Nagy fába
vágta a fejszéjét egy húszas éveiben járó bezdáni fiatalember,
azt vette a fejébe, hogy megment a végső pusztulástól egy elhagyatott, romos
katolikus templomot. Ezért most kérdezősködik, tapogatózik, kapcsolatokat épít,
támogatókat keres, leveleket küldözget, kitartóan kilincsel. Igyekszik pénzt
szerezni a felújításhoz, a hatalmas munkához.
Aki a szívén
viseli a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett küllődi templom sorsát, az Nikola Čutura. Az újvidéki Művészeti
Egyetemen tanul zenepedagógiát, negyedéves.
– Hogy kerültél ezzel a templommal
kapcsolatba, miért olyan fontos a számodra?
–Több szállal is kötődöm, itt van a közelben, gyerekkorom
óta sokat hallottam róla, a nagynéném most is ott él a faluban, apám egy évben
ott járt német tannyelvű iskolába, én pedig egyházi szolgálatot végzek, a
bezdáni templom orgonistája vagyok.
– A
nyugat-bácskaiakon kívül mások nem sokat tudnak erről a falucskáról. A 2002-es
népszámlálási adatok szerint 1710 lakosa volt, köztük 28 magyar nemzetiségű is.
Él-e még magyar Küllődön?
– Korábban
népesebb volt a falu, vannak feljegyzések arról, hogy 1942-ben 2329-en éltek
itt, 1961-ben pedig még ennél többen, 2597-en. Tudomásom szerint magyar
szülöttje nincsen, de jöttek ide férjhez, nősültek ide magyarok is.
– Sok-sok papról találtam említést, akik ebben
a templomban szolgáltak. Anton Belt volt az utolsó.
– Ő 1923
augusztusában került Küllődre, és 1950. szeptember 19-éig volt itt. Utána
Bezdánból járt át Kecskés Maconkai Ferenc atya, aki viszont csak magyar nyelvű
szentmisét tartott. Ez nemigen tetszett a telepeseknek, ezért inkább béregi a
templomot látogatták.
– Szörnyű állapotban van ez a
katolikus templom. A tető beszakadt. Teljesen üres. Miért
gondolod, hogy érdemes lenne megmenteni? A hívek fogyatkoznak, más templomok is
erre a sorsra jutnak. (Eretnek a kérdés, de persze, nem gondolom komolyan…)
–
Mindenképpen érdemes lenne felújítani, mert akkor megmenthetnénk a végső
pusztulástól. Különös ez az Istenhajlék, a környéken ilyen régi plébániatemplom
nincsen, 1754-ben szentelték fel, értékes templomról van szó, a legrégebbi
része egy török dzsámi volt. Harminchat méter hosszú, 12 méter széles. Ha a
tetőt sikerül rendbe hozni, már nem lesz életveszélyes. A falak elég jó
állapotban vannak. A padokat megőrizték, az egyik zombori templomban kaptak
helyet. Csak a szobrok és a kegytárgyak tűntek el.
– A parókia épületével mi a helyzet?
– Ez egy gazdag plébánia volt. Az épület áll
még, de mivel a küllődi nem működő plébánia, Béreghez tartozik, az ottani horvát
pap pedig lakókat engedett be. A beköltözött muszlim család teljesen lelakta,
de ami ennél is nagyobb baj, az egyházi anyakönyvekkel sem törődtek,
elkallódtak, senki se tudja, mi lett velük. Még régi fényképek sem maradtak a
templomról, csak 3 felvételt sikerült felkutatnom a II. világháború előtti
időszakból. Valószínűleg őrizgetnek fotókat az innen elűzött sváb családok is a
fényképalbumaikban, amelyek egyszer talán előkerülnek.
– Volt-e más egyházi vagyon is?
– Termőföld,
de én nem tudom, hogy hány hektáros területről van szó. Az idősek elmondása
szerint a béregi plébánia most is a küllődi földekből él. És jól él.
–
Végeztek-e állapotfelmérést, mennyi pénz kellene a templom felújítására?
– Igen,
augusztus első napjaiban megkaptuk az előszámlát, az új tető 79. 000
euróba kerülne.
– Honnan szerzitek a rávalót?
– Felvettem
a kapcsolatot több németországi szervezettel, és van egy komoly támogatónk is,
egy anglikán pap – az apja küllődi sváb volt –, aki jól ismeri a Duna menti
sváb szervezeteket, és aki hajlandó lenne segíteni pénzadományokkal. De még nem
kezdődhetett meg a gyűjtés, mert ehhez a püspökség engedélye kell, a püspökség
pedig nem lelkesedik az ötletemért, azt mondják, ha nincsenek hívek, nincsen
szükség templomra sem. Ez a falu, ez a templom amennyire német, annyira horvát
is. Amikor épült a templom, akkor Küllődnek horvát nyelvű lakossága volt,
később vált német faluvá. Jelenleg is mintegy 100 horvát él itt. Az 100 hívőt
jelent. És a béregiek is szívesen átjárnának, ha legalább havonta lenne
szentmise. Béreg csak 4 kilométerre van, az nem nagy távolság, nem jelenthetne
akadályt. Harmincan-negyvenen csak összejönnének.
– Tegyünk egy kis kitérőt! Abban a
bezdáni katolikus templomban, ahol te orgonálsz és énekelsz, hány szentmisét
tartanak vasárnaponként, és mennyi templomba járó ember van?
– Régebben 3
mise volt, de most már csak egy van. Az is kétnyelvű. Az evangélium és a
Miatyánk horvát nyelven is elhangzik. A koronavírus-járvány előtt 120-150 hívő
jelent meg, azóta pedig 65 ülőhelyet jelöltek ki, de mivel állhatnak is, így
körülbelül 80-an jönnek össze.
– Horvátországtól várható-e
támogatás?
– Nem,
hallani sem akarnak a templomjavításról. Nem baj, én nem adom fel, én minden
követ megmozgatok. Mivel a templom a Szabadkai Egyházmegye tulajdonában van, már
kérelemmel folyamodtam a régi püspökhöz, most majd küldök levelet az újnak is,
írtam a Vajdaságban működő német egyesületeknek, írtam a Magyar Nemzeti
Tanácsnak is. Elég hosszú levelezőlistám van. Nehéz munka ez, mert mindenütt
falakba ütközöm. Én nem vagyok intézmény, magánemberként nem bonyolíthatom a
különféle engedélyek beszerzését. Keresnem kell egy olyan civil szervezetet,
amely felvállalja az egész templomfelújítást, és akkor valóra válhat az álmom:
megmenthetjük ezt a 266 éves katolikus templomot.
Szabó Angéla
A képeken a
küllődi katolikus templom…
