2023. január 10. 9:17
Bódis Gábor a kedvenc vajdasági magyar újságíróm, szinte. Ugyanis azon kevesek egyike, akik különleges figyelmet szentelnek nekem, noha, úgy vélem, erre valójában nem szolgáltam rá. Bódis immár másodszor igyekszik gáncsot vetni nekem. Sajnos az első alkalommal nem kaptam viszontválaszt (https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=13004), félek, most is így fogok járni. Kár, szinte.
Bozóki Antal cikkének közlése is parádés teljesítmény (https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15158). Megihletett. Előre figyelmeztetem az olvasót, hogy ez a szövegem is bonyolult szövésű: „Bozóki Antal” az egyes szám második, illetve harmadik személye között fog ingadozni. Elnézést.
Bozóki szerint „nem nagyon ismert szerző vagyok”. Ez igaz. Rémes is lenne olyan ismertnek lenni, mint amilyen Bozóki Antal. Nem szeretném, ha például az utcán felismernének – kínos lehet. Annak viszont örülnék, ha az általam (társ)szerkesztett könyvek a vajdasági magyarok identitásáról (https://moly.hu/konyvek/losoncz-mark-szerk-ki-vagy-te-vajdasagi-magyar), az 1945 és 1989 közti korszakról (https://www.libri.hu/konyv/losoncz_mark.a-jugoszlaviai-magyarok-eszme-es-politikatortenete-1945-1989.html), illetve az 1989 és 1999 közti periódusról (https://www.libri.hu/konyv/losoncz_mark.a-vajdasagi-magyarok-politikai-eszmetortenete-es-onszervezodese-1989-1999.html) sok vajdasági magyarhoz eljutnának. Szerencsére sok visszajelzés érkezik.
„A szerbiai és a magyarországi autoritárius rezsimek [..] hány éve is ügyködnek?” – kérdezi Bozóki. Nem tudom, hozzám intézte-e a kérdését. Vagy csak retorikai fogás ez? Mindenesetre a szerbiai, illetve a magyarországi rendszer komparatív elemzését megírtam a Rosa Luxemburg Alapítvány számára, sok oldalon (https://www.academia.edu/93869372/AUTHORITARIAN_REGIMES_IN_HUNGARY_AND_SERBIA_A_COMPARATIVE_APPROACH). A témában magyarul is nyilatkoztam régebben (https://merce.hu/2020/06/20/kisertetjaras-a-peremvideken-valasztasok-a-vucici-szerbiaban/). És még sokszor.
„Mióta is tart a hatalmi dölyf korlátlan ámokfutása? És Losoncz eddig mégis »nagy megbecsüléssel” követte a VMSZ tevékenységét?!« – kérdezi ismét drámai módon Bozóki. Hogy mi mindent kifogásolok a VMSZ politikájában, azt megírtam már a 2015-ös, Merre tartasz vajdasági magyar? című írásomban (https://hu.autonomija.info/losoncz-mark-merre-tartasz-vajdasagi-magyar/). Sokszor beszéltem róla Pressburger Csaba Észverésében is. A válaszom röviden ez: köszönöm kérdésedet, kedves Antal, régóta tart. Ezzel egyúttal megválaszoltam a kérdést, hogy „ezek szerint a párt rossz döntéseivel, azoknak a közösségre káros aspektusaival nem is találkozott?” Köszönöm kérdésedet újfent, drága Antal, találkoztam.
Bozóki azt kérdezi, nem ellentmondásos-e, hogy egyszerre dicsérem a VMSZ-t, és ugyanakkor történelmi bűnöket emlegetek. Ha már idézőjelbe teszi, hogy „filozófus” vagyok (az idézőjel-használat igen agyafúrt tud lenni!), akkor filozófiai választ adok. A filozófia szerint a világ nem kétbites, nem fekete-fehér, hanem picit árnyaltabb. Például a Hérakleitosztól Hegelig és Adornóig tartó dialektika az egész világot ellentmondások mozgásaként gondolja el. A Graham Priest-féle parakonzisztens logika még szövevényesebb modellt kínál az (ön)ellentmondásokat illetően (ismeretes, hogy a Russell-paradoxon milyen hullámokat vert a 20. századi gondolkodásban!). Antal, szerintem ne hanyagold a szürke árnyalatait.
Bozóki Antalnak sajnos nehezen megy a szövegértelmezés, a retorikai fogások értelmezése, és pláne a mélyhermeneutika. Pedig a joghermeneutikán túl is van világ.
Pásztor Bálint teljesítményéről majd talán többet beszél maga Pásztor Bálint. Vagy a VMSZ.
2014-ben ezt nyilatkoztam Laskovity Ervinnek: „a politikai közbeszédünk alapfeltételei is válságba kerültek, úgy vélem, sürgősen szükség lenne minél több új, a sebeket gyógyítani kívánó, terapeutikus hangra, az integratív útkeresés szándékával, megvitatható ellenjavaslatokkal fellépő szereplőkre. Újra meg kell teremteni az együttgondolkodás kereteit” (https://www.vajma.info/cikk/kultura/9182/A-lajkolo-esz-kritikusa.html). Ma sem gondolom másképpen. Kár, Gábor és Antal, hogy számottevő, dialogikus közösségépítésre nem vagytok hajlandóak, képesek. Sajnos ettől tartottam, tudni véltem, ezért nem kerültetek fel az általam javasolt listára. Pásztor Bálint pár éve – a megkeresésemre – nyitott volt arra, hogy a Népszabadságnak nyilatkozzon, ezzel máris párbeszédképesebbnek bizonyult nálatok. Sajnos ti a Másikat mint olyant vétitek el, újra és újra.
Bozóki többi kérdése meglehetősen érdektelen, egyet kivéve: „Ennyi idő kellett neki arra, hogy megvilágosodjon?” – mármint nekem, hogy megvilágosodjak.
Mindenekelőtt köszönöm, hogy ilyen sokra tartja a spirituális érettségemet, nekem önmagammal szemben jelentős kételyeim vannak.
A „megvilágosodás” kritikai fogalomtörténete roppant izgalmas. Angolul például az enlightenment szóval fordították le a szanszkrit /páli „bodhi”-t, illetve „vimutti”-t. Ez volt a buddhizmus racionalista olvasata: voltaképpen az európai felvilágosodás szemüvegén keresztül olvasták Buddha tanításait (a felvilágosodás angolul enlightenment). Szerencsére mára már a vallástörténeti tudásunk elmélyült. Számomra különösen megvilágító erejű volt Richard Shankman The Experience of Samadhi. An In-depth Exploration of Buddhist Meditation című műve (https://www.shambhala.com/the-experience-of-samadhi-580.html). Szintén üdvözlendő, hogy a megvilágosodás tudományosan megalapozott kutatása is elkezdődött, különösen figyelemre méltóak e téren Daniel Brown meglátásai (ebben a könyvben: https://www.amazon.com/Transformations-Consciousness-Ken-Wilber/dp/0394555376 ).
Azonban éppen az integrálelmélet mutat rá, joggal, hogy megvilágosodás nem lehetséges pszichikai érettség nélkül. Hogyan is hangzik József Attila agyonidézett sora? „Csak másban moshatod meg arcodat”. Vagy ahogyan Marx mondta: „az ember legnagyobb szükséglete a másik ember”.
Ezzel talán a párbeszéd szükségességére is utaltak?
A dialógus elve a 20. századi filozófia egyik nagy gondolata: Martin Buber, Franz Rosenzweig, Hans-Georg Gadamer, Hannah Arendt és sokan mások hangsúlyozták, hogy megvalósult emberélet csakis a párbeszéden keresztül lehetséges.
Jürgen Habermas pedig azt sugallta, hogy a nyilvános párbeszédnek átfogónak-integratívnak, igaznak/korrektnek, praktikusnak és terapeutikus hatásúnak kell lennie. Az a baj, kedves Gábor és kedves Antal, hogy ahogyan írtok már évek óta, egyik kritériumnak sem felel meg tulajdonképpen, szinte soha. Sőt, olykor egyenesen toxikus hatású a tevékenységetek. Árokásás, merő önszorgalomból. A rólam közölt cikken jót mulattam, köszönöm nagyon, de egyébként nagyon lehangolóak tudtok lenni. A könnyed, felületes ítélkezésnél és kekeckedésnél jóval nehezebb az elmélyült, nyitott, jól érvelő párbeszéd, de érdemes megpróbálnotok.
A Pásztor Bálinthoz és Vicsek Annamáriához címzett levelemben ezt írtam többek között: „meggyőződésem, hogy a fiatal politikusi nemzedékek egyik feladata az lenne, hogy szakítson a korábbi politikusi nemzedékekre sajnos túlontúl gyakran jellemző zsákutcás gyakorlatokkal, eltorzult világszemlélettel. A Jugoszláv Kommunista Szövetség igen problémás hatalmi praktikáin nevelkedett nemzedékek, amelyek 1989/1990 után sem kapták meg a lehetőséget, hogy legalább egy valamelyest elviselhető képviseleti kormányzati rendszerben tevékenykedhessenek, aligha tekinthetőek mintáknak.”
Kedves Gábor és Antal, rendkívül szomorú, hogy ennyire siettetek igazolni az általam írtakat. Azért majd beszélgessünk el, egyszer. Hátha. Nyitott vagyok. És Ti azok lesztek?
Losoncz Márk
2023. január 10. 13:57
Kedves olvasók,
Értesültem róla, hogy Bozóki Antal még egy cikket közölt rólam, hasonló nívójút, mint az első volt. Ez végképp unalmas, úgyhogy rövid leszek.
„Arról azonban nem ír” – ezt angolul whataboutism-nek nevezik, arra gondolva, hogy bármely téma esetében felvethető, hogy a szerző miért nem szólt még valami másról. Egy manipulatív technikai- retorikai fogás. Sebaj :)
„Miután Lovast e hízelgő „értékítélet” után az összmagyar irodalom élére helyezi” – nem helyeztem az élére, azt írtam, hogy „egyik csúcsteljesítmény”. Igen, olvasok szépirodalmat, Antal. Van és lehet
véleményem róla. És Neked?
„Tudni kell, hogy a levélíró (de közvetlen környezete is) azok közé tartozik, akik folyamatosan a pásztorvilág kedvezményeit élvezik” – ez, kellemetlen leírni, nekem van szekunder szégyenérzetem, de: rágalom. A Regionális Tudományos Központ a Szerb Haladó Párt repressziója miatt elvesztette irodáit, illetve a tudományos projektjét. Sajnos minderről semmi nem tudsz, Antal, mert nem nézel utána a dolgoknak. Bódis Gábor ezzel kapcsolatos rágalmazására már régebben reagáltam (https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=13004), Bozóki viszont még inkább túlfeszíti: “folyamatosan”. Antal, Te jogász vagy: tudod hitelt érdemlően bizonyítani az állításodat? Vagy azt
sugallod, hogy bárki, akinek a Forumnál mostanában könyve jelenik meg vagy a Híd folyóiratban publikál, a “pásztorvilág kedvezményeit élvezi”? Mert más látszatérved ezen kívül aligha lehet. Az a baj, hogy ezzel mintegy kollaboránsként bélyegzed meg autonóm világlátású írók, költők, képzőművészek stb. sorát. Gondold át szerintem, ki mindenkit bántasz meg ezzel. Engem nem tudsz, de mások talán érzékenyebbek. Kérlek, Antal, írdd meg, hogy kik vannak a közvetlen környezetemben. Hátha kiderül, hogy azt is rosszul tudod.
Az elhunyt családtagról tisztán megbecsüléssel szóltam, és megemlékeztem róla. Illetlen ezzel is manipulálni, Antal. Hogy Patócs László miért ne lehetne post mortem „tiszteletbeli koordinátor”, azt majd megindoklod egyszer, Antal. Egyébként ha a halál mint téma érdekel, figyelmedbe ajánlom a cikkemet, amely arról szól, hogyan haldokoltam jómagam Münchenben
(https://merce.hu/2022/10/16/sajat-halalaink/). Kekeckedj ezzel a cikkel is, ha úgy látod jónak. Legalább kiderül, hogyan tekintesz a halálra. Platón azt mondta, hogy a filozófia a halálra való felkészülés, thanatológia kell legyen. Igyekszem ehhez hű lenni.
Végig azt sugallod, Antal, hogy a nyílt levél megírására a VMSZ biztatott, és hogy jót tesz a VMSZ-nek.
Hehe. Aranyos.
“Van, akivel lehet, és kell is, de van, akivel nem lehet és nem is szabad szóba állni.” Hát Veled, kedves Antal, nemigen lehet. Szabadni szabadna, amúgy.
“Losoncz Márk gondolatvilága megrekedt a VMSZ-nél, új/más szervezetet/pártot el se tud képzelni.”
Miért ne tudnék? A faceboon-on azt írtam, sokadmagammal már építek egy “párhuzamos közösséget”.
Megannyi szervezet tagja voltam és vagyok. Pártot nem szeretnék, azt majd Te megalapítod, ha jónak látod, Antal.
A többi mondatra nem reagálnék, mert minek. A vajdasági magyarság tűnik el, és vesztegetjük az időnket érdektelen rágalmazó cikkekkel.
Bódis Gábor egyébként az alapvető médiaetikai elveket figyelmen kívül hagyva nem közli a
válaszcikkemet a naplo.org-on, még Bozóki Antalhoz képest is alulteljesítve. Nem semmi.
Losoncz Márk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése