi új kormánya minisztereinek]. https://www.rtv.rs/sr_lat/politika/ko-su-predlozeni-ministri-za-novu-vladu-srbije_1620804.html, 2025. április 14. 11.37 → 11.51, és a SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17081, 2025. április 22., és Покрет за народ и државу [Mozgalom a Népért és az Államért]. https://sr.wikipedia.org/wiki
[7] Stefan Goranović: Beriša o odlasku na Šešeljevu proslavu u Hrtkovcima: Nisam bio kao ministar, već kao privatno lice (VIDEO) [Beriša a Šešelj hrtkovci ünnepségén való részvételéről: Nem miniszterként, hanem magánszemélyként voltam jelen]. 2025. szeptember 18., 21:19 
[8] Uo. 
[9] Uo. 
[10] Tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság: Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére (2015. december). 80 oldal. https://www.puma.vojvodina.gov.rs/, és kisebbsegi-cselekvesi-terv-HU.docx 
[11] Bővebben lásd A cselekvési terv félig-meddig valósult meg! c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13911, 2021. szeptember 25. 
[12] Uo.
[13] (Beta) Usvojen Akcioni plan za ostvarivanje prava nacionalnih manjina do 2029. godine [Elfogadták a nemzeti kisebbségek 2029-ig szóló jogérvényesítési akciótervét]. https://www.insajder.net/vesti/usvojen-akcioni-plan-za-ostvarivanje-prava-nacionalnih-manjina-do-2029-godine, 2026. május 28. 14:32, és (Tanjug-RTV) Elfogadták a nemzeti kisebbségek új jogérvényesítési akciótervét. https://www.rtv.rs/hu/politika/elfogadt%C3%A1k-a-nemzeti-kisebbs%C3%A9gek-%C3%BAj-jog%C3%A9rv%C3%A9nyes%C3%ADt%C3%A9siakci%C3%B3terv%C3%A9t_1717987.html2026. május 28. 15.24. Lásd még az Új kisebbségi cselekvési terv – régi mulasztások c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18046, 2026. június 22. 
[14] (RTS-RTV) A parlament elutasította a kormány elleni bizalmatlansági indítványt. https://www.rtv.rs/hu/politika/, 2026. július 30. 09:37 

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

Öreg Dezső kommentárja

Illusztráció: Shutterstock 

2026. augusztus 3. 17:55  

Ez a gondolat a Miatyánk egyik legfontosabb kérése, amely a keresztény tanok szerint arra tanít, hogy Isten irgalmát a felebarátaink iránti megbocsátásunk mércéjével kérjük.

Egy olyan országban élünk, ahol a többség kereszténynek vallja magát – nem csak a többségi nemzet, de a magukat kisebbségnek nevezők is. Holott nem igazán látom a helyét a kisebbség kifejezésnek egy a hitre esküdő társadalomban, ahol az erkölcsi kérdéseknek és erkölcsös gondolatoknak kellene dominálnia, nem csak a keresztényeknél.

Az erkölcsi értékek nagyjából egybeesnek a zsidóknál meg a mohamedánoknál meg a keresztényeknél is. Csak azért említem ezt a három monoteikus vallást, mert tudomásom szerint nekik van komoly befolyásuk a társadalomra Kelet-Közép- Európában. Hogy az erkölcsi értékeket egyesek hitnek, vallási értéknek, lelkiismeretnek vagy egyszerűen becsületnek, emberhez méltó magatartásnak tarják-e, végső soron mindegy. Bár van, aki csak olyan törvénynek nevezi, amely kötelező érvényűnek kellene legyen mindenkire.

Bosszút kell állni!

Azért ez a hosszú bevezető, mert úgy tűnik, nem így van. Szerbia állítólag választásokra készül, parlamentiekre meg elnökválasztásra is, és az eddig tapasztalatok alapján a mostani hatalomnak esze ágában sincs távoznia. Ebben az országban az autokrácia már túlnövi meghatározását – ami szerint ez egy olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egésze egyetlen személy vagy személyek kis zárt csoportja kezében összpontosul, aminek a döntéseit nem korlátozzák külső jogi megkötések – és közelít a diktatúra meghatározásához, azaz egy olyan politikai berendezkedéshez, amelyben a korlátlan hatalom egyetlen személy (diktátor) vagy egy szűk csoport (pl. párt, katonai junta) kezében összpontosul. A hatalmat nem a társadalom szabad akarata, hanem erőszak és elnyomás tartja fenn. Nem nagy a különbség a kettő között, de mi még itt Kelet-Közép-Európában érezzük a különbséget, hiszen kommunista diktatúrában éltünk vagy fél évszázadig.

A hatalom szemmel láthatóan visszakozott azokban az időkben, amikor a legerélyesebben nyilvánult meg a tömeg dühe, tavaly március idusán és környékén, de ahogy szűnik a nép indulata, úgy jön vissza a hatalom mersze, ami bosszúvá fajult. “„Gyáva népnek nincs hazája” – mondja a jól ismert magyar szólás. Én azt mondanám, tapasztalatlan népnek sokáig tart erkölcsökön alapuló demokráciát építenie. Vessünk egy pillantást Európa térképére. Hol működnek az autokráciák? Jobbára ott, ahol 50 évig elnyomták a demokratikus fejlődést, többé kevésbé a Jáltában meghúzott határokig. A nép pedig jobbára hallgat, gondolja, ez a normális. A hatalom pedig uralma alá rendelte a rendfenntartókat.

Pénz, paripa, fegyver, minden kell!

Úgy látszik, a hatalomnak eszébe sincs lemondani a hatalommal járó minden fölényről, pénzről, paripáról, fegyverről. Az ODIHR (az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) a napokban arra figyelmeztetett, hogy Szerbiában nagy a veszélye annak, hogy erőszakba fulladnak a választások, mert nagyon megosztott a társadalom. Egy erőszaknak pedig hogyan lehet véget vetni? Erőszakkal. Az sem kizárt, hogy az uniformizált és felfegyverzett bűnözők olyan légkört teremtenek utasításra, amely megköveteli a rendkívüli állapot bevezetését.

Láttuk már eddig is, hogy egyetlen községet sem ad át a hatalom. Nem osztaná a pénzt a nyugdíjasoknak, nem csökkentené a gyógyszerek árát csupán azért, mert rájött az adományozás kényszere. A hatalom minden áron való megtartása az egyedüli motor.

A lehetőségek tehát korlátlanok. A hatalmat csak úgy maguktól nem adják át, az ilyesmi a civilizált társadalmak ismérve. A civilizált viselkedést évszázadokig kell tanulni.

Nincs megbocsátás ellenük vétkezőknek.

https://szmsz.press/2026/08/03/es-bocsasd-meg-vetkeinket-mikeppen-mi-is-megbocsatunk-az-ellenunk-vetkezoknek/

A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük?

A pártnak előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie 
az elmúlt két évtized politikai történéseivel

Pásztor Bálint (VMSZ), Semjén Zsolt (KDNP) és Antal Árpád (RMDSZ), a tusványosi szabadegyetem kerekasztal-beszélgetésén (Fotó: Pásztor Bálint / Facebook)

Tusványoson a TISZA-kormány tagjai nélkül rendezték meg az idei, 35. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort (július 21–26.). 

Az eseményen a Fidesz politikusai mellett – a korábbi évekhez hasonlóan – a határon túli magyar politikai szereplők is részt vettek. A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) Pásztor Bálint pártelnök és Kovács Elvira, a szerb képviselőház VMSZ-es alelnöke képviselte.
 

A július 24-i Nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetésen[1] Pásztor Bálint és Bárdi Nándor történész között éles vita bontakozott ki arról, milyen politikai felelősséget visel a VMSZ Aleksandar Vučić rendszerének támogatásáért.

Pásztor azt mondta, hogy Szerbia uniós tagságának hiánya miatt több határon is ellenőrzik , amikor Erdélybe utazik (noha Romániába Szerbiából mindössze egy államhatáron kell átlépni). Bárdi erre úgy reagált: ennek oka éppen az a rendszer, amelyet a VMSZ is támogat[2].
– Egy nagy társadalmi válság van Szerbiában, és az is kérdés, hogy a VMSZ ebben a válságban hová áll – fogalmazott Bárdi, hozzátéve, hogy miközben Pásztor az egységet hangsúlyozza, a VMSZ a Magyar Nemzeti Tanács teljes ellenőrzésére törekedett[3].
 

A VMSZ elnöke válaszában azt mondta: a vajdasági magyaroknak azzal a politikai erővel kell együttműködniük, amelyet a szerb választók juttatnak hatalomra, ezért szerinte a VMSZ-nek „nincs szégyellnivalója”[4]. 
Ezzel valójában az önálló, a mindenkori államhatalomtól független kisebbségi politizálás és a nemzeti közösségi jogok következetes képviseletének létjogosultságát kérdőjelezte meg.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) július 27-i közleményében[5] vitatta Pásztor állítását. Szerintük a VMSZ nem kívülről támogatja a belgrádi hatalmat, hanem annak aktív és egyik leghűségesebb része. 
A VMDK emlékeztetett arra, hogy a VMSZ államtitkárokat, tartományi titkárokat, parlamenti alelnököt, a Vajdasági Képviselőház elnökét és számos más tisztségviselőt adott a hatalomnak. – Aki ennyi pozíciót vállal, az nem kívülálló, hanem felelős mindazért, ami ebben az országban történik. Mert aki nem szégyelli, amit vállal, az helyesli is – írja a VMDK[6].

A közlemény szerint az SNS–SPS–VMSZ koalíció mérlege súlyos: megtorpant Szerbia európai uniós csatlakozása, romlottak a demokratikus és gazdasági mutatók, erősödött a korrupció, gyengült a jogállam, politikai nyomás alá kerültek az intézmények, miközben a lojalitás sokszor fontosabb lett a szakértelemnél.

A VMDK emlékeztet az újvidéki vasútállomás tragédiájára, a diákok elleni nyomásgyakorlásra és arra is, hogy a hatalom megtartása érdekében a kormányoldal még Vojislav Šešelj radikális pártjával is együttműködik. Következtetésük egyértelmű: „Igen. Van mit szégyellni.”[7]

Az ellenzéki párt jogosan teszi szóvá a VMSZ politikai felelősségét, de nem beszél arról a veszteségről, amelyet maga a vajdasági magyar közösség szenvedett el az elmúlt két évtizedben. A VMSZ felelőssége ugyanis nemcsak a belgrádi hatalom támogatására terjed ki, hanem arra is, hogy ez idő alatt a népszámlálások adatai szerint mintegy hetvenezer fővel csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, az irányítása alá került az intézményrendszer, valamint a Magyar Nemzeti Tanács által alapított sajtó, miközben fokozatosan háttérbe szorult a közösségi szolidaritás is[8]. 

Kovács Elvira és Csöbör Katalin, a Nő a Siker Alapítvány alapítója
(Fotó: Tamás Zsófia / Transtelex)

 

Egy másik, Család és karrier című – ugyancsak július 24-én tartott – beszélgetésen Kovács Elvira Pásztor István politikai örökségét méltatta, és úgy fogalmazott: „Mi mindannyian, akik ma a közösségünkért dolgozunk, az ő politikai gyermekei vagyunk. Az általa lefektetett alapok és a kitartó munka példája ma is erőt ad nekünk”[9].

A Transtelex cikke szerint Kovács arról beszélt, hogy „fogalmuk sincs, milyen politikája lesz az új magyar kormánynak a határon túli magyar szervezetekkel. Szerinte a Vajdasági Magyar Szövetség különösen nehéz helyzetben van, mert a kampányban végig kiállt a Fidesz mellett, most pedig még nincs világos kapcsolat az új magyar kormány felé”[10].

Kovács Elvira, aki hosszú évek óta a VMSZ egyik meghatározó politikusa és Pásztor István legszűkebb politikai köréhez tartozott, most arról beszél, hogy nincs világos képük az új magyar kormány viszonyáról a VMSZ-hez. Joggal vetődik fel a kérdés: mire számítanak azok után, hogy a kampányban, majd az április 12-i választások után is következetesen a Fidesz mellett kötelezték el magukat? 

Többen úgy vélték, hogy az idei tusványosi rendezvény egyes beszélgetései inkább „fideszes gyászfeldolgozásra”[11] emlékeztettek.  

A VMSZ vezetőinek részvétele Tusványoson ismét azt jelezte, hogy a párt továbbra is kitart a Fidesszel kialakított stratégiai szövetség mellett. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a jövőben már nem számíthat a TISZA Párt és a TISZA-kormány támogatására. 

A Pásztor-Bárdi vita túlmutat önmagán. Arról szól, vállalhatja-e egy politikai vezető a felelősséget úgy, hogy közben azt állítja: „nincs mit szégyellnie”.

A VMSZ-nek előbb vagy utóbb őszintén szembe kell néznie az elmúlt két évtized politikai történéseivel, el kell végeznie az átvilágítást és meg kell állapítania a politikai felelősséget. A politikában ugyanis nemcsak a sikerekért, hanem a kudarcokért is felelősséget kell vállalni. A párt vezetőinek viselni kell a politikai és erkölcsi felelősséget a közösséget ért károkért. Minél tovább halogatják a felelősség vállalását, annál súlyosabb lesz a politikai bukás.

A VMSZ vezetőinek valóban nincs mit szégyellniük? Vagy egyszerűen nincs szégyenérzetük?

Bozóki Antal

__________
[1] Dr. Pásztor Bálint részvétele a Nemzetpolitikai kerekasztal beszélgetésen Tusványoson. http://www.pasztorbalint.rs/hu/sajtoszoba/dr-pasztor-balint-reszvetele-a-nemzetpolitikai-kerekasztal-beszelgetesen-tusvanyoson, 2026. július 24. 
[2] Pásztor: Ami Vučićék támogatását illeti, a VMSZ-nek nincs szégyellnivalója. https://szmsz.press/2026/07/24/pasztor-ami-vucicek-tamogatasat-illeti-a-vmsz-nek-nincs-szegyellnivaloja/, 2026. július 24. 15:28 
[3] Uo. 
[4] Uo. 
[5] (VMDK Sajtószolgálata) Aki nem szégyelli, az helyesli? https://szmsz.press/2026/07/27/vmdk-aki-nem-szegyelli-az-helyesli/, 2026. július 27. 10:07 
[6] Uo. 
[7] Uo. 
[8] Lásd még Yugovich Róbert: A vajdasági magyarságot nem kívülről verték szét. https://www.facebook.com/robertyugovich, 2026. július 30. 13:46, és A vajdasági magyarság utolsó esélye. Uo. 2026. augusztus 1. 12:29. 
[9] Kovács Elvira: Gazdag örökségről beszélgettünk Tusványoson. https://www.vajma.info/cikk/karpat/15734/Kovacs-Elvira-Gazdag-oroksegrol-beszelgettunk-Tusvanyoson.html, 2025. július 24. 16:33 
[10] Farkas Kriszta: Elmentem egy család és karrier panelre Tusványoson, de egy fideszes gyászfeldolgozáson találtam magam. https://transtelex.ro/transtelex/2026/07/24/tusvanyos-csalad-es-karrier-kantor-boglarka-koncz-zsofia, 2026. július 24. 08:12 
[11] Uo. 

A népé az utolsó szó. Kár, hogy nem jut szóhoz. 
Narod ima poslednju reč. Šteta što je ostao bez teksta. 
Bašanović Marković, Željka

Ha az értelmiség nem reagál, a primitívek kisajátítják a hatalom összes eszközét. 
Ako intelektualci ne reaguju, onda primitivci uzurpiraju sve poluge vlasti.

Olyan államokban élünk, amelyekben a szatirikus irodalom nem évül el. 
Mi živimo u državama u kojima satirična literatura ne zastareva. 
Mladenović, Kokan

Ismét a fasizmus bűze terjeng a világban, de vannak, akiknek ez illatos. 
Ponovo se svijetom širi smrad fašizma, ali nekima to miriše! 
Osmančević, Dinko

Nem hallgatom a választási ígéreteket. Már ismerem őket az előző választásokról. 
Ne slušam predizborna obećanja. Zapamtio sam ih od prethodnih izbora.

Őseink is hittek a szebb holnapban. 
I naši preci verovali su u bolje sutra. 
Simić, Milan R.

Fordította: B. A.

„Mikor lesznek végre eredmények?”

 Juhász Bálint pártpropagandája és üres ígéretei

Illusztráció: Polgári Összefogás

– A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tartományi szerepvállalásának köszönhetően több vajdasági község és város kap támogatást különböző fejlesztési projektjei műszaki-tervezési dokumentációjának elkészítéséhez: 

1. kezdetét veheti a zentai Művelődési Ház átalakításának megtervezése, 

2. elkezdődhetnek Topolya Község Múzeuma épületének felújítási tervei, 

3. valamint megtervezhetik a Csantavér és Orom közötti útszakasz kiépítését. 

A fejlesztések célja a helyi életminőség javítása és a közszolgáltatások modernizálása! – írta július 23-án Facebook-oldalán Juhász Bálint, a Tartományi Képviselőház elnöke[1].

Másnap, július 24-én a Kishegyesen élő Juhász Bálint bejegyzését az ugyancsak kishegyesi Polgári Összefogás nevű civil kezdeményezés Újabb ígéretek, de mikor lesznek végre eredmények? címmel kommentálta közösségi oldalán. 
– Miért kell ismét csak tervekről beszélni, amikor számos korábban megígért fejlesztés a mai napig nem valósult meg? Hol van a Kishegyes–Topolya útszakasz felújítása? Mi lett a Bácsfeketehegy–Szenttamás–Verbász út korszerűsítésével? Hány olyan beruházást jelentettek már be ünnepélyesen, amelyből végül semmi sem lett? – kérdezi a Polgári Összefogás[2]. 

– A vajdasági embereknek nem újabb sajtóközleményekre és látványos bejelentésekre van szükségük, hanem befejezett beruházásokra, biztonságos utakra és kiszámítható fejlesztésekre – tette hozzá.

– És mi a helyzet a bánáti falvakkal? Úgy tűnik, mintha ezek a települések nem lennének fontosak a döntéshozóknak, mintha nem is Szerbia, illetve Vajdaság részét képeznék. Az utak rosszak, a fejlesztések elmaradnak, a fiatalok elvándorolnak, a falvak pedig évről évre egyre jobban leszakadnak. 
Nem lehet kétsebességes Vajdaságot építeni, ahol egyes települések folyamatosan figyelmet kapnak, mások pedig évtizedek óta csak üres ígéreteket. 
A vajdasági emberek nem újabb terveket kérnek. Eredményeket kérnek. 
Mert egy politikus munkáját nem a bejelentések száma, hanem a megvalósult fejlesztések alapján kell megítélni – írja a Polgári Összefogás közösségi oldalán.

Juhász Bálint propagandaízű közösségi bejegyzéseiből akár arra is lehetne következtetni, hogy ha a VMSZ nem létezne, Vajdaságban semmi sem fejlődne, sőt még a Nap is nyugaton kelne fel. 
 

A néhai VMSZ-elnök, Pásztor István egykori tanítványa, a ma már a (Magyarországon szerzett) „regionális tudományok doktora”[3] címet viselő Juhász Bálint amellett, hogy a párt a Tartományi Képviselőház elnöki tisztségébe emelte, megtartotta a VMSZ Intéző Bizottságának elnöki tisztségét[4] is, noha ez felveti az összeférhetetlenség és a tisztséghalmozás kérdését.

Juhász bejegyzéséből egyrészt jól látható, hogy ezek a „fejlesztési projektek” még csupán a műszaki-tervezési dokumentáció elkészítésének szakaszában tartanak, vagy még ott sem. Kérdés, hogy lesz-e ezekből egyáltalán valami, és ha igen, mikor. Másrészt meglévő épületek átalakításáról és felújításáról, valamint egy útszakasz kiépítésének megtervezéséről van szó. Harmadrészt – Juhász állításával ellentétben – az is kérdéses, hogy az ilyen beruházások mennyiben javítják a helyi lakosság életminőségét és modernizálják a közszolgáltatásokat.

Végül, de nem utolsósorban: miért kell ezeket a beruházásokat a VMSZ érdemeként feltüntetni, amikor a támogatásról a Vajdasági Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Tartományi Titkárság hozta meg a döntést? Talán azért, mert ott VMSZ-es hivatalnokok ülnek? A titkárság döntéseit nem szakmai, hanem pártpolitikai szempontok alapján hozzák? Mikor születnek végre olyan döntések, amelyek új munkahelyeket teremtő beruházásokat ösztönöznek, nem pedig kizárólag az infrastruktúra fejlesztését szolgálják?

Egyébként ezeket a beruházásokat és Juhász Bálint elnöki fizetését is a mi, vagyis az adófizetők pénzéből fedezik. A kérdés csupán az, hogy Juhász Bálint mit tesz ezért a közösség érdekében? 

Bozóki Antal 

__________

[1] Dr. Juhász Bálint. https://www.facebook.com/drjuhaszbalint/?locale=hu_HU, 2026. július 23. 9:06 
[2] Polgári Összefogás. https://www.facebook.com/profile.php?id=61577397173213, 2026. július 24. 7:35 
[3] Lásd az 1-es alatti bejegyzést. 
[4] Intéző bizottság. https://www.vmsz.org.rs/rolunk/intezo-bizottsag

Bottoni: A vajdasági magyar politikai elit elveszítheti eddigi kiváltságos helyzetét

 A történész szerint a magyarországi hatalomváltás Szerbiában is átrendezheti az erőviszonyokat

Stefano Bottoni (Forrás: Vreme) 

2026. júl. 30. 19:46 | 

Budapest és Belgrád kapcsolata alapvetően átalakulhat, a vajdasági magyar politikai elit elveszítheti eddigi kiváltságos helyzetét, miközben Magyarországnak és Szerbiának egyaránt szembe kell néznie saját történelmi örökségével és a demokrácia újjáépítésének kihívásaival – erről beszélt a Vreme hetilapnak adott interjújában Stefano Bottoni történész, amit a balk.hu szemlézett.

[...] 

Az interjú egyik legérzékenyebb része a magyar kisebbségi politika jövőjével foglalkozik.

Bottoni szerint az új budapesti vezetés várhatóan alapvetően másként viszonyul majd a szomszédos országok magyar politikai elitjéhez. A Fidesz az elmúlt másfél évtizedben jelentős pénzügyi és politikai támogatást nyújtott ezeknek a szervezeteknek, amelyek cserében többnyire feltétlen lojalitást tanúsítottak Orbán Viktor iránt.

Szerbiában ezt a rendszert mindenekelőtt a Vajdasági Magyar Szövetség testesítette meg, amely egyszerre vált Budapest és Belgrád szövetségesévé. A párt vezetése szoros kapcsolatot ápolt a Fidesszel, miközben Vučić rendszerének stabil parlamenti és helyi partnere lett.

Bottoni arra számít, hogy az új magyar kormány jelentősen csökkentheti a határon túli politikai elitek támogatását, és az eddiginél szigorúbb feltételekhez kötheti a pénzek felhasználását. Nem azért, mert lemondana a külhoni magyar közösségekről, hanem azért, mert különbséget kíván tenni a közösségek támogatása és a helyi pártelitek finanszírozása között.

Az új budapesti vezetés szemében ezek az elitek nem pusztán Orbán szövetségesei voltak, hanem több esetben a helyi autoriter rendszerek partnereivé is váltak. A magyarországi hatalomváltás így nemcsak pénzügyi, hanem politikai elszámoltatást is hozhat számukra.

Bottoni szerint a határon túli magyar politika átalakulásának egyik alapelve az lehet, hogy Budapest többé nem kívánja politikailag irányítani a szomszédos országok magyar közösségeit.

Ez szakítást jelentene azzal az elképzeléssel, amely szerint a magyar kormány a teljes Kárpát-medencei magyarság politikai központja, és joga van meghatározni, mely pártok és vezetők képviseljék a külhoni közösségeket.

Az új modellben a magyar állampolgárság, az oktatási és kulturális támogatások, valamint a schengeni térhez kötődő előnyök megmaradhatnak, de ezek nem jelentenének automatikus politikai felhatalmazást a helyi elitek számára.

A történész értelmezésében a külhoni magyarság többé nem élhetne vissza azzal a gondolattal, hogy Trianon örökös áldozataként feltétel nélkül jogosult Budapest támogatására. A történelmi trauma elismerése nem jelentheti azt, hogy bizonyos pártok és vezetők évtizedeken át ellenőrzés nélkül használhatják fel a magyarországi közpénzeket.

A magyarországi hatalomváltás Szerbiában is átrendezheti az erőviszonyokat. Vučić elveszített egy olyan uniós szövetségest, aki rendszeresen védelmébe vette Belgrádot, támogatta Szerbia gyorsított csatlakozását, és politikai legitimációt biztosított a szerb vezetésnek. Ezzel egyidejűleg a Vajdasági Magyar Szövetség is nehéz helyzetbe kerülhet, mert egyszerre függött a budapesti támogatástól és a belgrádi hatalmi együttműködéstől.

Bottoni értelmezése szerint azonban a változás nem egyszerűen arról szól, hogy az egyik politikai tábor támogatása megszűnik, és egy másik veszi át a helyét. Sokkal mélyebb fordulat következhet be: Budapest lemondhat arról az igényéről, hogy a határon túli magyar közösségeket politikailag felügyelje, és ezzel megszakadhat az a rendszer is, amelyben a kisebbségi elitek a magyar kormány támogatásáért cserébe helyi autoriter vezetéseket szolgáltak ki.

Ez Szerbiában különösen érzékeny kérdés. A vajdasági magyar politikai elit az elmúlt években nemcsak Orbán, hanem Vučić rendszerének is szerves részévé vált. Egy budapesti irányváltás ezért a szerbiai magyar politikában is olyan vákuumot teremthet, amely új szereplők és új képviseleti formák megjelenéséhez vezethet.

[...] 

https://szmsz.press/2026/07/30/bottoni-a-vajdasagi-magyar-politikai-elit-elveszitheti-eddigi-kivaltsagos-helyzetet/

„A fotózkodás kész, a munka továbbra is várat magára”

2026. július 29. 11:36

Ez év június 25-én Lálity Urbán Emese, a VMSZ közlekedési államtitkára Facebook oldalán újabb látványos bejelentést tett a zentai vasútállomáson. Azt ígérte, hogy rövid időn belül megnyílik a váróterem, padok, menetrend és jegyautomata kerül kihelyezésre, valamint rendeződik az állomás állapota. Egy hónappal később azonban a valóság kijózanító. A váróterem továbbra is zárva, a tetőszerkezet nincs kijavítva, az ígért fejlesztésekből pedig semmi sem valósult meg, hívja fel a figyelmet a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége.

„Ami még beszédesebb, hogy ugyanezeket az ígéreteket a VMSZ politikusai már 2023-ban is elmondták. Három év alatt nem sikerült megnyitni egy várótermet a »felújított« vasútállomáson. Ennyit ér a VMSZ által oly gyakran hangoztatott „eredményes érdekérvényesítés” – mutat rá a párt közleménye.

A VMDK különösen felháborítónak tartja, hogy a helyszíni bejáráson részt vevő államtitkár, Zenta polgármestere Burány Hajnalka és az önkormányzat illetékes gazdasági ügyekkel megbízott tanácstagja Sztantity Szebasztián egyetlen szót sem szólt arról, hogy a vasútállomáson a mai napig hiányzik a magyar nyelvű felirat.

„Egy magyar többségű községben, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van, ez nem apró figyelmetlenség, hanem a törvény figyelmen kívül hagyása és a magyar közösség iránti közöny. A VMSZ vezetői rendszeresen azzal dicsekednek, hogy köztársasági pozícióiknak köszönhetően gyorsabban oldódnak meg a helyi problémák. A zentai vasútállomás ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Sok a sajtófotó, sok a propaganda, de kevés az elvégzett munka” – értékeli közleményében a párt.

A VMDK felszólítja Lálity Urbán Emesét és a VMSZ zentai tisztségviselőit, hogy hagyjanak fel az önreklámmal, és végre teljesítsék a három éve ismételgetett ígéreteiket.

„A zentai embereknek nincs szükségük újabb Facebook-bejegyzésekre. Nyitott várótermet, biztonságos vasútállomást, kijavított tetőt és a törvénynek megfelelő magyar nyelvű feliratot várnak” – zárul a közlemény.

A párt közleménye mellé fotókat is közzétett, amelyek ITT tekinthetők meg.

https://szmsz.press/2026/07/29/a-fotozkodas-kesz-a-munka-tovabbra-is-varat-magara/