Kubát János temetésén odajött hozzám Kabók Erika, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese, és megkérdezte, én vagyok-e a „ceremóniamester”. Mondtam nem, én csak az egyik beszédmondó vagyok. Merthogy valakivel meg szeretné beszélni, hogy a főnöke, Varjú Márta főszerkesztő is búcsúbeszédet mondhasson. Mondtam, forduljon a hozzátartozókhoz, én ebben a kérdésben nem dönthetek. Elment, kisvártatva visszajött, mondván, beszélt velük, és azt mondták, nekik mindegy, döntsük el mi egymás között. Mondtam, én akkor sem dönthetek ebben. De Erika nem hagyta annyiban, mondván, a család visszaszerválta nekem a labdát, úgyhogy „ezt dobta most nekem a gép”, nekem kell döntenem.
Hát jó, még ha épp lenne is le- és elszámolnivalónk egymással, ne egy halott ember koporsója felett törjünk pálcát és rántsunk kardot, gondoltam a másodperc törtrésze alatt. Ez volt az az erkölcsi imperatívusz, amelynek engedelmeskedve végül rábólintottam. Vagyis, akarva-akaratlanul is abba a helyzetbe kerültem, hogy végül én „engedélyeztem” Varjú Márta felszólalását.
Ehhez képest a Magyar Szó 2019. október 7-i nyomtatott kiadásában és internetes oldalán megjelent (azonos tartalmú), „fi” szignóval ellátott nyúlfarknyi tudósításából egyaránt az derül ki, hogy a temetésen tulajdonképpen Varjú Márta volt az egyetlen felszólaló! Senki más nyilván nem is volt ott, hisz a tudósítás egyetlen szóval sem említ senki mást.
Ez igen! Így kell ezt csinálni! Eljönni, a helyszínen kierőszakolni a felszólalást, aztán az egészet úgy tálalni, hogy Varjú Mártán kívül más nem is találta méltónak az elhunytat arra, hogy elbúcsúzzon tőle.Nagyon remélem, hogy ezek után bepereltek, amiért hamis és alaptalan dolgokat állítok veletek kapcsolatban. Legalább 300 tanút tudok felvonultatni, akik el tudják mondani, mi és hogyan történt valójában a temetésen – szemben azzal, amit ti az újságotokban megírtatok és megjelentettetek.
Ti retusáltatok mindenkit a valóságból!!! Az még hagyján, hogy engem kihagytatok – higgyétek el: túlélem –, de az összes többi felszólalót és zenészt is semmibe vettétek! Még Sztálin is tanulhatott volna tőletek.
Hát milyen emberek vagytok ti? Valamikor ismertelek mindhármotokat, de ti már nem azok az emberek vagytok, akiket én ismertem. Úgyhogy a kérdés inkább így szól: hát mivé lettetek? Hát erre tanított benneteket a Kubát János, akinek a sírja elé eljöttetek tisztelegni?
Az egyik nap még nekrológot írtok róla, másnap már elferdített hazugságokat a temetéséről? De mégis hogy? De hát miért? Még ez is belefér? Még ennél is lehet lejjebb?Ha ti ezzel így tudtok együtt élni, akkor azt kívánom, éljetek.
Sokáig.
Kókai Péter
2019. október 7. [13:27]
https://szabadmagyarszo.com/2019/10/07/nyilt-level-varju-martahoz-kabok-erikahoz-es-fodor-istvanhoz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése