Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (188.)
Október
2.
„Messze nem olyan még, amilyet
szeretnénk”…
Az
utóbbi napokban mintha változna a vajdasági magyarok helyzetének és „autonómiájának”
magyarországi megítélése.
Csóti György a budapesti
Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója szeptember végi újvidéki látogatása
alkalmával így értékelt: „Négy országban, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában
és Szerbiában él ma a magyarság nehéz helyzetben, kétségkívül Szerbia az az ország,
amelyben e négy ország közül ma mégis a legkedvezőbb a magyar kisebbségi
közösség helyzete.”[1]
Az
érdekvédelmi szervezet vezetője szerint, az említett, Magyarországgal
szomszédos országoktól eltérően, „Vajdaság vonatkozásában azért beszélhetünk
más helyzetről, mert itt valóban létezik az autonómiának egy működő formája.
[…] Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk, de már így is jónak nevezhető, s
kétségkívül kiváló eredmény, hogy létezik” – értékelte Csóti.[2]
A
szlovéniai és a horvátországi helyzetével kapcsolatban a KJI igazgatója kiemelte, hogy
„ott a magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik el, alanyi jogon jár
képviselői hely számunkra a parlamentben, alkotmányosan számítanak tehát
államalkotó tényezőnek. – Ettől természetesen nem fényes még az életük. A
többihez képest azonban az, a vajdaságihoz képest is jobb – tette hozzá.
Csóti
György diplomatikusan, de érthetően megfogalmazott szavai a délvidéki/vajdasági
magyarok helyzetének – az eddig hivatalos magyar értékelésektől eltérően – sokkal
valósabb meglátását fejezik ki. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) és a
Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tisztségviselői ugyanis a vajdasági magyarság
helyzetét „példaértékűnek” nevezik.[3]
Elhangzott
végre, hogy a szomszédos országok közül a szlovéniai és a horvátországi
magyarok helyzete „jobb”, mint a vajdasági magyaroké. Ebben a két országban „a
magyarságot államalkotó tényezőnek ismerik” és „alanyi jogon jár képviselői
hely számunkra a parlamentben”. Mikor valósul meg ez Szerbiában?
Vajdaságban ugyan „létezik az autonómiának egy működő formája”, de Csóti is
hangoztatta, hogy „messze nem olyan még, amilyet szeretnénk”.
Ebből a
megfogalmazásából a magyar, vagy magukat
annak tartó politikai vezetőknek, képviselőknek és a Magyar Nemzeti Tanács
tagjainak is le kellene vonni a következtetést.
Október
2-5.
Teljesíteni a feltételeket!
A Visegrádi Együttműködés négy országának (V4-ek),
Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország elnökeinek a Prága
melletti Lány kastélyban megtartott államfői csúcstalálkozóján jelen volt Borut Pahor szlovén és Aleksandar Vučić szerb elnök is.
Áder János, magyar államfő,
a konferencia után (október 3-án) tartott sajtótájékoztatón, az EU bővítést
illetően, elmondta, hogy „a találkozón részvevő öt uniós tagállam mindegyike
támogatta Szerbia Csatlakozását. – Ha Szerbia teljesíti az uniós csatlakozás
feltételeit, múltként kell tekintenünk a korábbi bizalomhiányra – fejtette ki
Áder.
A
magyar elnök álláspontja merőben eltér a korábban, különösen Szijjártó Péter magyar külgazdasági és
külügyminiszter által gyakran hangoztatott állásponttól, miszerint „fel kell
gyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, és lehetővé tenni az ország
számára, hogy még 2025 előtt az EU tagjává váljon”.[4]
Ehhez
egyesek még azt is hozzátették, hogy Szerbia felvételének az Unióba „feltétel
nélkül” kell(ene) megtörténni. Ez viszont a délvidéki magyarok érdekeinek
mellőzését is jelentené.[5]
Pásztor István a haladó véemesz elnöke, a Fidesz legutóbbi (Budapesten,
szeptember 29-én megtartott) kongresszusán a hivatalos magyar hozzáállás nem támogatását egyenesen „gáncsoskodásnak” nevezte,
az eddig bővítési biztosokról pedig azt mondta, „azért jártak Belgrádba, hogy
elmondják, mit miért nem lehet”.[6]
Szijjártó, a
magyar külügy vezetője Varsóban, a Warsaw Security Forum elnevezésű
konferencián (október 2-án) kijelentette, hogy „Szerbia és Montenegró
gyakorlatilag készen áll a csatlakozásra”[7]
(??).
A
magyar köztársasági elnök most azonban világosan és érthetően kimondta: Szerbia
EU-s csatlakozáshoz bizony előbb teljesíteni kell a csatlakozás feltételeit.
Hogy erre egyáltalán sor kerül-e és mikor, az viszont teljesen bizonytalan. Legelőször
ugyanis rendezni kell(ene) Szerbia és Koszovó viszonyát. Hogyan lehet felvenni
az EU-ba egy országot, amelyiknek még a pontos határai sem ismeretesek, ahol minden
naposak az állami hatalommal elégedetlenek tiltakozásai?
A
délvidéki/vajdasági magyarok helyzetének rendezése szempontjából különösen
fontos, hogy a magyar államfő végre kimondta, Szerbiának teljesítenie kell az az
uniós csatlakozási feltételeket. Ezeknek a részét képezik az ún. koppenhágai
politikai kritériumok is – egyebek mellett „a stabil demokratikus
intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme”.[8]
Ezeken
a területeken viszont gondok vannak, Szerbia ugyanis – még Tanja Fajon, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és
társulási bizottság elnöke szerint is – „az uniós csatlakozási folyamatokban rosszul
teljesít”. – A szerb kormánynak többet
kell tennie a 23. és a 24. csatlakozási (az igazságszolgáltatásra és az
alapvető emberi jogokra vonatkozó – B. A.) fejezet ügyében – tette hozzá a
bizottság elnöke.[9]
Szerbiának,
tehát, az említett álláspontok szerint, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a
csatlakozási feltételeket, ideértve a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni
jogait is!
A
kérdés csupán az, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai érdekek, vagy a
tagsági feltételek következetes teljesítése kerül-e előtérbe. Természetesen az
is, hogy a magyar külügy alkalmazkodik-e/méltányolja-e a köztársasági elnök álláspontját?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2019. október 11.
[1] v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés. Magyar Szó, 2019. október 2. 1.
[2] Uo. 4
[3] Hajnal: A magyarság helyzete példaértékű Szerbiában. https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/hajnal-magyarsag-helyzete-peldaerteku-szerbiaban, 2019. július 25. [09:30 és 16:40], és A szerbiai magyarság helyzete példaértékű a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának résztvevői szerint. https://szabadmagyarszo.com/2019/03/08/a-szerbiai-magyarsag-helyzete-peldaerteku-a-karpat-medencei-magyar-kepviselok-forumanak-resztvevoi-szerint/, 2019. március 8. [15:16]
[4] Szijjártó Helsinkiben: Lehetővé kell tenni Szerbia számára, hogy még 2025 előtt csatlakozzon az EU-hoz. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/27362/Szijjarto-Helsinkiben-Lehetove-kell-tenni-Szerbia-szamara-hogy-meg-2025-elott-csatlakozzon-az-EU-hoz.html, 2019. augusztus 29. [16:38]
Szijjártó: Szerbiának még 2025 előtt az EU tagjává kellene válnia. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/szijjarto-szerbianak-meg-2025-elott-az-eu-tagjava-kellene-valnia, 2019. augusztus 29. [14:15 és 14:22]
[5] Bővebben lásd a Feláldozott délvidéki magyarok? c. írásom. https://delhir.info/2017/08/03/felaldozott-delvideki-magyarok/, 2017. augusztus 3.
[6] Fidesz Kongresszus 2019 - Pásztor István beszéd. https://hirtv.hu/video/227812; http://www.vmsz.org.rs/video/fidesz-kongresszus-2019-pasztor-istvan-beszede
[7] (MTI) Szijjártó: Szerbia és Montenegró készen áll a csatlakozásra. Magyar Szó, 2019. október 3. 3.
[8] Koppenhágai kritériumok. https://hu.wikipedia.org/wiki/Koppenh%C3%A1gai_krit%C3%A9riumok
[9] D.J.: „Szerbia rosszul teljesít az uniós csatlakozási folyamatokban”. https://delhir.info/2019/10/05/szerbia-rosszul-teljesit-az-unios-csatlakozasi-folyamatokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése