2015. július 9., csütörtök

Varga László: Erőteljes a közösségi igény arra, hogy sok minden alapjaiban változzon meg


A VMSZ volt alelnöke szerint a párt ellene irányuló rágalmai túllépnek azon a határon, amelyet az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint egy közszereplőnek, egy parlamenti képviselőnek jogkövetkezmények nélkül el kell tűrnie

Varga László: Erőteljes a közösségi igény arra, hogy sok minden alapjaiban változzon meg
Varga László parlamenti képviselő, a VMSZ korábbi alelnöke (fotó: Hét Nap)
Minden olyan kísérlet, amely azt célozta meg, hogy az írásomban kiemelt jelenségekre megoldást találjunk, kudarcot vallott. Az alelnöki tisztségemből való felmentéssel bebizonyosodott, hogy az előző hónapok gyakorlata folytatódik, nincs szándék arra, hogy bármi megváltozzon – fejtette ki a Hét Nap hetilapnak adott interjújában Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője, a párt volt alelnöke, aki nemrégiben Mi történik? című írásában fejtette ki gondolatait a vajdasági magyar közélet aktuális kérdéseiről.
A szerzői írásra a VMSZ elnöksége közleményben reagált, amelyben azt állítják, „az elmúlt egy évben megtartott 24 elnökségi ülésen javasolt minden döntést és záradékot megszavazott. Nem tartózkodott, nem szavazott ellene, nem fogalmazott meg kritikát”. Varga László szerint azonban „nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy korábban nem beszélt a problémákról hivatalos, VMSZ-es fórumokon”, s múlt pénteki közleményére hivatkozik:„dátum szerint, tételesen felsoroltam azokat az elnökségi üléseket – és más üléseket is –, amelyeken beszéltem a levelemben is felvetett álláspontjaimról”.
Szavai szerint nem ő volt az egyetlen, aki szót emelt mindaz ellen, ami a VMSZ-en belül történik, elsősorban a döntéshozatali mechanizmusokra és az ügykezelésre vonatkozóan. Éppen ezért biztos abban, hogy „előbb vagy utóbb ők is megnyilatkoznak”, de hogy mikor, „arról nem tud beszélni”. Állítása szerint a szerzői írásának a megjelenése óta tömegével érkeztek hozzá egyetértő visszajelzések, a párton belülről is.
„De ami ennél is fontosabb, hogy senki nem cáfolta meg azokat az állításokat, amelyeket felvetettem. A VMSZ elnöksége egyetlen tartalmi megállapításomat sem vonta kétségbe” – hangsúlyozta Varga László, s megjegyezte, az írásában olyan döntésekkel kapcsolatban fogalmazta meg kételyeit, „amelyek úgy születtek meg, úgy lettek végrehajtva, hogy előzőleg semmiféle testületi jóváhagyást nem kaptak”.
Mint fogalmazott, a szerzői írásának figyelmes olvasóiban „biztosan nem olyan kép alakult ki róla, hogy bárkinek a kezében eszköz lehetne”, majd aggályosnak nevezte a VMSZ-nek az ellene irányuló lejáratását. „Az ilyen típusú rágalmak túllépnek azon a határon, amelyet az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint egy közszereplőnek, egy parlamenti képviselőnek jogkövetkezmények nélkül el kell tűrnie” – szögezte le Varga, aki nem látja értelmét annak, hogy egy hetedik vajdasági magyar párt is létrejöjjön, de közösségi igény mutatkozik a gyökeres változásra.
„Világosan fogalmaztam, amikor a minapi közleményemben arról írtam, hogy nem kívánok kilépni a VMSZ frakciójából, egyszersmind élni fogok a VMSZ hatályos Szervezeti és működési szabályzata által előírt különvéleményre való joggal.”
Meglátása szerint, „ha nem változik meg a közösségi ügyek intézésének gyakorlata és a közhangulat, akkor a baj hamarosan sokkal nagyobb lesz”, s „mindaz, ami most történik, visszafordíthatatlanná fog válni”, ezért „sokkal több figyelemmel, nyitottsággal, a bírálatokra való sokkal nagyobb rugalmassággal kellene az ügyeket intézni”.
„Arra a (válságos) közhangulatra, amely a vajdasági magyar közösségen és a vajdasági magyar közéleten belül uralkodik, egy másként működő párt tudna hatni” – jelentette ki Varga László.
„Most olyan érzése van az embernek, hogy a Belgráddal szembeni MNT-s kishitűség abba a fázisba juttatta vissza a vajdasági magyar politikai érdekérvényesítést, amelyben akkor volt, amikor nem volt parlamenti képviselete az itteni magyarságnak. Most van ugyan, de nincs Belgrádban otthonosan mozgó MNT-je. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a Magyar Nemzeti Tanács bezárkózott. Mindezzel összefügg az Európa Kollégium esete is. A szakmaiság hiányával és a bezárkózottsággal is. Az MNT úgy fogadta el az Európa Kollégiummal kapcsolatos, minden bizonnyal jogsértő határozatát, hogy arra a négy jogász végzettségű tagja közül egy sem szavazott. Az MNT vezetőinek helyében én ezen elgondolkodnék” – fejtette ki véleményét a VMSZ parlament képviselője. Hozzátette, „a 2014 áprilisa végén a Szerb Haladó Párttal (SNS) megkötött koalíciós szerződés értelmében a haladók vállalták, hogy a kollégium bekerül az állami finanszírozási rendszerbe”. Viszont – mint fogalmazott – „az új összetételű MNT, tudomása szerint, kísérletet sem tett rá, hogy miniszteri vagy felsőbb szinten tárgyalást kezdeményezzen a legalább részleges állami finanszírozásról”, viszont reméli, hogy „a tartománnyal kötött végleges szerződésből kikerült az önkéntes lemondás legalább a tartományi forrásokról”.
Varga László közlése szerint nem optimista, hiszen az elmúlt napok történései nem az általa megfogalmazottakkal való szembesülés felé terelik a dolgokat. „Egyelőre úgy tűnik, hogy marad az izomból való politizálás, az önkritika pedig elmarad” – vélekedett a VMSZ működéséről a korábbi alelnök és parlamenti képviselő.


Nem lesz pártszakadás

Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével elsősorban a párton belüli nézetkülönbségekről és a vajdasági magyar közéletben tapasztalható forrongásokról beszélgettünk, ezenkívül szóba került a gazdaságfejlesztési program és a médiaprivatizáció is.
* Miért volt szükség arra, hogy két hónappal a tisztújító közgyűlés után bizalmi szavazást kérjen, az elnökséget feloszlassa és újat válasszanak?
— Azért, mert a belső feszültség nem szűnt, az említett két hónap pedig nem azzal telt el, hogy a közgyűlési döntéseknek érvényt szerezzünk. Ahelyett, hogy mindenki a választási program megvalósulásán dolgozott volna, folyamatosan mondvacsinált ürügyekkel próbálták ellehetetleníteni a mindennapokat. Ezért úgy gondoltam, az a becsületes, ha megkérdezem a tanácstól, van-e még irántam bizalom. Ha például tíz ellenszavazatot kaptam volna, akkor levonom a következtetést és visszaadom a mandátumomat. De nem volt ellenszavazat. Akkor már eldöntöttem, ezen az úton végig kell menni. Fel kell mentetni az alelnököket és az elnökséget is.
* Varga László miért nem lehetett tovább alelnök?
— Varga Lászlót azért nem javasoltam alelnöknek, mert két hónap alatt bebizonyította, nem akar velem együttműködni. Azt hiszem, nincs rendjén, hogy ha az elnök találkozóra hívja az alelnököt, akkor az azt mondja, ráér, de megszabja, ki legyen ott, különben nem jön el. Az sem megengedhető, hogy túllépje a hatáskörét, VMSZ-alelnökként úgy írjon levelet a tagságnak, hogy arról az elnökkel nem konzultál. Ez eddig sem volt jellemző a VMSZ munkájára, és amíg én leszek az elnök, addig nem is lesz. Azt gondolom, amikor az elnöknek elvész a bizalma, akkor meg kell köszönnie az alelnöknek a munkáját. Ha én köteles vagyok betartani minden szabályt, akkor köteles vagyok betartatni is őket. A történetet hamarosan be fogjuk fejezni, mert ennek így nincs értelme. Nincs az a szomszédsági kiscsoportos érdek, még ha Palicsról van is szó, amely szétrázhat egy egész közösséget. A párton kívüli mérges emberek kis csoportja nem irányíthatja sem a VMSZ-t, sem a vajdasági magyar közösséget, mert túl nagy a tét.
* Mindenki azt várta, hogy Varga Lászlót kizárják a pártból. Ez nem következett be, de a VMSZ közleményéből úgy tűnik, azt sugallják neki, inkább ő maga lépjen ki.
— Nem. Maga rosszul értelmezte ezt a közleményt. Ő egy nyílt levélben elzárkózott mindentől, amit előzőleg megszavazott. Ez erkölcsi probléma, melyet neki kell megmagyaráznia önmagának és a közvéleménynek is. A több mint 13 000 karakterben leírt gondolataiból nem vált világossá, hogy parlamenti képviselőként ő hol és hogyan kíván tevékenykedni. Nálunk, Bánátban az a szabály, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Ezzel kapcsolatban legalább egyszer világos mondatot kellene megfogalmaznia.
Odáig jutottunk, hogy nem VMSZ-tagok próbálják kívülről diktálni, hogy mi legyen a VMSZ-ben, és ez nem természetes. Persze mindenki elmondhatja a véleményét, de olyan indulatok szabadultak el, olyan mérhetetlen gyűlölet mozgat embereket, amely már nem a VMSZ, hanem a vajdasági magyar közösség szempontjából félelmetes. Ez sok mindent megmérgez, de a VMSZ erre nem fog rámenni. Ha az újságírók fenntartják maguknak a jogot, hogy elmondják, ki mi legyen az újságnál, ha a színészek azt kérik, hogy ők is véleményt mondhassanak arról, ki legyen a művészeti vezetőjük, akkor a VMSZ-nek is joga, hogy a saját mechanizmusán belül eldöntse, ki legyen az elnöke, az alelnöke, az elnökség tagja.
* De nem tehetnek úgy, mintha ezek a folyamatok nem léteznének.
— Én a valódi világban szeretnék működni. Figyelembe veszem, ki mit mond, de ez két különböző dolog. A vélemények generálása az interneten nem igazán az én világom, ezzel nem szoktam foglalkozni, mert nem nagyon érek rá. De amikor néha beleolvasok a megjegyzésekbe, megrettenek. Az egész már olyan alacsony szintre süllyedt, olyan alpári véleménynyilvánítássá silányult, amelyet nem is lehet annak nevezni. Ha viszont az egészet összevetem, akkor azt kell mondanom, hogy ugyanazok az emberek ontják a mérgüket a különféle felületeken. Nekik joguk van erre, de nekünk nincs jogunk rá, hogy csak ezzel foglalkozzunk, és elhanyagoljuk mindazt, ami miatt szavazatokat kaptunk.
A politikusnak nem kell beleszólnia a sajtó munkájába
* Előfordulhat-e, hogy a jelenlegi események pártszakadáshoz vezetnek?
— Ezt nem tudom, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy 5-10, de akár 15-20 vagy 30, esetleg 50 ember ki fog lépni a Vajdasági Magyar Szövetségből. Erre már volt példa. Amióta én vagyok a VMSZ elnöke, háromszor-négyszer történt ilyesmi. Én annyit küszködtem azért, hogy benntartsak mindenkit, pedig már rég megtehettem volna, hogy ezzel nem foglalkozom. Folyamatosan megtettem mindent annak érdekében, hogy bizonyos témákat lezárjunk. Megállapodtunk, lezártuk, aztán mégis folytatódott minden. Ez azért van, mert a dolog mögött más ambíció bújik meg. Hogy mi, azzal én nem akarok foglalkozni. Pártszakadás nem lesz, de ha valakik úgy gondolják, nem tudnak közösséget vállalni mindazzal, amit eddig folyamatosan megszavaztak, akkor megteszik a szükséges lépéseket. Például Varga László jelenleg is a VMSZ tanácsának a tagja, és addig az is lesz, amíg ő másként nem dönt. Van ugyanis több mint 12 000 ember a párton belül, illetve 75 000-en, akik legutóbb ránk szavaztak, és azt várják, hogy ne csak önmagunkkal foglalkozzunk.
* A Magyar Szó újságíróinak nyílt levelével kapcsolatban olyan közéleti személyiségek is kedvezően nyilatkoztak, akik a VMSZ-hez tartoznak. Ön szerint ez bűnnek számít? Ezzel esetleg vétettek a pártfegyelem ellen?
— Miért gondolja ezt? A VMSZ-nek ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban nincs kimondott állásfoglalása. Én is és sokan mások is megbántva éreztük magunkat, mert aláírtuk volna ezt a nyilatkozatot, de valakik megtartották maguknak a jogot, hogy ők határozzák meg, ki írhatja alá, és ki nem. Valaki parlamenti képviselőként jelezte a Magyar Szó főszerkesztőjének, hogy elküldi a szerzői írását, de senki ne nyúljon bele. Ez problémás a nyilatkozat első mondatával kapcsolatban, de ez nem az én ügyem. Egyébként hogy én mennyire nem törődöm azzal, hogy az újságban mi jelenik meg, azt a Hét Nap esete is bizonyítja. Készült velem egy interjú, én válaszoltam is a feltett kérdésekre. A szerkesztők azonban úgy döntöttek, az az interjú nem jelenik meg, mert idejétmúltnak nyilvánították. Ez példa nélküli döntés, de elfogadtam. Új beszélgetést kértek tőlem, ennek is eleget tettem. És másokkal is így járok el, nem csak a Hét Nappal. A sajtót különben sem lehet már úgy befolyásolni, ahogyan esetleg a XIX. században lehetett, hiszen amikor nyilatkozom, öt diktafon, három kamera stb. van előttem, és amit megfogalmazok, az egy óra múlva már látható, hallható, ráadásul nem csak egy felületen. Az aktív politikusnak nem kell beleszólnia a sajtó munkájába, még úgy sem, hogy jelzi, küldeni fogja az írását. A dolgok sajnos nem tudnak lecsengeni, mert valakik újra meg újra előveszik azt a gittet, amely már habosra van rágva. Nem a téma a fontos, hanem a feszültség keltése.
Nem lista, csak egy táblázat
* A jelenlegi történések egy kissé háttérbe szorították azt a bizonyos listát, amely néhány héttel ezelőtt igencsak felkorbácsolta a közhangulatot. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet? Van lista, vagy nincs?
— Számtalanszor elmondtam, de újra elismétlem, mert ez a dolgom. Azt az ígéretet kaptam, hogy hamarosan megérkezik az a gyorsírói jegyzet, amely a Magyar Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottságán készült. Oda a jobbikos Volner János idézett be engem, hogy mondjam el, mi van a listával, kinek adtuk oda titokban a pénzt, stb. Ezt felrakjuk majd a VMSZ honlapjára. A gazdaságfejlesztési programon több mint két éve dolgozik egy eléggé nagy létszámú csapat. Az elkövetkező tíz napban az anyagnak az a része, amely már elkészült, szintén felkerül a VMSZ honlapjára. Olvasható és kommentálható lesz egészen az őszig, mert akkor véglegesítjük. Még mindig folyamatban vannak a megbeszélések a magyar kormánnyal, hogy kiderüljön, ezeknek a céloknak az elérésére milyen föltételekkel és mennyi pénzt tudunk kapni. Egészen biztos, hogy ez nem mutyi, és nem is fű alatt fog történni, mert sem én, sem más nem akar börtönbe kerülni. Világosak lesznek a pályázati feltételek, a kiírás és a döntés. Ez egy VMSZ-es gazdaságfejlesztési program, de nem a VMSZ-eseket, hanem a vajdasági magyar embereket célozza meg. Nem az a szándékunk, hogy csak a VMSZ-esek kapjanak támogatást, de nem követelheti senki, hogy aki VMSZ-es, az ne kapjon. Lista nincs, csak egy táblázat van. Ennek a fejlesztési elképzelésnek az az alapötlete, hogy meg kell erősíteni a vajdasági magyar vállalkozásokat, melyeken például a parasztgazdaságokat is értjük. Több mint negyven vállalkozás vezetőjét kértük meg, hogy töltsön ki egy 4-5 oldalas űrlapot, írja le, milyen tervei vannak, milyen fejlesztésekben gondolkodik, a megvalósításukhoz mennyi pénzre lenne szüksége. Ezt 38-an tették meg, köztük Bunford Tivadar is, aki nagyvállalkozó, de van közöttük tej- vagy virágtermelő is. Így kaptunk valódi képet az itteni helyzetről, és ez alapján készítettünk egy összefoglaló táblázatot. Nincsenek leosztott pénzek, hiszen eddig még egyetlen dinár sem érkezett.
* Térjünk ki a médiaprivatizációra is, hiszen a téma most már nagyon időszerű. Mi lesz a rádiókkal?
— Érdekes, hogy ezt a kérdést sem az alternatív világnak, hanem a VMSZ-nek teszik fel. Szeretném, ha megkérdeznék az MNT volt elnökét, hogy a médiastratégiával összhangban miért nem tett kísérletet rá, hogy átvegye a Szabadkai és a Topolyai Rádió társalapítói jogát? Engem keresztre feszíthetnek ez ügyben, de azt, aki mulasztást követett el, nem kérdezik meg? Nem elfogadható a szelektív emlékezet és számonkérés. Nem lehet úgy tenni, mintha ez a gond ma keletkezett volna, az előidézője pedig én volnék. Egészen biztos, hogy a Szabadkai Rádió — félreértés ne essék, mi csak a magyar adásban vagyunk érdekeltek — és a Topolyai Rádió esetében már van megoldás, és amikor eljön az ideje, le fogjuk tenni az asztalra. Vannak olyan elemek, amelyeket még meg kell erősítenünk, és amíg nincs minden végigbeszélve a döntéshozókkal, addig nem akarom nyilvánosságra hozni. Én dolgozom rajta, de a minimális méltányosság elve alapján nekem is járna olyan munkafeltétel, hogy érdemben tudjak foglalkozni az üggyel.

TÓTH Lívia | 2015.7.9 | LXX. évfolyam 27. szám Heti Interjú


Én nem

„Nagyon messzire gurult most már a gyógyször, nagyon-nagyon messzire.”  Stephen Bozen (Második Nyilvánosság):“Gurul a gyógyször, ki tudja, hol áll mög...” -- fogalmazott volna Arany János, ha ő maga bánáti lett volna, Toldi pedig a délvidéki magyarság self-made-nemzetvezetője. Távol álljon tőlem, hogy a bánátiakon élcelődjek! Nem csak azért, mert nem vagyok Rencsényi Elvira, hogy egy majom miatt egy egész népességet kiáltsak ki mondjuk “elbánátiasodott bűnözőnek”, hanem mert a lényeghez Bánátnak és lakóinak vajmi kevés köze van. A régió említése, illetve a nyelvjáráson való pillanatnyi (nem bántó szándékú) viccelődés kiváltója az a (Szentéletű Vezér száját elhagyó) mondat, amit pont ma délelőtt olvastam a Hét Nap hasábjain, a szervízkocsival egyik bank felé robogva, ahonnan kétségbeesett segélyhívás érkezett: egy napja nem megy a légkondijuk, kint pedig dübörög a 40 fok, úgyhogy fele se tréfa a dolognak (mint a fagyi, úgy olvadnak a személyi megtakarítások).
És mondá az Úr:
“Nálunk, Bánátban az a szabály, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni.”
Szerencse, hogy viharvert kisközösségünk ezen ínséges időkben sem szenved hiányt fenékszakértőkből. Hova is lennénk, ha a párttagság idomított része nem tudná, nyelvével melyik égtáj felé csapdosson? “Persze mindenki elmondhatja a véleményét”, különösen akkor, ha az egyezik a főnökével. Az interjú a továbbiakban is csak úgy hemzseg az okosságtól. Nincs kizárva, hogy a tartományi parlament üléstermében is kifingott a légkondi, és a mi szeretett furfangos juhászunkon kívül mások is hőgutát kaptak, tehát az agymenési sorozat még csak most kezdődik el. Megszokhattuk (bőrünkön tapasztalhattuk), hogy a kijelentéseinek mindig a kontrája az igaz. Ennek fényében:
“Én valódi világban szeretnék működni.”
“Én annyit küszködtem azért, hogy benntartsak mindenkit, pedig már rég megtehettem volna, hogy ezzel nem foglalkozom.”
“Egészen biztos, hogy ez nem mutyi, és nem is fű alatt fog történni...” (Mármint a lóvéosztás.)
“Nem az a szándékunk, hogy csak VMSZ-esek kapjanak támogatást.” (...)
A hétvége Kishegyesen sem telt mélabús unalomban. A furfangos juhász a Szabadegyetem megnyitóján élőben is nagyot ment: új párt számára nincs hely a nap alatt, mert nem adja ki a vm-közösség “lelki ereje”. Meg hogy “aki elvtelen módszerekkel, gyűlölködésből kifolyólag, romboló szándékkal a VMSZ-t rombolja [igen, ez a mondat tényleg így hangzott el - a szerk.], az a saját közösségének halálát akarja okozni”.
Most azt hagyjuk is, hogy a vm-szavazatok egyharmadának birtokában tesz egyenlőséget a pártja és a vm-közösség közé. Viszont “elvtelen módszerekkel”, “gyűlölködéssel”, “romboló szándékkal”, “a saját közösség halálának okozásával” megvádolni, gyakorlatilag ellenségnek kikiáltani bárkit, aki más véleményen van, mint az önmagát mindenki fölé helyező, a hatalomba szemmel láthatóan totálisan belehülyült ember… Ennek már a fele sem tréfa! Ez kőkemény uszítás. Itt tartunk.
Nagyon messzire gurult most már a gyógyször, nagyon-nagyon messzire.
Egyszeriben olyan emberekkel találom magam “egy térfélen”, akiket nem ismerek. Egy térfélre lök bennünket valami. Néhány bekattant személy paranoiája, elmebaja. Szevasztok, többiek! Kik vagytok?
De ha pártot -- ígyesen “felsőbb” utasításra, hahaha! -- nem alapíthatunk, akkor mi a franc legyen velünk? Talán álljunk be mi is a Vajdasági Vágtára ingyenpörköltet zabálni?
Én nem fogok.

Kasza József: A VMSZ irányvonala ellentétes az elveimmel

Kasza József: A VMSZ irányvonala ellentétes az elveimmel
Kasza József
Ha a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) tekintek, azt látom, hogy a irányultsága ellentétben áll az elveimmel. Nem fogadom el azt, hogy harcolok egy rendszer megváltozásáért, másnap pedig megcsókolom és megölelem a megdöntött rendszer képviselőit – jelentette ki Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség egyik alapítója és sokévi elnöke, Szabadka egykori polgármestere, a szerbiai kormány alelnöke az októberi változásokat követően a Subotičke novine szabadkai hetilapnak adott interjújában.
Kasza József politikai nyugdíjba vonulásáról szólva azt mondta, kölcsönösen nem tud egyetérteni ő a politikával, illetve a politika vele. „Nem tudom tolerálni a demokrácia megszüntetését úgy, hogy eliminálják egy pártnak azokat a tagjait, akik nem ugyanazt gondolják, mint a király és a királynő, ugyanis a mai VMSZ-nek van királya és királynője, illetve hercege és természetesen gyalogosai is. A médiumokat pártsajtóvá alakítja, az emberek viszont nem annyira tanulatlanok, hogy ne lássák, a Magyar Szó és a Pannon TV a VMSZ szócsövévé vált. A Pannont azonban arra a esetre alapították, ha privatizálásra kerül a Szabadkai Rádió, s így a magyar szerkesztőségnek módja legyen az objektív tájékoztatásra, ne pedig egy meghatározott párt szócsöve legyen” – fogalmazott az interjúban Kasza Jószef.
Arra a kérdésre, hogy eszerint az ő idejében szabadabb volt-e a média, Kasza azt válaszolta, egyetlen újságíró sem vádolhatja meg azzal, hogy kérte, valamit olyat írjon, amit ő vagy a párt diktált. „A párt nem avatkozott be a szerkesztéspolitikába, mint ahogyan az ma történik, és ami még rosszabb, az újságírók esetében öncenzúráról beszélgetünk, mert ha nem az aktuális nomenklatúra szája íze szerint írnak, megrövidítik őket pénzügyileg, vagy elveszítik a munkahelyüket” – fejtette ki véleményét az egykori VMSZ-elnök. A médiaprivatizáció kapcsán megjegyezte, ez nagyon nehéz lesz, mert nem nőttünk fel még ahhoz, hogy a tulajdonosok szabad sajtót működtessenek, és ne saját érdekeiket tartsák szem előtt, de ennek ellenére szerinte lehetséges a megoldás.
A jelenlegi szabadkai hatalomnak felrótta, hogy nem foglalkozik alapvető problémák megoldásával, s azt mondta, a VMSZ sokáig hallgatott például a Népszínház épületének problémájáról a vajdasági parlamentben és kormányon belül, „most pedig kiveszik a naftalinból azokat az ötleteket, amelyet mandátumom idején én találtam ki”. Megjegyezte, nem a saját érdemeit kívánja kiemelni, hanem a jelenlegi hatalmat bírálja, mert szerinte a VMSZ az a párt, amelynek meg kellene oldania Szabadka problémáit.
„A Magyar Nemzeti Tanácsban egy csomó tanácsadói testületet alkotnak, most kezdődik a kidolgozása valamilyen stratégiának a foglalkoztatás és iskoláztatás problémájának megoldására, egyszóval a magyarságnak a szülőföldön való megmaradására. Számos egyetemet végzett fiatalunk van, nagyszerű ifjúságunk van, de őket sehol nem kapcsolják be a vezetésbe, a VMSZ és az MNT szerveiben szinte nincs iskolázott káder, tudományok doktora, és ez probléma” – fejtegette Kasza, s elmondta, egészségi állapota akadályozza meg abban, hogy teljes erővel részt vegyen a politikában.
Az Agrobank-ügy kapcsán elmondta, még mindig folyamatban van az ellene folyó, 2012-ben indult eljárás, és szerinte még messze van a lezárástól, mert a négy vádiratban 32 vádlott neve szerepel. „Esetemben a vád inkább politikai természetű, ugyanis a szabadkai fiókintézetnek nem volt hatása a több millió dináros hitelek odaítélésére, minden döntés Belgrádban született” – fűzte hozzá.
Beszélt továbbá a Magyarország által a vajdasági magyar vállalkozóknak odaítélendő gazdaságfejlesztő hitelről is. Szavai szerint a közvélemény felháborodása miatt Orbán Viktor magyar miniszterelnök leállította ezt a folyamatot, de a napokban kijelentette, hogy mégis kiosztják majd a hiteleszközöket.
Ugyanakkor elmondta, szerinte csak pénzkidobás a magyar–szerb határra tervezett kerítés felépítése, mert ez nem fogja feltartóztatni a migránsokat. „Azt kell mondanom, semmiképpen sem tudom elfogadnia a kerítésépítést a 21. században” – szögezte le, majd hozzáfűzte, a bevándorlás problémája miatt szerinte Pásztor Istvánnak mint a tartományi parlament elnökének már korábban reagálnia kellett volna, azt követelve a szerb államtól és az illetékes szervektől, hogy védjék meg az országhatárokat. „Főleg mivel gyakran kapcsolatban van Magyarországgal, időben kérhette volna tőlük, hogy az Európai Unióban (EU) a megfelelő módon közelítsék meg ennek a problémának a megoldását” – fűzte hozzá interjújában Kasza József. 
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18818/Kasza-Jozsef-A-VMSZ-iranyvonala-ellentetes-az-elveimmel.html
2015. július 9. [13:34]


A gödör meg a luk
Szabadkán VMSZ egyre mélyülő és terebélyesedő gödréből a minap kiszólt egy már régen betemetettnek hitt luk.

Kasza József, aki (korántsem jól megérdemelt) politikai nyugdíját élvezi, elérkezettnek látta az időt, hogy a Subotičke novinében véleményt nyilvánítson az egykori pátjában uralkodó állapotokról.
Az utóbbi hetekben, úgy látszik, nem teljesen függetlenül a legnagyobb vajdasági magyar opportunista pártban zajló kötélhúzástól, lábra kapott egy szemmel láthatóan tendenciózus híresztelés, hogy Kasza súlyos beteg, és az egyik aggok házában tölti napjait.
Nos, erről láthatóan szó sincs. Kasza, legalábbis politikai értelemben, egészséges, mint a makk, és pontosan tudja, hova kell sújtani, hol vannak politikai ellenfelei sebezhető pontjai. Sőt, menet közben csap egyet a magyar kormány felé is – ennek nyilván egyként örülnek a szerb nacionalista haladók és a látszatra kevésbé nacionalista demokraták is, a magyarországi balliberális ellenzék gyülevész csapatmaradványairól nem is szólva.
Az igazság kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy szelektív amnéziáját Kasza József továbbra is töretlenül gyakorolja: csak arra emlékszik és csak az jut az eszébe, ami neki és támogatottjainak ebben a pillanatban kedvező. Teszem hozzá, nem állhat túl fényesen Pásztor belső ellenzéke, ha már őt is elő kellett venni a naftalinból.
Bírálatának legtöbb elemével ugyan egyetérthetünk, ám amikor a kiebrudalt pártelnök azt állíja, hogy a VMSZ jelenlegi politizálása ellentétes az elveivel, ne higgyünk neki. Az általa bírált jelenlegi politikai gyakorlatnak és a mögötte meghúzódó elv(telenség)nek szinte minden eleme jelen volt az ő elnökösködése idején is: a hatalom koncentrációja, a VMSZ és csatolt részeinek kézi vezérlése, magyar politikai ellenfeleinek gazdasági és egzisztenciális ellehetetlenítése, a magyarországi támogatások elosztásának monopóliuma, a politikai hatalom személyes gazdasági előnyökre történő konvertálása – és ami a legfontosabb, a magyar kisebbségi autonómiatörekvések cserbenhagyása, elárulása. És persze mindehhez társult a legellenszenvesebb dolog, a személyiség legmélyebb bugyraiból feltörő hübrisz: a dölyf. Kasza ebben sem maradt el utódjától, legfeljebb stílusa árasztott göregáborosabb emberszagot, ezért utólag is komikusabbnak tűnik a célszerűen brutális Pásztornál.
Kasza nem kis joggal azt is bírálja, hogy Pásztor és pártja szövetségre lépett a tegnapi szélsőségesekkel – „Nem fogadom el azt, hogy harcolok egy rendszer megváltoztatásáért, másnap pedig megcsókolom és megölelem a megdöntött rendszert”. Eközben azonban megfeledkezni látszik arról, hogy szabadkai polgármestersége idején a legvadabb szerb nacionalizmus tombolásának éveiben több választási cikluson keresztül – kezdetben csendestársként, később pedig nyíltan felvállalva a közös háztartást – Milošević pártjával együtt irányította Szabadkát. Amikor nyilvánvalóvá vált a balkáni gazda bukása, sietve sietett a háborgó Belgrádba, hogy még időben átállhasson a forradalomnak álcázott színjáték vezetőinek oldalára. Lényegében ugyanilyen pálfordulás követte az Orbán Viktor elleni 1999-es kirohanásait is. Valamivel Szerbia kapitulációja után lóhalálában kocsikázott Pestre, hogy bocsánatot nyerjen meggondolatlanságaiért, hiszen nyilván úgy okoskodott, az elveit váltogató vazallusnak mindig van ázsiója. Tegyük hozzá: egészen addig, amíg csak használható.
A közismert politikai axióma persze Kasza utódján, Pásztor Istvánon is beteljesül, még akkor is, ha addigra már csak egyetlen működő magyar politikai párt lesz is a Délvidéken. Sőt, még csak akkor igazán.
Csorba Béla
Kisebbségi Fórum – Temerin
KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 175. szám
2015. július 10.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése