2026. szeptember 18.
Vučić hatalma éveken át olyan elitet nevelt ki a kisebbségek politikai képviselői között, amelynek jól ment a sora – politikailag és üzletileg egyaránt. Most azonban mindez megingott, és döntő jelentőségű lehet a rezsim és a Diáklista összecsapásában.
A 2022-es népszámlálás szerint a nemzeti kisebbségek tagjai Szerbia lakosságának mintegy 12 százalékát teszik ki. Emellett a polgárok több mint 6,5 százaléka nem kívánta megjelölni nemzeti hovatartozását. Hogy miért? Ezt nem tudjuk.
Azt sem tudjuk pontosan, hogy a kisebbségekhez tartozók mekkora arányban szerepelnek a választói névjegyzékben, abban a titokzatos és vitatott dokumentumban, amelyről feltételezhető, hogy csak akkor fogják komolyan felülvizsgálni, ha hatalomváltás következik be.
Akárhogy is, a feloszlatott parlamentben a kisebbségeknek 12 mandátumuk volt, köztük egy állítólagos orosz pártnak fenntartott mandátum. Vagyis ha szoros lesz a verseny, a kisebbségek szavazata fontos, ha nem egyenesen döntő lehet az októberi parlamenti választások kimenetelében.
A kisebbségi közösségeken belül pedig – a Vreme elemzése szerint – az újvidéki pályaudvar előtetőjének leomlása és a nagy tiltakozási hullám kezdete óta politikai változások mentek végbe, ahogy a társadalom valamennyi más területén is. A kisebbségek tagjai első alkalommal vettek részt igen aktívan a Vučić-ellenes tüntetéseken, miközben maga a tiltakozási mozgalom és számos egyéb esemény is hozzájárult a kisebbségi politikai színterek átrendeződéséhez.
A korrupció és a félelem kombinációja
Aleksandar Vučić hatalma kipróbált recept szerint tartotta szoros ellenőrzés alatt a kisebbségeket: olyan eliteket hozott létre, amelyek járatosak lettek az etnoüzletben, és – finoman szólva – számos anyagi előnyhöz jutottak.
A haladók, illetve partnereik rendszerint ellenőrzésük alatt tartották a kisebbségi nemzeti tanácsokat, rajtuk keresztül pedig az e testületek hatáskörébe tartozó egyéb intézményeket is. Ez kiválóan alkalmas volt a kapilláris választási menedzsmentre, vagyis arra, hogy az alkalmazottakat és családtagjaikat megzsarolják: a rezsim, illetve a kisebbségi elitek kívánságainak megfelelően szavazzanak
A kisebbségek esetében sem különleges jelenség, hogy a haladók dominanciája a korrupció és a félelem keverékén alapult
Ez azt jelenti, hogy a kisebbségek közül sokan nem örömmel szavaztak a haladó rezsimre és partnereire. Emlékeznek a radikálisok kilencvenes és kétezres évekbeli retorikájára és politikai vállalkozásaira, de végül a haszonelvűség győzött. Ez bizonyos mértékig érthető a nemzeti kisebbségek körében, amelyek rendszerint ahhoz igazodnak, aki állami szinten erősebb.
A Diákmozgalom megjelenéséig pedig pontosan lehetett tudni, ki az erősebb.
Az a tény, hogy Szerbiában megjelent egy erős, számukra elfogadhatóbb politikai alternatíva, mozgásokat indított el a kisebbségi társadalmi tömbön belül. A diáklista mindenki számára nyitott, úgynevezett catch-all összetételének nyilvánosságra hozatala tovább erősítette ezeket a folyamatokat, hiszen olyanok nem szerepelnek rajta, akiknek erős nacionalista előjelük van.
A temetés és következményei
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a haladó rezsim teljesen lemeztelenített, a kilencvenes éveket idéző retorikával működő változata elidegenítette magától a kisebbségi szavazókat, sőt még kisebbségi elitjeinek egy részét is. Ratko Mladić temetése – amely hivatalosan nem állami tiszteletadással történt, de mintha mégis azzal zajlott volna – a kisebbségek körében kontraproduktív volt a hatalom számára.
A legnagyobb lélekszámú kisebbség, a magyarok esetében kétségtelenül erősen hatott a politikai turbulenciákra Orbán Viktor rendszerének bukása is, és ezek legalább részben az észak-vajdasági választási eredményekben is megmutatkozhatnak.
Orbán és Vučić rendszerének partnersége révén a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az SNS hűséges partnere volt. A VMSZ a Prosperitati Alapítványon keresztül jelentős budapesti forrásokat osztott szét a vajdasági magyarok támogatására. Az alapítvány programjának 2016-os elindítása óta Magyarország több mint 270 millió euró vissza nem térítendő támogatást juttatott Vajdaságba több mint 16 ezer jóváhagyott projekten keresztül – az alapítvány hivatalos adatai szerint.
Ezzel egy erős klientúraépítő mechanizmus jött létre, amely a kisebbség jelentős részét a domináns párthoz kötötte. Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány bejelentette, hogy megvizsgálja, hogyan költötték el a Budapestről érkező pénzeket
És azt is, hogyan történhetett meg, hogy Magyarország ennyi pénzt fektetett a vajdasági magyarságba, miközben a létszámuk két népszámlálás között 30 százalékkal csökkent.
A VMSZ továbbra is a legerősebb politikai tényező a vajdasági magyarok körében, a Vreme értesülései szerint azonban a párton belül konfliktusok izzanak a háttérben, amelyek végül valószínűleg a jelenlegi elnök, Pásztor Bálint és közeli munkatársainak leváltásához, valamint a párt élére az új magyar kormány számára elfogadhatóbb személyek kinevezéséhez vezetnek.
A VMSZ Vučić rendszeréhez való lojalitása ellenére sem kellene különösebben meglepődni, ha a párt felajánlaná szolgálatait a Diákmozgalomnak, amennyiben az képes lesz kormányt alakítani.
Az újonnan megalakult Vajdasági Magyar Újrakezdés, amelyről úgy tartják, hogy közel áll Magyar Péter kormányához, egyértelműen támogatásáról biztosította a diákokat. Ugyanezt teszi majd a kis létszámú Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, valamint számos civil szervezet is.
A magyarországi médiumoknak erős befolyásuk van Vajdaságban, és ezen a téren olyan változások mentek végbe, amelyek sem a VMSZ, sem Vučić számára nem kedvezőek. A VMSZ egyébként eddig messze a legerősebb kisebbségi párt volt, hat mandátummal.
Ljajić két formátumban
A Szandzsák helyzete még bonyolultabb. Közismert, hogy a bosnyákok körében eddig három szereplő oligopóliuma érvényesült. A fő játékos kétségtelenül Rasim Ljajić és két pártja – az országos szinten működő Szerbiai Szociáldemokrata Párt (SDPS) és a kisebbségi Szandzsáki Demokrata Párt (SDP) –, továbbá Sulejman Ugljanin a Demokratikus Akció Pártjával (SDA), valamint Usame Zukorlić, aki apjától, a legendás muftitól örökölte az Igazságosság és Megbékélés Pártját (SPP).
A Diákmozgalom időközben rendkívül erős politikai szereplővé vált az ország ezen részén, köszönhetően annak, hogy a Novi Pazar-i egyetemisták jelentős számban vettek részt a tiltakozásokban.
Noha formálisan egyik pártnak sem az elnöke, Ljajić továbbra is ellenőrzése alatt tartja mind az SDPS-t, mind az SDP-t. A parlamenti választásokon két formában indul: országos pártként az SPS-szel alkotott koalícióban, kisebbségi pártként pedig azon a kisebbségi listán, amelyen egy szeptemberben alapított, Montenegrói Demokrata Párt nevű formációval lép koalícióra.
Ljajić arra számít, hogy végül két pártján keresztül öt képviselőt fog ellenőrizni, és így frakciót alakíthat a köztársasági parlamentben. Akkor pedig – ahogy a dolgok állnak – könnyebben lehet majd alkudozni.
Ljajić viszonya az elmúlt években nagyon rossz volt a haladókkal. Ennek ellenére az SNS lesz az első választása, de semmiképpen sem fog ódzkodni attól, hogy a diákokat is támogassa, ha erre lehetősége nyílik – különösen annak fényében, hogy pártjainak tagjai, a vezető elit kivételével, amellett vannak, hogy éles fordulatot kell venni Vučićtól.
Az SDA aláírásokat gyűjt a kisebbségi listához, de értesüléseink szerint a dolgok nem mennek különösebben könnyen. Nem lenne meglepő, ha a párt végül visszalépne a választásokon való indulástól, és a diáklistát támogatná. Ami Usame Zukorlićot illeti, ő áll a legszorosabb kapcsolatban az SNS-szel – kevésbé politikai, inkább üzleti értelemben.
Más etnikai közösségekben is érzékelhetők olyan változások, amelyek a Diákmozgalom javára válhatnak. Egy-egy roma és román párt támogatásáról biztosította a diákokat. A szlovák közösség rendkívül aktív volt a tiltakozások idején, és már önmagában az a tény, hogy ezeket a választásokat bizonytalanság jellemzi, sokakat arra ösztönözhet, hogy megtagadják az engedelmességet a kisebbségi vezetőktől és Vučić rendszerétől.
Szinte valamennyi kisebbségi közösségben vannak olyan pártok és szervezetek, amelyek nyíltan támogatják vagy támogatni fogják a diákokat – köztük olyanok is, amelyek eddig a kormányzó struktúra részei vagy annak közeli szövetségesei voltak. Szerbia valamennyi etnikai közössége – összesen 24 kisebbségi nemzeti tanács működik az országban – sajátos, és mindegyikükön belül más-más szabályok érvényesülnek.
Egy dolog azonban biztos: a Diákmozgalom és az ellenzéki szereplők egyik fontos kihívása az lesz, hogy elnyerjék a kisebbségi választók bizalmát, és meggyőzzék őket arról, hogy szabadon szavazhatnak.
Nedim Sejdinović (Vreme)https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18276
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése