Stratégiai szerződés – stratégia nélkül

Nincs előrelépés a nemzeti kisebbségi jogok terén!

Kovács Elvira és Pásztor Bálint
(Fotó: Facebook/Pásztor Bálint oldala)

Magyarország és Szerbia Kormánya 2021. szeptember 8-án Budapesten szerződést írt alá a baráti kapcsolatokról és a stratégiai partnerségi együttműködésről.
A magyar kormány a 28 cikkből álló szerződést az 554/2021 számú kormányrendelettel 2021. szeptember 29-én hirdette ki.[1] A szerb képviselőház csak 2022. december 9-én erősítette meg.[2]

Pásztor Bálint, egyetemi docens, köztársasági parlamenti képviselő, a Vajdasági »Magyar« Szövetség (VMSZ) szerbiai parlamenti frakcióvezetője, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke, a párt (sorrendben második – B.A.) alelnöke, etc., felszólalása szerint, a Képviselőház december 6-ai ülésén, az egyezmény célja „a két ország és a két nép közötti szoros együttműködés, 22 területet felölelve”.[3]
– Pásztor egyebek mellett elmondta, hogy az egyezmény foglalkozik a magyarországi szerb kisebbség jogaival, ahogy a szerbiai magyar kisebbség jogaival is. Rámutat a nagy történelmi megbékélésre, amire 9 évvel ezelőtt került sor. Foglalkozik a határellenőrzés módosításának szükségességével is, hiszen tarthatatlanná vált a közúti határforgalom a két ország között. Az egyezmény kitér a gazdasági együttműködésre, a környezetvédelemre, az élelmiszeriparra, a mezőgazdaságra és a tudományra is. A részét képezi a katonai sírok és emlékhelyek karbantartása is, de az eurointegrációs törekvések is – írja a képviselőházi vitáról szóló tudósításban.[4]
Kovács Elvira, a VMSZ (sorrendben első – B.A.) alelnöke, a szerb képviselőház alelnöke, az EU integrációs bizottságának elnöke, stb., a Külpolitikáért Központ és a Konrad Adenauer Alapítvány belgrádi irodájának szervezésében tartott, A szerb–magyar viszony az új geopolitikai környezetben című konferencián – ugyancsak hivatalból – fényezte a magyar-szerb kapcsolatokat.[5]
– A bonyolult viszonyoktól a konstruktív partnerségig című panel keretén belül a történelmi megbékélés fontosságáról, a közös kormányülésekről, több egyezményről, a legjelentősebb infrastrukturális projektumokról és nem utolsó sorban, a vajdasági magyarságot érintő kérdésekről beszéltem. Örömmel nyugtáztuk, hogy a magyar-szerb gyümölcsöző kapcsolatok követendő példaként szolgálhatnak sokak számára! – írta Kovács Elvira a bejegyzésében.[6]

Bizonyára a „történelmi csúcson”[7] lévőnek, valamint „stratégiai szövetség és barátságnak”[8] nevezett szerb–magyar/magyar-szerb kapcsolatok eredménye a két kormány szerződése a baráti kapcsolatokról és a stratégiai partnerségi együttműködésről is.
A nemzeti kisebbségnek – határon innen és túl – fontos a két ország jószomszédi viszonya, annak stabilitása.
A nemzeti kisebbségek helyzetét a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Budapesten, 2003. október 21-én aláírt egyezmény rendezte.[9]
Ismereteim szerint, az egyezmény gyakorlati alkalmazásáról azonban nem készült átfogó elemzés, annak ellenére, hogy a Felek még külön kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottságot is létrehoztak és működtetnek, amely „figyelemmel kíséri az Egyezmény rendelkezéseinek megvalósítását” (16/1 cikk).
A Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság 2016. december 28-án ült össze utoljára,[10] habár – az egyezmény 16. (2) cikke szerint – a testületnek „szükség szerint, de évente legalább egyszer”[11] ülésezni kellene.
A Vegyes Bizottság feladata – a 16. (3) cikk szerint –, hogy megvitassa a két kisebbséggel kapcsolatos időszerű kérdéseket, áttekintse és értékelje az Egyezményből eredő kötelezettségek megvalósítását és ajánlásokat terjesszen elő a kormányok számára a megvalósításával, szükség esetén módosításával kapcsolatban.
A két ország vezetői azonban bizonyára úgy gondolták, a nemzeti közösségek minden problémája megoldódott és a Bizottság munkájára nincs is szükség!?

Magyarország és Szerbia kormánya közti, 2021. szeptember 8-án aláírt stratégiai szerződésnek a vajdasági magyar közösség szempontjából különösen az 5(2), a 10. és a 11. cikk fontos.
Az 5(2) cikk szerint „a Felek (Szerbia és Magyarország kormánya – B.A.) egyetértenek, hogy együttműködnek a hadisírok és háborús emlékművek gondozásában Magyarország Honvédelmi Minisztériumának és a Szerb Köztársaság Munkaügyi, Foglalkoztatási, Veterán és Szociális Ügyekért Felelős Minisztériumának szándéknyilatkozata alapján”.
A cikk csak „a hadisírok és háborús emlékművek gondozására” vonatkozik, azokra is csak a két ország nevezett hatóságának a „szándéknyilatkozata alapján”. Hogy ez pontosan mit jelent, a szerződésből nem látszik.
Az 1944/45-ös, „minden ártatlan áldozatnak” tervezett újvidéki emlékmű körüli heves politikai vita is időszerűsítette a véleményt, miszerint a második világháború tragikus eseményei, a történelmi bűncselekmények és sérelmek a két ország között még mindig nincsenek méltó és megnyugtató módon rendezve se lezárva. A szerződés ezekre a kérdésekre sem ad választ.

A szerb parlament által most ratifikált kormányközi szerződés 10. cikke kilenc pontból álló nemzeti kisebbségi vonatkozású rendelkezést tartalmaz.
Az 1. pontja általános, miszerint „a Felek elkötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződésekben foglalt elveket és rendelkezéseket”.
Ezeknek az elveknek és rendelkezéseknek a tiszteletben tartására a két országot egyébként is számos emberi- és nemzeti kisebbségi egyezmény kötelezi.
A 2. pont úgyszintén általános: „A Felek elkötelezettek a Magyarországon élő szerb nemzetiség és a Szerb Köztársaságban élő magyar nemzeti kisebbség jogainak biztosítása iránt, biztosítják a kisebbségi önkormányzatok működését, a közösségként való megmaradásukat szolgáló anyanyelvű intézményhálózat működését és fejlesztését, valamint nemzeti, kulturális és nyelvi identitásuk megőrzését”.
Ennek a rendelkezésnek se nincsen különösebb jelentősége, mivel az emberi és nemzeti kisebbségi jogok területét számos sokoldalú és kétoldalú nemzetközi szerződés is rendezi. Fontos azonban olyan szempontból, hogy biztosítja a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a magyar intézmények működését, valamint fejlesztését, amit egyébként a szerb alkotmány, de számos törvény is rendez.
A 3. pont kimondja, hogy „a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatási intézményrendszerének jelentősebb átalakítását és a kétnyelvű oktatást csak az illetékes nemzeti kisebbség önkormányzatának (mi esetünkben az MNT – B.A.) hozzájárulásával támogatják”.
Ennek a rendelkezésnek kellene biztonságot nyújtani az anyanyelvű oktatás rendszere stabil működésének megtartására – feltéve ha lesz elegendő tanuló.
A 4. pont szerint „a Felek kiemelt infrastrukturális fejlesztéseik során a két nemzeti kisebbség igényeit figyelembe véve járnak el”.
Ennek a pontnak a magyar közösség egyenletes infrastrukturális fejlesztését kellene biztosítania. Hogy ez így van-e ellenőrizni kellene Vajdaság Autonóm Tartomány most közvitára bocsátott 2023-2030-ig terjedő fejlesztési tervében.
Az 5. pont szerint „a Felek törekednek a nemzeti kisebbségek közszférában történő részvételének megvalósulására”.
Hogy ez a szöveg pontosan mit jelent, azt nehéz megállapítani. A „törekednek” kifejezés valójában nem jelent semmilyen konkrét kötelezettséget és azt sem pontosítja, hogy „közszféra” [javni sektor/állami szektor] szó alatt a „Felek” mit értenek.
Itt olyan megfogalmazásnak kellene állni, miszerint a két kormány biztosítja, vagy legalábbis feltételeket teremt a nemzeti kisebbségek arányos részvételének biztosítására az államigazgatásban/közigazgatásban, a közszolgálatokban és a közvállatokban.

A 6. pont szerint „a Felek tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek által lakott területeken a lakosság etnikai összetételét, és annak a megváltoztatására vonatkozóan nem hoznak intézkedéseket”.
Ez a rendelkezés már a szerződés aláírásakor nem volt összhangban a valósággal, mivel lakások építésével a délszláv háborúk menekültjeinek – nemzetközi támogatással is – jó néhány vajdasági városban megváltozott a lakosság nemzeti összetétele. Csak tavaly novemberben 40 új lakást adtak át Versecen,[12] decemberben pedig 44 új lakás kulcsát adták át Szabadkán a Bosznia-Hercegovinából és Horvátországból menekülteknek,[13] stb., megváltoztatva ezzel a helyi lakosság nemzeti összetételét. Ellenkezik ez a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 16. (ETS No. 157) cikkének rendelkezésével is.[14]
A 7. pont szerint „a Felek törekednek arra, hogy a magyarországi szerb nemzetiség és a szerbiai magyar nemzeti kisebbség jogait védelmezzék, és ne csökkentsék a nemzeti kisebbségek szerzett jogait”.
Ennek a pontnak valójában a szerzett jogoknak a védelmét kellene, hogy biztosítsa, amit különben a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló szerbiai törvény 8. szakasza is előlátott.[15]
A 8. pont szerint „a közigazgatási és bírósági eljárások lefolytatása során a Felek nagyobb figyelmet fordítanak a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségek nyelvein folyó eljárások folytatásának megkönnyítésére”.
Ennek a pontnak a tartalma sem jelent semmilyen konkrét kötelezettséget, sőt ellentétben van a szerbiai jogszabályokkal mivel kevesebb jogot biztosít azoknál.
Nem „megkönnyíteni” hanem biztosítani kell a hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelvek egyenrangú használatát az eljárásokban!
A 9. pont szerint „a Felek a saját belső jogrendjükkel összhangban továbbra is biztosítják a nemzeti kisebbségek megfelelő szintű politikai érdekképviseletét, és szintén biztosítják, hogy a választási jogszabályok módosítása nem csökkenti a nemzeti kisebbségek érdekképviseletének mértékét és hatékonyságát”.
Ez a rendelkezés sem megfelelő, mivel csak „megfelelő szintű” és nem pedig arányos érdekképviseletet biztosít. Egyáltalán mit jelent és ki értékeli, hogy mi a megfelelő szintű érdekképviselet, és mi nem az?

A szerződés 11. cikke szerint „a Felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az általuk korábban megkezdett történelmi megbékélési folyamatnak, és ezzel összhangban támogatják a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság munkáját, illetve annak lezárását”.
A megfogalmazásból is látszik, a Felek is úgy értékelik a „történelmi megbékélési folyamat” csak elkezdődött.
Volt nagy magyar-szerb/szerb-magyar „összeborulás”, koszorúzás, főhajtás, de a bocsánatkérés csak a magyar oldalról hangzott el. Szerb részről, még az „elnézést” sem mondták ki a vajdasági magyarokat ért atrocitások miatt! Ez nélkül pedig a magyar-szerb/szerb-magyar barátság csak jól hangzó parola, a megbékélés pedig aligha lesz lehetséges.

A jóváhagyási eljárásából elsősorban arra lehet következtetni, hogy a kormányközi stratégiai partnerségi együttműködési szerződés a vajdasági magyar közösség megkerülésével, a közösségtől távol és a nyilvánosság kellő tájékoztatása nélkül kerülhetett sor. Ebben esetleg csak a Véemeszes tisztségviselők vehettek részt, akiknek az a feladat jutott, hogy „a nagy történelmi megbékélést” és a magyar-szerb együttműködés eredményeit magyarázzák, fényezzék. Ennek tudható be, hogy a szerződésről a Véemeszes „kádereken” kívül szinte alig hallott valaki.
A szerződés aláírására úgy kerülhetett sor, hogy nem előzte meg azt a magyar közösség gazdasági, nyelvi, oktatási művelődési stb. helyzetének, rendezésre váró problémáinak az áttekintése és nem készült el azok megoldási javaslata. Pedig adott volt az alkalom.
A szerződés a 2003. évi egyezményhez viszonyítva nem tartalmaz olyan új rendelkezést, amelyik előmozdítaná, javítaná a magyar közösség helyzetét. Egyes rendelkezései pedig még kevesebb jogot is biztosítanak, vagy éppen ellentétben vannak a hatályos szerbiai jogszabályokkal, például a kisebbségek nyelvein folyó eljárások esetében, az arányos (érdek)képviselet és foglalkoztatás biztosítása területén. Mi ebben a stratégia? Esetleg valami szándéknyilatkozatnak felel meg.
Pásztor Bálint és Kovács Elvira felszólalásai is jól mutatják, hogy képtelenek a vajdasági magyarok helyzetének jobbítása érdekében bármilyen önálló közösségi érdeket is megfogalmazni és képviselni. Valójában Vučić és Orbán közös megafonjai lehetnek.

BOZÓKI Antal

__________
[1] Magyar Közlöny. 554/2021. (IX. 29.) Korm. rendelet. 178. szám, 2021. szeptember 29. 8247.
1. melléklet az 554/2021. (IX. 29.) Korm. rendelethez SZERZŐDÉS Magyarország Kormánya és a Szerb
Köztársaság Kormánya között a baráti kapcsolatokról és a stratégiai partnerségi együttműködésről.
[2] Z A K O N O POTVRĐIVANJU UGOVORA IZMEĐU VLADE REPUBLIKE SRBIJE I VLADE MAĐARSKE O
PRIJATELJSKIM ODNOSIMA I SARADNJI U OBLASTI STRATEŠKOG PARTNERSTVA
[Törvény a Szerb Köztársaság Kormánya és Magyarország Kormánya közötti baráti viszonyokra és együttműködésre a stratégiai partnerség területére vonatkozó szerződés megerősítésére].
http://www.parlament.gov.rs/narodna-skupstina-.872.html, 2022. december 9.
[3] mh: Magyarország stratégiai partnere Szerbiának. Magyar Szó, 2022. december 7. 4.
[4] Uo.
[5] mh: Magyar-szerb gyümölcsöző kapcsolatok. Magyar Szó, 2022. december 8. 4.
[6] Kovács Elvira. https://www.facebook.com/kovacselviravmsz, 2022. december 8. 12:42
[7] Vučić: Történelmi csúcson a szerb–magyar barátság. https://www.magyarszo.rs/hu/4664/kozelet/246147/Vu%C4%8Di%C4%87-T%C3%B6rt%C3%A9nelmi-cs%C3%BAcson-a-szerb%E2%80%93magyar-bar%C3%A1ts%C3%A1g-szerbia-magyarorsz%C3%A1g-Aleksandar-Vu%C4%8Di%C4%87-Orb%C3%A1n-Viktor.htm, 2021. július 8., 11:46 >> 2021. július 8. 20:49
[8] Magyarország és Szerbia jó viszonya mindkét ország számára hasznos. https://m.vajma.info/cikk/szerbia/31147/Magyarorszag-es-Szerbia-jo-viszonya-mindket-orszag-szamara-hasznos.html, 2022. február 7. 16:44, és "Stratégiai szövetség, történelmi barátság". https://privatbankar.hu/cikkek/makro/szijjarto-peter-strategiai-szovetseg-tortenelmi-baratsag--de-kivel.html, 2022. június 10.
[9] 2005. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság és Szerbia és Montenegró között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség és a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Budapesten, 2003. október 21-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0500004.TV#lbj0iddd8f
[10] 1881/2016. (XII. 28.) Korm. határozat a Magyar-Szerb Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság V. ülésén fenntartott és elfogadott ajánlások jóváhagyásáról.
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A16H1881.KOR&txtreferer=00000001.TXT
[11] Lásd a 9-es alatti Egyezményt.
[12] Negyven új lakást adtak át Versecen a boszniai és horvátországi menekülteknek. https://szmsz.press/2022/11/29/negyven-uj-lakast-adtak-at-versecen-a-boszniai-es-horvatorszagi-haborukbol-erkezett-menekulteknek/, 2022. november 29. 18:43
[13] 44 lakás kulcsát adták át Szabadkán a Bosznia-Hercegovinából és Horvátországból menekülteknek. http://subotica.rs/index/page/lg/hu/id/15506, 2022.12.09.
Lásd még pasz: Kulcsok egy szebb jövőhöz. Magyar Szó, 2022. december 10. 8.
[14] Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99900034.TV
[15] TÖRVÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGAINAK ÉS SZABADSÁGAINAK VÉDELMÉRŐL. A JSZK Hivatalos Lapja, 11/02. szám, Szerbia és Montenegró Államközösség Hivatalos Lapja, 1/03. szám – Alkotmányos Alapokmány és a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/09. szám – másik törvény, 97/13. szám – AB és 47/2018. szám. https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven