2013. szeptember 23., hétfő

NEM TELJESÍTETT ÍGÉRETEK

Levél Pásztor Istvánhoz, a VMSZ és  a Tartományi Képviselőház elnökéhez


Elnök úr!
Az utóbbi napok, a vajdasági magyar közösséget is érintő eseményei arra késztettek, hogy nyílt levéllel forduljak Önhöz.
        Azért választottam ezt a megszólítási formát, mivel Ön nem tartotta válaszra érdemesnek azokat a leveleket, amelynek mellékletében elküldtem Önnek a petíciót, amelyet a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiúk szülei, hozzátartozói írtak, és azt sem, amelyhez csatoltam az újvidéki igazságügyi szervek munkájára tett megjegyzéseket tartalmazó memorandumot. Még a közigazgatásban szokásos visszajelzést sem kaptam, hogy ezek a levelek eljutottak Önhöz.
         De térjünk a témá(k)ra!

1. Szeptember 27-étől 29-éig ülést tart az igazságügy-miniszter által kinevezett munkacsoport, hogy „véglegesítse”[1] a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításának munkaváltozatát.
            Az eddig nyilvánosságra hozott információk szerint „a módosítások a választásokra, a külön választói névjegyzékre, a nemzeti tanácsok megalakulására és nyilvántartására vonatkozó eljárást érintik majd”.[2]
            A „szakbizottság” ülése, jó alkalom lenne, hogy Korhecz Tamás, mint a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, javasolja a nemzeti tanácsok illetékességi körei bővítésének kérdést, mivel az itteni magyarság teljes körű nemzeti autonómiája megvalósításának elengedhetetlen feltétele.
            A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszervé tette a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói kormányfő között létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezség[3] is.
            Az egyezmény számos olyan kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösség számára, amelyeket Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára nem látnak elő, mint például a gazdasági fejlődés, a közoktatás, az egészségügy, a művelődés teljes felügyelete és tervezése, igazságügyi és közbiztonsági illetékességek, stb. Az okirat irányadó lehetne a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításához, mivel a Szerbiában élő őslakós nemzeti kisebbségeket is teljes mértékben megilletik a kollektív jogok, mint bármelyik másik népet.    
            Emlékeztetem Önt, hogy a nemzeti tanács jelenlegi elnöke a 2010-ben tartott nemzeti tanácsi választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Magyar Összefogás elnevezésű listáján szerzett szavazatok alapján került az testület elnöki pozíciójába.
            Amennyiben Korhecz Tamás a munkacsoportban nem követeli a nemzeti tanácsok illetékességi körének a bővítését, véglegesen bebizonyítja, hogy nem híve – és vele együtt a VMSZ sem – a teljes körű nemzeti kisebbségi autonómiának.
 
2. Sajtójelentések szerint ugyancsak előkészületben van a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló 2008. évi törvény módosítása.[4]
              A törvény – mint ismeretes – megszüntette, pontosabban „bírósági egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve kiemelten fontos hét, magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi bíróságot is. Ezeknek a leépítése különösen érzékenyen érinti a vajdasági magyarságot, mert egy történelmi hagyomány szűnt meg, amely a magyar nyelvi jogok gyakorlása és a magyarlakta területek fejlődése szempontjából is fontos.
              A VMSZ szerbiai parlamenti képviselőinek a törvénymódosítás során követelni kellene a községi bíróságok visszaállítását az említet községekben. Az illetékes minisztériumnál ugyancsak szorgalmazni kellene a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát, valamint a nemzeti kisebbségiek arányos foglalkoztatásának biztosítását a tartományi és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben, közvállalatokban és hivatalokban, de a magyar nyelv hivatalos használatának a biztosítását is ezekben a szervekben és egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalát.
              
3. Az Ön pártjának mindeddig nem sikerül elérni a szerb kormánynál, hogy módosítsa a közigazgatási körzetekről szóló rendeletet, amellyel 1992-ben Adát, Zentát és Magyarkanizsát a nagykikindai körzethez csatolták.[5]
             Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1995. évi keretegyezménye arra kötelezi a csatlakozott államokat, amelyek közé Szerbiai is tartozik, hogy „tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak” (16. szakasz).
A szerb kormány rendelete nemcsak, hogy hátrányos az érintett községek magyar és minden más nemzetiségű lakója számára, de az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé számukra, illetve ellehetetleníti őket abban, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai projektumokra pályázzanak.
              Ugyancsak emlékeztetni szeretném Önt, hogy a VMSZ elnöke minőségében, a 2010. szeptember 16-án Szabadkán megtartott sajtótájékoztatón – egy nappal korábban Boris Tadić akkori szerb államfővel tartott belgrádi találkozó után ezt mondta: „Abban állapodtunk meg, hogy még az idén (2010-ben – B. A.) módosítani fogjuk ezt a számunkra fájdalmas kormányrendeletet. Ennek függvényében bizonyos Tisza menti községek visszakerülnek a szabadkai közigazgatási körzetbe”.[6] Erre mindeddig nem került sor. 
 
4. Elnök úr, komoly problémák vannak a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvények gyakorlati alkalmazása terén is.        
              Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar Szónak, illetve a párt szócsövének nyilatkozva elmondta: „Nem igaz, hogy az ügyészségek lassítják a rehabilitációs eljárásokat.”[7]
Több írásban is foglalkoztam és gyakorlati példákkal is illusztráltam, milyen problémákkal kell megküzdeni a rehabilitálási és restitúciós eljárások során[8].
              Az igazság az, hogy a hatalmi szervek igenis akadályozzák, esetenként ellehetetlenítik főként a rehabilitálási törvényből eredő jogok megvalósítását.[9]
              A legújabb ezzel kapcsolatos esemény, hogy a Köztársasági és Rokkantbiztosítási Alap Újvidéki Igazgatósága – illetékesség hiányában – (másodfokon) elutasította a járeki tábort megjárt Sz. P. kérelmét, hogy mint rehabilitált személynek (a rehabilitálási törvény 20. és 22. szakasza értelmében) ismerjék el számára a szabadságvesztésének idejét külön nyugdíjra jogosító időnek, valamint a havi pénzbeli térítményre (külön pótlékra) való jogosultságát.
             Az elutasítás lényege, hogy a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium még mindig nem hozta meg a törvény alkalmazásához szükséges utasításokat. Kinek lenne a kötelessége, ha nem az VMSZ parlamenti képviselőinek, hogy a tisztelt házban felvessék az említett minisztérium felelősségének kérdését?
             A határozat jogerősségére való tekintettel, írásbeli panasszal fordultam a tartományi és a köztársasági jogvédőhöz.[10]
             A rehabilitálási törvény gyakorlati alkalmazása során az a probléma is felmerült, hogy a törvény nem látta elő a rehabilitált személyek számára az elszenvedett lelki sérelmek miatti nem anyagi kártérítést (ez alól kivételt a képeznek azok családtagjai, akik a táborban elhaláloztak). Erre – a törvény 26 szakaszának 3. bekezdése alapján – csak a gyermekek jogosultak, „akik a szülők jogainak és szabadságának a megsértése idején a büntetés-végrehajtó intézményben születtek, illetve akik a szülőkkel együtt egy bizonyos időt ezekben az intézményekben töltöttek, vagy a büntetés-végrehajtás ideje alatt az egyik vagy mindkét szülő gondoskodását nélkülözve nőttek fel”.   
            A VMSZ képviselőinek, tekintettel a vagyon-visszaszármaztatási eljárás bonyolultságára és a szükséges iratok beszerzési folyamatának hosszadalmasságára, valamint arra, hogy a kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, mielőbb javasolniuk kellene ennek a határidőnek a meghosszabbítását is.
 
5. Ön, a VMSZ elnökének minőségében, kijelentette: „abban is bízik, hogy szerdáig (azaz 2013. június 26-ig – B. A.) a szerb kormány hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot”.[11]
            Erre a szerb kormányfő is ígéretet tett. A korabeli rendeletek hatályon kívül helyezése azonban mindezidáig nem történt meg. A vajdasági magyarokat terhelő kollektív bűnösség elve is életben van, mivel – az ígéretek ellenére – nem került sor a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3. pontjának módosítására.
            Ennek a pontnak a rendelkezése szerint a vagyon-visszaszármaztatásra illetve kárpótlásra nem jogosult „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”. Ezt a rendelkezést a vajdasági magyarság és a magyarországi hivatalos politika is úgy ítélte meg, hogy törvény szintjén sugalmazza a magyarok kollektív bűnösségét.           
            Felvetődik a kérdés, mit szándékozik tenni a VMSZ és parlamenti képviselői, hogy ez a rendelkezés végre kikerüljön Szerbia jogrendszeréből?
Itt említem meg a zombori Felső Bíróság történelmi jelentőségű ítéletét, amellyel rehabilitált 113 olyan hódsági németet, akiket a partizánok 1944 őszén ártatlanul kivégeztek. Az eljárást egy német civil szervezet kezdeményezte.[12]  
            Ezzel kapcsolatban választ kellene adni arra a kérdésre is, hogy mit tett a VMSZ, illetve a CMH (Concordia Minoritatis Hungaricae) és a VMSZ által „felkért” ügyvédek annak érdekében, hogy a csoportosan kivégzett 1944-45-ös délvidéki magyar áldozatok, illetve táborokba hurcoltak ügyében a rehabilitálási folyamat mielőbb megtörténjen?
Elnök úr!
            A politikusokat elsősorban az alapján ítéljük meg, hogy milyen eredményeket mutatnak fel a közösséget érintő kérdések megoldásában, és nem az szerint, hogy milyen terjedelmes nyilatkozatokat adnak a sajtónak.
            Kötelességemnek éreztem idejében felhívni az Ön figyelmét a felsorolt témákra, amelyek azonban csak egy részét a képezik azoknak a problémáknak, amelyek terhelik a vajdasági magyarok (egyébként is nehéz) jelenlegi helyzetét, de a szerb-magyar, illetve magyar/szerb kapcsolatokat is. A felelősség mindezekben elsősorban személyesen Önre és az Ön által vezetett (hatalmi koalícióban lévő) pártra, valamint annak parlamenti képviselőire hárul.
           Ideje volna ezért elgondolkozni: Milyen nemzeti kisebbségi politikát folytat a Vajdasági Magyar Szövetség és kinek az érdekében teszi azt? Milyen következményei lesznek ennek a politikának a vajdasági magyaroknak a szülőföldjükön való megmaradása és fejlődése szempontjából?

Újvidék, 2013. szeptember 22.

Bozóki Antal 

[1] Dr. Korhecz Tamás: Kollégium Nagybecskereken – magyarok Belgrádban. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/134/Kollegium-Nagybecskereken-8211-magyarok-Belgradban.html, 2013. szeptember 14. [0:15] és Magyar Szó, 2013. szeptember 14. 14.
[2] Dr. Korehecz Tamás: Uborkaszezon nélküli nyár. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/128/Uborkaszezon-nelkuli-nyar.html, 2013. július 27. [1:00] és Magyar Szó, 2013. július 27., 14.
[3] FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege]. http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/378674/Tekst-briselskog-sporazuma
[4] Zakon o sedištima i područjima sudova i javnih tužilaštava [Törvény a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről]. Službeni glasnik RS [a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye], 2008. december 22. 116. B. Karović: Boljević: Novi „tektonski” poremećaj u pravosuđu [Đjabb „tektónikus” csuszamlás az igazságügyben. Danas, 2013. szeptember 9. 7.
[5] Bővebben lásd Bozóki Antal: „Tollvonás” hiányában… Vajdaság MA [online]: http://www.vajma.info/cikk/tukor/3362/
[6] Pesevszki Evelyn: Az év végéig módosul(hat) a körzethatárokra vonatkozó rendelet. Magyar Szó, 2010. szeptember
[7] Pesevszki Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/1966/kozelet/96320/Megc%C3%A1folt-%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1sok.htm
[8] Bozóki Antal: Varga és a rehabilitálás (öt részes írás): http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Napl%C3%B3
[9] Lásd Fekete J. József: A precedensből mégsem lett precedens. Magyar Szó, 2013. szeptember 7., 1. 16., vagy: http://www.magyarszo.com/hu/2090/hetvege/101157/A-precedensb%C5%91l-m%C3%A9gsem-lett-precedens.htm
[11] K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24. 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2013/kozelet/98366/Majdnem-k%C3%A9sz-a-cs%C3%BArogi-eml%C3%A9khely.htm
[12] Rehabilitáltak a partizánok által kivégzett 113 hódsági németet. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16020/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése