November 26.

Virág napja.

Magyar eredetű név, a Flóra női név magyarítására. Jelentése a szó maga.

1883 – Megszületett Babits Mihály költő.
1884 – Megszületett Orbán Ernő festő.
1912 – Megszületett Eugéne Ionesco román származású francia drámaíró (A kopasz énekesnő).
1926 – Brüsszelben 74 éves korában meghalt John Moses Browning amerikai feltaláló, akinek legismertebb találmányai: a „Browning” öntöltő pisztoly, ismétlő kézilőfegyverek, páncélelhárító löveg.
1939 – Megszületett Tina Turner (eredeti nevén: Anna Mae Bullock) énekesnő.
1940 – Megszületett Szomjas György filmrendező (Talpuk alatt fütyül a szél).
1942 – New yorkban, a „Hollywood Theater” filmszínházban bemutatták a Casablanca című filmet, melyet a magyar származású Michael Curtiz (eredeti nevén: Kertész Mihály) rendezett, a főszereplők Humphrey Bogart és Ingrid Bergman.
1948 – Az országgyűlés elfogadta a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt (1948:XLIII.)
1966 – Felavatták a világ első apály-dagály erőművét.
1989 – Megtartották az első országos, az úgynevezett ’négy igen’-es népszavazást.

385 éve, 1628. november 26-án tartották az első istentiszteletet az új debreceni református templomban.

A Nagytemplom Debrecen legjellegzetesebb épülete, 1500 négyzetméteres alapterületével az ország legnagyobb református temploma, a Magyarországi Református Egyház jelképe, miatta nevezik Debrecent gyakran „kálvinista Rómának". A klasszicista stílusban épült templom a Kossuth tér és a Kálvin tér közt áll a belvárosban. A helyén már a középkorban is templom állt, de az leégett. Helyébe gótikus stílusú csarnoktemplom, az András-templom épült 1297 és 1311 között, alapterülete hozzávetőleg 16×43 méter volt, négy főoltára sejteti, hogy a Tiszántúl legnagyobb temploma lehetett. Ez a templom 1564-ben szintén leégett. A templom megfeketedett falai 62 éven át álltak, pusztultak, újjáépítésüket Bethlen Gábor vezetésével indította el a már protestáns város 1626-ban. Rákóczi György támogatásával az építkezés 1628-ban fejeződött be. 1628. november 26-án a debreceniek az új András-templomban tartották első istentiszteletüket. A templom arculatát alaposan megváltoztatták. Téglapillérekkel alátámasztott gerendás famennyezetet kapott, tornyát széles kőpárkány díszítette. Cserepes sisakkal fedett favázas tornya tetején Rákóczi György költségére készített aranyos gomb fénylett, ott mutatta az idő múlását a Rákóczi adományozta óramű is. 

A templomot körülvevő cinterem sarkában, 1642-ben építették fel a vakolatlan téglás Verestornyot. A toronyban helyezték el az 56 mázsás harangot, amelyet az időközben fejedelemmé választott I. Rákóczi György öntetett a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból. 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok súlyosan megrongálták a templomot. 1802. június 11-én a tűzvész a város egyharmadát elhamvasztotta, a templom is leégett. A templom újjáépítésével 1803-ban a város Péchy Mihályt bízta meg. Eredeti terveiben kereszt alaprajzú templom szerepelt, tornyai közt kupolával, de ez pénzügyi okok miatt nem valósult meg. A bal oldali torony 1818-ra készült el, a jobb oldali (keleti) pedig 1821. augusztus 6-án. A tornyok 61 méter magasak. Mivel az eredeti tervekben szereplő kupola nem épült meg, a két torony között esztétikai szempontból kedvezőtlen üres tér keletkezett. 1823-1824-ben a timpanon mögé díszes frontgalériát építettek Rabl Károly tervei alapján. A templomot már 1819-től használták.
2013. október 28-án elkezdődött a Nagytemplom újbóli rekonstrukciója, amely várhatóan jövő év májusáig tart, költsége csaknem egymilliárd forint. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Egy seggel két lovat, avagy a VMSZ esete Trianonnal

Jóformán már az általános műveltség részét képezi az a közhely, miszerint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) mindig ahhoz dörgölődzik, aki épp hatalmon van.

Így történhetett meg az, hogy a párt a székházát még Gyurcsány Ferenctől kapta, mára azonban a Fidesz a fő szekértolójuk, míg tartományi szinten még a demokratákat tartják a természetes szövetségesüknek, de Szabadkán már a haladókkal alkotnak többséget.

A Szabadkán frissen létrejött szövetséget azonban hivatalosan csak ma pecsételik meg, azzal, hogy az észak-bácskai városba érkezik a szerb radikálisból EU pártivá vedlett kormányfő, Tomislav Nikolić, aki végső áldását adja majd erre a deformált, természetellenes vadhajtásra.

Ha pedig itt jár, miért ne alázna porrá bennünket, azzal, hogy a Délvidék Szerbiához való csatolását ünnepelteti meg a díszmagyar szerepében tetszelgő VMSZ-es polgármesterrel.

November 25-e ugyanis az a nap, amikor 95 éve a bánáti, bácskai, baranyai szlávok Nagy Népgyűlése azt a határozatot hozták, miszerint Vajdaság ezentúl nem az ezeréves Magyarország része. Ezen döntésüket szentesítette a trianoni békediktátum 1920-ban.

Nikolić ezzel is érzékelteti a magyarság feletti egyre növekvő hegemóniáját. Emlékeztet arra, hogy saját szülőföldünkön ki a nyúl és kinek a vállán pihen a sörétes mordály. Az eszünkbe vési, ha elfelejtettük volna, hogy ez Szerbia, ahol nekünk magyarok nem jár olyan autonómia, mint a nem egész 100 ezer koszovói szerbnek. Hogy a délvidéken akár egy évig is előzetes letartóztatásba helyezhetnek bennünket, még akkor is ha minket vernek meg. Hogy ugyan jogunkban áll minimálbérért dolgozni vagy földet túrni, de rendőr, hivatalnok, közalkalmazott már nem igen lehetünk, mert arra ott vannak az államalkató nemzet polgárai. A Vajdasági Magyar Szövetség pedig széles mosollyal tűri, hogy a fejét a sárba nyomják, sőt ehhez még pezsgőt is bont.

Persze a torkunkon leerőszakolt békát meg lehet mézezni azzal a kifogással, hogy a kisebbségi politizálás terén célszerű mindig az aktuális hatalom pártján állni. Azonban így történhet meg az az erkölcsileg deformált helyzet, hogy alig fél éve még Trianon igazságtalanságára emlékezett meg a VMSZ a butácska barkafás dallal Orbán Viktornak való megfelelési kényszerből, ma pedig ugyanezen történelmi tragédiát ünnepelik meg széles mosollyal Tomislav Nikolić kegyeit keresve. Ilyen az, amikor  az egy történelmi múlttal rendelkező fenék a két különböző irányba tartó ló hátán is nyeregbe akar szállni.

Emlékezetes, hogy ugyanezen "ünnep alkalmából" tavaly még Pásztor István hívott össze díszülést a tartományi parlamentben. Ma a szabadkai városháza épületében tartanak díszülést, azon erőknek politikai utódai, akik ugyanerről az épületről éppen ezen dátum után leverték a magyar nemzet címerét, ezt pedig most megünnepeltetik a magyar előjelű polgármesterükkel is.

Ezen a szomorkás, havasesős, széllel és hóval tarkított napon, amikor vízcseppek potyának a városháza dísztermeinek vitrázsaira, akkor a Szent Lászlót, Kossuthot vagy épp Szent Istvánt ábrázoló alakok egyben könnyüket is hullatják, hogy nemzetük mai vetői éppen az ő óvó tekintetük alatt koccintanak azon ország ,,felszabadulásának” ünnepén, amelyet ők 1000 éve létrehoztak és megőriztek nekünk.

Sz. A. 

Közzétette: Szerkesztő 2013. november 25. hétfő, 17:53  

http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/17154-egy-seggel-ket-lovat-avagy-a-vmsz-esete-trianonnal

Nyugdíjbiztosítás – Ablakon kihajított pénz a neved…

Egyelőre még tömény hallgatás övezi a vajdasági mezőgazdasági termelők súlyos adótartozásainak ügyét. A vaskos csendnek több oka is lehet. Az egyik ilyen ésszerűnek tűnő magyarázat nyilván az, hogy az adóhivatal (rafinált módon) nem kívánt egy minden községre kiterjedő, általános és egyidejű „razziát” indítványozni, mert tudták, hogy az komoly fölháborodást fog kiváltani az érintettekből. Inkább kiszemeltek egyetlen önkormányzatot a sok közül, és az ahhoz tartozó települések lakóin kezdték meg elverni a port. A sort a „trehány adófizető” óbecseikkel kezdték. A hivatali nyilvántartásból kimazsolázták azokat a péterrévei, bácsföldvári és dreai gazdákat, akik már évek, évtizedek óta nem fizették a földművesek kötelezőnek mondott nyugdíjbiztosítását. A tartozás összegét egy felszólítás keretében kipostázták a számukra, s ha azt 5 napon belül nem egyenlítették ki, máris megjelentek náluk a kényszerbehajtók. Az adósok első riadalmukban azt sem tudták mitévők legyenek, kihez is forduljanak segítségért. Félnek és féltik a termőföldjüket, amely az életet jelenti a számukra. A sorstársak egyelőre még egymással is alig keresnek és tartanak kapcsolatot.  Csendben várják, hogy a (több százezres, milliós) tartozás fejében „lefoglalt” parcelláikat elárverezzék. Úgy látszik, nem sok segítségre számíthatnak. Az állam pedig könyörtelenül követeli a magáét. Miközben elegánsan szemet huny afölött, hogy valójában ő maga is kőkemény adósnak számít, mert hatalmas adóssággurigát görget maga előtt. Épp a napokban derült ki, hogy terület alapú támogatás formájában mintegy 12 milliárd dinárral tartozik a termelőknek. Neki azonban nincs félnivalója, nála nem nyomkodják a kilincset a végrehajtók. 

Se kicsinek, se nagynak nem érdeke…

A „nagy adósok” részéről megnyilvánuló látszólagos érdektelenség másik oka valószínűleg a mezőgazdaságból élők megosztottságában rejlik. Az épp csak zsebkendőnyi parcellán gazdálkodó, jelentéktelennek számító földművesek gyengék, erőtlenek és szervezetlenek. Az érdekképviseletük gyatra, a hangjuk még a kerítésen sem hallatszik át, így ők teljesen magukra hagyatva nyögik a kötelezettségek terheit. Ha csupán egy-két hold termőfölddel rendelkeznek, annak jövedelméből, még ha akarják, akkor sem tudják fizetni a nyugdíjbiztosítást. Márpedig ennek összege az idén elérte a 90 ezer dinárt. Azokról nem is beszélve, akik bérbe adták a földjüket, és akik talán nem is kaptak annyi bérleti díjat (árendát), amennyi járulékot most tőlük követelnek. (Egyébként nagy kár, hogy az adóhivatal megszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy minden egyes termelő esetében kiszámította és a kiküldött végzésen feltüntette az adóköteles évi kataszteri jövedelmét. Abból ugyanis világosan lehetett látni, hogy kinek mennyiből kell(ene) megélnie. Abból most is kiderülne, hogy az egy-két holdasoknak az évi 200-300 dinárt kellene ügyesen „beosztaniuk”. Ami már önmagában is ordító képtelenség. A másik abszurdum pedig az, hogy ezt az alig pár száz dináros évi jövedelmet a mi Szerbiánkban 90 ezer dinárral megadóztatják. Nem hiszem, hogy létezik a világon még egy ilyen ország! Amint azt sem hiszem, hogy ha egy unatkozó jogászokból álló csoport ez ügyben perelné az adóhivatalt vagy magát az államot, akkor az ügyet elveszítené. A tenyérnyi földterülettel rendelkezőktől ugyanis (ha semmilyen egyéb jövedelmük, bevételi forrásuk nincsen) nem elvenni kellene, hanem adni nekik. Ezek ugyanis egytől-egyig súlyos szociális esetnek számítanak. Akár még azt is megkockáztatom, hogy már nem is léteznek, nem is élnek, mert már régen éhen haltak. Őket egyszerűen nem lehet rákényszeríteni arra, hogy úgynevezett „nyugdíjalapot” teremtsenek maguknak, mert nincs nekik miből.

A tehetősebb nagygazdának, a tőkeerős, több száz hektáros termelőnek, de még az igazi díszparasztnak sem érdeke, hogy idős korára majd nyugdíjas váljon belőle. Ő akár a mellényzsebből is kifizethetné az évi 90 ezer dinárt, mert az neki meg sem kottyanna, őt azonban a majdani, a várható nyugdíj összege az, ami nem motiválja fizetésre. (Olyan gyalázatos, hogy jobb lenne nem is említeni.) A gazdag gazdáéknál a havonta csepegtetett 9-10 ezer dinár a családi költségvetésben se nem oszt, se nem szoroz. Ő vígan elvan e nélkül a földműves nyugdíjnak csúfolt állami alamizsna nélkül is. Esetleg csak elsírhatja magát tehetetlen dühében, ha arra gondol, micsoda balek volt, amikor annyi éven át kötelességtudóan lapátolta a pénzt a feneketlen nyugdíjalapba.

Aki példás adófizető, annak sem érdeke…

Folytatva az elemzést: érdemes-e nyugdíjról álmodnia/ábrándozni annak, aki eleinte komolyan vette ezt a kötelezettségét, és bízott abban, hogy idős napjaiban majd az állami gondoskodás révén lesz annyi havi bevétele, amennyiből szolidan megélhet? A válasz kézenfekvő: nem érdemes.

Mire számíthat például egy jelenleg 55 éves földműves, aki 23 éven át becsületesen fizette ezt a járulékot? Semmi jóra. A huszonhárom év alatt temérdek pénzt juttatott az államkasszába. Idei tarifával számítva: ha a 90 ezer dinár kb. 800 euró, akkor a majd két és fél évtized alatt több mint 18 ezer eurót. Ezért aztán ha már holnap elmehetne nyugdíjba, nem is kellene egyebet tennie, csak szüntelenül imádkozni, hogy adjon az Isten a számára hosszú életet a földön, mert tizenöt év alatt sem kapná vissza az általa befizetett summát.

Aztán bonyolódik a történet tovább: a törvény szerint legkevesebb 15 éven át kell fizetni ezt a járulékot annak, aki nyugdíjat szeretne. Ennek az embernek tehát (elméletben) már 8 éve folyósítani kellene a nyugdíjat (hiszen már túlfizetésben van), csakhogy nincs még 65 éves. Ezért nem lehet. (A nyugdíj összegét illetően minimális az eltérés attól függően, hogy hány éven át fizette a járulékot.)

És van még egy csavar a történetben. Ugyanis a nagyon rendes és becsületes 23 év után következett néhány esztendős kihagyás, amikor nem fizette ezt a járulékot. Most bement az adóhivatalba, hogy megtudja, mennyi a tartozása erre az elhanyagolt időszakra. Kereken 300 ezer dinár. Tehát: először rendeznie kellene ezt az adósságot, és aztán folytatni tovább még tíz éven át az államkassza feltöltögetését. Míg csak 65 éves nem lesz, vagy amíg meg nem hal. Számokra egyszerűsítve ez azt jelenti, hogy legelőször kihajított az ablakon 18 ezer eurót, most ki kellene dobnia újabb 3 ezer eurót és a következő tíz évben még 8 ezer eurót. Ez pedig összesen 29 ezer euró.

Létezik olyan józan parasztlogikával rendelkező ép eszű ember, aki mindenáron fizetni akar?

Szabó Angéla

November 25.

Katalin napja.

A görög katharosz szóból származik, jelentése (mindig) tiszta. A magyarba a német Katharina vagy a latin Catharina forma közvetítésével került.

1562 – Madridban megszületett Lope de Vega (eredeti nevén: Lope Félix de Vega Carpio) spanyol lírikus, a nemzeti színjátszás atyja.
1802 – A magyar nemzetnek ajándékozta könyvtárát, numizmatikai és magyar történelmi gyűjteményét Széchényi Ferenc gróf, aki ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, és létrehozta az Országos Széchenyi Könyvtár alapjait.
1888 – Felsőkázsmárkon megszületett Putnoky László vegyészmérnök, az üvegipar egyik európai szaktekintélye.
1915 – Megszületett Augusto Pinochet Ugarte chilei politikus, aki 1974 és 1990 között Chile köztársasági elnöke, a katonai junta elnöke volt.
1921 – Megszületett Pilinszky János költő.
1940 – Megszületett Percy Sledge énekes, akinek a When a Man Loves a Woman című dalt köszönhetjük.
1951 – A váci börtönben 68 éves korában meghalt Friedrich István volt miniszterelnök, akit koholt vádak alapján ítéltek el. 
1954 – Megszűnt a Ma­gyar–Szovjet Hajózási Részvénytársaság (MESZHART) és a Magyar–Szovjet Polgári Lé­gi­for­galmi Társaság (MASZOVLET) és megalakult a Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) és a Magyar Légiforgalmi Vállalat (MALÉV).
1984 – Brit és amerikai pop és rocksztárok részvételével, jótékonysági céllal jelent meg a Do Thely Know It’s Chrismas című dal, melyet Band-Aid csapat adott ki.
1991 – New Yorkban rákbetegségben meghalt Eric Carr, a Kiss együttes dobosa.

Hatvan éve, 1953. november 25-én az "Aranycsapat" barátságos mérkőzésen 6:3-ra győzte le a hazai pályán kilencven éve veretlen angol nemzeti tizenegyet.

Büszkeségünket csak növelte, hogy egy szegény, elnyomott és megnyomorított ország fiai a labdarúgás szülőhazájában, ráadásul a football "szentélyében", a Wembley Stadionban adtak leckét az angoloknak. A két csapat játékosai a politikailag Keletre és Nyugatra osztott Európában csak hírből ismerték egymást. Az angol közönség a hazai csapat fölényes győzelmét várta. Ám a nézők még el sem helyezkedtek, amikor Hidegkuti már az első percben betalált az ellenfél hálójába.
Jackie Sewell, az angolok első góljának szerzője így emlékezett vissza a mérkőzésre: "Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak. A legjobb csapat volt, amelyet valaha életemben futballozni láttam." A százezres közönség némán követte a mérkőzés alakulását. A legendás angol sportszerűséget dicséri, hogy gyakran tapsolták meg csatáraink ragyogó megoldásait.
A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-tól A magyar labdarúgás napjaként ünnepeli november 25-ét.
Végül a pályára lépő magyar csapat névsora: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József , Zakariás József - Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.
Góllövőink: Hidegkuti (3), Puskás (2) és Bozsik.
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. 
MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

November 25. – Szent Katalin alexandriai szűz, keresztény vértanú ünnepe.

Katalin Gaius Valerius Maximinus császár idejében (270-313) élt. A róla szóló írások szerint előkelő családban született az egyiptomi Alexandriában. Műveltségével kitűnt kortársai közül, tanulmányai során ismerte meg Jézus életét. A legendák szerint akkor tért keresztény hitre, amikor egy látomásában Szűz Mária jelent meg, karján a Kisdeddel. Ellenszegült a császár parancsának, keresztényként nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokon. A császár elé lépve keresztet vetett, tanúságot tett arról, hogy Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A lány elmarasztalta az uralkodót zsarnokságáért. A császár nem tudott válaszolni Katalin érveire. Megbízott ötven tudóst, hogy térítsék vissza a rómaiak hitére, ám a bölcs férfiak hiába próbálkoztak: Katalin oly következetesen védelmezte hitét, hogy érvei meggyőzték őket, és mind az ötvenen keresztényekké lettek. A császár mindannyiukat máglyára küldte. Katalinnak megkegyelmezett volna, mert megtetszett neki. A lány azonban visszautasította az uralkodót, aki megkorbácsoltatta, és börtönbe záratta. A császár felesége kíváncsiságból felkereste Katalint a tömlöcben. A lány őt és a katonákat is megtérítette. Halálra ítélték. Vastüskés keréken halt volna kínhalált, de a kerék darabokra tört, a vasszögek lehullottak róla. Végül lefejezték 307-ben. A legenda szerint testéből vér helyett tejszerű folyadék ömlött. Testét a monda szerint angyalok vitték fel a Sínai-hegyre, több mint húsznapi járásra, és ott kegyelettel eltemették. Később kolostort és templomot építettek emlékére. Emléknapja november 25-ére került.
A középkorban nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel hitét hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Így a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. A legenda szerint utolsó imádságában a betegeknek, haldoklóknak is segítséget ígért, ezért a késő középkorban gyakran jelenik meg a kórházak patrónájaként. Mivel a börtönben szó nélkül tűrte a kínzásokat, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. A kerékgyártók szintén segítségül hívták, mert a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek. A házasságra készülő fiatal lányok is őt kérlelték, hogy jó vőlegényre találjanak. Katalint a tizennégy segítő szent közé sorolták. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Részsiker vagy valami más?

Olvasva a Magyar Szó internetes kiadásában 2013. november 21-ére dátumozott, Részleges siker címen megjelentett írást a félig töltött pohár esete jutott eszembe, amikor is az optimista azt állítja, a pohár félig van tele, a pesszimista pedig, hogy félig üres. Sajnos, figyelve az önkormányzatok működését, más „eredmény” nehezen hozható fel sikernek, így a Szerbiai Képviselőház szerdán (november 20-án – B. A.) elfogadott, a bíróságok és ügyészségek hálózatáról szóló törvény módosítását igyekeznek sikernek feltüntetni. De nézzük a tényeket.
A törvény neve Zakon o sedištima i područjuma sudova i javnih tužilaštava, illetve magyarul: A bíróságok és ügyészségek székhelyéről, valamint hatásköréről szóló törvény. Az, aki az elfogadott törvényt elolvassa, valahogyan nem találja a részleges sikert, hiszen a szövegből egészen más derül ki. Az első, ránk is vonatkozó szövegrész a 2. szakaszban található (ez a szabálysértési bíróságok székhelyét határozza meg). Idézzük azokat (nem másoltam át az Újvidékre és Zomborra vonatkozó részt):
„...
4) Prekršajni sud u Bečeju, za teritoriju opština Bečej, Žabalj, Srbobran i Temerin, sa odeljenjima suda u Žablju, Srbobranu i Temerinu (Szabálysértési bíróság Óbecsén, Óbecse, Zsablya, Szenttamás és Temerin községek területére, Zsablyán, Szenttamáson és Temerinben levő bírósági tagozatokkal),
...
10) Prekršajni sud u Zrenjaninu, za teritoriju opština Žitište, Novi Bečej i Sečanj i za grad Zrenjanin, sa odeljenjima suda u Žitištu, Novom Bečeju i Sečnju (Szabálysértési bíróság Nagybecskereken, Begaszentgyörgy, Törökbecse és Torontálszécsány községek, valamint Nagybecskerek város területére, Begaszentgyörgyön, Törökbecsén és Torontálszécsányban levő bírósági tagozatokkal),
...
12) Prekršajni sud u Kikindi, za teritoriju opština Kikinda, Nova Crnja i Novi Kneževac, sa odeljenjima suda u Novoj Crnji i Novom Kneževcu (Szabálysértési bíróság Nagykikindán, Nagykikinda, Magyarcsernye és Törökkanizsa községek területére, Magyarcsernyén és Törökkanizsán levő bírósági tagozatokkal),
...
35) Prekršajni sud u Senti, za teritoriju opština Ada, Kanjiža, Senta i Čoka, sa odeljenjima suda u Adi, Kanjiži i Čoki (Szabálysértési bíróság Zentán, Ada, Magyarkanizsa, Zenta és Csóka községek területére, Adán, Magyarkanizsán és Csókán levő bírósági tagozatokkal),
...
40) Prekršajni sud u Subotici, za teritoriju opština Bačka Topola i Mali Iđoš i za grad Suboticu, sa odeljenjima suda u Bačkoj Topoli i Malom Iđošu (Szabálysértési bíróság Szabadkán, Topolya és Kishegyes községek, valamint Szabadka város területére, Topolyán és Kishegyesen levő bírósági tagozatokkal),
...”
Igaz, a szabálysértési bíróságok száma nem csökkent, azonban egy nagyon komoly logikátlanság megmaradt a törvényben, ez pedig Törökkanizsa község esete. Amíg Csóka a Zentán található bírósághoz tartozik, a tőle északabbra, a magyar határ mentén található Törökkanizsa Nagykikindához.
A következő, a 3. szakasz az alapbíróságokról szól. Az előző logikával innen is idézzük a ránk vonatkozó részeket:
„...
7) Osnovni sud u Bečeju, za teritoriju opština Bečej i Novi Bečej, sa sudskom jedinicom u Novom Bečeju (Alapbíróság Óbecsén, Óbecse és Törökbecse községek területére, Törökbecsén levő bírósági tagozattal),
...
21) Osnovni sud u Zrenjaninu, za teritoriju opština Žitište i Sečanj i za grad Zrenjanin (Alapbíróság Nagybecskereken, Begaszentgyörgy és Torontálszécsány községek, valamint Nagybecskerek város területére),
...
24) Osnovni sud u Kikindi, za teritoriju opština Kikinda, Nova Crnja, Novi Kneževac i Čoka, sa sudskom jedinicom u Novom Kneževcu (Alapbíróság Nagykikindán, Nagykikinda, Magyarcsernye, Törökkanizsa és Csóka községek területére, Törökkanizsán levő bírósági tagozattal),
...
53) Osnovni sud u Senti, za teritoriju opština Ada, Kanjiža i Senta (Alapbíróság Zentán, Ada, Magyarkanizsa és Zenta községek területére),
...
59) Osnovni sud u Subotici, za teritoriju opština Bačka Topola i Mali Iđoš i za grad Suboticu, sa sudskom jedinicom u Bačkoj Topoli (Alapbíróság Szabadkán, Topolya és Kishegyes községek, valamint Szabadka város területére, Topolyán levő bírósági egységgel).
...”
A logikátlanságok sora tovább folytatódik, gondoljunk csak Temerin és Csóka községek „vándorlására”, a kis területeken létrehozott alapbíróságokra (alapbíróság Óbecsén, de az úgynevezett szűkebb Szerbia területén található egyes alapbíróságok sem különbek). Szerintem azonban a legnagyobb logikátlanság az, hogy amíg csak 44 szabálysértési bíróságot hoztak létre, az alapbíróságokból 66 alakult. Ebből még arra is lehetne következtetni, hogy Szerbiában sokkal kevesebb szabálysértés van mint bűnügy, ami azért – szerintem – nem igaz.
Amennyiben csak Magyarkanizsa község példáját vesszük alapul, ott (a 2011-es népszámlálás alapján) 25.343 lakos él. Vegyünk példának olyan községeket, ahol ettől kevesebb a lakosok száma. Törökkanizsa (11.269 lakos) – van szabálysértési bírósági és bírósági egység, Zenta (23.316 lakos) – van szabálysértési bíróság, alapbíróság és alapügyészség, Majdanpek (18.686 lakos) – van szabálysértési bírósági egység és alapbíróság, Raška (24.678 lakos) – van szabálysértési bíróság, alapbíróság és alapügyészség, de higgyék el, a sornak itt nincs vége.
Most mi is lesz? A cikkben nyilatkozó parlamenti képviselő ezt mondja: „Azokban a bírósági egységekben, amelyek megszűnnek, ügyintéző irodák fognak működni addig, amíg a közjegyzők el nem kezdik a munkájukat”. Részben igaz az állítás, egyedüli probléma, hogy az úgynevezett ügyintézői irodák hatásköre nagyon korlátozott, mert a tárgyalt törvény ezt írja: „... u kojima će se obavljati poslovi prijema pismena i overavanja isprava i potpisa... (amelyekben az írásbeli átvételt, valamint a dokumentumok és aláírások hitelesítését fogják végezni)”. Már csak arra nem kapunk választ a törvényből, hogy milyen írásbeli dokumentumok átvételét fogják végezni ezek az irodák, de ne találgassunk!
Öt évvel ezelőtt a magyarkanizsai lakosokat a Szabadkán működő alapbírósághoz csatolták, most pedig áthelyezték őket Zentára. Azoknak, akik eddig a magyarkanizsai bírósági tagozaton, vagy a szabadkai alapbíróságon intézték peres ügyeiket, ezután Zentára kell járniuk. A gyakorlatban mit is jelent ez? Csak annyit, hogy a peres ügyek áthelyezését követően az új illetékes bíróság meg kell, hogy ismerkedjen azokkal, majd – ki tudja mikorra – ki kell tűznie az eljárás folytatását, amiből pedig az következik, az eddig is elhúzódó eljárások a most kifogásolttól is hosszabb ideig fognak tartani.
Amennyiben értékelni kellene az így elfogadott törvény eredményét, még azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni: a törvényhozó megbüntette a Magyarkanizsa községben élő lakosokat. Az okokat nem tudjuk, azonban a tények makacsak: Magyarkanizsa községben, mivel határátjárója is van (Horgos-Röszke) sokkal több szabálysértést követnek el, mint egy másik, átlagos közigazgatási egységben, ehhez még hozzájárulnak a nem szokványos bűnügyek (kábítószer-, ember- és egyéb csempészet), a Koszovóból származó nem szerb és nem albán nemzetiségű egyének (megkockáztatom: tervszerű és erőszakos) idetelepítése, de akár folytathatnám tovább azokat a tényeket, amelyek miatt itt nem kihelyezett tagozatoknak, hanem szabálysértési bíróságnak és alapbíróságnak kellene működnie. Ezért szinte nevetséges a parlamenti képviselő által megfogalmazott célkitűzés: „... A VMSZ képviselője mindehhez hozzáfűzte, hogy a jövőben is feladatuknak tekintik a topolyai bíróság visszaállításának a kiharcolását...”, amikor a topolyai probléma eltörpül a Szerbia Népképviselőháza által Magyarkanizsának adott „pofon” mellett.
A felsoroltakból csak egyre lehet következtetni: a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselői semmilyen sikert (még részlegeset sem) sem értek el, normális országban egy ilyen baklövéssorozat (nem akarom mindet felsorolni, csak az 1944/45-ös eseményekkel kapcsolatos parlamenti döntés késését írom le) még a felelősség vállalását sem kerülhetik el.
Balla Lajos
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/152/Reszsiker-vagy-valami-mas.html, 2013. november 22. [11:06]

Riza Halimi: Felfüggesztjük a tárgyalásokat a szerbiai kormánnyal

Riza Halimi

A dél-szerbiai albán politikai pártok vezetői úgy határoztak, hogy felfüggesztik tárgyalásukat a szerbiai kormánnyal az oktatás, az egészségügy, a gazdaság és az igazságszolgáltatás kérdései kapcsán – mondta az RTS-nek Riza Halimi. A Demokratikus Cselekvés Pártjának elnöke szerint a Bujanovac, Preševo és Medveđe községek albán politikai pártjainak vezetői úgy határoztak, felfüggesztik a hét pont kapcsán zajló tárgyalásukat a belgrádi kormánnyal. A szerbiai parlamentnek az igazságüggyel kapcsolatos ülésén egyetlen módosítási javaslatát sem fogadták el, jegyezte meg Halimi, aki parlamenti képviselő is.
Riza Halimi azt javasolta, hogy Preševóban alapfokú bíróság és ügyészség jöjjön létre, Bujanovacban pedig szabálysértési bíróság és ügyészség alakuljon.
Nikola Selaković igazságügyi miniszter akkor azt mondta, Szerbia déli részén 1000 albán él, Halimi szerint viszont ez nem igaz, mert 40 ezren vannak. „Nem futunk el az elől, hogy népszámlást tartsanak, de csak abban az esetben, ha a koszovói, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket is feljegyzik a listára” – mondta Halimi. Meglátása szerint diszkriminatív az albánokkal szembeni viszonyulás, és leszögezte, nem folytatnak tárgyalásokat a szerb hatalommal mindaddig, amíg ezen a viszonyuláson nem változtatnak. (RTS)
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/19625/Riza-Halimi-Felfuggesztjuk-a-targyalasokat-a-szerbiai-kormannyal.html, 2013. november 23. [16:41]

Figyelemfelhívó akciók a délvidéki magyarságért az Európai Parlamentben

Az Európai Parlament november 18-án kezdődött üléshetén Strasbourgban a délvidéki magyarság területi autonómiájáért és jogfosztottságának megszüntetéséért Morvai Krisztina európai parlamenti és Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő, az Európa Tanács magyar delegációjának tagja délvidéki magyar szervezetek vezetőivel összehangolt akciókat valósított meg. Az akciósorozat folytatása az idén október első hetében az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén a délvidéki magyarságért folytatott, erőteljes visszhangot kiváltó akciónak.

A kedd délután az Európai Parlament strasbourgi főépületében a „Vessenek véget a délvidéki magyarok elleni emberi jogi jogsértéseknek !” című közmeghallgatáson – amelynek házigazdája Morvai Krisztina EP képviselő volt – a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László és a délvidéki magyarok jogvédelmével foglalkozó Árgus Egyesület elnöke, Bozóki Antal, illetve Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő bemutatták a délvidéki magyarság aggasztó helyzetét és felhívták a figyelmet arra, hogy Szerbia EU csatlakozása mindaddig nem támogatható, amíg a magyar igényeket nem teljesítik. A többek között Tőkés László EP képviselő, illetve angol és olasz EP képviselők részvételével zajlott rendezvényen bemutatásra került az „Áldozatból bűnös?” című dokumentumfilmet az ismét egyre gyarapodó magyarellenes atrocitásokról és a tavaly október óta egy megfélemlítő jellegű koncepciós eljárásban mai napig előzetes letartóztatásban tartott hét délvidéki magyar fiatalról, akiket egy több magyar sérültet eredményező temerini kocsmai verekedés miatt vádolnak súlyos bűncselekményekkel.

Morvai Krisztina EP képviselő rámutatott: célunk, hogy a magyar kormányt, a magyar és más európai parlamenti képviselőket és más döntéshozókat meggyőzzük arról, hogy Szerbia uniós csatlakozása nem támogatható mindaddig, amíg a délvidéki magyarok területi autonómiáját nem biztosítják és amíg a magyarveréseket, és egyéb tömeges, durva emberi jogi jogsértéseket be nem fejezik Szerbiában.

A hét során a magyar küldöttség több kétoldalú találkozót bonyolít le különböző nemzeti delegációkkal annak érdekében, hogy megismertessék a valóságot a délvidéki magyar közösség mostoha helyzetével kapcsolatban, mivel az Európai Parlament legutóbb elfogadott szerbiai jelentése sem tér ki a magyarok jogfosztott helyzetére. A tájékoztatás érdekében angol és francia nyelvű ismertető anyagok kerülnek kiosztásra a képviselők részére, továbbá Bozóki Antal nemrégiben Budapesten bemutatott „A magyar közösség Szerbiában” könyvének angol szinopszisát, illetve az „Áldozatból bűnös” c. dokumentumfilmet.

Bozóki Antal a meghallgatáson elmondta, hogy Szerbia EU csatlakozásának elengedhetetlen feltétele a nemzeti kisebbségi jogokat biztosító belső jogszabályok és nemzetközi egyezmények, illetve előremutató európai gyakorlatok maradéktalan alkalmazása. Fontos követelmény a nemzeti kisebbségi területi és személyi elvű autonómia mielőbbi érdemi megvalósítása.

Rácz Szabó László szerint végzetes hibát követ el a magyar kormány azzal, hogy csak a Vajdasági Magyar Szövetséget  - amely párt teljes szerb függőségben él - hallgatja meg a délvidéki magyarok ügyében és emiatt azt gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ha Magyarország nem áll ki mellettünk, akkor a délvidéki magyaroknak nem lesz jövője. Adott a történelmi pillanat, amikor Magyarország – ígéretét betartva – élhetne vétójogával Szerbia EU csatlakozásának folyamatában és megkövetelhetné az elszakított délvidéki magyar népet alanyi jogon megillető önrendelkezési jog biztosítását.

Gaudi-Nagy Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió ellenségként tekint a hagyományos nemzeti közösségekre, mivel a globális cégek által diktált egységes európai piac gondolatába nem férnek bele. Sajnálatosnak nevezte, hogy – mint minden nemzetnek – a délvidéki magyarságnak is vannak árulói: ez a Vajdasági Magyar Szövetség, amely saját politikai megélhetése érdekében nem áll ki a délvidéki magyarság jogaiért és rózsaszín képet fest a délvidéki magyarságról kifelé. Változás csak akkor lesz, ha a magyar kormány védhatalomként küzd az elcsatolt magyar közösségekért.

A közmeghallgatás előtt tüntetés zajlott a délvidéki magyarokért az Európai Parlament épülete előtt, amelyen felszólalt Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás, Bozóki Antal, Rácz Szabó László, illetve Sógor Csaba EP képviselő. A tüntetés után a meghallgatáson részt venni kívánó embereket közel egy óráig nem engedték be az EP épületébe arra hivatkozva náluk magyar zászló van, illetve a tüntetésen való jelenlétük miatt veszélyt jelentenek. Hosszas huzavona után végül erőteljes nemzeti jogvédő fellépésre léphettek csak be a magyar zászlóval. (morvaikrisztina.hu)

Közzétette: Losoncz Csaba 2013. november 21. csütörtök, 17:46 

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/16991-figyelemfelhivo-akciok-a-delvideki-magyarsagert-az-europai-parlamentben-

Kapcsolódó: A délvidéki magyarság helyzetéről tartottak közmeghallgatást Strasbourgban