(A VMDP közleménye)
A VMDP Választmánya megvitatta a vajdasági magyarság aktuális politikai helyzetét, és egyhangúlag a következő álláspontokat fogadta el:
1. A vajdasági magyarság fennmaradásának alapkérdése ma már nem az, hogy milyen autonómiamodellt tart üdvösnek a politikai elit, hanem, hogy marad-e elegendő számú magyar a virtuális autonómiaformák bármelyikének, és benne intézményeink működtetésének fenntartásához, egyszóval az alapkérdés a magyarság számára megfelelő népesedési arány fenntartása. Egyoldalú ezért a helyzetért a magyarokat tenni felelőssé, úgy beállítva a dolgokat, hogy mindez csupán azon múlik, akarnak-e vagy sem gyermekeket vállalni. Ezen a téren Trianontól napjainkig, beleértve a kilencvenes évek balkáni háborúit és demográfiai következményeit is, súlyos csapásokat szenvedtünk el: szisztematikusan folyt a magyarság kivándorlásra kényszerülésével párhuzamosan a Vajdaság elszerbesítése, miközben a multietnicitás, amelyre a Vajdaság esetében oly gyakran felelőtlenül hivatkoznak, mára jórészt csak állampolitikai lózung maradt. További romlásunk megakadályozása érdekében alapvető és demokratikus követelménynek tartjuk, hogy a szerb állami és önkormányzati szervek a gyakorlatban is alkalmazzák a nemzeti kisebbségek védelméről szóló nemzetközi keretegyezmény 16. cikkelyét, mely tiltja a kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányok megváltoztatását, amit mellesleg Belgrád is ratifikált, de a gyakorlatban még a formális alkotmányos garanciák ellenére sem tartott be. Ennek kikényszerítése és betartatása a vajdasági magyar pártok egybehangolt lépéseivel és a magyarországi politikai elit világos és határozott mielőbbi támogatásával érhető el, annál is inkább, mert a menekültkérdés megoldása ürügyén magyarlakta települések etnikai fellazítása jelenleg is folyik.
2. Jelenlegi formájában a Magyar Nemzeti Tanácsot továbbra is alkalmatlannak tartjuk arra, hogy megfogalmazza és képviselje a vajdasági magyar közösség alapérdekeit, tekintve hogy sem létrejöttének körülményei, sem jogosítványai nem elégítik ki az autonómia ismérveit – nem rendelkezik jogszabály-alkotási hatáskörökkel, döntéshozatali jogkörei gyöngék és elenyészők, állami költségvetési részesedése semmitmondó. Tényleges társadalmi befolyását lényegében a Magyarországról érkező anyagi támogatások újraelosztása feletti monopóliumával gyakorolja. Mint lényegét tekintve egypárti képződmény, alkalmatlan a kisebbségi közösség belső demokráciájának biztosítására, erősíti a szolgalelkűséget, a politikai és kulturális egyszólamúságot, a tájékoztatási eszközök kézi vezérléssel történő irányítását, s ezáltal a cenzúrát és az öncenzúrát is.
3. A VMDP továbbra sem látja okát, hogy változtasson a magyar perszonális autonómiára vonatkozó modelljén, de nyitott arra, hogy megvitasson és a kölcsönösség alapján támogasson másféle elképzeléseket is, akkor, ha azok nem maradnak meg pusztán a kívánságlisták és a deklaratív követelések szintjén. Egy széleskörű politikai összefogásra irányuló dialógus kiindulópontjaként – pártunk idei kongresszusi döntésével összhangban – javasoljuk, hogy a vajdasági magyar pártok azon alapelvekhez térjenek vissza, amelyeket a VMDP 2008-ban a VMSZ-szel, a VMDK-val és az MPSZ-szel karöltve fogadott el.
4. A VMDP körzeti és helyi szervezetei révén a magyarországi választási regisztráció folyamatában technikai segítséget nyújt mindazon kettős állampolgársággal rendelkező polgárunknak, aki azt igényli, s erre szólítja fel művelődési és civilszervezeteinket is.
Temerin, 2013. szeptember 13.
Csorba Béla,
a
VMDP elnöke
Megváltozott körülmények – új szemlélet/viszonyulás
Nyílt
levél Csorba Bélához, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökéhez
Tisztelt elnök úr!
Kedves Béla!
Érdeklődéssel olvasom a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt (VMDP) Gátat vetni a mesterséges fellazításnak c. szeptember
13-i közleményét. Szeretném megosztani veled (és a nyilvánossággal) az ezzel
kapcsolatos gondolataimat.
Fontosnak tartom,
hogy a magyar pártok napirendjén szerepeljenek a vajdasági magyarság aktuális
politikai helyzetének kérdései is. Nem emlékszem, hogy többi vajdasági magyar
párt az utóbbi időben erről vitázott volna. Sőt arra sem emlékszem, hogy – a
tavaly szeptember 27-én újvidéken tartott tanácskozáson kívül – a pártok
együttesen vitáztak volna, valamiféle tanácskozást tartottak volna (őseink
módjára) közösségünk sarkalatos kérdéseiről és egységes álláspontra jutottak
volna. A vajdasági magyarok jelenlegi áldatlan helyzetének egyik (kár)okozója szerintem
éppen az, hogy a pártok még a közösség legfontosabb kérdéseiben sem tudnak
közös nevezőre jutni és hatékonyan képviselni azt a szerb hatalom felé.
Egyetértek az
állásponttal, miszerint „az (egyik – B. A.) alapkérdés a magyarság számára
megfelelő népesedési arány fenntartása”. Hiányolom viszont, hogy közleményből
kimaradt a demográfia arány fenntartásához szükséges szociális háttér,
elsősorban a megélhetés, a munkalehetőség teremtésére irányuló követelés.
A szerb állam nem
biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozók, így a magyarok arányos
foglalkoztatását és képviseletét még azokon a területeken sem (közigazgatás,
igazságügy, közvállatok, köztulajdonban
lévő bankok kommunális stb. vállalatok) amelyekben állami intézkedésekkel
befolyásolni lehetne a munkavállalók, illetve testületek összetételét. Problémák
vannak a hivatalos nyelv- és íráshasználat, az oktatás, a művelődés, a médiák,
a hagyományápolás stb. területén is.
A nemzeti
kisebbségi autonómia kérdése is a közösségi kollektív jogok gyakorlásának
fontos kérdése. A magyar pártok között sajnos ebben a kérdésben se nincsen
egyetértés.
Az időközben
szétesett Magyar
Koalíció – a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által Szabadkán
(2008. március 17-én elfogadott) elfogadott magyar autonómia elképzelésből, amelynek kidolgozásában részt vett a Magyar Polgári Szövetség is – szinte semmi nem
valósult meg. Pedig azóta több mint öt év eltelt. Azt is tudjuk, hogy miért: a
Vajdasági Magyar Szövetség kihátrált belőle. Ez mellett, a perszonális
autonómiával kapcsolatban, mindeddig nem sikerült kielégítően megválaszolni – a
VMDP-nek sem –, mit jelent az „önálló jogszabály-alkotási és végrehajtási
jogosítvány” és hogyan valósulna ez meg?
Az ókori görög tanításhoz tartozik, hogy „a világon minden állandó és
örökös mozgásban van” (panta rhei). Vonatkozik ez különösen a politikára is.
Nem kellene mégis újratárgyalni ezt a koncepciót?
Íme, néhány érv, hogy miért: Időközben két új magyar párt is a politikai
porondra lépett, a Magyar Remény Mozgalom (2009. január 24.) és a Magyar
Egységpárt (2012. április 3.).
A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését
időszerűsítette a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić
szerb és Hashim Thaçi koszovói
kormányfő között létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezség[1]
és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény készülő módosítása[2]
is.
Három magyar párt (a Magyar Remény Mozgalom a Magyar Polgári Szövetség
és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, vélhetően a koszovói
egyezségtől is inspirálva, A kölcsönösség
elve érvényesüljön Szerbiában címmel (2013. augusztus 30-án) állást foglalt a területi autonómia kapcsán.
Hangsúlyozták, hogy „magyarság őslakosa
Délvidéknek, éppen ezért teljes mértékben megilletik Szerbiában azok a
kollektív jogok, mint bármelyik más népet”.
A Magyar Nemzeti
Tanácsnak (MNT) a VMDP közleményében kifejtett, „alkalmatlansága, hogy
megfogalmazza és képviselje a vajdasági magyar közösség alapérdekeit” is azt
indokolja, hogy felül kell vizsgálni az eddigi autonómia elképzeléseket. Az érvek
sorát csak növeli, hogy vészesen közeledik a nemzeti tanácsok választásának
(2014 közepén esedékes) határideje.
Korhecz Tamás, az MNT elnöke, aki korábban tíz évig a tartományi
kormányban a nemzeti kisebbségi ügyekért is felelős volt, és akinek a
tevékenysége kihatással volt a mostani helyzet kialakulására, Belgrádban (2013.
szeptember 12-én) – „sikeresnek” minősítve az MNT utóbbi három és fél évét –
már jelezte, hogy „szeretné megpályázni a következő négy évet” is. Jó lesz-e az
nekünk, ha újraválasztják?
A társadalmi és politikai élet változásait követni kell a politikai
álláspontok változásának is. Vagyis nem
feltétlenül szükséges mindenhez csökönyösen kapaszkodni, mint „részegnek a
kerítéshez” – mondták egykor. Fel kell végre már fogni, hogy összetartás, közös
fellépés nélkül, nincs eredmény. Már számtalanszor beigazolódott, hogy a
nemzeti kisebbségi jogokból is csak annyi valósul meg, amennyiért sikerül
megküzdeni. A megváltozott körülmények megfelelő szemléletet/viszonyulást
igényelnek.
A VMDP közleménye – egyébként helyesen – nem zárkózik el, hogy magyar perszonális autonómiára vonatkozó modelljén kívül,
„megvitasson és a kölcsönösség alapján támogasson másféle elképzeléseket is”.
Felgyülemlettek
sajnos a vajdasági magyar közösség fejlődését, a nemzeti kisebbségi jogok
érvényesülését akadályozó problémák, amelyek közül néhányra a közlemény is jogosan
rámutat (a népesség fogyása, az etnikai arányok megbomlása, az autonómia
kérdése és az MNT működése). A közösség helyzete és problémái azonban ettől
sokrétűbbek. Ezért szükséges lenne, hogy nyílt, demokratikus és széleskörű
vitát nyissunk a vajdasági magyarok helyzetéről, amelyben részt vennének a
pártok, a civil szerveztek, az értelmiségiek és más érdeklődők. Sajnos nálunk
még egy ilyen jellegű tanácskozás megszervezése is kérdéses. Képesek vagyunk-e
erre? Van-e erre vállalkozó?
Barátsággal,
Bozóki Antal, az
Árgus civil szervezet elnöke
Újvidék, 2013. szeptember 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése