Dr. Csányi Erzsébet: Szabadságérzet nélkül nincs haladás

Interjú a Vajdasági Magyar Plénum alelnökével

 Dr. Csányi Erzsébet (Fotó: VMP) 

2026. augusztus 27. 16:18 

Dr. Csányi Erzsébet egyetemi tanár elsősorban irodalomtudósként, íróként, szerkesztőként volt ismert amellett, hogy hat éven át az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezette. Mára viszont politikai tevékenysége került előtérbe: keményen fogalmaz, nincsenek nála tabu témák és érintetlen személyek. Mint mondja, a körülméneyk kényszerítették arra, hogy politizáljon, s ezt a Vajdasági Magyar Plénum keretében teszi.

A szerbiai politikai helyzetről, a vajdasági magyarság belső viszonyairól, a küszöbön álló választásokról, a legégetőbb problémákról kérdeztük Csányi Erzsébet véleményét.

- Mikor és miért döntött úgy, hogy politikával kezd foglalkozni? Lassan érlelődött a gondolat vagy hirtelen döntés volt?

- Nem az én döntésem volt, hanem a politika rohanta le a szakmai életet, az univerzitás autonómiáját és az intézményeket. Védekezni kellett és kell a mai napig. 2012–2018 között az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékét vezettem. Ebben az időszakban Pásztor István és párja, Lovas Ildikó mondhatni, minden vajdasági magyar intézményt leigázott, kiskorúsított (Szabadkai Népszínház, Újvidéki Színház, Magyar Szó, Forum Kiadó, kultúrközpontok, civil szervezetek), de még az állami intézményeket (iskolák, kórházak stb.) is megkörnyékezték. Bevezették a félelmet a közéletbe, de erről senki sem szeret beszélni. A Magyar Tanszékre is kivetették a hálójukat és különféle nyúlványokon és zsaroláson keresztül igyekeztek nyomást gyakorolni és átvenni az irányítást. Pl. a két régi tanszékí tudományos folyóirat (Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok) nulla kiadói támogatást kapott a Bethlen Gábor Alapítványnál. A BGA-ról köztudott volt, hogy nem objektív, szakmai, hanem a VMSZ-szel egyeztetett döntéseket hoz. Mihályi Katalin szerkesztő a tanszék Magyar Szónak leadott panaszcikke helyett Lovas-interjút jelentetett meg, amelyből – miközben a tanszéknek a kérdésfeltevést sem tette lehetővé – megtudtuk a „kultúrtanti” cinikus válaszát, hogy a szerencse forgandó.

Az anyaország akkoriban részesítette jelentős támogatásban a határon túli felsőoktatást is. Ezekről az eszközökről sem az akadémiai szereplők döntöttek, hanem Pásztor István. Így jött létre a VM4K, ahol Lovas Ildikó lett a koordinátor. A tanszék, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK), az Akadémiai Tanács Tudóstalálkozójának résztvevői és a doktoranduszok körében 2015-16 táján végzett ankétokból viszont kiderült, hogy nem erre lett volna szükség, hanem a vajdasági magyar felsőoktatási és tudományos intézményrendszer határozott kiépítésére, karok és kutatóintézetek létesítésére, mert nagyon lemaradtunk a többi határon túli régió mögött. A vajdasági magyar felsőoktatási rendszer kiépítésére azonban Pásztor István politikai diktátuma miatt nem került sor. Ez az érvágás kihatással lett az egész közösség sorsára, ma még több fiatal megy Magyarországra tanulni és már nemcsak egyetemre, hanem középiskolába is, onnan pedig soha nem tér vissza. A doktoranduszok pedig csak szerb tannyelvű karokon tudnak munkahelyért pályázni. Mi a VMTDK-n, a tanszéken nem ezért küzdöttünk, hanem a tudományos utánpótlás kinevelésén fáradoztunk, és lesújtó volt ezt a folyamatot végignézni. A VM4K-t 2024. február 23-án egy tollvonással meg is szüntették, minden magyarázat és elszámoltatás nélkül.

A Pásztor-éra egy gátlástalan, kupec szellemiséget, fojtogató hűbéri rendszert vezetett be, zsarolásra fűzte fel a közösség tagjait, elvezette őket addig, hogy eladják magukat a szerb haladó pártnak, ha meg akarnak élni. Ez riasztó tünet. A VMSZ megtanította őket, hogy minden csakis az üzletről, nyerészkedésről szól. Ez nem nemzeti érdekérvényesítés, hanem az érdekek elárulása. A tömeges kivándorlás nem csak megélhetési kényszer miatt következett be. A méltóság, tisztelet, szabadság és jövőkép legalább olyan fontos, mint a megélhetés.

Az újabb szerbiai konfliktusok közepette is az egyetem volt a célpont. A politikai hatalomgyakorlók az Újvidéki Egyetemi autonómiát kezdték ki egy inszinuált akcióval, 2024. 03. 28-án focihuligánokkal tüntetést szerveztek és megszállták a bölcsészkart. Ezután a rektorátuson folytak a blokádok, majd november 1-jén lezuhant az előtető. Létrejöttek az egyetemisták plénumai és az Akadémiai Plénum. Sajnos mindannyiunk mindennapi életének a részévé vált a politika, megúszni nem lehet. Cinkos lett, aki néma maradt.

- Miként tudta támogatni a tiltakozó egyetemisták törekvéseit? Saját hallgatói közül voltak-e olyanok, akik bojkottálták az oktatást?

- A VMTDK a vajdasági magyar felsőoktatási intézmények között elsőként és egyetlenként jelentetett meg szolidaritási nyilatkozatot az egyetemisták mellett 2024. december 18-án https://szmsz.press/2024/12/19/a-vajdasagi-magyar-felsooktatasi-kollegium-tamogatja-az-egyetemistakat/. A maga szerény eszközeivel, pl. a top témák (igazság, szabadság) meghirdetésével a VMTDK folyamatosan küzd a jogállamért és az akadémiai közösség, az egyetem mint intézmény függetlenségéért és szakmai integritásáért. Miért olyan fontos ez? Azért, mert semmilyen alkotómunka – legyen az művészi vagy tudományos, szakmai – nem jöhet létre szabadságérzet nélkül. Enélkül nincs haladás.

A magyar hallgatók közül csak kevesen kapcsolódtak be a blokádokba a szerb társaik mellé és a tüntetésekre is csak magánemberként mennek. A magyar hallgatókra sajnos egy mélységes vissszahúzódás jellemző. De még az intézményeink is a hatalom mellett állnak. Miért? Nyilvánvaló, hogy a VMSZ demonstrált álláspontjának hatására.

Tudjuk, hogy majdnem minden magyar hallgató MNT-ösztöndíjban részesül, Újvidéken az Európa Kollégiumban lakik, tehát egzisztenciálisan függ a párttól. Ezért nincs szolidaritás és kiállás az egyetemista mozgalom mellett. Ez egy olyan árulás a magyarság részéről, ami etikailag elfogadhatatlan. Hiszen a jogállamért való küzdelem nem szerb ügy, hanem mindannyiunké.

- A szerb oktatási miniszter szerint az egyetemisták és egyes tanárok is törvényt sértenek? Önnek erről mi a véleménye?

- Egy jogállamiságtól rettegő állam vezetői ne nyilatkozzanak a törvényekről.

- Hogyan tekint az egyetemisták elszántságára? Bízik-e abban, hogy meg tudják valósítani a célkitűzéseiket? Ha tehetné, mit tanácsolna nekik?

- Az egyetemisták egy euforikus reményt hoztak ebbe a sötét, elcsigázott, jobb sorsra érdemes társadalomba. A történelem leghosszabb ideig tartó egyetemista lázadását sikerült megvalósítaniuk. Egy csodát. Az egyetemisták társadalomformáló, forradalmi szerepe, húzóereje nem ismeretlen a mi délszláv környezetünkben, van hagyománya, erős volt a hippimozgalmak, a 68-as diáktüntetések, a neoavantgárd és a pop-művészeti hullámok hatása is. Bízok az egyetemisták győzelmében.

- A Vajdasági Magyar Plénum is az egyetemista tiltakozások hatására jött létre. Mi volt az elsődleges céljuk?

- Erkölcsi kötelességünknek éreztük a vajdasági magyarság intézményes képviseletét az igaz ügy mellett, a VMSZ-demagógiával szemben. A vajdasági magyarokról alkotott kép veszélyes mélypontra zuhant. De a saját sorsunkért való aggodalom miatt is lépnünk kellett. A saját harcunkat nekünk kell megvívnunk. 2025. július 3-án civil szervezetet hoztunk létre, honlapot nyitottunk, közleményeket adtunk ki, számtalan blogcikket jelentettünk meg, követtük az eseményeket egy ellenzéki szemszögből. Egy év alatt megalapoztuk a vajdasági magyar ellenzéki bázist. Tagosítottunk, tribünöket szerveztünk, az egyetemistákkal közösen alakítottuk a kisebbségekről szóló platformjukat, képviselőket javasoltunk az egyetemista listára, minden vajdasági akciójukban segítettük őket helyi magyar aktivistákat találni, a PásztorPress médiával hadakoztunk, pályázatot írtunk ki, elkezdtünk felkészülni a Magyar Nemzeti Tanács-i választásokra, ellenzéki koalíciót indítványoztunk stb.

- A szerbiai ellenzéknek miként kellene viszonyulnia az egyetemista követelésekhez, hogyan segíthetnék elő a változásokat?

- Üdvözöljük mindazokat a lépéseket, amikor az ellenzéki pártok az egyetemista lista javára lemondanak a választásokon való önálló szereplésről. Ezt tette a Zöld-Baloldali Front is, amellyel együttműködési megállapodásunk van.

- A legnagyobb vajdasági magyar párt a szerb kormánykoalíció része, s arra készülnek, hogy győzelem esetén folytatják partnereikkel az együttműködést. Mit gondol erről?

- Katasztrofálisnak, botrányosnak és tűrhetetlennek tartom. Két, olcsó nacionalista propagandára építő, egymást kizáró törekvés ölelkezése. Tűz és víz összeeresztése, a közös csupán a nyerészkedő és demagóg szándék. A VMSZ egy pénzkidobó automata lett, ahol az anyaországi és a szerbiai hatalmi pártoktól, stratégia partnerektől (FIDESZ, SZHP) kieszközölt pénzekhez lehetett jutni árulásokért, kihágásokért, kiszolgálásért cserébe.

- Az utóbbi időszakban felpezsdült a vajdasági magyar politikai színtér. Az ellenzéki viszályról már volt szó, vélemények szerint inkább a programra kellene összpontosítani, hogy mit csinálnának Önök másként, ha többséget szereznének a Magyar Nemzeti Tanácsban?

- Alapvető, hogy az MNT erősen plurálissá váljon. Az első teendő az elszámoltatás kellene, hogy legyen. Az MNT által alapított és kiemelt szervezetek státuszát újra kell gondolni. A magyarországi és hazai pénzeszközök elosztásában a prioritásokat mentesíteni kell a pártbefolyástól. A munkát a Plénum Etikai minimumára építenénk, ezekről az alapokról építkezve egészen más szellemiség és közhangulat alakulna ki. Meg kell, hogy szűnjön ez a primitív, megalázó, degradáló munkahelyi zsarolás, a félelem, a kontraszelekció, a szolgastátusz, a lojalitásalapú társadalomszervezés.

- Mik a vajdasági magyarság legnagyobb problémái, amiket Ön szerint elsőként kellene orvosolni?

- A mi kis közösségünket a zsarnoki pártirányítás fojtotta meg. Évek óta egészen militáns viselkedés figyelhető meg. Ennek előfeltétele a szellemi-etikai leépülés, az önálló gondolkodásról és felelősségről való lemondás. Kiskorúsított közösség lettünk.

- Lehet-e még vajdasági magyar párbeszéd? Ha igen, milyen témáknak kellene terítékre kerülniük?

- A VMSZ jelenlegi vezetőivel nincs miről dialogizálni. Ők ezt sose nem is igényelték, már Pásztor István kifejezte örömét, hogy végre elhallgatott a „picsogó kórus” és egy párt képviselői ülnek a nemzeti tanácsban.

- Vélemények szerint a vajdasági magyar-magyar ellentétek ellenzéki oldalon részben generációs problémák is, nem értik egymást az idősebb és fiatalabb közéleti szereplők. Mit gondol erről?

- Olcsó közhely és hárítás. Akik ezt szajkózzák, szintén szektásan szerveződnek, akár a VMSZ. Nem lehet bűnben nemzett, erkölcsi gnóm szervezettel harcba indulni egy új, hitelesebb világért. Háttérjátszmák zajlanak, populista propagandával, április 12-én született spekulánsokkal. Ezzel nem fogják átejteni a vajdasági magyar szavazókat.

Ami az ellenzéki koalíciót illeti, alakulóban van a VMP, a VMDK és a MPSZ közötti dialógus a közös listáért. Mindenképp az erők összpontosítására lesz szükség a vajdasági magyarság hosszútávú céljai érdekében. Mi ezért már óriási áldozatokat hoztunk.

- Az új magyar kormány tagjai találkoztak néhány magyar politikai vezetővel a VMSZ és az ellenzék berkeiből is, s azóta látszólag nincs újabb történés. Ön ezt mivel magyarázza?

- A VMP nem kapott meghívást. Várjuk a meghívást. Másrészt a magyar miniszterelnök és a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter által korábban megfogalmazott alapelv szerint a külhoni közösségek belső politikai életének alakításába nem avatkoznak be, semmilyen új szervezet alapításában nem vállalnak szerepet, és nem támogatnak olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség megosztására lennének alkalmasak. Szeretnénk, ha ez valóban betartott alapelv lenne.

A Plénum a szerbiai forrongásokhoz szervesen kapcsolódó, hiteles gyökerekkel, Etikai minimummal rendelkező, független szervezet. Nyerészkedési szándék, szponzorok és háttérirányítók nélkül. Önerőből hoztuk létre az eddigi eredményeket.

- Milyen magyarországi nemzetpolitikára lenne szükség Ön szerint?

- Szerintem Szerbiában nem megvalósítható az a forgatókönyv, hogy marad a VMSZ – némi átalakulással – a magyar kormány partnere. Azért, mert Szerbiában 2024. november 1. után az egész országban fellángoltak a változásokat követelő tüntetések, és választások előtt állunk. Minden meg fog változni. A VMSZ épp a napokban nyilvánította ki ismét, hogy kitart a haladókkal való partnerségben és az egyetemisták ellen dolgozik. Ez ugyanolyan zsákutca, mint a Fidesz támogatása volt.

Németh Ernő

https://www.vajma.info/cikk/valasz/250/Dr_-Csanyi-Erzsebet-Szabadsagerzet-nelkul-nincs-haladas.html

Pásztor: Mi nem „politikai prostituáltak gyülekezete” vagyunk, hogy támogassuk a diákokat

 

2026. augusztus 25. 

A VMSZ elnöke, Pásztor Bálint kijelentette, hogy pártja nem fogja támogatni a diákokat, és szerinte „nem lenne egészséges, sem normális, ha egy folyamatban lévő mérkőzés közben a játékosok egy része levenné a mezét, másikat öltene magára, és átállna a másik oldalra”.

„A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mindig is egyenes és határozott emberek közössége volt, nem pedig politikai prostituáltak gyülekezete.” 

Így reagált Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a magyar ellenzéki pártok és mozgalmak felhívására, hogy a párt támogassa a közelgő választásokon induló diáklistát. 

„Nem gondolom, hogy egészséges vagy normális lenne, ha egy folyamatban lévő mérkőzés közben a játékosok egy része levenné a mezét, egy másikat venne fel, és átállna a másik oldalra. Mi a választásokon többnyire önállóan indulunk” – hangsúlyozta Pásztor a Magločistač portál beszámolója szerint.

Bejelentette, hogy a VMSZ már készül a köztársasági választásokra, és a párt tanácsa újabb ülést tart. Elmondása szerint már a jövő héten ismertté válhatnak a jelöltek, a kampány szlogenje és az előválasztási kampány egyéb elemei, köztük a program és a nagyobb számú rendezvény terve is.

Pásztor azt üzente, hogy azoknak a választóknak, akik számára fontos, hogy Belgrádban, Újvidéken és más intézményekben képviseljék a magyar közösség érdekeit, a VMSZ-t kell támogatniuk.

Úgy értékelte, hogy a vajdasági magyarság politikai ereje szempontjából fontos, hogy politikai szervezete minden hatalmi szinten jelentős támogatottsággal rendelkezzen.

Szavai szerint a VMSZ az elmúlt három évtizedben a vajdasági magyar közösség nagy többségének támogatását élvezte. Ugyanakkor megjegyezte, jelenleg nem tudni, hogy a közelgő parlamenti választásokon a VMSZ listája lesz-e az egyetlen olyan választási lista, amely a magyar közösséget képviseli.

Pásztor hozzátette: az önálló indulás nem jelenti azt, hogy a VMSZ-nek ne kellenének politikai partnerek, sem Szerbiában, sem Magyarországon. Hangsúlyozta azonban, hogy álláspontja szerint a pártnak mindenekelőtt saját közösségének támogatására kell épülnie, és önállóan kell meghatároznia politikai céljait. 

Vučić és a VMSZ hosszú szerelme

A Szerb Haladó Párt (SNS) és a VMSZ, illetve akkori elnökeik, Aleksandar Vučić és Pásztor István 2022 végén koalíciós megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a VMSZ akkor nyolc államtitkári posztot kapott. A magyar közösség jogaiért folytatott küzdelme mellett a VMSZ korábban Vajdaság működőképes autonómiájának megteremtését is szorgalmazta, erről azonban később lemondott. Az SNS és a VMSZ ezt megelőzően egy teljes évtizeden át működött együtt.

A megállapodás kapcsán Duško Radosavljević politológus annak idején a Vreme című lapnak arra emlékeztetett, hogy a VMSZ és az SNS két „keményvonalas nemzeti, jobboldali párt”, amelyek évek óta jól együttműködnek a politikai zsákmány elosztásában. Ez az együttműködés állami szinten valamivel kevésbé, Vajdaságban viszont sokkal inkább jellemző, különösen azokban az önkormányzatokban, amelyek létfontosságúak a VMSZ tagsága és pártnómenklatúrája számára.

Radosavljević akkor kiemelte, hogy különbséget kell tenni a magyar nemzeti közösség tagjai és annak domináns pártja között, amely „tudatosan jobbra vitte az egész közösséget”, „honvédosította”, vagyis túlságosan szorosan kötötte a Magyarország akkori miniszterelnökéhez, Orbán Viktorhoz és pártjához, miközben túlságosan is a „pragmatikus nacionalizmusra” támaszkodott, mint a közösség minden problémájára és érdekére alkalmazható valamiféle gyógymódra.

„A szerbiai polgárok alapvető megtévesztésének mozgalmaként az SNS gyakran lemásolja Orbán egyes megoldásait, és az állam és a társadalom fejlődése szempontjából káros mintákat erőltet. Ezen a ponton a két párt, az SNS és a Fidesz mindenféle megvetést tanúsít a polgárok, de saját választóik iránt is. Éppen ezért már-már csoda, hogyan képesek meglehetősen átlátszó választási ígéretekkel ilyen hosszú ideig parazitaként jelen lenni a politikai színtéren” – mondta Radosavljević 2022 végén.

Pásztor István 2023-ban bekövetkezett halála után fia, Pásztor Bálint váltotta őt a VMSZ elnöki posztján, és következetesen folytatta az SNS-szel való együttműködés politikáját.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=18204

 

QUO VADIS VMSZ?

Sokszor és sok helyen hallottuk már azt a kérdést: „Vajon van-e lejjebb?” Az emberek ezt a kérdést nagy megrökönyödésükben teszik fel, amikor az alany már a végleteket feszegeti...

A VMSZ elnöke egy ilyen végletet feszített ma fel. Bejelentette, hogy a VMSZ nem politikai prostituált, épp ezért nem áll az egyetemista mozgalom mögé.

Az utóbbi időben megszokhattuk a pókerarcú elnöktől, hogy egyre zavarosabb, ellentmondásosabb, követhetetlenebb kijelentéseket tesz. Mindez az áprilisi magyarországi választások után kezdődött. A Bálnában észrevehető megrökönyödéssel indult, majd folytatódott a taktikai kijelentésekkel, hogy „egyeztetett” a leendő magyar miniszerelnökkel, a házelnök asszony protokolláris látogatásán keresztül egészen a mai kijelentésig. Most tette fel az i-re a pontot. Ezzel teljes egészében a szélsőségek talajára vitte a VMSZ-t és szimpatizánsait. Igaz, ebben már van némi rutinjuk, hiszen Vicsek Annamária a hírhedt Patrióták frakciójának tagja az EP-ben, ahol őket nemes egyszerűséggel csak „fasisztáknak” becéznek. Tehát már van gyakorlatuk a szélsőségek világában.

Ezzel a kijelentésével azonban egyszerre sikerül az elnöknek az összes hidat felégetnie maga mögött. A magyar kormány felé, a vajdmagyar politikai szubjektumok felé, saját választóik többsége és a fiatalok felé egyaránt. Visszaút nincs. Ez már egy olyan zsákutca, amiből kijönni nem lehet, csak, ahogy mondani szokták, lábbal előre. A VMSZ és a 22-es csapdája írásomban már említettem ezt a kelepcét, amibe a VMSZ belesétált...most magára zárta az ajtót is.

Vajon mit üzent nekünk Pásztor Bálint?

1. Kitart eddigi szövetségese, a SZHP és politikája mellett, és a végsőkig elmegy vele.

2. Megüzente a szerbiai és benne a vajdasági magyar fiataloknak, hogy a VMSZ-re nem számíthatnak. Semmi szín alatt. 

3. Megüzente választóinak, és köztük a magyar ajkú egyetemi hallgatók szüleinek is, hogy a VMSZ bizony nem támogatja gyermekeik mozgalmát, a szebb, szabadabb, igazságosabb jövő kiépítésében.

4. Megüzente a vajdasági magyar politikum szubjektumainak, hogy ők oldalt választottak. Idegeskedniük azonban nem kell. Oda senki a többiek közül nem követi őket. Egyedül lesznek saját magukkal és démonjaikkal.

5. Végleg bemutatkozott az új magyar kormánynak, amivel nagy szívességet tett nekik. Ha eddig a legcsekélyebb kételyeik is voltak abban, hogy kutyából mégis lehet szalonna, most teljesen világos a kép: a VMSZ hozta a formáját. Egyenes vonalon töretlenül, a lefotózott szavazólaptól eddig a kijelentésig. Töretlen és lefelé ívelő a grafikon.

A pártelnök úgy érzi, hogy elég erősek, hogy így, ilyen szélsőséges filozófiával is sikeresen vehetik a választási akadályokat. Lehet, hogy igaza is van. Hiszen más magyar szubjektum nem indul a választásokon, és Bálint ismét majd felkiállthat: „Győztünk!” Ott lesznek a parlamentben, ahányan, államtitkári helyeken, ahányan, más testületekben, ahányan... és ennyi. Érdemben semmit sem tehetnek és nem is tesznek, mert eddig sem tettek. Vajon hallottuk-e a VMSZ bármelyik tisztségviselőjét, hogy bármit is mondott a Deliblátót ért katasztrófa ürügyén? 

Emlékeznek-e arra, amikor Bálint azt mondta, hogy híve a párbeszédnek és fel is szólította a többi politikai szubjektum képviselőit, hogy hát kérem, mi készek vagyunk tárgyalni az összmagyarság érdekébe. Persze. Hátuk mögött a SZHP-vel. Köszönjük szépen. Ebből nemigen kér bárki is. Kiderült, hogy ez is csak egyszer használatos kamu volt. Elsütötték, hogy megmutassák, rajtuk bizony nem múlik.

Emlékeznek-e arra, amikor azt mondta, szól a MNT-nek, hogy az ő általa alapított médiumokban nyissanak az ellenzék felé. Nyitottak, csak a lábukat közben az ajtóban felejtették.

Lehetne folytatni, de minek? Akinek eddig nem vált világossá, mivé lett az egykor européer, szabadelvű és a jó oldalon álló VMSZ, annak semmilyen más érv sem segít már. 

 

Marad a bibliai kérdés? Quo vadis, VMSZ? 

 

Knézi Péter 
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=18205

Times: Vučićék nem fognak békésen távozni, mint Orbán

A szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom a felmérésekben megelőzi Aleksandar Vučić táborát

2026.08.24.

Aleksandar Vučić több mint egy évtizede uralja Szerbiát, ám a szerbiai tüntetésekből kinőtt diákmozgalom azonban mára olyan politikai erővé vált, amely a felmérésekben megelőzi a hatalmat. A szerb elnök közben egyszerre próbál egyensúlyozni Moszkva és Brüsszel között, miközben ellenfelei szerint a valódi kérdés már nem az, elveszítheti-e a választást, hanem az, hogy hajlandó lesz-e elfogadni a vereséget

Szerbiai tüntetések és Aleksandar Vučić politikai válsága: all in (Mindhárom képet a mesterséges intelligencia készítette a BALK Magazin számára)

A szerbiai tüntetések mára Aleksandar Vučić több mint egy évtizedes hatalmának legnagyobb kihívásává váltak. „Szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán” – ezzel a mondattal foglalja össze Nikola Burazer szerb politológus, mi történhet, ha Vučić és az általa kiépített rendszer valóban elveszíti a választók többségének támogatását.

A The Times hosszú riportja szerint ez már nem pusztán elméleti lehetőség. A két éve tartó diáktüntetésekből kinövő mozgalom támogatottsága immár meghaladja Vučićét, miközben a szerb elnök egyre nehezebben képes fenntartani azt a politikai egyensúlyozást, amelynek segítségével hosszú éveken keresztül egyszerre maradt jó viszonyban Moszkvával és Brüsszellel.

---

A brit lap szerint Vučić politikai túlélésének egyik titka éppen ez a kaméleonszerű alkalmazkodás volt. Most azonban egyszerre fogy a választók türelme, valamint Moszkva és Brüsszel hajlandósága arra, hogy továbbra is kijátssza őket egymás ellen.

Mint egy középkori uralkodó

A Times riportja a délnyugat-szerbiai Nova Varoš főterén mutatja be Vučić hatalomgyakorlásának sajátos világát. Az elnök úgy állt a helyiek között és hallgatta panaszaikat, mintha egy középkori király fogadná alattvalói kérvényeit.

Volt, aki munkát szeretett volna valamelyik családtagjának. Egy idős férfi arra panaszkodott, hogy fia annak ellenére sem jutott álláshoz, hogy részt vett a kormányzó Szerb Haladó Párt „összes nagygyűlésén”.

A legtöbb helybéli ennél prózaibb dolgot kért: azt szerették volna, hogy falvaik utcáit aszfaltozzák le, és kössék be az országos úthálózatba.

Vučić egy ponton elvesztette a türelmét.

Közölte, hogy ő nem kívánságautomata, amely mindenkinek teljesíti a személyes kéréseit, és nem fog alkudozni az emberekkel arról, hogy építsenek-e egy kilométernyi utat a házukig vagy nyolcvan métert a kapujukig. Ennek szerinte semmi értelme.

A Nova Varošban tapasztalható elégedetlenség azonban egyáltalán nem egyedi. Vučić is tisztában van vele, hogy a korrupció és az emelkedő megélhetési költségek miatt felgyülemlett társadalmi elégedetlenség országos tiltakozó mozgalommá nőtt.

A diákok, akik az elmúlt két év tüntetéseinek motorjai voltak, korábban azt ígérték, hogy személyesen nem indulnak tisztségekért. A mozgalom azonban már válogatja a jelölteket az általa létrehozott Studentska Lista, vagyis Diáklista számára.

Vučić miniszterelnökként folytathatná

Vučić eközben olyan manőverre készül, amely a Times szerint szövetségese, Vlagyimir Putyin korábbi politikai húzását idézi.

A szerb elnök azt ígérte, hogy még jelenlegi elnöki mandátumának lejárta előtt lemond, majd miniszterelnök-jelöltként indul. Mandátuma májusban járna le. A szerb közmédiának csütörtökön azt mondta, hogy a parlamenti választást „nagy valószínűséggel” október második felében rendezik meg.

A vidéki településeken, köztük Nova Varošban tett látogatásai így már a közelgő választási kampány előjátékának tekinthetők.

Vučić azonban nemcsak az utakra és a munkahelyekre panaszkodó választókkal foglalkozik. Belgrád közelében épül az a hatalmas beruházás, amely politikai pályafutásának egyik utolsó nagy presztízsprojektje lehet, és amelytől az elnök választási sikert is remélhet.

Az 1,1 milliárd fontos EXPO és a titkos kedvezményezettek

Nova Varoštól mintegy száz mérfölddel északabbra gőzerővel épül a jövő évi EXPO helyszíne, egy hatalmas kiállítási komplexum Belgrád külvárosában.

A beruházás értékét a Times 1,1 milliárd fontra (1,285 milliárd euró) teszi. Az építkezést a kínai állami tulajdonban lévő PowerChina végzi.

A projektet kötvénykibocsátásból finanszírozzák, a szerb költségvetési tanács számításai szerint azonban ennek következtében további 600 millió fontnyi (700 millió euró) kamatteher hárulhat az adófizetőkre.

Hogy pontosan kikhez kerül ez a pénz, az államtitok.

Egy új törvény ugyanis kivonta az EXPO beruházásait a közbeszerzési szabályok alól. A titkosság védelmében a hatalmi elithez kötődő alvállalkozók hatalmas nyereségeket értek el. A brit lap szerint közöttük legalább egy olyan vállalat is található, amely ellen vádat emeltek egy miniszterhelyettes állítólagos megvesztegetése miatt.

Mindez már Brüsszelben is egyre nagyobb aggodalmat kelt.

Az Európai Parlament tavaly októberben elfogadott állásfoglalása arra figyelmeztette az EXPÓN részt vevő országokat, hogy legyenek tekintettel a szerb hatalmi elithez kapcsolódó „széles körű korrupcióra”.

A Belgrádban dolgozó nyugati diplomaták azonban továbbra is óvatosak Vučićtyal. Attól tartanak ugyanis, hogy ha túlságosan erős nyomást gyakorolnak rá, még inkább Oroszország felé fordul.

Nikola Burazer politológus szerint éppen ez a dilemma segít megérteni a szerb rendszer természetét. Úgy fogalmazott: a szerb „diktatúra” közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit az Európai Unió elvár Szerbiától. Olyan autokrácia alakult ki, amelyet Vučić úgy igazított hozzá az európai követelményekhez, hogy közben továbbra is az EU kegyeiben maradhasson.

Vučić kaméleonpolitikája nem új keletű

A Times szerint Vučić már jóval azelőtt tökélyre fejlesztette politikai alkalmazkodóképességét, hogy Putyinnal és az Európai Unió vezetőivel tárgyalt volna.

1993-ban, a boszniai háború idején Predrag Popović újságíró interjút készített az akkor még neofasisztának nevezett Szerb Radikális Párt feltörekvő politikusával.

Vörös-fekete koalíció: mire tegyek, a vörösre vagy a feketére? (Forrás: AI)

Popović úgy emlékszik vissza Vučićra, mint rendkívül ügyes manipulátorra: feletteseivel szemben szolgálatkész volt, beosztottjaival viszont szadista módon agresszív.

Szerinte Vučić valójában semmit sem változott azóta – csak mostanra mindenki számára láthatóvá vált, milyen ember.

Politikai múltjának legsötétebb mondata 1995-ből származik.

Néhány nappal azután, hogy Srebrenicában mintegy nyolcezer boszniai muszlimot gyilkoltak meg, Vučić a szerb parlamentben kijelentette: ha megölnek egy szerbet, ők száz muszlimot fognak megölni.

A mondat különösen baljós történelmi párhuzamot hordozott. Szerbia náci megszállása alatt a Wehrmacht rendelkezése szerint minden, az ellenállás által megölt német katona után száz szerbet kellett kivégezni.

A radikális nacionalistából Európa „stabilokratája”

A koszovói háború idején Vučić tájékoztatási miniszterként dolgozott. Ebben a tisztségében újságírókat üldözött, miközben Európa egyik legszigorúbb, szólásszabadságot korlátozó szabályozását hajtatta végre.

A Times szerint a független sajtó elleni fellépés elnöksége alatt sem veszített sokat lendületéből.

A Committee to Protect Journalists előző hónapban megjelent jelentése rekordmértékű, újságírókkal szembeni fizikai erőszakról, halálos fenyegetésekről és internetes lejárató kampányokról számolt be. A szervezet egyúttal aggasztónak nevezte a büntetlenség mértékét és a szerb médiatér fölötti szoros politikai ellenőrzést.

Egy csapat, egy álom: Szerbia – olvasható a háttérben látható transzparensen 
(Forrás: AI)

Vučić politikai arculata ugyanakkor kevesebb mint egy évtized alatt gyökeresen megváltozott.

Eltűnt a szomszédos országok területeiből létrehozandó „Nagy-Szerbiáról” beszélő irredenta politikus. Vučić reformerként kezdte újrapozicionálni magát, elhagyta a Radikális Pártot, és a Szerb Haladó Párthoz csatlakozott, amely deklarált céljává tette Szerbia európai uniós tagságát.

A nyugati diplomaták pedig elfogadták az átalakulást.

Vučićot egyfajta „stabilokrataként” kezdték kezelni: olyan pragmatikus vezetőként, aki autoriter módszerei ellenére képes megakadályozni, hogy Szerbiában és a tágabb régióban a politikai feszültségek kezelhetetlenné váljanak.

A Times értékelése szerint azonban ennek éppen az ellenkezője történt: Szerbia egyre inkább maga vált az európai destabilizáció potenciális forrásává.

2022 óta a szerb kormány több mint kétszáz, a Kremlhez kötődő orosznak adott szerb útlevelet. Ezzel az érintettek vízum nélkül léphetnek be az Európai Unióba.

Vučić ugyanakkor a másik irányba is tett gesztusokat. Brüsszel és Washington felé tett engedményként Szerbia csendben lőszert exportált Ukrajnának.

Ez a kettősség a Vučić-rendszer egyik alapvető sajátossága: miközben Moszkvával ápolja kapcsolatait, a Nyugat számára is igyekszik nélkülözhetetlen partner maradni.

Miért tüntetnek a szerb diákok Vučić ellen?

A rendszer számára az igazi fordulópontot a 2024. novemberi újvidéki tragédia jelentette.

Az újvidéki vasútállomás előtetője leomlott, és tizenhat embert maga alá temetett.

Az állomást nem sokkal korábban újították fel a kínai Övezet és Út kezdeményezés támogatásával. A silány kivitelezéssel kapcsolatos gyanú hamarosan korrupciós vádakhoz vezetett, a tragédia pedig elindította a diákok által vezetett tiltakozó mozgalmat.

Vučić ekkor autoriter orosz szövetségeseihez fordult segítségért.

Néhány hónapon belül az egyik miniszterelnök-helyettese Moszkvába utazott, ahol köszönetet mondott az orosz biztonsági szolgálatoknak a külföldről támogatott „színes forradalom” elleni küzdelemhez nyújtott segítségükért.

A tiltakozásokat azonban nem sikerült megfékezni.

Sőt, a tragédia mögött feltételezett korrupció miatt bekövetkezett felháborodás következtében a diákokból idővel az ország legnépszerűbb politikai ereje lett.

A rektor, akiből államfő lehet

A tiltakozások egyik legfontosabb támogatója Vladan Đokić építész, aki 1992 óta tanít a Belgrádi Egyetemen, az elmúlt öt évben pedig az intézmény rektora volt.

Személyisége szinte mindenben Vučić ellentéte. Halk szavú, nyugodt emberként írják le – és könnyen elképzelhető, hogy ő lesz Szerbia következő elnöke.

Ennek azonban komoly ára van.

Đokić csaknem két éve a kormányzati támogatású lejárató kampány célpontja. Vučić parazitának és terroristának nevezte. 2025 áprilisában a rendőrség beidézte, hogy vallomást tegyen egy hivatali visszaéléssel kapcsolatos nyomozásban.

A rektor szerint jelenleg három büntetőfeljelentés van ellene. Az ügyeket nem szüntették meg, ugyanakkor nem is viszik előre. Mint mondta, egyszerűen „az asztalon tartják” valamennyit.

Március végén egy diák öt emeletet zuhant egy egyetemi épület ablakából. Nem sokkal később olyan graffitik jelentek meg a városban, amelyek gyilkosnak nevezték a rektort.

Öt nappal később rendőrök rohanták le az egyetem irodáit, kormánypárti televíziós stábok kíséretében.

A razzia után Đokić kilépett az erkélyre, és azt látta, hogy tömeg gyűlt össze az épület előtt. Ekkor mondta el azt a beszédét, amely végleg a diákmozgalom legvalószínűbb államfőjelöltjévé emelte.

Azt mondta: a kormány nem azért támadja az egyetemet, mert valamit rosszul csináltak, hanem azért, mert valamit jól csináltak. Kiálltak a diákok és az igazság mellett.

Veszélyes lehet szembeszállni a rendszerrel

A nyilvános ellenállásnak közvetlen fizikai kockázata is van.

Mindössze harminchat órával azelőtt, hogy Đokić beszélt volna a Times újságírójával, egyik professzortársát, Stevan Filipovićot brutálisan megverték az utcán.

Filipović szerint támadói „a rezsim szolgálatában álló bűnözők” voltak. Azután támadtak rá, hogy videóra vette őket, amint kormánypárti graffitiket festettek.

Đokić szerint az eset azt az üzenetet hordozza, hogy ugyanez bárkivel megtörténhet, aki felemeli a hangját a rendszer ellen.

A rektor saját szerepét részben abban látja, hogy megvédje a diákokat a legsúlyosabb megtorlásoktól. A hatalom nem képes minden egyes hallgatóra összpontosítani – mondta –, ezért inkább őt veszi célba.

„Ebben a helyzetben vagyok, és innen nem tudok elmenekülni” – fogalmazott.

A szerbiai tüntetések már Vučić hatalmát fenyegetik

A politikai erőviszonyok közben látványosan megváltoztak.

Amikor tavaly nyáron a közvélemény-kutatók először kérdezték a választókat a Diáklistáról, a mozgalom megítélése már akkor háromszor kedvezőbb volt, mint bármely más ellenzéki párté.

Az elmúlt hónapokban pedig olyasmit értek el, amire Vučić tizenkét éve tartó hatalma alatt egyetlen politikai párt sem volt képes: a közvélemény-kutatásokban megelőzték az elnököt.

A Centre for Research, Transparency and Accountability júniusi felmérése szerint a megkérdezettek 59 százaléka támogatta a diáktüntetéseket, miközben Vučićban mindössze 36 százalékuk bízott.

A választásra jogosult szavazók körében 45 százalék mondta azt, hogy a Diáklistára szavazna. Vučić Szerb Haladó Pártját ezzel szemben 36 százalék választaná.

Nebojša Zelenović, aki 2024-ig a 2001 és 2012 között Szerbiát irányító Demokrata Párt parlamenti képviselője volt, már nem is nagyon lát kétséget a választás kimenetelét illetően: szerinte a diákok győzni fognak.

A hagyományos ellenzék egy része ezért félre is állna az útjukból. Zelenović azt mondta, támogatják a diákokat, és nem kívánnak részt venni a választáson, mert világosan érzékelhető a társadalmi igény: az emberek rájuk akarnak szavazni.

A kérdés már nem csak az, hogy Vučić veszíthet-e

Đokić azt mondja, korábban álmában sem gondolta volna, hogy egyszer potenciális elnökjelöltként emlegetik.

A Times itt állítja párhuzamba a szerb helyzetet Magyarországgal. A lap szerint Vučić északi szövetségese, a korábbi magyar miniszterelnök, Orbán Viktor példája megmutatta, hogy még egy hosszú időn keresztül bebetonozottnak tűnő autokrata vezetőt is le lehet győzni választáson.

Szerbiában azonban a lap szerint ennél nehezebb lehet a hatalomváltás.

Vučić már hónapokkal korábban bejelentette, hogy „néhány héten belül” lemond az elnöki tisztségről. Ezt mindeddig nem tette meg.

Ezért a szerb ellenzéki és civil szereplők számára egyre kevésbé csak az a kérdés, hogy Vučić elveszíthet-e egy választást. Legalább ilyen fontos kérdéssé vált, hogy mi történik akkor, ha valóban elveszíti.

Nikola Burazer szerint mindenki tisztában van azzal, hogy a hatalom birtokosai mindent megtesznek majd azért, hogy pozícióban maradjanak.

És éppen ezért – fogalmazott – „szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak békésen távozni, mint Orbán”.

https://balk.hu/2026/08/24/szerbiai-tuntetesek-aleksandar-vucic-diakok/