A vukovári kínos események, ami során a horvát nacionalisták a hét folyamán kalapáccsal próbáltak meg leszámolni a cirill azbukával, a Drina keleti oldalán élő jobboldali szélsőségeseket is óhatatlanul kommentelésre késztette.
Az, hogy Vukováron az elmúlt héten toleranciából elégtelenre vizsgáztak, a szerb nacionalistáknak a legjobbkor jött, hiszen ezzel is „igazolhatták“ azon tézisüket, miszerint a horvátokban él a szerbek iránti ősgyűlölet, amit soha senki nem fog elfojtani vagy megszüntetni. Érdekesmód, ezzel szinte egyidőben, Újvidék Temerin és Veternik felőli bejáratánál valakik összefirkálták a többnyelvű helységnévtáblát.
Teofil Pančić, az egyik legnépszerűbb jegyzetíró a 021 hírportálnak azt nyilatkozta, a vukovári események voltaképpen a szerb nacionalisták malmára hajtották a vizet, hiszen a lehető legrosszabbat hozták a felszínre abból a népből, amelynek egyes tulajdonságait egyébként is sokan gyűlölik.
„A nacionalisták mindig így reagálnak – minden, ami horvát, az ördögtől való és lenyűgözi őket a náluk előforduló legnegatívabb esemény. Szinte kéjesen élvezik, ha etnikai vetélytársuk a lehető legrosszabb fényben tünteti fel magát, miközben gondosan elhallgatják mindazt, ami jó és pozitív, hiszen ez nem illik bele a sztereotípiáikba“, mondja Pančić.
Mesterséges hisztériakeltés
Szavai szerint, a vukovári probléma a kiforgatott és eltorzított demokratikus elvek mesterséges tákolmánya. „Ezek az állítólagos kétnyelvű feliratok. De melyik két nyelvről is beszélünk? A horvát alkotmány kitér a nemzeti kisebbségek jogainál ezen állítólagos nyelvek használatára, noha ezek voltaképpen nem is léteznek, mint ahogyan a vajdasági horvátok semmiben sem beszélnek más nyelvet, mint szerb szomszédaik“, mutatott rá Pančić a 021 hírportálnak nyilatkozva.
Aleksandar Popov politikai elemző úgy véli, ez a két jelenség voltaképpen az azonos fajta nacionalizmus megnyilvánulása, más-más felségjelzés alatt. „Amikor szóvá tesszük a vukovári eseményeket, mintha csak megfeledkeznénk arról, mi történt akkoriban, amikor a horvát szurkolókat megtámadták a kézilabda EB idején. Most mi a különbség?“, teszi fel a kérdést Popov.
Szavai szerint a háború utáni szerbiai, horvátországi és boszniai rendszerek nem tettek sokat a megbékélés irányába a múlttal való szembesülés révén. Popov hozzáteszi, a kilencvenes évek gyermekei, akik felnövekvő korukban a médiumokon keresztül kizárólag az állami propagandát hallhatták, olyan fiatalokká cseperedtek, akik számára a banális nacionalizmus valami teljesen természetes és elfogadott dolog.
„Olyan jelenségeket magasztalnak, amelyeket nem lenne szabad magasztalni, mint például a gyilkosságot. Olyan emberekre néznek fel, akikre nem lenne szabad felnézni, mint például a háborús bűnösökre. Az ilyen légkör, sajnos, kihatással van a fiatalokra is és jó táptalajt jelent a lehetséges incidenseknek is“, mondja.
A média szerepe a gyűlöletszításban
Ana Benačić zágrábi újságíró a 021-nek azt mondta, néhány, kifejezetten jobboldali beállítottságú portálon és egyes, kleronacionalista beállítottságú napilapokon kívül a horvátországi médiumok általában a törvények tiszteletben tartására és a szenvedélyek csillapítására szólítanak fel, s olyan témákat helyeznek előtérbe, amelyek valóban nyomasztják Vukovárt és lakóit.
„Ezek a témák pedig a szegénység, az elképesztően magas árak és a munkanélküliség Vukováron, de a háborúban eltűntek sorsa is, amellyel már évtizedek óta erkölcstelen módon kufárkodnak a horvát és a szerb hatóságok. Ez a város már, reméljük, belefáradt a Hős Város cím viselésébe, amely mögött ott lappang az a szándék, hogy minden pillanatban, de kiváltképp Vukovár eleste évfordulójának közeledtével előhúzzák a joker kártyát, a nacionalista szenvedélyek újraszítását a HDZ vagy a párt köpenye alól előbújt többi párt politikai érdekeinek megvalósítása érdekében“, mondja a zágrábi újságíró.
Benačić hozzáteszi, a horvát médiumok beszámolnak Vukovár horvát védelmi egyesületének minden lépéséről, idézik képviselőik kijelentéseit, amelyek cseppet sem békések és a vukovári viszálykodás további folytatását szorgalmazzák még most is, amikor a helyzet már megbékélni látszik. „A legjobb példa erre Tomislav Josić, a szervezet elnökének kijelentése, aki azt mondta 'a kormányfő számára lehet, hogy a háború véget ért, de a vukováriak számára még tart'. Felmérést végeznek továbbá a polgárok körében is, akik gyakrabban beszélnek a háborús traumáikról és a cirill betűs feliratokat összefüggésbe hozzák a bűntényekkel, mintsem hogy arra szólítanának fel, hogy Vukovár forduljon már végre a jövő felé“.
Filip Švarm rendező, aki szerencsétlenségére maga is részese volt a horvátországi háborúnak, a 021-nek azt nyilatkozta, nyilvánvaló a kapcsolat az egyik tábla leverése és a másik átfirkálása között, de felhívta a figyelmet arra is, hogy különbség van a szerb és a horvát szélsőségesek szervezettsége között.
„Egyik is, másik is az alantas nacionalista szenvedélyek megnyilvánulása. Az egyetlen különbség, amire felfigyeltem az az, hogy Horvátországban a honvédők szervezete meglehetősen jól szervezett, míg Szerbiában általában mindez vandál támadásokban nyilvánul meg, amelyek mögé nem állnak ihletőik és szervezőik“, mondja Švarm.
A vukovári tábla leverését civilizáció ellenes cselekedetként kell elítélni, ez nem vitás. Ám ami sokkal fontosabb a horvátok elítélésére siető újvidékiek részére, az a saját szemükben lévő gerenda észrevétele.
Újvidék ugyanis szintén lejáratta magát, s ez a horvát portálokon is nagy visszhangot keltett, midőn a Harmadik Szerbia leváltotta az Újvidéki Művelődési Központ igazgatóját (s helyére, természetesen saját emberét tette) azért, mert a Katolikus portán lévő épületen a művelődési központ táblája „ellenséges“ latin írásmóddal volt kiírva.
Miodrag Sovilj (021)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5740/A-tablakat-Vukovaron-leverik--Ujvideken-atfirkaljak--ugye.html, 2013. szeptember 7. [20:08]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése